Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-17 / 47. szám

1992. február 17., hétfő aj Dunántúli napló 9 Az évszázad kihívása Az észak-déli ellentét A CIA új stratégiája Politikai kémkedés helyett - kábítószer, nukleáris technológia és gazdaság Eddig szovjet-amerikai, ha úgy tetszik, kelet-nyugati sza­kadék tátongott a világpolitika szinterén. Ezt a hasadékot min­den jel szerint betemetik a sztá­lini birodalom romjai. Talán merészség, de semmiképpen sem megalapozatlan az a prog­nózis, amely szerint az új évez­red igazi kihívása a másik, az un. észak-déli ellentét. Az, amely a szegényeket és a gaz­dagokat választja el egymástól és ami hosszabb távon még ve­szélyesebb, még nehezebben „feltölthető”, mint a kelet-nyu­gati vonulat. Félreértés ne essék, ez a sza­kadék akkor is létezett, amikor a reflektorfények a kelet-nyuga­Kettéosztják Kaliforniát? (MTI-Panoráma) - Itt az ideje, hogy Kaliforniát, az Egyesült Államok legnépesebb államát kettéosszák - ez a köve­telés mind gyakrabban és han­gosabban hallható, különösen az állam északi részében. Ha van Észak- és Dél-Karolina, Észak- és Dél-Dakota, miért ne lehetne Észak- és Dél-Kalifor- nia is? - kérdezi egy északi re­publikánus politikus, Stan Stat­ham. - Észak-Kalifornia rend­szerint csak a morzsákat kapja, míg a déli rész a fő fogást élvezi - mondta a Reuter brit hírügy­nökség munkatársának, s hoz­záfűzte: az állam a maga 30 mil­liós lakosságával túl nagy ah­hoz, hogy kormányozható le­gyen. A két régióban az élet stílusa is különbözik. Az északiak sze­rint Dél-Kalifomia túlságosan is Disneyland, túlságosan csil­logó, túlságosan Hollywood. A déliek viszont falusiaknak tart­ják az északiakat, akik megra­gadtak a hatvanas években és túl komolyak. Stan Statham, aki a kalifor­niai képviselőház tagja, kijelen­tette: „Véget kell vetni a fecse­gésnek és meg kell indítani a válópert”. Evégett kampányt kezdemé­nyezett, hogy júniusban mind az 58 járásban tartsanak nép­szavazást a kérdésről. Minden járásban arra a kérdésre kellene válaszolni: „osszák-e két részre Kaliforniát?” A középső járá­sokban arra is felelni kellene: „Északhoz vagy Délhez kíván-e tartozni?”. A kétkedők először valami­féle politikai mutatványnak tar­tották a kampányt, most azon­ban maga Statham is meglepő­dött, hogy milyen nagy mérték­ben tették magukévá a gondola­tot a kaliforniaiak. Egyébként 1850 óta már 26 kampány indult az állam ketté­osztására. Mindegyik kaca­gásba fulladt. Most azonban komollyá vált a dolog, minthogy Kalifornia már a hetedik vagy nyolcadik legnagyobb gazdasági egység a világon, és tényleg nehezen kormányozható.- Ha a szétválasztás korrekt módon történne - mondják helybéli politikusok -, akkor Dél-Kalifornia még mindig az Egyesült Államok legnagyobb állama maradna, Észak-Kali- fomia pedig a harmadik vagy a negyedik helyet foglalná el. Az akció sikere esetén egyébként az USA 51 államból (és District of Columbia körzet­ből) állna, s a nyugati partvidék a jelenlegi hat szenátor mellé még kettőhöz jutna, 102-re emelve a szenátorok számát. Polgár Dénes tot pásztázták. Csakhogy az ak­kori - a tegnapi - megosztott vi­lágnak egyszerűen nem jutott elég energiája arra, hogy egy­szerre két tátongó mélységgel foglalkozzék. Ráadásul a keleti és a nyugati óriások a hideghá­borús szembenállás jeges köze­gében szüntelenül egymásra fi­gyeltek. Csak most érkezett el az igazi, az összehangolt cselekvés ideje. Talán az utolsó pillanat­ban. Mert a nagy pokolgép ri­asztóan ketyeg és bármikor fel­robbanthatja a világot. Nem vé­letlen, hogy Carl-Dieter Spran- ger, a Német Szövetségi Köz­társaság gazdasági kapcsola­tokkal foglalkozó minisztere a (MTI-Panoráma) A volt szovjet elnök jobb személyes kapcsolatot alakított ki George Bush-sal, mint Ronald Reagan- nel. Ennek okai részben a törté­nelmi helyzetben, részben Mi­hail Gorbacsov és a két ameri­kai elnök személyes tulajdonsá­gaiban rejlenek. Erről a volt szovjet államfő angol tolmácsa nyilatkozott a Nyezaviszimaja Gazeta című lapnak. Pavel Palazscsenko, aki az első, genfi Gorbacsov-Rea- gan csúcstalálkozótól kezdve szemtanúja volt a szovjet-ame­rikai viszony normalizálásának és az elnökök közötti kapcsola­tok alakulásának, úgy véleke­dett, hogy Genfben kissé lassan zajlott az ismerkedés és a sze­mélyes kontaktus kialakítása. Ezt elsősorban az akkori was­hingtoni álláspontnak tudta be a tolmács. Ferdinand Marcos vagyona a gyászos emlékezetű Jama- sita-féle aranykincsen alapul. Ezt a volt Fülöp-szigeteki ál­lamfő özvegye, Imelda Marcos állította-hétfőn. Korábban is keringtek olyan hírek, hogy Marcosék vagyona a bestiális kegyetlenségéről hír­hedt Jamasita japán tábornok ál­tal a világháború alatt a délke­let-ázsiai országokban összeha­rácsolt, majd a Fülöp-szigete- ken elrejtett aranyának köszön­hető. Most történt először, hogy a Marcos család egyik tagja ezt elismeri. hamburgi Die Weltben egy tel­jes oldalon foglalkozik a téma súlyával és időszerűségével. Á miniszter tanulmányában vörös fonálként húzódik végig a gondolat: az elesetteken segí­teni nemcsak emberi-etikai kö­telesség, hanem az elemi önvé­delem kérlelhetetlen parancsa is. Ha tétlenül hagyjuk, hogy növekedjék a nyomor óceánja, akkor előbb-utóbb ez az áradat elnyeli a jólét szigeteit is. Elég kinyitnunk a televíziót, írja Spranger, hogy megértsük: an­nak a másik, vegetáló világnak a hullámai közelednek partja­inkhoz. Sokan az ebből követ­kező szorongást úgy hessegetik el maguktól, hogy egy másik Reagan tulajdonságai közül a politikai intuíciót emelte ki, va­lamint azt, hogy a volt elnök ki­váló csapatot formált maga kö­rül. Vélhetőleg nem csak Pa­lazscsenko, hanem a szovjet ve­zetés is igen nagyra értékelte George Shultz, a volt amerikai külügyminiszter felkészültségét és hozzáértését. A tolmács sze­rint Shultz kinevezése óriási hasznot hozott az amerikai kormányzatnak. Volt főnöke tulajdonságairól szólva mindenekelőtt őszinte­ségét emelte ki, noha elismerte, hogy a volt szovjet elnök színé­szi képességeknek sincs híján. Az elsődleges azonban mindig is őszintesége volt, a színészi képességek felszínre hozását, miként más politikusok eseté­ben is, alapvetően az adott helyzet, a tárgyalási taktika szabta meg. Imelda asszony elmondta: a kincsre a II. világháború után bukkantak, de eltitkolták, mert rontotta volna Ferdinand Mar­cos 1965-ös választási esélyeit. Az AP Marcosné beszámolójára hivatkozó jelentése szerint a kincset egyik otthonukban befa­lazták. A vagyon a nemesfém eladásából származik, ám a pénz egy részét a 60-as évek végén és a 70-es évek elején az ország gazdasági felvirágozta­tására használták - állította az özvegy. Imelda Marcos május­ban indul a Fülöp-szigeteki el­nökválasztásokon. csatornára kapcsolnak. A való­ságban ezt nem lehet megtenni, mert a veszély nő és közelit. Az ő földönfutóikból lesznek a hozzánk menekülők, beáramlá­suk minden gazdasági és politi­kai következményével. Az ő életterük elképesztő károsításá­val romlik a mi környezetünk is. A világ a fejlődéssel átjárha­tóbbá vált nemcsak az emberek, hanem a pusztító jelenségek számára sincsenek igazi távol­ságok. Egy csónakban evezünk és az igazi segítség a csónak pá­riáinak nem a hal, hanem a háló. Csakhogy - írja a miniszter - a legújabb kimutatás szerint a szegény országoknak évente kétszer annyi veszteséget jelent a gazdagok protekcionizmusa, mint az a fejlesztési segély, amelyet a jómoduaktól kapnak. Gorbacsov és Bush szemé­lyes kapcsolatait érintve el­mondta: az még Bush alelnök- ségének idejéből datálódik. Kezdettől fogva jó viszonyban voltak, közel kerültek egymás­hoz. A közeledést lehetővé tevő számos hasonló jellemvonás mellett mindkettő olyan kiváló politikusi kvalitásokkal rendel­kezett, amelyek lehetővé tették a bensőségesebb kapcsolatokat. A Madridban lezajlott utolsó Gorbacsov-Bush találkozón - mint az elnöki tolmács el­mondta - nem esett szó a szov­jet elnök röviddel később bekö­vetkezett lemondásról, a búcsú- zásról, mivel akkortájt Gorba­csov még bízott abban, hogy együttműködése Jelcinnel és a szövetségi szerződés előkészü­letei folytatódnak. Dorogi Sándor Új szerb pénznem? Szerbia önálló valuta be- veztése mellett döntött. Az új bankjegyek már el is ké­szültek a legnagyobb titok­tartás mellett. Egyesek tudni vélik, hogy „lipa” lesz e pénznem. A szerb nemzeti valutával Belgrád azt a pénzügyi káoszt próbálja ki­védeni, amelyet a dinár beö- zönlése okozna a saját valu­tát kibocsátó, függetlenségre törekvő köztársaságokból. Szlovénia és Horvátország mellett nemzeti pénz kibo­csátását tervezi Macedónia és Bosznia-Hercegovina is. „Még mindig olyan kémekre van szükségünk, mint George Smiley, John le Carre krimijei­ből, de most már tudniok kell japánul is” - ilyennek tekintik az ideális CIÁ-ügynököt az amerikai titkosszolgálat Virgi­nia állambeli működő kiképző­táborában. Még pontosabban: egy példás hírszerző teljesítmé­nyének igazi mércéje a jövőben már nemcsak az lesz, hogy mennyire megalapozott infor­mációkat szerez a harmadik vi­lág valamelyik országának nuk­leáris potenciáljáról, hanem in­kább az, felismeri-e a helyszí­nen az urántartalmú kőzetet, tud-e mintát venni róla, majd ezt eljuttatja-e megbízójának. Sőt: az igazi nagy ügynököktől az amerikai kormány azt kí­vánja, minél több titkot fedez­zen fel a gazdasági életben. A CIA elemzése szerint az új hírszerzőket főként az Utah ál­lamban lévő mormon közös­ségből toborozzák, mert „gya­nún felül álló, feltűnésmentes életstílust követnek s a harma­dik világban végzett misszioná­rius tevékenységüknek köszön­hetően több nyelven beszél­nek”. Robert Gates, a CIA nemrég kinevezett új igazgatója tevé­kenységét arra alapozza, hogy a CIA ügynökeinek - a „klasszi­kus főellenség”, a Szovjetunió megszűntével - a politikai kémkedés helyett a jövőben erő­teljesebben kell foglalkozniok a kábítószerkereskedelemmel, az illegális atomtechnikával és a terrorizmussal. A kémek sorai­ban minél több gazdasági és tu­dományos szakembert szeret­nének látni, mivel növekszik a konkurrencia. A CIA versenytársai zömmel újtípusú cégek, s nem más ál­lamok titkosszolgálatai: az ál­lami ügynökök mind gyakrab­ban találják szembe magukat a gombamód szaporodó magá­nügynökségekkel, amelyek ugyancsak magán ügyfeleik számára szereznek be gyorsan és megbízhatóan elsőrendű fon­tosságú gazdasági információ­kat. David Boren, az amerikai szenátus titkosszolgálati ügyekkel foglalkozó albizottsá­gának elnöke többek között a magán kémszervezetek elbur- jánzó tevékenységéből fakadó átfedések és gazdasági-politikai károk csökkentése érdekében, új törvényt kíván elfogadtatni a kongresszussal. Ennek alkal­mazása egyszerre vetne gátat amerikai magánkémcégek za­varos működésének, s lehetősé­get teremtene a hivatalos, ál­lami kémkedésre jelenleg fordí­tott - és sokak által túlzottnak tartott - évi 30 milliárd dollár csökkentésére. Jelentős megtakarítással járna például a CIA számára már az, hogy ha nagy költsé­gekkel kiképzett ügynökei na­gyobb jövedelemért nem „iga­zolnának át” magánkémnek. Rendkívül zavaró pillanatnyilag ugyanis, hogy tökéletes „legen­dákkal” ellátott kémek, akiket kihelyezte gazdasági konszer­nekhez, kábítószerbandákhoz, nukleáris központokba, egyik óráról a másikra felmondanak a CIA-nak, de munkahelyüket megtartva magánügynökségek­nek dolgoznak tovább. Ez azért is csökkenti a CIA informáltsá­gát, mivel a régiek jelenléte mi­att nehezebb az újakat elhe­lyezni megfelelő helyekre, nem is szólva arról, hogy az új jelöl­teket ki is kell képezni. S ez mind pénz. Holott a hírszerzés céljaira mind vékonyabban csordogáló pénzeket a CIA is elsősorban technikájának korszerűsítésére szeretné fordítani. Sok milliárd dollárba kerülne például az, hogy mielőbb létrehozzák az „Ügynök Televíziót”. A példa és a kényszerítő erő a nagysi­kerű CNN hírtelevízió. A CIA - vallják Washingtonban - egy­szerűen nem engedheti meg magának, hogy a sajtó hírszol­gáltatása a gyorsaság és a hite­lesség tekintetében érdemi kon­kurenciája legyen, ahogyan ez a CNN esetében bekövetkezett. Ezért a titkosszolgálat létre­hozza saját elektronikus hírto­vábbító és - feldolgozó hálóza­tát, amelynek hírforrásai kizáró­lag hivatásos kémek. Az előfi­zetők pedig: a világ 100 legfon­tosabb vezető személyisége, akik joggal elvárhatják, hogy a CIA-n keresztül befutó infor­mációk gyorsabbak és megala- pozottabbak legyenek, mint a CNN hírei. Az első számú feltétel ehhez is a magas színvonalon dol­gozó, információkat gyűjtő és feldolgozó ügynök. „Most azonban, a hidegháború meg­szűnte után, nem tudjuk, mi ne­hezebb az, hogy megtartsuk az ilyen embereket, vagy az, hogy megszerezzünk ilyeneket”-jel­lemzi a helyzetet Dave McCurdy, a titkosszolgálattal foglalkozó kongresszusi bizott­ság elnöke. Helyzetrajza, mond­ják, telitalálat. Kocsis Tamás A száguldás eleganciája A Benetton az egyetlen di­vat világmárka, amelynek Forma 1-es csapata van. Sebesség, színek, nemzet­köziség, magas technológia és emberi kreativitás mind-mind kitűnően illeszkednek a Benet- ton-csoport filozófiájába. Hogy is kezdődött az egész? 1955-ben Luciano Benetton a négy testvér egyike, a jelen­legi Birodalom irnage-nak fő megteremtője bolti eladóként tengette életét egy ruházati boltban. Szabad idejében szí­vesen muzsikált, egy trevisói zenekarban tangóharmoniká- zott. Megértette azonban az idők szavát, egy nap fájó szívvel megvált kedvenc hangszerétől, és vásárolt egy varrógépet, megteremtve ezzel a Benetton Csoport első munkaeszközét. Giuliana, az egyetlen leány­testvér összeállította az első színes Benetton-trikót, és Lu­ciano biciklire pattanva árulta házaknál az első termékeket. A Benetton a világ 120 or­szágában van ma jelen, 6500 kereskedelmi képviselettel rendelkezik, és részvényeit a világ összes számításba vehető tőzsdéjén jegyzik Milánótól New Yorkig, Frankfurttól To­rontóig. Az autóverseny kiváló kira­kati lehetőség, zseniális rek­lámfogás. Az autóversenyek és próbák az év 12 hónapjából 11 hónapig tartanak, az egész vi­lágot érintő rendezvényről van szó, hiszen a tizenhat nagydí­jas négy kontinensre, hatvan országra kiterjedő verseny né­zőinek száma közel négymilli- árd. A Benetton Forma 1-es tör­ténete 1983-ra nyúlik vissza, amikor együttműködési megál­lapodást ír alá a Forma 1 -gyei, ez azonban a Csoport számára egyelőre szponzori minőséget jelent. 1987-től a Csoport együtt­működési szerződést ír alá a Ford Művekkel, és a szeren­csés házasságból megszületik a Benetton-Ford-Camel-Auto- polis csodálatos versenyautó, amely Gerhard Bergert, Nelson Piquet-t, Michael Schumachert stb. győzelemre segíti. A Ca­mel cég szponzori minőségben csatlakozott a Teamhez. A leg­utóbbi szponzor, akivel Flavio Briatore, a Forma 1-es Team általános igazgatójának sike­rült szerződést aláírnia az 1990. október 27-én Japán Kyushu szigetén felavatott Áu- topolis Részvénytársasága. Alessandro Nannini 1990. október 12-én bekövetkezett tragikus balesetéig szintén a Benetton színeiben állt rajthoz. „Mimo, reméljük, minél előbb visszatér sorainkba” - mondja a Benetton sajtófő­nöke. Alessandro Nannini sajtófő­nökétől érrdekődve sikerült megtudnom, hogy Alessand- ronak sajnos még több kisebb kézműtéten kell keresztüles­nie, és egyelőre csak szülővá­rosában, Sienában autózhat. A Csapat ifjú titánja az 1969-es születésű Michael Schumacher. A német pilóta már négy éves korában kiváló eredményeket ért el egy szülei által vásárolt pedálos go-kar­ton, amelybe édesapja egy ka­pálógép motorját építette be. Amikor Michael nekiment az első villanyoszlopnak, a szülei arra gondoltak, hogy valóban elérkezett az a pillanat, amikor Michaelt igazi versenypályára kell engedni. Michael tizenöt éves korában már német nem­zeti bajnok. A képen Michael Schumacher. Rossi Gorbacsov - Bush, Reagan Marcos vagyona - J amasita-kincs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents