Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-17 / 47. szám

1992. február 17., hétfő uj Dunántúli napló 7 Sokkterápia nélkül „A reform kínja” címmel te­kinti át a közép-kelet-európai országok helyzetét a Time című amerikai hetilap legújabb száma. A lap hangsúlyozza, hogy bár főleg Lengyelország­ban, Csehszlovákiában és Ma­gyarországon a gazdasági újjáé­ledés halvány jelei már mutat­koznak, a termelés visszaesése, az árak és a munkanélküliség növekedése veszélyes elégedet­lenséget táplál, amely oda ve­zethet, hogy az emberek nem egyszerűen a kapitalizmus és a szabadpiac, hanem a demokrá­cia ellen lázadnak fel - és bevo­nulhat „egy ember lovon”, egy diktátor. A Magyarországnak szentelt részben a Time hangsú­lyozza, hogy Kádár gulyás- kommunizmusa lehetővé tett bizonyos privatizálást és öni­gazgatást, ezért a kommuniz­mus megdöntésekor az új kor­mány nem látta szükségesnek a sokkterápiát. A Time azzal zárja elemzését, hogy a kor­mány mérsékelt, bár keserves megközelítése nyomán várha­tóan Magyarország lesz az első posztkommunista ország, amelynek gazdasága növekedni fog. A nádudvari KITE részvénytársaság A nádudvari Kukorica és Ipa­rinövény Termelési Egyesülés (KITE) 553 millió forintos alap­tőkével részvénytársasággá ala­kult, üzletpolitikájában szaksze­rűséget ígér, s kis haszonra, de nagy forgalomra számít - jelen­tette be csütörtökön Nádudva­ron tartott sajtótájékoztatóján Balogh Csaba, az rt. elnöke. Az alaptőkéből 43 százalékkal a KITE-be tömörült több mint háromszáz közös gazdaság, 27 százalékkal a Nádudvari Terem- lőszövetkezet, 14 százalékkal pedig az OKHB egyik leányvál­lalata részesedik. A fennmaradó 16 százalék az Agrotek, a Nö­vényolajipari, illetve a Nitro- kémiai Vállalatok között oszlik meg. A KITE Mezőgazdasági, Ke­reskedelmi és Szolgáltató Rt. a továbbiakban is megőrzi mező- gazdasági jellegét. Tudatosan hagyták meg a KITE nevet is. Volkswagen Kínában A Sanghaj-Volkswagen kí­nai-német vegyesvállalat szere­lőcsarnokaiból kigördült a százezredik személygépkocsi, és ezzel a vállalat megelőzte a gyártott autók számában a többi kínai autógyárat - közölte a kí­nai sajtóval Fang Hung, a válla­lat elnöke. Ez a százezer darab nyolc év alatt jött össze egyen­lőtlen eloszlásban: több mint egyharmada, 35 ezer darab ta­valy készült. Az idénre hatva­nezret terveznek. A pécsi Dohánygyár angol tulajdonosai többek között a Sopianae cigaretta gyártásával is megismerkedtek a gyárban tett látogatásuk alkalmával Fotó: Läufer László Tények és számok a privatizációról Nagyobb szerepet a hazai vásárlóerőnek Az Állami Vagyonügynök­ség tavaly 189 állami vállalat átalakulását hagyja jóvá. Ezek Tnintegy 316 milliárd Ft könyv szerinti és 418 milliárd forint átértékelt saját vagyonnal ren­delkeztek. (Összehasonlításul: 1990- ben 27 állami vállalat alakult át 26 milliárd könyv sze­rinti és 41 milliárd forint átérté­kelt vagyonnal.) December vé­gén további 307 vállalat átala­kulása volt folyamatban. Az önprivatizáció keretében eddig 20 vállalat vált társasággá, és 353 kisvállalat átalakulása kez­dődött meg. 40 milliárd Ft bevétel Az Állami Vagyonügynök­ség tavalyi bevételei - saját számításai szerint - meghalad­ták a 40 milliárd forintot. Ez az összeg - a költségvetésnek be­fizetett osztalékot is figyelembe véve - némileg meghaladja a tervezett alsó határt. A bevéte­lek 85 százaléka devizában ke­rült az államkasszába. Közvet­len vásárlás és tőkeemelés útján 1991- ben 770 millió dollár volt a befektetések összege, ami az országba áramlott külföldi tőke 60 százalékával egyenlő. December utolsó napján a magánszféra közvetlen irányí­tása, illetve befolyása alatt mű­ködött a volt állami tulajdonú vállalatok mintegy 10 száza­léka; 370 milliárd forintnyi, a teljes állami vállalati vagyon 20 százaléka került társasági tulaj­donba. Csépi Lajos, az ÁVÜ ügyvezető igazgatója a úgy nyi­latkozott, hogy a decentralizá­cióra épülő önprivatizáció bőví­tésével reális esély van arra, hogy két-három éven belül az állami szektor 80-85 százaléka magánkézbe kerüljön. Szerinte Tulajdonosok vannak, gazda nincs Ötvenezer munkanélküli? Pattanásig feszült légkör­ben, válságos helyzetben ösz- szehívott munkásgyűlés zajlott le múlt hétfőn, a Debreceni Tartósítóipari (DEKO) Rt.-nél. Az összegyűltek a cég legnagyobb tulajdonosa, a Ke­reskedelmi és Hitelbank Rt. képviselőjének válságkezelő programjára lettek volna kí­váncsiak, de ehelyett igencsak meglepő információkat kap­tak: az rt. igazgatóságának legnagyobb meglepetésére be­jelentették, hogy a DEKO-ban eddig 85 százalékban része­sedő bank túladott részvé­nyein, s tulajdoni aránya 10 százalék alá csökkent. Azt pe­dig csak találgatni lehet, hogy kik az új tulajdonosok, mert erről még az igazgatósági ta­goknak sem adtak felvilágosí­tást. így esett meg, hogy az or­szág eleddig legnagyobb kon­zervipari üzemében a dolgo­zóknak nincs kivel tárgyal­niuk, merthogy nem tudják kié, a gyáruk. A debreceni konzervgyár esetleges bezá­rása a termelői háttérrel együtt mintegy ötvenezer munkanél­külit jelentene, s csupán a ne­kik kifizetendő munkanél­küli-segély összege megha­ladná a hétmilliárd forintot. a hazai privatizáció üteme meg­felelő. Amennyiben a társada­lom és a kormányzat felkészült a privatizáció negatív mellékha­tásainak kezelésére, még fo­kozható is. A privatizáció se­bességét ma a közvetlenül érin­tett társadalmi csoportokkal, il­letve érdekképviseleti szerveze­teikkel és a lobbykkal való kompromisszum befolyásolja. Privatizálni - ilyen hitelekkel Csépi Lajos elismeri, hogy a privatizációnak van néhány gyenge pontja. Az első és a má­sodik privatizációs program, ha bukást nem jelentett is, csaló­dást okozott. Az ÉPP 20 vállala­tából eddig csak három-négy cég értékesítését hagyta jóvá az igazgatótanács. A nagyobb tranzakciók sorra kudarcba ful­ladtak. Kedvező értékesítési ered­ményeket ott lehetett elérni, ahol megfelelő versenyfeltéte­leket sikerült teremteni. Az ügyvezető igazgató úgy látja, a spontán, a vállalatok vagy a be­fektetők által megkezdett priva­tizáció összeegyeztethető a ver­senyeztetés elvével. Tavaly szerzett külföldi tulajdonost egyebek között a Chinoin, a Győri Keksz- és Ostyagyár, a Compack, a Styl Rt., a Lehel Hűtőgépgyár, a Szerencsi Cso­koládégyár, a Csemege Válla­lat, a Borsodi Sörgyár, az Egri Dohánygyár és a Villanyszere­lőipari Rt. Csépi Lajos azt is belátja, hogy a hazai vásárlóerőnek egyelőre nincs jelentősebb sze­repe a privatizációban. A priva­tizációt támogató hitelkonst­rukciók nem váltották be a hoz­zájuk fűzött reményeket. Ta­valy összesen 716-an kaptak Egzisztencia-hitelt, főleg azok, akik az előprivatizációban vet­tek részt. Az önkormányzati ré­szesedést leszámítva a hitelek összértéke nem éri el az egymil- liárd forintot. A privatizációs hitelek tekintetében még rosz- szabb a helyzet. Csépi Lajos szerint a hitelpolitikában radiká­lis változtatásokra van szükség. Ami az idei terveket illeti, nehéz és bonyolult feladat vár az ÁVÜ-re, mert az állami vál­lalatoknak szeptember végéig át kell alakulniuk. A decentralizá­ció folytatása valószínűleg fel­gyorsítja az önprivatizáció me­netét, és két év alatt ezer állami vállalat adható magánkézbe. Lényegében eszközeladás A kormány 100-150 állami vállalatnál 25 százalék plusz egy szavazat erejéig fenn kí­vánja tartani a tartós állami je­lenlétet, és ezek az Állami Tu­lajdonosi Intézethez (vagy rész­vénytársasághoz) kerülnének. Az idén a maradék 500-600 vállalatból 80-120 ellen indul felszámolási eljárás, így a priva­tizáció lényegében eszközela­dást jelent. Csépi Lajos becslése szerint 1992-ben 400 vállalat fog tár­sasággá alakulni. Ezek 30-50 százaléka még az idén magán­kézbe adható. A Vagyonügy­nökség 1992-ben 40-45 milli­árd forint bevételre számít. Az ÁVÜ javaslata alapján a szabad felhasználású jövedelmek na­gyobb részét vissza kellene for­gatni a gazdaságba. Az idén megkezdődik a bankrendszer és a távközlés privatizációja, emellett a Va­gyonügynökség három-négy, nagyobb nyilvános részvényki­bocsátást kíván lebonyolítani. Nem adomány ... Előnyugdíj — munkanélkülieknek A növekvő munkanélküliség társadalmi feszültségeinek eny­hítését célozza az a jogszabály (az 1991. IV. törvény), amely lehetővé teszi, hogy úgyneve­zett előnyugdíjat kapjanak a nyugdíjkorhatárhoz közelálló munkanélküliek. A korosodó emberek ugyanis jóval nehe­zebben tudnak elhelyezkedni, mint fiatalabb társaik, még ak­kor is, ha elvégeznek valami­lyen átképző tanfolyamot. A munkanélküliek száma ma már 400 000 körül jár, s bár a kormegoszlásról nincsenek sta­tisztikai adatok, annyi bizonyos, hogy köztük jelentékeny arányt képviselnek az ötödik X-en túl­járok. Ők előnyugdíjat akkor igényelhetnek, ha- az öregségi nyugdíjkorha­tár betöltéséhez legfeljebb há­rom évük hiányzik (tehát nők esetében, ha 52, férfiak eseté­ben pedig, ha 57 éven felüliek);- legalább 6 hónapja munka- nélküli járadékban részesülnek; Alattvalóból állampolgár? A civil társadalom Nemzedékünk számára alapvető kérdés, hogy képes-e Kelet-Európa - s benne ha­zánk - a polgárosodásra, a ci­vil társadalom kialakítására? Újkori történetünkben a mos­tani immár a harmadik nekifu­tás, hogy a magyar társada­lomban megvalósuljon a pol­gári átalakulás. Az első kísérlet a XIX. szá­zad második felében, végén volt, amikor a kiegyezés után a monarchia dualista rendszeré­ben lehetőség nyílt a gazda­sági-társadalmi megújulásra. (Eötvös József írta erről: „A politikai forradalom elégtelen, társadalmira van szükség ... Az emberiséget újjá kell te­remteni; nem elégséges a ká­oszhoz visszatérni, hanem atomjaira kell felosztanunk mindent!”) A századvég Magyaror­szága ennek szellemében pró­bálkozott meg a polgárosodás­sal - nem is eredménytelenül. Hiszen az a prosperitás, amit a századvég és a századforduló hozott, máig rajtahagyta bé­lyegét az országon. Az I. világháború, Trianon és következményei hosszú időre befagyasztották a polgá­rosodás lehetőségét; a rendi struktúrákat fölélesztve, kon­zerválva sodorták a térség or­szágait, köztük hazánkat is a második világháború felé. A következmények iszonya­tosabbak voltak, mint az első háború esetében, s a záróak­kord, a párizsi béke teret nyi­tott Jalta szellemének. De még ekkor is volt egy kí­sérletünk, ám 1945-48 politi­kai változásai, a demokrácia megteremtését célzó próbál­kozások megfeneklettek - megszállt országban lehetetlen volt nyugati mintájú polgári társadalmat kialakítani. A harmadik nekifutás már napjaink története. 1989 meghozta, megindí­totta a rendszerváltást, 1990 pedig az új hatalmi struktúra kiépítését. Kialakultak a plura­lista politikai intézményrend­szer keretei, amelyek minden tekintetben megfelelnek a pol­gári hatalmi berendezkedés­nek. Kérdéses persze, hogy ezt a keretet mennyire tudjuk a pol­gári demokrácia tartalmával megtölteni, azaz működőképes lesz-e a parlamenti demokrá­cia vagy sem. A parlamenti választások óta eltelt közel két év az új rendszer működőképességét igazolta, még akkor is, ha számos esetben szélsőséges indulatok, látványos csetepa­ték tarkították, tarkítják az ér­demi munkát. Az új elit - kormányzó és ellenzéki egyaránt - szemmel láthatóan megtalálta a helyét, s jól-rosszul, de lényegében a tőle elvárt szerepet játssza. Ennyiben tehát jó úton hala­dunk, a demokrácia intéz­ményrendszere adott, a hata­lomgyakorlás demokratikus játékszabályait pedig előbb-utóbb úgyis megtanulja az új elit, - igaz, alighanem kemény politikai küzdelmek árán és néhány választási cik­lus folyamán. Mindez egyértelműen bíz­tató a polgárosodás szempont­jából. A siker azonban nem­csak az eliten múlik. A társa­dalom hajlandósága, közre­működése nélkül az elit legfel­jebb központilag propagál­hatja, esetleg „elrendelheti” a „polgárosodást”, de ettől a tár­sadalom még nem válik polgá­rivá, a demokrácia működőké­pessé. A döntő: a társadalom részvétele. Ezért is perdöntő a kérdés: milyen a mai magyar társada­lom állapota? A paternalista rendszerben felnőtt, többnyire az önállóságától is generáció­kon át megfosztott és csupán a végrehajtásra szorított társada­lom képes lesz-e önálló, fel­elősségteljes cselekvésre? Másképp fogalmazva: lesz-e az alattvalóból állampolgár? Tudunk-e közösséget terem­teni, meg tudjuk-e szervezni önmagunkat, lesz-e bennünk kellő felelősségtudat, korrekt­ség, szolidaritás, tolerancia? - hogy csak a legfontosabb kö­vetelményeket említsük. Számos jel arra vall, hogy igen. A magyar társadalom eddig nagyon megfontoltan, kultúráltan viselte és viseli el a rendszerváltás nehézségeit, ami fölöttébb bíztató. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül az előttünk tornyosuló akadályokat, a társadalom erő­teljes polarizálódását, a töme­ges elszegényedést, amelyet a luxuséletmódban élők nö­vekvő csportjai még kirí­vóbbá, markánsabbá tesznek. Nem feledkezhetünk meg köz­állapotaink ijesztő romlásáról, a tömegek kiábrándultságáról és sok egyéb olyan tényről, amely veszélyeztetheti törek­véseink sikerét. Annyi bizonyos, hogy nap­jainkban még valahol a rendi­ség zátonyai közt hajózunk, de már-már feltűntek a láthatáron a polgári „partok”. Még minden megtörténhet - az is, hogy révbe érünk. Mindez nem kis részben raj­tunk múlik. Azon, hogy képesek le-, szünk-e a cél érdekében a kö­zös cselekvésre, lesz-e kellő akaratunk és felelősségérze­tünk a polgárosodással együtt­járó nehézségek elviselésére és legyűrésére. Bőhm Antal politológus- rendelkeznek az öregségi nyugdíjhoz minimálisan szük­séges szolgálati idővel (a teljes öregségi nyugdíjhoz legalább 20 év, résznyugdíjhoz minimum 10 év munkaviszony szüksé­ges);- nincs kilátás arra, hogy ré­szükre megfelelő munkahelyet kínáljanak, beszámítva a kép­zés, átképzés lehetőségét is. Ha a négy feltétel együttesen adott, az előnyugdíjat a társada­lombiztosítási szabályok szerint állapítják meg. Aki ezt igénybe veszi, véglegesen nyugdíjasnak tekintheti magát, mert ez - a munkanélküli járadéktól elté­rően - nem meghatározott időre szól; a nyugdíjkorhatár elérése­kor külön kérés nélkül, automa­tikusan átalakul öregségi nyug­díjjá. Az előnyugdíj és az öreg­ségi nyugdíj között azonban van egy lényeges különbség: az elő­nyugdíjban részesülők foglal­koztatását a törvény korlátozza. Míg az öregségi nyugdíj mellett korlátlanul lehet dolgozni, az előnyugdíjjal rendelkező a mi­nimálbér összegénél - jelenleg tehát havi 7000 forintnál - töb­bet nem kereshet nyugdíja mellé. Ha ennél nagyobb a ke­resete, az előnyugdíjat szünetel­tetni - nem megszüntetni! - kell. A korlátozást azért írja elő a törvény, mert az előnyugdíjat az öregségi nyugdíjkorhatár be­töltéséig a Munkanélküliek Szo­lidaritási Alapjából fizetik; nem lenne tehát méltányos, hogy egy minimálbérnél jobban kereső­nek juttassák az állás nélkül ma­radtak pénzét. Szathmári Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents