Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)

1992-02-08 / 38. szám

1992. február 8., szombat aj Dunántúli napló 11 Dollármilliók a kereskedelemnek Mire fordítható a kedvezményes világbanki hitel? A Kereskedők házában n\ íló butikok, üzletek közön is vannak, ame­lyek hitel segítségével létesültek Fotó: Läufer László Magyar szót! Olasz hadifoglyok Az Olasz Liberális Párt (PLI) hétfőn közös orosz-olasz vizs­gálóbizottság felállítását köve­telte a második világháború ide­jén a Gulag táboraiban elpusz­tult mintegy ötvenezer olasz hadifogoly sorsának felderíté­sére. Ezt az AFP jelentette. Giulio Andreotti miniszterel­nökhöz, Virginio Rognoni had­ügy- és Gianni de Michelis kül­ügyminiszterhez intézett felhí­vásában a PLI titkára, Renato Altissimo úgy vélekedett, hogy ennek a bizottságnak fényt kel­lene derítenie a fogságba esett olasz katonákkal szemben al­kalmazott rossz bánásmódra, és elsősorban arra, hogy a KGB szomorú emlékezetű akcióiban volt-e bármilyen részük olasz politikusoknak. Az ügy előzménye az a Pal- miro Togliattinak tulajdonított levél, melyet a Panorama című hetilap hozott nyilvánosságra, s amely szerint az Olasz Kom­munista Párt egykori titkára nem volt hajlandó az olasz hadi­foglyok érdekében a szovjet ha­tóságoknál közbelépni. Cossiga az olasz televízióban azt mondta, „reménytelenül óhajt­ja”, hogy a levél ne legyen va­lódi, de ha mégis az lenne, nem marad más számára, mint bo­csánatot kérni az elpusztult ka­tonáktól és azok családtagjaitól. Megfigyelők rámutatnak, hogy az ügy kényes helyzetbe hozhatja az Olasz Kommunista Párt utódát, a Demokratikus Baloldal Párját az április 5-6-i választások előtt, tekintve, hogy a párt vezetői számára Togliatti a fasizmus elleni harc megkér­dőjelezhetetlen hőse maradt. 78 éve házasok Kettős születésnapot ünne­pelt egy házaspár vasárnap a franciaországi Arange városká­ban: ketten együtt összesen 205 évesek. Jeremie Launay 105, fe­lesége, Marguerite 100 éves, és 78 év óta házasok. A házaspár három gyermeke, nyolc uno­kája, 11 dédunokája és - egye­lőre egyetlen - ükunokája is részt vett az ünnepségen. Leg­idősebb fiuk, aki maga is 75 éves, leánytestvéreivel együtt gondoskodik a szülőkről, de azok jó erőben vannak, máig is saját lakásukban élnek, és Je­remie bácsi például az ebédhez ma is megiszik egy étvágyger­jesztő italt és két pohár bort. Hosszú életüket annak tulajdo­nítják, hogy egészségesen éltek, sok időt töltöttek a szabadban - a Launay-házaspár ugyanis fel­esbérlőként dolgozott, egészen a félj 85 éves koráig. A közelmúltban Pécsett tar­totta elnökségi ülését az Orszá­gos Kereskedelmi Szövetség, amelyen szó volt a Világbank által a magyar kereskedelem fejlesztéséhez nyújtandó hitel­ről, a pályázatról, a felhasználás lehetőségeiről. Dr. Csapiár Gá­borral, az OKSZ elnökével, a Magyar Gazdasági Kamara al­elnökiével elsősorban erről a hi­telkonstrukcióról beszélgettünk.- Mí a szövetség feladata?- A kereskedelemmel foglal­kozó részvénytársaságoknak, korlátolt felelősségű társasá­goknak és állami vállalatoknak az érdekeit védi és segítséget ad a gazdálkodásukhoz: például in­formációkkal, a hitelekhez való jutás lehetőségeiről.- Ez utóbbival kapcsolatban most igazán kedvező hírekről tud beszámolni.-Magyarország 100 millió dollár hitelt kap a Világbanktól a kereskedelem fejlesztéséhez. A tavalyi év közepe óta az Ipari és Kereskedelmi Minisztéri­ummal együttműködve három ízben találkoztunk a washing­toni pénzügyi szakemberekkel, amelyek során tisztázódott, hogy mire kapjuk a pénzt: egy- harmadát forgóeszköz hitele­zésre, a többit fejlesztésekre, ahol mindenképpen bizonyítani kell a pályázó cégeknek, hogy olyan költségmegtakarítást ér­nek el a munkaszervezésben, amelyek kulturált kereskedel­met tesznek lehetővé.- Konkrétan mire költhető a hitel?- Lehet pénzt kérni például áruházépítésre, raktárak létesí­tésére, csomagolás-korszerűsí­tésre, számítógépes rendszerek kialakítására. Két kategória van: az a cég, amelyik 300 000 dollár alatti összeget igényel, annak számításokkal szükséges igazolnia a pályázat jogosságát, az amelyik e fölött, ezen túl még átfogó üzletpolitikai kon­cepciót is le kell tennie az asz­talra. A pénzt a Magyar Nem­zeti Bankon keresztül a hazai kereskedelmi bankok nyújtják majd, a mostani információk szerint 25-27 százalékos ka­matra. Nagy előnye ennek a hi­telkonstrukciónak, hogy a visz- szafizetési ideje tíz év. Szeret­ném felhívni a kereskedelmi cégek figyelmét arra a roppant kedvező tényre, hogy az első három évben, amikor még ne­héz helyzetben lesz a magyar nemzetgazdaság, nem kérik a törlesztést, csak akkor, amikor már remélhetően nekilendül.- Mikor írják ki a pályázato­kat?- Várhatóan 1992. nyarán, az elbírálásokra szeptemberben, októberben kerül sor, az év vé­gére pedig megszületnek azok a döntések, hogy konkrétan me­lyik cég mennyi pénzt kaphat a 100 millió dollárból. A döntést a magyar kereskedelmi bankok szakembereiből álló testület hozza meg. Egyébként ugyan­úgy bírálják el a pályázatokat, mint ahogy az ipari és a mező- gazdasági világbanki hiteleket, csak most először kereskedelmi vonatkozásban. Természetesen az Országos Kereskedelmi Szö­vetség tapasztalatát, észrevéte­leit is figyelembe veszik. Sze­retném a figyelmet arra is fel­hívni, most ez az első nagy alka­lom, amikor jóval kedvezőbb áron juthatnak pénzhez a cégek, mint korábban bármikor.-Manapság a kereskedelem is válságban van. Mit gondol, hozzá mernek nyúlni a kereske­dők ehhez a hitelhez?- Úgy gondolom, akik ma vállalkoznak, azok úttörők, s lépéselőnyben lesznek két-há- rom év múlva az akkori kez­dőkkel szemben, amikor remél­hetően már erőteljes lesz a fel­lendülés. Kétségtelen, kemény munka vár rájuk, de egészen biztosan lesznek szép számmal olyan vállalkozók, akik kihasz­nálják ezt a nagyszerű lehetősé­get.- Kik nem pályázhatnak?- Olyan cégek, amelyek száz százalékig külföldi tulajdonban vannak. De vegyesvállalat pél­dául már igen, még akkor Ä, ha a nagyobb rész külföldi kézben van.-Ez a hitelkonstrukció lendí­teni fog a meglehetősen szerény színvonalú kereskedelmünkön?- Úgy ítélem meg, hogy igen, sőt úgy fogalmaznék, ez a kul­turált kereskedelem felé vezető út egyik nagyon jelentős állo­mása lehet. Ugyanis ez egy na­gyon komplex program, mely­nek a koordinálása úgy történik majd, hogy néhány év múlva már észrevehető lesz a változás. Ez egyébként a Világbank elvá­rása is.- Mire lenne leginkább szük­sége a kereskedelemnek?- Nagyon sok mindenre, de többek között el kellene jutnunk odáig, hogy korszerű bevásár­lócentrumok alakuljanak ki, kü­lönösen a nagyobb városok szé­lén, közlekedési csomópontok­ban.- A kereskedők sem tartoznak a jól fizetett emberek közé. Vár­ható lényeges változás?-Ebben az esztendőben ki­ugróan nagy bérnövekedésre nem számíthatnak a kereske- delmben dolgozók. Ha vissza­gondol, tavaly nagyon rossz volt a forgalom minden szakág­ban, teljes körű volt a vissza­esés. S ebben a helyzetben nagy bérnövekménnyel nem lehet számolni.- Mit tud tenni az önök szö­vetsége a kereskedelmi vissza­élésekkel szemben?- Nekem meggyőződésem, hogy ez nem elsősorban szerve­zetek, társaságok feladata, a va­lódi verseny kialakulása ezeket az anomáliákat megoldja. A vevő oda megy majd vásárolni, ahol tisztességesen kiszolgál­ják. S ennek azért már vannak jelei. Roszprim Nándor Január derekán jártam utol­jára Kárpátalján. Ungvári isme­rőseim legnagyobb meglepeté­semre ezúttal nem ajánlottak fel példány számokat a Kárpáti Igaz Szó napilapból azzal, hogy ma­gammal vihetem azokat.-Úgy vagyunk vele, mint szegény ember a száraz kenyér­rel. Elrakjuk a nehezebb na­pokra - mondták restellkedve. Belelapoztam az újságba, s megértettem aggódásukat. A szerkesztőségi cikkek egyike azt fejtegette, hány napra is elég még a nyomdában bekészlete­zett papír ahhoz, hogy megje­lenhessen a lap. Az az újság, amely korábban hetente hat­szor, később öt alkalommal, ta­valy december óta pedig már csak háromszor lát nyomdafes­téket egy héten. Mire Pécsre ér­keztem, már közölte is Magyar- ország egyik központi lapja, hogy a megszűnés veszélye fe­nyegeti a Kárpáti Igaz Szó-t. Am maradjunk még Kárpá­talján. Látogassunk el szülőfa­lumba. Oda, ahová egyre nehe­zebb eljutni. Az autóbuszforga­lom ugyanis megszűnt, a taxik csak akkor indulnak el, ha so­főrjükkel dollárban vagy már­kában tudunk elszámolni. Ma­rad a vonat. Ám az is megbízha­tatlan. Soha nem lehet tudni, melyik járat marad ki. Nővérem veje érkezésemkor szokatlan kérdést tett fel:- Nem hozott néhány ma­gyarországi lapot? De ha Ung- vár érintésével jött, a friss Igaz Szó is megfelelne. Miért? Mert már akkoriban Kárpátalján faluhelyen heten­ként csak kétszer szállították ki a postai küldeményeket (ez is az üzemanyaghiány következmé­nye, akárcsak a buszjáratok rit­kulásának, majd teljes elapadá­sának). Falun tehát már nem a magyarul írott szó éhéről, ha­nem valódi Ínségéről lehet be­szélni. S akkor mindehhez jön az egyetlen magyar nyelvű na­pilap agóniája. Akadt a táskám­ban egy-két magyar napilap, sógorom sóváran vetette magát rájuk. De a többi hozzá hason­lóan betűéhes kitől kap akár egy összegyűrt lapot is? Meg én is ritkán utazom. Igaz, egy bő­röndnyi újság és folyóirat (amire éppen telik családom igencsak szerény költségveté­séből) már összegyűlt nálam, de nyilván csak akkor jut el Kárpá­taljára, ha a sors kegye folytán esetleg gépkocsival vághatok neki a következő útnak. Nincs már annyi fizikai erőm, hogy az ételecet, a rizs, a tejpor stb. mel­lett még olvasnivaló cipelésére is fussa. Meg hát a nővérem és szűk környezete alkalmi ellá­tása még cseppet sem jelent ab­ban a képletes tengerben. A Kárpáti Igaz Szó-t majdnem 40 ezer magyar család fizette elő.-Túlságosan sötéten fested le az ottani helyzetet - vetette szememre egyik barátom. - Ha újság nincs is, még mindig van televízió, rádió. Egész nap néz- hetik-hallgathatják anyanyel­vükön az anyaország híreit. Az emberek napközben dol­goznak, faluhelyen pedig még vasárnap is sok a tennivaló. Té­vézni csak este lenne idő. Ám a falvakban 18 órától 22 óráig (vagy még korábban és még hosszabb időre) kikapcsolják az áramszolgáltatást. És akkor már nem lehet szó tévézésről. A tás­karádiókba pedig elemet se le­het venni. Ükrajna és Magyar- ország között példás jószom­szédi viszony van kialakulóban (a politikusok szerint már ki is alakult). Ennek egyik bizonyí­téka, hogy Ungvárott működik a magyar konzulátus. De mi a haszna mindebből a kisebbségi sorsot vállaló magyarnak? Hiába harangozták be már tavaly, hogy beindult a két or­szág között az újbóli kisha- tár-forgalom, ha ez csak papí­ron van így. Határátlépőt csak a bennfentesek kapnak, az Ung- váron élő mintegy 8-12 ezer magyarra pedig a megállapodás nem is vonatkozik. Meg aztán a kárpátaljai magyarnak is van önérzete: nem megy koldulni a rokonaihoz. Minthogy pénzt nem váltanak, csak erre lenne utalva. A magyar médiák szinte ál­landóan napirenden tartják a ki­sebbségiek sorsát. Eddig a kár­pátaljaiak legalább reményked­tek abban, hogy majd csak jobbra fordul a helyzet. Ám mi­közben azt kell hallaniuk (már amikor hallhatják), hogy Ma­gyarország a legsikeresebben átalakuló kelet-európai állam, akkor óhatatlanul felmerül ben­nük a kérdés: miért nem futja erejéből azokra, akik önhibáju­kon kívül jutottak ilyen mos­toha sorsra? A Szabad Föld, a Nőle Lapja, a Népsport 5-6 év­vel ezelőtt egyenként 15-25 ezer példányban talált vásárlóra Kárpátalján. A Dörmögő Dö­mötör és a Pajtás úgyszintén. Most se felnőtteknek, se gyere­keknek semmi. A hétköznapi nyomor - az alapvető élelmiszercikkek, gyógyszerek, lábbelik és ruha­nemű stb. - mellé most könyör­telenül odaszegődik a szellemi nyomor is. Az előbbit is ember­telenül nehéz elviselni, az utóbbi viszont hihetetlen áldo­zatokat követelhet. Olyan csa­lódást okoz, amely a kisebbsé­gek elfordulását jelentheti az anyaországtól. Ne hagyjuk, hogy bekövetkezzen ez a meg- hasonlás. Az anyaország nem nézheti tétlenül, miként semmi­sül meg egy kisebbség egyetlen szellemi támasza. Balogh Balázs Negyven év (MTI-Panoráma) - Erzsébet 1952. február 5-én este Kenyá­ban, a szavannában, felmászott egy tíz méteres magaslesre, a vadállatok éjszakai életét meg­figyelni. Mikor másnap reggel tízkor lemászott, ő volt a brit bi­rodalom királynője, de még nem tudta. Apja, VI. György haláláról csak később értesült a nap folyamán. Erzsébet her­cegnő akkor 25 éves volt. II. Erzsébet királynő csütörtökön ünnepelte alattvalói körében uralkodásának negyvenedik év­fordulóját. Amikor egy ködös februári napon hazatért Londonba, a re­pülőtéren Winston Churchill, a második világháborúban győz­tes „három nagy” egyike fo­gadta. Ő volt a miniszterelnök, Anthony Eden a külügyminisz­ter, Klement Attlee pedig az el­lenzéki Munkáspárt vezére, és még nagyjában-egészében megvolt a brit birodalom. Dúl­tak az „ötvenes évek” ,a hideg­háború, és közben Angliában jegyre adták az élelmiszert. 1953. június 2-án a koronázási ünnepséget világszerte 300 mil­lió tévénéző látta, de közülük csak 2 millió britnek volt saját fekete-fehér készüléke. Negy­ven évvel és tíz miniszterelnök­kel később rég nincs már gyar­matbirodalom - a királynő a nemzetközösség feje -, viszont az 55 millió lakosú országban a háztartások 98 százalékában van színes tévé, 87 százaléká­ban telefon, 67 százalékában autó, 60 százalékában video és 19 százalékában számítógép. Nagy-Britannia 1973-ban be­lépett a Közös Piacba, és a kon­zervatív John Major vezette mostani kormány az „Európa szívében” való politizálást te­kinti céljának. A múlt héten „új partnerségben” állapodott meg a Szovjetunió utáni Oroszor­szággal. A brit lelket megrázó válto­zások közben II. Erzsébet ren­dületlenül és méltóságteljesen uralkodott, de nem kormány­zott. Fiatal kezdő korán és örök­letes jogain kívül talán ez is oka, hogy ma a legrégebben hi­vatalban levő európai államfő. Politikai nézetei nem ismerete­sek, törvény kötelezi a pártat­lanságra. Tudnivaló, hogy utálja a fennhéj ázást, a törleszkedést, a felkapaszkodottak gőgjét - magas rangú bel- és külföldi személyek e jellemhibáit szíve­sen ki is figurázza családi kör­ben -, és igyekszik egyszerűen öltözködni, de kalap nélkül nem mutatkozik. Tizenöt éves kora óta szerelmes férjébe, Fülöp hercegbe. Szigorúan, de diszk­réten kormányozza családját, melynek ifjabb tagjai korábban nem voltak mentesek világi hív- ságoktól, gáláns kalandoktól. II. Erzsébetnek csak három különös kalandját jegyezték fel a krónikák. 1981. júniusban a hivatalos születésnapi dísz­szemlén egy tüntető pisztolyá­val a királynőre célzott, és hat lövést adott le vaktölténnyel. Az uralkodó úrrá lett megriadt lován. 1982. júniusban egy szomorú munkanélküli, Mi­chael Fagan valamiképp kiját­szotta az őrséget, és az ablakon át bemászott II. Erzsébet háló­szobájába a Buckingham palo­tában. Leült a királynő ágya szélére - csak beszélgetni szere­tett volna, de a királynő kidobta. 1986. februárban pedig Új-Zé- land fővárosában tojással dobál­ták meg a királyi párt. Ez alka­lommal a királynő arckifejezése minden szónál ékesebben fe­jezte ki rosszallását. (A királynő egyébként nyilvánosság előtt nem lelkendezik semmiért, és nem rosszall semmit - vélemé­nyét és ki nem mondható utasí­tásait egyezményes és titkos kézjelekkel tudatja szolgálat- tevő környezetével. E jeleket a pletykasajtó időnként ínhüvely­gyulladás fájdalmas tüneteinek véli.) Mit csinál a királynő egész nap? Levelekre válaszol, örvend alattvalói szeretetének, évente trónbeszédet mond, vá­logatott intézményeket meg­nyit, vidéken tartózkodik, vi­lágkörüli utakat tesz az egykori gyarmatokon és függő területe­ken. Alkotmányos joga a ta­nácskozás (a parlamentnek felel kormányával), a bátorítás és a figyelmeztetés. Tizenegy éves volt, amikor évi 6000 fontos já­randósággal fölvették a civillis­tára, most pedig 7,9 millió font a fizetése. Teljes vagyonát 800- 900 millió font értékűre becsü­lik - hazájában bizonyosan a leggazdagabb, de a világon ko­rántsem -, ám ingó és ingatlan tárgyainak zöme nem eladható. Nem fizet adót, de nem is szavazhat a választásokon. Nem lehet beperelni és nem tanús­kodhat. Hivatalos gépkocsija az egyetlen az országban, amely­nek nincs rendszáma. Alattvaló­inak egy része ma is a régi di­csőség és biztonság méltó jel­képét látja benne, más része - közvéleménykutatási adatok ta­núsága szerint - inkább csak idegenforgalmi látványosság­nak tartja a királynőt, de a túl­nyomó többség, vagy ezért, vagy azért, a monarchia fenntar­tására szavazna, ha lenne ilyen népszavazás. Ám változnak az idők. 1953-ban II. Erzsébet új királyi yachtot kapott, a Britan­niát. Az uralkodócsalád a negy­venéves évfordulóra új hajót szeretett volna. De most nem kapott, mert 80 millió fontba kerülne az állami költségvetés­ből, és a kormány a gazdasági recesszió közepette nem akarta ingerelni az alattvalók érzé­kenységét. Mészáros György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents