Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-08 / 38. szám
8 ,>• üj Dunántúli napló 1992. február 8., szombat Szép magyar vers Radnóti Miklós Eső Boros emberek nézik a felhőket feketén egy hete már s huncut szavakat morognak az égre a fénytelen útról, és hogy ázott leánnyal dalolva jöttem a hegyről, csomósán elpanaszolták: a Vág kimosta éjjel s most viszi a füzet a partról és rajta a sok bogárt; már omlik a nedves föld és kutya kiséri a parton ugatva s a szélben a csillogó bokor is föltapsol az udvaros holdra, mert fehéren a falu végén most hal meg a lány, aki hiába húsz éve várja már, hogy visszajöjjön barna kedvese. 1930.július 21. Arcok a múltból Egy fényes sikerű est Páger Antal, a táncoskomikus l fi. én folyam Wdö. febr. t'i-tol lehr. 2l-tq. ál. PÉCSI SZÍNHÁZI elet Sziuházi, irodalmi és müvészuti hetilap, Felelős szerkesztő: MONTH Y ISTVÁN. a oo oo fa ^ ts H 'S % ú 9 & '0 3 MS N •© !0$ :0^ fe,M oH *o*-o PÁOER AKTAL ~ Jóbai-Qnnvp a színházban. Jackó Via és Tamás llcnö. Jubilál a Nótás kapitány, tf/lrrigé ttomét omdégszenplése. Lórántffy ÁInna siratja török rabságba hurcolt aráját, tál „Szigefodri vértanuk“-bari előadja Málpaffy Útty.j at bi* í>5 Sä m S-w to v to N to >. Mto t" N &8 fS to^ N S- b to Q o to *1 e o 8> i* to BREUER ZSI6MOND ékszerész, órás és látszerész, JÓKAt-TÉR 8. - TELEFON 852, A POTE Aulájában hétfő este ismét Howard Williams vezényletével lépett fel a Pécsi Szimfonikus Zenekar. A Filharmónia bérleti hangversenyének támogatói - a Hungar Hotels, a Hotel Palatínus és a Hotel Pannónia - jó reklámbefektetést könyvelhettek el: az évad egyik legnagyobb érdeklődéstől kísért, nagy sikerű rendezvényének lebonyolítását segítették. Az elmúlt időszak annyi jelentős vállalkozása, annyi repertoár-bővítő műsora után igazán nem baj, hogy ezegyszer konvencionális programot játszott a pécsi gárda: Beethoven Eg- mont-nyitánya és VII. szimfóniája egyaránt a múlt századi alapokon nyugvó hangversenyélet agyonjátszott kedvencei közé tartozik. Ezek a művek minden professzionista szimfonikus zenekar számára rutinfeladatot jelentenek - ennek megfelelően kiváltképp idehaza legtöbbször olyan is az eredmény: őszintén szólva a koncert előtt nagy esélyt éreztem arra, hogy ismét, ki tudja, hányadszorra tanúja leszek egy semmitmondó, fásult, banális pózokban megoldást kereső Beetho- ven-interpretációnak. Ami azonban megszólalt, az egészen más volt; Williams és muzsikusai olyan friss szellemben nyúltak e zenéhez, olyan kiváló érzékkel kerülték el a szokványos patronok elsütöge- tésének la'sértését, hogy már-már úgy éreztem: a Beet- hoven-korabeli közönség meglepetéseiben részesülök, a zenei folyamatok századszorra hallott „váratlan fordulatai” valóban váratlannak, izgalmasnak hatnak! Williams dirigálása mindig átgondolt, igényes és szakmailag korrekt, de most olyan ihletett és sugárzó volt, ami nála sem mindennapos. A zenekar igazán élményt adó módon közvetítette karmestere elképzeléseit, az egész este alig fordult elő az interpretáció hatását rontó hiba, a hangzás áttetsző és plasztikus volt. A nyitány és a szimfónia Brahms megúnhatatlanul szép Hegedűversenyét fogta közre. Az est papírforma szerint legfőbb attrakciója, Ruha István hegedűjátéka így olyan zenei anyaghoz kapcsolódott, mely jóval közelebb esik személyes stílusához, mint a ráadásként játszott Mozart-rondo vagy a más alkalmakkor megszólaltatott barokk versenyművek. Ő uganis mindig közvetlenül önmagát mutatja meg függetlenül attól, hogy ez mely szerző ürügyén történik. Ruha - bár hallhatóan túl van pályája techni- kai-perfekciós csúcsain - ma is behízelgően fényes tónussal rendelkezik. Amit csinál, azzal közönsége lelkesedését garantáltan kiváltja. Ha komolyan belegondolnánk játéka tanulságaiba, a zenészképzés egy sor rögeszméjéről le kellene mondanunk. Fölösleges mindenek előtt stílus- és ízlésbeli normákat, zenei folyamatok és konstrukció közvetítését forszírozni - ezek csak arra jók, hogy gúzsba kössék egy szuverén zenész szárnyaló fantáziáját. Újra kellene gondolni az intonáció, a hangképzés normáit is: Ruha páratlan vibrátója, mely a zenei szituációktól tökéletesen független, önálló életet él, amplitúdója folytán mindenkinek lehetővé teszi, hogy a neki megfelelő hangmagasságot szűrje ki, illetve azonosítsa. A váratlan tempóváltások szuverén megoldásaihoz azonban föltétlenül szükség van olyan alkalmazkodóképes partnerekre, amilyenek Ruhának ezen az estén szerencsére rendelkezésére álltak. Gönczy László Újjászervezett tarsulataval kezdte meg Asszonyi László színidirektor az 1924/25-ös évadot a Pécsi Nemzeti Színházban. Leszerződtette táncoskomikusnak Páger Antalt. Nevét ekkor még alig ismerték. Az előző évadban Kecskeméten sok operett bonviván-szerepét énekelte. Később a pécsi kritika kifogásolta is, hogy bonviván- ként nem hallhatta a pécsi közönség, viszont eljátszotta valamennyi operett táncoskomikus szerepét. A Bajadér című Kálmán operettben lépett először a pécsi színpadra október 2-án. „Az új táncoskomikus határozott nyeresége színházunknak. Ama kevés táncoskomikus közé tartozik, kiknek hangjuk is van. TánPireusz nevét én akkor jegyeztem meg igazán, amikor - egy Magyarországon játszott filmben! - két keleti táborbeli tengerész elképedt a pireuszi kis prosti ajtajánál, elolvasván a kiírást, hogy: vasárnap nincs félfogadás. Emlékszem, hogyan reagált a mozi. Nem arra, hogy a görög kurva vasárnap nem vállal fuvart. Istenem ... ha a csaj vallásos, akkor ez érthető ... Hanem arra, ahogyan a két derék matróz tűnődik: hja, ezek a kapitalizmus ellentmondásai. (Filmtörténeti tény, hogy a hetedik napot megszentelő testi munkás leányzót Melina Mercouri alakította, a későbbi görög kulturális miniszter.) Pireusz ezután mindaddig kiesett figyelmem köréből, amíg el nem indultunk Kréta szigetére. S ehhez - autóval menvén - a pireuszi kikötőben kellett megkeresni a komphajót. Idővel három krétai vakáció következett (háromévenként). Hatszor jártam hát - autóval! - Pireuszban. Az elsőtől az utolsóig mind felejthetetlen. Olyan forgalmat és olyan vadnyugati tempót, mint ott, még Isztambulban sem tapasztaltam. Pedig az se akármi. cai eredetiek es teljes művészi felkészültségre vallók" - írta a korabeli színikritikus a Pécsi Színházi Életben. És következtek a jobbnál jobb szerepek. Október 3-án már az Árvácskában, Zerkovitz operettjében lépett színre, majd a másik Zerkovitz-operettben, a Postás Katicában Réthy lódoktorként kacagtatta meg a közönséget. Offenbach: Szép Heléna, Oscar Strauss: Búcsúkeringő, Nedbal: Lengyelvér, Jacoby: Sybill és a 20-as évek legtöbbet játszott operettje, a Hamburgi menyasszony (benne a dal: Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország. ..) és még folytathatnám a hetenkénti operett-bemutatók felsorolását és bennük Páger egyre nagyobb Mindezt azért említem itt, mert nemrég egy vasárnap, sűrű esőben és nagy forgalomban, egy kétszer háromsávos úton két perc alatt nyolc autó cikázott el mellettem úgy - miközben magam is túlléptem a városban (eddig) megengedett hatvanat -, hogy az indexük meg se villant. Nem sorolom itt a pireuszi pilóták elképesztő mutatványait, a soktonnás kamionok vezetőitől s fürge mopedek kamasz huszárjaiig. A furakodás, a száguldás, a beékelődés minden bravúrja közepette azonban én Pireuszban azt nem láttam, hogy kimaradt volna az index. Párizsban magam soha nem vezettem. Ám amikor, még 1963-ban, s éppen friss KRESZ-vizsgával eljutottam oda, és egy vehemens 56-os honfitárs gyors kis Renault-já- val városnézni vitt, ő rögvest eligazított az ott, akkor már a budapestihez hasonló forgalomnépszerűségét. Legjobban a János vitéz Bagójaként lepte meg a közönséget közvetlen, meleg szívvel telt játékával. Gőbel Károly pécsi hírlapíró Halló Pécs című revüoperettjének ősbemutatóján, 1925. május 26-án a közönség legtöbbet Págemek tapsolt, ő játszotta a darab siker-figuráját, az évtizedeket átélő és kommentáló derék pécsi Sprich Jeromos tűzoltót. Néhány héttel később az ugyancsak ősbemutatóként színre vitt, a pécsi Kemer (később Karlóczy) Ferenc által írt Aranykalász című daljátéknak is Páger volt egyik fő vonzereje. „ Sokoldalúsága káprázatha ejti az embert. Senki sem gondolná az angolos külsejű elegáns Páger Tóniről, hogy a legzamatosabb népies figurákat is tökéletesen meg tudja eleveníteni" - állapította meg a kritikus, amikor a Gyere be rózsám c. operettben Tapin Eugén üvegesmestert alakította. Itt már bur- leszk-komikumot is felfedezett játékában a kritikus. Legnagyobb sikerét a Nótás kapitány című, vidéki színházakban páratlan sikerű, félszáz előadást megért operettben aratta. Pacal Miska közhuszárként. A szemtanú Gesztesy Emil dr. visszaemlékezése szerint a színpad szélén állva, arcán lecsorduló valódi könnyekkel szemében énekelte a híressé vált dalt: Átmentem a Királyhágón. .. A hatás leírhatatlan volt. Kilencszer kellett megismételni. Amikor évekkel ezelőtt felkerestem budai otthonában Páger Antalt, szívesen emlékezett vissza a Pécsett töltött évadra:-Én akkor még elsősorban operettszínész voltam, persze, játszottam mindent, ami létezik. A színház után a Korzó kávéházba jártunk, ott volt a sarkon, rögtön, ahogy a lépcsőn felmegyünk, balra. Kitűnően bántak velünk, szerették a színészeket.- Kikre emlékszik, kikből állt pécsi társasága?- A Hamerli fiúra emlékszem, a Hamerli Bruncsira, aztán a Littkéékre. Littke Józsi egyszer meghívott, nézzük meg a pezsgőgyárat, lent a katakombákat, ami rém érdekes volt. Ott különböző pezsgőkkel kínált meg, többek között olyat bontott fel, miből utoljára Ferenc ban, hogy „a szürkék”, azaz a franciák között autóval mindent szabad - ha indexel a pilóta, és ha a jobbkéz-szabályt betartja. Ám e kettő ellen véteni - halál, és rengeteg frank büntetés. Két perc alatt tehát nyolc szlalomozott 100-110 kilométeres sebességgel, és elfeledve, hogy index is van a világon. És tíznél is több hajtott át az útkereszteződéseken tiszta pirosban. Lassan 28 éve vezetek - de mindjobban félni kezdtem. Elszabadult a pokol? El. Ebben a helyzetben, amikor úgy tűnik föl, mintha más, ide- j ükmúlt törvényekkel együtt, egyszerűen letörölték volna a KRESZ-t, logikusnak látszik a lakott területi maximum 60-ról 50-re csökkentése. Holott nem logikus. Mert amíg az ellenőrzés csődje véget nem ér, ez a szigorítás: önbecsapás. Ellenőrzés ugyanis - ellenkező nyilatkozatok dacára - alig van. Igaz, hogy én nem járok - BudapestJózsefet kínálták meg. Mikor kikevergőztem a pincéből, ahol nem éreztem semmiféle spiccet, mire a színházba értem, olyan jó kedvem lett, hogy alig akartam elkezdeni az előadást. Épp a Nótás kapitány volt kitűzve, ami sorozatban ment, valami ötvenszer. Óriási sikert csináltunk aznak este! Egy dévaj mulatós volt a kapitány és a prima- déner meg Pacal Miska között. Kis cigánygyerekeket hoztak be, akik játszottak nekem. Olyan mulatást csaptam, hogy nem lehetett kirángatni a színpadról. .. A Cigányszerelem egyik előadásán történt, hogy amikor Páger és partnemője, Sárvay Rózsi két kis gyereket hozott be babakocsiban és a gyerekek helyett Sárvayt tette be tánc közben a kocsiba Páger, a babakocsi felborult, és a temperamentumos szubrett lecsúszott a földre. Volt derültség és taps, de a táncot már kipirult arccal ismételte meg Sárvay, aki bosszút lihegve várta, hogyan adja visz- sza a kölcsönt Págemek. A harmadik felvonásban meg is jött az alkalom. És bizony, leültette Págert a színpad deszkáira. A színfalak mögött aztán megitták a békepoharat a Csukás-féle pompás borból, amelyet a mulatós jelenetben fogyasztottak. Áz évad eseménye volt még, hogy Páger megnősült. Felesége, Gaizler (később Gere) Lola a miskolci színházi közönség egyik ünnepelt kedvenc.e volt, később, 1931-44 között az Operaház magánénekesnője. Többször vendégszerepeit Pécsett is. Asszonyi László igazgató az évad vége felé elővette a mindig kasszasikert jelentő Kálmán-operettet, a Maricá grófnőt. Páger Zsupán Kálmánt alakította olyan nagy sikerrel, hogy meghívta vendégszereplésre a fővárosi Király Színház. Le is szerződtette. Páger a Leányvásárban búcsúzott el a pécsi közönségtől május 31-én. Lucy szerepét felesége játszotta. A kritikus azért is fájlalta Páger távozását, mert érdemének tartotta, hogy az operett előadások mindig táblás házakat vonzottak. Páger végül is nem a Király Színházban, hanem Szegeden kezdte el a következő évadot. Dr. Nádor Tamás ről, móndjuk, Ceglédre, azaz, a Ferihegy felé. Amit azért említek, mert a fölemlegetett „fokozott rendőri jelenlét” a jelek szerint elsősorban azt jelenti, hogy a magyar illetékesek az elmúlt hónapokban - szerintem: eltúlzott - terrorista-veszély lázában égtek. Miközben a bűnözés és a közúti anarchia „terrorizmusa) viszont valóságos, és megállíthatatlanul növekszik. Márpedig ha a 60 kilométert nem figyeli senki, akkor az 50-et fogja? Egyébként, némely település már egész területén most is 50-et ír elő. És tessék megnézni például a 11 -es út Szentendrén áthaladó, jórészt kétszer kétsávos szakaszát. Ha valaki ott netán „csak” 50-70-nel megy, a többi autós megőrül mögötte, kitör, jobbról előz, hogy százzal elsüvítsen. Hétköznap is. Hét végén, vasárnap pedig különösen. Utóirat. És a politikában? Ott a pirosba hajtás kétségkívül megszűnt. Vagy ha előfordul, akkor csak roppant titokban. Ám a kiszámíthatatlan szlalomozás és főként a vehemens jobbról előzés, index használatával és anélkül...? Lázár István Böröndi Lajos: Aztán a semmi mintha enyhülne egy kicsit hogy aztán nehezebb legyen minden csupa ragyogás és minden csupa szerelem 1 aztán megint egy csavar és a könnyed is kijön meg egy kis simogatás s megint egy kis öröm így szalad föl le mindenben a láz és a hideglelés: így egészek a csodák! aztán a semmi a zuhanás hogy utána megint hinni tudd föl lehet állni van tovább! „Vasárnap soha”
