Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-08 / 38. szám
1992. február 8., szombat uj Dunántúli napló 7 Autójavítók pácban Kevés a munka Elbocsátások, átszervezések, privatizáció Megváltozott szerep A német súly Ha manapság betéved az ember egy autószerelő műhelybe, többnyire nem azt látja, hogy a szerelőállásokban lázas munka folyik. Legalábbis a nagyobb cégeknél... A személygépkocsi-javító szakma mélypontra jutott, s bár igen csak öregecske a hazai autópark - a nyugatról behozott járművek többsége sem tartozik az új szernek közé -, tehát lenne mit javítani, de az embereknek egyre kevesebb a pénzük a szervízelésre, a szakszerű karbantartásra. S a magas alkatrészárak, a javító szakmát sújtó egyéb terhek is a válság felé sodorják az ágazatot. A pécsi Szigeti úti szervizben is láttak már szebb napokat.-Tagadhatatlan, ez a szolgáltatás is, mint annyi más, padlóra került - mondja Kapo- nyi László igazgató. - Eddig kényszerpályán voltunk: a Merkur által értékesített gépkocsik garanciális és szavatossági javításai lekötötték a munkánkat, így még ha akartunk is volna más üzletpolitikát folytatni, nehezen ment. Köztudott, hogy most alaposan megváltozott a helyzet, a Merkur tavaly mindössze 12 ezer kocsit adott el. A cégnél csökken a létszám, s bár egyelőre még két műszakban dolgoznak, nem kizárt, hogy további elbocsátásokra is sor kerülhet. A fennmaradásra stratégiát dolgoztak ki, ennek része, hogy teljesen magántulajdonba kerül a vállalkozás valamennyi területe. Ezzel párhuzamosan kapcsolatot alakítottak ki a Suzuki Rt.-vel, aminek eredményeként ők értékesítik és szervízelik Baranyában kizárólagos joggal a Suzuki gépkocsikat. S mint az igazgató hangsúlyozta, folytatják a különböző ingyenes akcióikat, hogy az autótulajdonosokat becsalják a szervizbe, megismertessék velük szolgáltatásaikat. Keszler József, a Mohácsi Autójavító Kisvállalat vezetője is azzal kezdte, hogy küszködnek. Annak idején azért létesítették ezt a szervizt még AFIT színekben, hogy a környékbelieknek ne kelljen Pécsre, Szek- szárdra menniük autót javíttatni. Nos, nem is mennek, igaz, a mohácsiba sem.- Ez annyira komoly gondot okoz, hogy egy műszakban vagyunk kénytelenek dolgozni, s a teherautójavító részlegünknél már csak hat óra a munkaidő. Hiába, az autósokkal kapcsolatos intézkedések alaposan hatnak, inkább leállítják sokan a kocsijukat, mert nincs pénzük fizetni az adókat, a drága benzint, a biztosításokat, s az egyre dráguló javításokat. Mi a kiút? Az igazgató szerint semmiképpen nem az, hogy szélnek eresztik a munkásokat. Most éppen azon igyekeznek, hogy munkát keresve átvészeljék ezt a nehéz időszakot.- Találtunk egy német céget, azt tervezzük, hogy közösen gépjárműfelépítményt gyártunk Mohácson. Különböző típusu alvázakra speciális - például hűtő, tartály - felépítményt készítenénk, ezeknek jó a piacuk. Emellett természetesen a javítóipart sem sorvasztjuk el, ügyfeleinket is szeretnénk maximálisan kiszolgálni, csak jöjjenek! * Talán megéljük, hogy lassan a szerelő köszön előre a műhelyekben, s nem fordítva! Lehet, hogy Komlón már így is van. Már csak azért is gondolom, mert a komlói gépjárműjavítónál decemberben öt embert voltak kénytelenek elbocsátani, s a többiek nem akarnak erre a sorsra jutni. Persze most már nem köszönés kérdése, hogy van-e munka avagy nincs.-Még egy műszakban sem tudjuk kihasználni a kapacitásunkat - panaszkodik Mészáros Ferenc igazgató. - Minden igyekezetünk ellenére sem vagyunk képesek munkát biztosítani, ebben a felállásban semmi jövője nincs a cégnek. Javasolták a felszámolási eljárást, de mi a privatizációt szeretnénk megvalósítani. Erről sokat még nem tudok mondani, de azt szeretnénk, ha kisebb létszámmal, több részre válva, a gazdaságtalan üzemrészektől megszabadulva dolgozhatnánk tovább. Az Állami Vagyonügynökség asztalán van a javaslatunk, remélhetően néhány héten belül megszületik, a döntés. Jk A Pécsi Autójavító Kisszövetkezet elnöke is volt már vidámabb, de Lischka László nem tűnik pesszimistának.- Mi is a túlélésért küzdünk, egyelőre még két műszakban dolgozunk, de csak 7 órás munkaidőben. A kapacitásunk nincs kihasználva, de elbocsátásra nem gondoltunk, mert munkát keresünk.- Most kezdtük például a négyütemű motorok - Barkasba és Wartburgba - beépítését: erre igen nagy az igény, ami érthető is, mert a szolgáltatásban kétütemű jármű nem vehet részt. Úgy gondolom, ez hosszú távon is munkát jelent. Ezen kivül felvesszük a kapcsolatot a biztosítókkal, s felajánljuk, hogy a karosszéria-javítási munkákat kedvezménnyel vállaljuk. Ezen kivül új és használt gépkocsikat értékesítünk, üreg- és alvázvédelmet, ipari korrózióvédelmet vállalunk. Beruházásra, fejlesztésre csak roppant nehezen tudnak pénzt kiszorítani, de amit mindenképpen megvalósítanak, korszerűsítik az ügyfélfogadót, s egy gépkocsibemutató-termet létesítenek. Lischka László úgy fogalmazott, van jövője a cégnek, de ezt a jövőt meg kell érni. Azt hiszem, ez a megállapítás az autójavító iparra is érvényes! Roszprim Nándor A világgazdaság „agytrösztjének” csúcstalálkozóján, a davosi világgazdasági fórumon most megfogalmazták, amit kimondatlanul is érzékel a világ: „Európában minden kapcsolatba hozható Németországgal”. így, sarkosan egyértelműen. Jogos ez az értékelés? Azt még európai konkurensei - Anglia, Franciaország és Olaszország - is nehezen vitatják, hogy a kelet-európai szovjet birodalomnak, majd magának a Szovjetuniónak a széthullása, s ezzel párhuzamosan Nyugat-Európa integrációjának felgyorsulása alapjában megváltoztatta a németek szerepét az egész kontinensen. A kérdés valójában, hogy mit kezdenek a részben tőlük A rendszerváltás során számtalanszor felvetődött a kérdés, hogy merre megyünk: Európa vagy a Balkán felé? Reményeink szerint a kérdés természetesen költői. Más ügy persze, hogy a hőn áhított Európa kinek, mit jelent valójában. Ha ennek taglálásában kezdünk, könnyen kiderülhet, hogy mindenkinek mást, egyeseknek fejlődést, prog- resszicót, másoknak csak üres szlogent. Óvakodnunk is kell az állandó Európára hivatkozástól, mert egyhamar elcsépeltté, üres jelszóvá válhat a fogalom. Egyfelől itt van vágyaink Európája - nyugalmával, kiegyensúlyozottságával, jólétével, prosperáló gazdaságával, demokratikus parlamentarizmusával és nem utolsó sorban magas szintű kultúrájával. Másfelől itt vagyunk mi, egy nyugtalan, kiegyensúlyozatlan régió tengelyében, nem kevés aggodalommal és félelemmel, gyorsan romló életfeltételekkel. Sok a kedélyvesztett, borúlátó ember, aki nem elégszik meg a reményteli jövő ígéreteivel. Ezt mutatja az a tény, hog a lakosság egy része csöndes szkepticizmussal és távolság- tartással szemléli az eseméfüggetlenül megszerzett európai első hellyel? Ma a németek jórésze is vallja, hogy a történelem ismeretében akár érthető is azoknak az aggálya, akik attól tartanak: a gazdasági összeurópai forrásaira támaszkodva hosszabb távon esetleg nagyobb ambíciókra is törekedhet, mint arra, hogy első legyen az egyenlők között. A felelős Németország - helyesen - ezt az aggodalmat akarja eleve eloszlatni. Genscher német külügyminiszter alig 24 órával Davos utón mindenesetre leírta: „A német elkötelezettséget egész Európa egységéért európai békefelelőssége igazoltatja.” Igaza van, hogy ki is mondja. Kocsis Tamás nyékét. Nem bonyolódik a „nagypolitika” perpatvaraiba. Összébb húzza a nadrágszíjat, s teszi a dolgát. Voltaképp ez az, ami reményekre adhat okot. A magyar társadalom tömegei rendkívüli türelemmel, ha úgy tetszik, méltósággal viselték el az eddigi terheket. Úgy látszik, hogy a társadalom képes lehet a polgári értékrend elfogadására. A rendszerváltásnak minden bizonynál az lenne a legnagyobb hozadéka, ha folyamatában kialakítaná a civil társadalmat. Talán éppen ennek vagyunk tanúi manapság. Mert, az eredeti kérdéshez visszatérve, nem kell innen ide vagy oda. Keletre vagy Nyugatra mennünk. Nem kell az ilyen-olyan példákat, „testvéreket” követnünk, másolnunk. Itt nálunk, Kelet-Eu- rópa tengelyébe kell a polgári társadalmat megteremtenünk. Ennek alapfeltétele azonban az, hogy az országos fórumokon és a helyi önkormányzatokban egyaránt európai politikai kultúra uralkodjék. Ebben az esetben komoly esélyünk nyílhat arra, hogy a Balkán helyet Európába tartsunk. Böhm Antal Márkaszervizzel és gépkocsi-adásvétellel is próbálkozik a Diósi úti szerviz Fotó: Läufer László Irány Európa? Civil társadalmat! Csökken az állami részesedés Várhatók-e bankcsődök? Kissé meglepően hangzott Bőd Péter Ákosnak, a Magyar Nemzeti Bank nemrégiben kinevezett elnökének az a napokban elhangzott bejelentése: nem elképzelhetetlen, hogy az idén bankcsődre is sor kerül. Ezt azzal kapcsolatban mondta az MNB első számú embere, hogy a verseny élesedésével, a feltételek szigorodásával párhuzamosan a vállalkozások közül nem mindenki fog boldogulni és a bankok helyzete sem lesz könnyebb. A pénzintézeteket azonban nem lehet ugyanabba a kategóriába sorolni, mint a többi vállalkozást. Működésük ugyanis egy nagyon fontos szubjektív tényezőn is alapszik, ez pedig a lakosság, a befektetők bizalma. S ha ez a bizalom megrendül, nagyon könnyen azok a bankok is nehéz helyzetbe kerülhetnek, amelyek példaszerűen működnek, betartják az előírásokat, óvatosan helyezik ki forrásaikat. Volt már erre példa a történelemben, és ez a magyarázata annak, hogy a fejlett világban a bankok működésével kapcsolatban kiterjedt védelmi intézkedéseket hoztak. Többek között ez a magyarázata annak, hogy amikor Kupa Mihály pénzügyminiszter ezzel kapcsolatban kifejtette véleményét, sokkal óvatosabban fogalmazott, mint a jegybank elnöke. Ugyan ő sem zárta ki a lehetőséget, ám azt hangsúlyozta, hogy egy újonnan kiépített piacgazdaságnak nagyon rosszat tennének a bankcsődök. Az államnak, a kormánynak pedig nem szabad engedni, hogy a bankok fizetésképtelenné váljanak. A bankrendszer szempontjából a legfontosabb pénzintézetek azok a nagy kereskedelmi bankok, amelyek a 80-as évek végén a Magyar Nemzeti Bankból váltak ki, s amelyeket az állam meglehetősen szegényen bocsátott útjára. Ezek ellenőrzik lényegében a magyar gazdaság 80-90 százalékát. Jelentős részben, 30-45 százalékban állami tulajdonban varinak, így eddig különösebb gondot nem okozott az, hogy tartalékaik - működésükhöz, kihelyezett forrásaikhoz képest - csekélyek voltak. Mindenki tudta, hogy a pénzintézetek mögött ott áll az állam, a költségvetés, s ha baj van, akkor segít. Ám a január elsejétől életbe lépett pénzintézeti törvény új helyzetet teremtett. Ez a törvény ugyanis európai normákat alkalmaz Magyarországon is, s kötelezi az államot arra, hogy 25 százaléknál nagyobb részesedését értékesítse. Mindez azt jelenti, hogy a stabil állami háttér fokozatosan megszűnik, a bankoknak mindinkább saját lábukra kell állni. Még inkább így van ez azoknál a pénzintézeteknél, amelyeknél az állami részesedés elsősorban közvetve jelentkezett úgy, hogy a részvényesek zömében állami vállalatok voltak. Az új normákhoz való alkalmazkodás egyáltalán nem lesz egyszerű. Az idén várhatóan lényegesen lecsökken a részvényeseknek fizetett osztalék, s a költségvetés is jóval kevesebb adót tud elvonni a pénzintézetektől. Ennek pedig elsősorban az a magyarázata, hogy a bankjövedelmek nagy részét a tartalékok erőteljes növelésére fogják fordítani. Kiderült ugyanis, hogy a korábban gazdagnak hitt bankok az új feltételek közepette meglehetősen szegények. Az is elképzelhető, hogy lényegesen kevesebbet fognak fordítani alapítványok finanszírozására, a művészet, a sport támogatására, legalább is ebben az átmeneti időszakban. Azt persze ma még nem tudni, hogy a helyzet mennyire válhat komollyá, Szükség lesz- e állami beavatkozásra egy-egy pénzintézet fizetőképességének fenntartásához? A költségvetés ugyanis erre nincs felkészülve, ám valószínűleg nehéz helyzetben - Kupa Mihály nyilatkozatát ismerve - a kormány megsegítené a bankokat továbbra is, nehogy sorozatos bankcsődök kialakulása veszélybe sodorja az egész gazdaságot. Mindenesetre a privatizáció nem véletlenül került napirendre ezeknél a pénzintézeteknél sem. Eddig ugyanis a vezetés halogatta ezt a lépést, ám ma már látszik, hogy a pénzintézetek többségénél pótlólagos tőke- injekcióra van szükség. Mivel a költségvetés nem sokat tehet ebben az ügyben, így a szükséges pénzt a bankokban lévő állami részvények egy részének értékesítésével, pénzintézeti üzletrészek külföldieknek történő eladásával kívánják előteremteni. (MTI-Press) Pécs egyik legújabb banks/.ékhá/.a a MEZŐBANK épülete Fotó: Läufer László
