Új Dunántúli Napló, 1992. február (3. évfolyam, 31-59. szám)
1992-02-08 / 38. szám
6 új Dunántúli napló 1992. február 8., szombat Paragrafusokról, erkölcsről a szervátültetések kapcsán Szívesen - szívtelenül? Az első hazai szívátültetések számos, egészségügyet érintő kérdést, köztük etikai megfontolásokat is fölélesztettek. Önmagában az a tény, hogy egy ember halálához kötött a másik megmentése, kétségeket támaszt egyesekben: vajon erkölcsös módja-e a gyógyításnak, dr. Csanády Miklós egyetemi tanárt, kardiológust, a Szegedi Orvostudományi Egyetem (SZOTE) II. sz. Belgyógyászati Klinikájának igazgatóját, valamint dr. Julesz János egyetemi tanárt, a SZOTE Etikai Bizottságának elnökét kértük arra, mondja el a témával kapcsolatos véleményét. Kegyeleti jogot nem sérthet Beszélgetésünk kezdetén mindkét professzor leszögezte: az orvostudomány mai lehetőségeinek ismeretében a szívátültetésekre hazánkban is szükség van. Ennek érdekében pedig minden tisztességes módon - az etika eszközeivel is - támogatni kell ezeket a műtéti eljárásokat. Emellett megjegyezték: most, amikor az ország szíve együtt dobban az első két újszívesével, akár félrevezetőnek is tűnhet erkölcsi szempontokat latolgatni, hiszen mi más lenne fontosabb, mint a betegek érdeke: hogy életben maradjanak. Mindazonáltal talán mégsem érdektelen körülnéznünk a paragrafusok rengetegében: vajon valóban segíti-e a törvény a szívátültetés felesleges akadályok nélküli, hazai elterjedését? Az 1972-es egészségügyi törvénynek mint alaptörvénynek erre vonatkozó része a lényeget tekintve nem sokat változott. A halottakkal kapcsolatos rendelkezések végrehajtási utasításai azonban módosultak. Jelenleg az Elnöki Tanács 1987-es 6. sz. törvényerejű rendelete és az egészségügyi miniszter 14/1987. számú rendeletével módosított végrehajtási utasítás a mérvadó. Mindezek szerint elhalt személyből szerv vagy szövet kivétele kegyeleti jogokat nem sérthet. A gyógyító célú szerv- és szövetkivétele nem végezhető el, ha az ellen a meghalt személy még életében - a jogszabály által meghatározott módon - tiltakozott. Tiltakozni - nemlétező okmányokkal? Hogy miként tehetné meg ezt, aki halála után is ragaszkodik minden porcikájához? (Elvégre emberi joga bárkinek, hogy éljen a választás lehetőségével.) Nos, az egészségügyi miniszteri rendelet szerint ez akkora bürokráciával jár, hogy ép, egészséges ember aligha bajlódik vele, a beteg - úgy lehet - még kevésbé. Tiltakozó nyilatkozatot kell tennie, de nem is akárhogy. A személyi igazolványban tartható egészség- ügyi lap megfelelő rovatába, vagy az egyéni egészségügyi könyvbe kell ezt bejegyeztetnie az állami egészségügyi szolgálat illetékes orvosával. A gond ott kezdődik, hogy általában ilyen lapunk és könyvecskénk nincs is. Nemet mondani ugyan van jogunk, csak éppen élni nem tudunk vele. Az USA-ban a pozitív hozzáállásból indulnak ki: az ember ráírja - az ott létező - donorkártyájára, hogy halála esetén felajánlja szerveit a rászorulóknak. Ennek hiányában akkor végezhető el a műtét, ha azt a hozzátartozók engedélyezik. Számos más ország gyakorlatával egybehangzóan, a magyar szabályozásban a hallgatás már beleegyezést jelent. Ez az eljárás lényegesen egyszerűbb, gyorsabb lehet, kevésbé hátráltatja így egy esetleges életmentő műtét elvégzését. A végrehajtási utasítás ésszerű módosítása azonban szükségesnek látszik, és ehhez elegendő lenne - tartják a szegedi orvosok ha úgy fogalmazna: elhalt személyből szervet gyógyító céllal akkor szabad kivenni, ha ez ellen életében hitelt érdemlően nem tiltakozott. Ez a két szó csökkentené a bürokráciát, s a törvény mégsem lenne kerékkötője a szervátültetésnek. A holttest nem tulajdon A hozzátartozók gyakori aggodalma: mi a biztosíték, hogy már valóban meghalt szerettük, amikor kioperálják valamely szervét. A rendelet szerint holttestből szervet vagy olyan szövetet, amely a halál beállta után igen rövid ideig alkalmas átültetésre, akkor szabad kivenni, ha a halál beálltát három, az átültetésben részt nem vevő orvos együttesen megállapította, és aláírásával igazolta. A szerv- átültetések etikai megítélésekor nem mellőzhető annak a kérdésnek a tisztázása: tulajdon-e a halott teste. A SZOTE professzorai egyetértenek azzal a jogi állásponttal, hogy nem. Márpedig ha nem az, akkor nincs tulajdonosa, aki a halál után megtagadhatná, hogy - kegyeletet nem sértő módon - mást gyógyítson. S ha nem tulajdon, az eltávolított szervek áruba sem bocsáthatók. A világ fejlettebb részén negyedszázados múltra tekint vissza ez a gyógyító eljárás, így feltehetően ott már kidolgozták a kérdésekre a válaszokat. Donorrá lenni A professzori szobában beszélgető partnereim föllapozták az Orvosok Világszövetségének etikai ajánlásait tartalmazó kötetet. Kiderült: az emberi szervtranszplantációról szóló legújabb deklaráció alapelvei megegyeznek a hazai törvény szellemével. Csupán a magyar végrehajtási utasítást kellene világosabbá, egyszerűbbé tenni anélkül, hogy indokolatlan akadályokat gördítenénk az életmentő műtétek útjába. Annál is inkább, mert ezeknél valóban létfontosságú a gyorsaság. Volt idő, amikor azt tanították: erkölcsös az, amit a törvény megenged. Márpedig az erkölcs ennél mélyebb, szigorúbb, időtállóbb dolog. Az ókortól napjainkig azt tartja erkölcsösnek a közösség, aki a jó és a rossz között különbséget tud tenni, és a jót választja. Tehát aki halála után is képes adni, akár a szívét, azaz donorként életet ment: erkölcsös a legfelsőbb fokon. (MTI-Press) Chikán Ágnes Négyszáznyolcvannyolc baranyai diplomás az utcán Szépségtapasz vagy lehetőség? A munkanélküliség bélyege ellen Az őszhajú férfi legyintésében inkább fásultság van, mint visszautasítás. A Dunántúli Tervező Vállalattól kellett távoznia huszonvalahány év után. Vezető tervező volt - csakhogy épületgépész. Az elbocsátás okát akkor tapintatosan úgy nevezték, hogy átszervezés. A valódi ok pedig közismert. Kérdezzek valaki mást. Épületgépészből találni itt a Kolping Ház előadóterme előtt többet is ...- A negyven végzett mérnök-földmérő közül is harmincán vagyunk az utcán csak Pécsett - teszi az előbbiekhez egy fiatalember. Épületgépész, pedagógus, agrár- vagy gépészmérnök - közel negyven munkanélküli diplomás próbál szerencsét a Baranya Megyei Munkaügyi Központ öt hónapos marketing menedzser tanfolyamán. Ugyanennyien az üzleti nyelvet oktató kurzuson, míg a „hatékony menedzser” címmel indított oktatáson 16-an és a felsőfokú nyelvizsgát követelő tolmácsképzőn 15-en vesznek részt. A december végéig Baranyában regisztrált 488 munka- nélküli diplomás közül 111-en jelentkeztek a munkügyi központ tanfolyamaira. A statisztikával most különösen csínján kell bánni, hiszen az említettek száma rohamosan nő, s nehezen hihető, hogy a megyében szá- montartott lassan 20 ezer munkanélkülinek csak 2-3 százaléka diplomás.- Máshonnan is bocsátottak el agrármérnököket, de ebből a gazdaságból először is a pécsieket - fordult hozzám egy több- gyerekes agrárszakember. S mielőtt folytatta volna, mindjárt kérte is, hogy óvatosan fogalmazzak, nevet véletlenül se írjak.- Még reménykedek, hogy a munkámra szükség lesz ... El lehet fogadni, ha egy vezető a falu érdekei szerint először a bejáróktól szabadul! - mondja szenvedélyesen. Más kérdés, hogy az értelmiségiek elbocsátásával a saját népszerűségüket akarták-e növelni vagy sem. Én csak azt tartom erkölcstelennek, hogy sokunkat az új törvény előtt küldtek el! Ugyanis té- esz-tag csak 1991 áprilisától részesülhet munkanélküli járadékban. Annak, aki már ezelőtt menni kényszerült, lemondott a tagságáról, hogy segélyt kapjon. Nekünk végkielégítés sem jár, mint a gyáriaknak. Nem a magam nevében beszélek. Én még szerencsés vagyok, később jöttem el, de hogy oldódik meg a többiek helyzete? Tudvalévő, hogy azoknak, akik öt évnél hosszabb ideig dolgoztak a té- eszben, január 1-től számítva hatvan napon belül nyilatkozniuk kell, hogy mit akarnak kezdeni a tulajdonrészükkel... Az előadó dr. Pais Ella nevét viszont nyugodtan leírhatom. A pszichológusnő hellyel kinál a munkanélküliek néhány perce megkezdett önismereti óráján. Bemutatkozom, a padba ülök, hogy azonmód kiderüljön, a nyilvánosságnak nem mindenki örül. A tanfolyam résztvevői éppen azt kapták feladatul, hogy rövid, bemutatkozó önjellemzést adjanak magukról. Mintegy ajánlva magukat a munkaerőpiacon. A soron következő nagydarab férfi azonban úgy határozott, inkább elharapja a nyelvét, de újságíró előtt nem árul el magáról semmit. Padtársaim kevésbé voltak harapósak. Köztük egy fiatalember - újra csak egy épületgépész- a baromfifeldolgozónak abban a reményben intett búcsút, hogy baráti segítséggel az Egyesült Államokban vállalhat munkát, de édesapja közben sű- Ivos beteg lett. s most ő gondoskodik a kilencvenkét éves nagymamáról is. A mellettem ülő biológia-testnevelés szakos tanár elvált ember, egy gyermeke van. 1978-ban végzett Pécsett, diákvárosába jött vissza új életet kezdeni. A segélyből kell jutnia a gyerektartrásra is. Egy ötvenöt éves gépészmérnök még a MÉV csődje előtt próbált kiutat keresni.- A keleti piac összeomlásával az a kft. is tönkrement, amelyik a MÉV-től elhívott. A munkaügyi központ által megadott munkahelyeken hiába házaltam, most a központ járadékosa vagyok. Feleségem pedagógusként 15 ezret keres, én 12 ezer forintot kapok kézhez, két gimnazista gyerekünk van. Már azt is latolgattam, hogy a kereskedelemben próbálok szerencsét, dehát nem vagyok az a típus ... Hogy mire elég ez a pénz és mit remélek a tanfolyamtól? Nézze, otthon a háztartási gépek már lerohadtak, anélkül, hogy cseréjükre, javíttatásukra gondolhatnánk, és optimista vagyok attól, hogy ennél rosszabb már nem lehet... Most a piackutató-szakmával kísérletezik negyvenedma- gával ő is. A lelki beállítódás - az attitűd - elemzésére lehetőséget adó Levenson-tesztet töltögetjük ki szorgalmasan. A hallgatóság fejében még ott zúgnak a fogalmak: pozitív és negatív énkép, egzisztenciálias neurózis, depresszió, fatalizmus ...- Sok konfliktusa volt a munkahelyén? - kérdezi egyik „tanítványától” a tesztekbe belepillantó pszichológusnő. Majd továbblép, kezében újabb papír, amikor önkéntelenül is felkiált: „Micsoda makacs társaság, szűzanyám!” Sok derűre nincs okuk, de a kiszóláson a többség jót nevet. Ki tudja, ez talán nagyon is jót jelent? Talán azt, hogy a vállalatok, cégek most látták csak igazán elérkezettnek az időt arra is, hogy a legmakacsabb értelmiségiektől, a „nehéz” emberektől megszabaduljanak? Az önismereti óra min- deneklőtt az önértékelés zavarain segítheti át mindazokat, akik a munkanélküli létet óhatatlanul bélyegként, a feleslegesség depresszióba torkolló tudatával élik meg - mondja a pszichológusnő. - Jó lenne a megelőző felkészítés, de az ellenállás nagyon nagy azok körében, akiknek munkahelyük van. % A kiváltó okot nem szüntetheti meg a pszichiátriai felkészítés sem, és felmérések nélkül is nyilvánvaló, hogy a létbizonytalanság a depresszió tipikus tüneteihez vezet. De adhat lelki- és életstratégiát az elviselésére, fogódzót, hogy segíthetünk magunkon saját erőnkből is. Tanulni holtodiglan, mert ezúttal reményt jelent? Erre álljon itt egy harminckét éves fiatalasszony példája, aki azért jött el az iskolából, ahol tanított, mert nem támogatták ebbéli szándékát.- A munkaügyi központ tanfolyamai helyett az egyetem posztgraudális képzésében hiszek - mondja - és abban, hogy az általános iskoláknak szükségük lesz olyan menedzsermunkára, amelyre most képesítést szerzek. A munkanélküliség lehetőség a tanulásra - majd hozzáteszi de ehhez kell egy olyan rendes félj is, mint az enyém, aki hajlandó eltartani. Voltak, akik eleve elzárkóztak a nyilvánosság elől, azokat pedig, akikről megtudtam, hogy ideggyógyászati kezelésre járnak, telefonon sem zavartam. Noteszemben hiába szaporodtak telefonszámok, címek, nevek: megannyi elhalasztott, vagy végleg lemondott találkozás. Munkanélkülinek lenni ugyanis nemcsak súlyos kiszolgáltatottság, hanem sokak számára leküzdhetetlen szégyen is. Bóka Róbert Rendszeresek a sorok a l’éesi Munkaügyi Hivatal várójában Fotó: I.aider László Itt az elektromos autó (MTI-Panoráma) - A General Motors, a legnagyobb amerikai járműkonszem a közelmúltban jelentette be, hogy tucatnyi gyárának bezárására kényszerül s 70 000 embert elbocsátanak. A Japánnal folyó, mind elkeseredettebb verseny feladásáról természetesen nincs szó, a GM-nek van még néhány adu a tarsolyában. Az egyiket már nagyon régen emlegetik, de hamarosan valóban kijátsszák: az elektromos meghajtású személyautóról van szó. Az ügy évtizedek óta van napirenden, de ezúttal komoly a dolog, tovább késlekedni nem lehet, miután Kalifornia állam, ahol az országban a legtöbb az autó (s így a legrosszabb a városok levegője) máris törvénybe iktatta, hogy 1998-ra a forgalomba kerülő kocsik 2 százaléka semmiféle szennyezést nem bocsáthat ki. Erre pedig csak az elektromos meghajtású jármű képes. Hasonló törvényt fogadott el a napokban Massachusetts, s további 10 állam a példa követésére készül - ráadásul 2003-ban már az új kocsik 5 százalékának kell maradéktalanul kömyezetkimélőnek lennie. A GM prototípusai már járják az utakat. Az egyelőre Impact elnevezésű kétajtós, sportos ka- rosszériájú kocsi külsőre semmiben nem különbözik robbanómotoros társaitól, meglepetésre a teljesítményben sem: 8 másodperc alatt éri el a 100 kilométeres óránkénti sebességet, ami megfelel az irigyelt Mercedesek, BMW-k teljesítményének. A vezető élvezetét csak fokozza, hogy sebességet sem kell váltania: mivel a két, egyenként 57 lóerős indukciós elektromotor fordulatszáma tetszés szerint fokozható, váltóra nincs szükség. Ehelyett a tervezőknek a zajszigetelésre kell különös gondot fordítaniuk, hiszen a szinte nesztelenül suhanó autóban rengeteg olyan zaj hallható, amit hagyományos társaiban elnyom a motor lármája. Másik problémájuk a klimatizálás: ha a viszonylag csekély energiatartalékból elvesznek hűtésre-fű- tésre, még kevesebb utat tehet meg az autó. így komolyan mérlegik, hogy propán-gázzal működő fűtőberendezést építenek be. A hagyományos rendszerű ólom-akkumulátorokkal felszerelt kocsik egy töltéssel mintegy 160 km-t tudnak megtenni, ami városi közlekedésre kielégítő - sőt, ha a vezető gyakran fékez, még tovább is juthat, mert a fékpedál lenyomása generátort hoz működésbe. Az elektromos autó tulajdonosának könnyű életet ígér a GM. Kocsiját éjjel, kedvezményes díjszabású árammal töltheti majd fel, ráadásul a töltés egyúttal naponta szakszerű ellenőrzést is jelent: a dugó bekapcsolásával egyúttal összeköttetést teremtenek az autó beépített komputere s a GM központi, elemző számítógéprendszere között. Az utóbbi önműködően mindent megvizsgál s adott esetben értesítik például a tulajdonost: szíveskedjék kicserélni bal hátsó féklámpáját... Miután a kocsikat „személy szerint” tartják nyilván a rendszerben, a tolvajnak nehezebb dolga lesz, mint valaha. Nehéz dolga van a gyárnak, s lesz a jövendő villanyautó-tu- lajdonosnak is, ha egyvalamin nem tudnak segíteni - az áron. Az Impactok mintapéldányai eddig darabonként több, mint százezer dollárba kerültek, elsősorban a bonyolult elektronikai felszerelések miatt. A cég mindenesetre bízik abban, hogy a további kutatások s a sorozatgyártás versenyképessé teszi az autót, amelyből - mint a The New York Times írja - az ezredforduló táján már évente többezer példány eladását remélik. Heltai András
