Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-29 / 28. szám

8 aj Dunántúli napló 1992. január 29., szerda Az épülő szigetvári művelődési ház különleges belső architektúrája. Fotó: Proksza László Új lehetőségek a szigetvári művelődési háznak Helyszűkében helyezkedni A művelődés támogatására Egymilliárddal több az idén Az igények felét tudják kielégíteni Milyen a helyzet Baranyában? Dénes Gizella 95 évvel ezelőtt, 1897 január 25-én született Ocsárdon Dénes Gizella írónő. Édesapja Deutsch Kálmán állami tanító, édesanyja Kovatsevits Jolán, aki korán, 28 éves korában halt meg 1905-ben. Tizenhárom éves ko­rában került Mecsekjánosiba a pap nagybácsihoz. Ebben a „papkisasszonyi” el­zártságában nagyon sokat írt. 1920-ban jelent meg a Mecseki csend c. elbeszéléskötete. 1923-ban a Pécsi Est, 1928-ban a Magyar Asszony belső mun­katársa volt. A regényfolyamat 1926-ban indult útjára. 1942-ig húsz kötete látott napvilágot. Ekkor költözött Pécsre, ahol hírlapíróként is működött. Elbe­szélései, cikkei a pécsi és buda­pesti napilapokban, folyóira­tokban jelentek meg. Lakása a Kulich Gyula u. 16-ban volt. Ezt a házat időközben lebontot­ták. Harminc kötete jelent meg, egy kiadatlan műve van az új­ságcikkein, kisebb írásain kívül. Történelmi regényeiben a ma­gyarországi nagyasszonyok élete elevenedik fel. Kotroma- nics Erzsébetnek, Nagy Lajos királyunk feleségének az „Aranyliliom”, leányának An­jou Máriának, a „Kisasszonyki­rály” című regénye állít emlé­ket. Kanizsai Dorottyát a „Vir­rasztó asszony”, skóciai Szent Margitot a „Hegyek herceg­nője” c. regényéből ismerhetjük meg. Képet kapunk Zsolnay Vilmos, Angszter József mellett a bányászok, falusi emberek küzdelmes életéről is. 1975 november 24-én halt meg, december 4-én helyez­ték örök nyugalomra édesanyja mellé a pécsi központi temető­ben. Fekete László ny. geológus Mindenki más Kiderült: az osztrák szélső- jobboldali szervezeteknek ma­gyar kapcsolataik is vannak. A bőrfejűek nálunk is szervezked­nek. A Roma Parlament aggasz­tónak tartja a cigányokat sújtó hátrányos megkülönböztetése­ket. Tapasztalható antiszemi­tizmus, nem ritkák a vallási, faji, nemzetiségi diszkrimináció nyugtalanító jelei. Valójában mekkora ez a ve­szély? Túlértékelni nem szabad, e jelenségek nem élveznek tár­sadalmi támogatást. Legyinthetünk rá? Nem. Ide­gengyűlölet észlelhető, sok helyről kiverik a hajléktalano­kat, másokat megaláztatások érnek. Ekkor már fel kell kap­nunk a fejünket: hovatovább nem türjük el, hogy bárki és más legyen, mint mi? Dehát közöttünk mindenki más! Különbözünk nemünk, bőrszínünk, vallásunk, ideoló­giai felfogásunk, pártállásunk vagy éppen pártonkivüliségünk, Ízlésünk, növésünk és súlyunk, szemünk színe és fejünk for­mája szerint és így tovább, és így tovább. Dehát csak egy Föl­dön élünk, egymás mellett, sőt rá is szorulunk egymásra. Minél hamarább vesszük te­hát tudomásul, hogy valamiben mindernd más, s ez a legna­gyobb türelmet, megértést kö­veteli a „másság” iránt, annál egészségesebb lesz körülöttünk a légkör. Akkor nemcsak mi, hanem gyermekeink is a levegővel szívják magukba, hogy bárki megítélésének, megbecsülésé­nek egyetlen mércéje lehet: tisz­tessége, tisztasága gondolko­dásban, munkában, magatartás­ban. Vagyis az emberség. P. T. Furcsa egy hely ez a sziget­vári Tinódi városi művelődési központ. Játszóházuk van az ál­talános iskolában, klubjuk, kiál­lításuk a múzeumban, báljuk az étteremben. Vesznek föl hirde­téseket, intéznek temetést, lehet náluk fénymásolni, olcsó ruhát vásárolni. Mintha semmi nem lenne a helyén, mégis, mintha mindenáron új lehetőségeket kutatnának az ottaniak, hogyan tehetnék népszerűbbé, látoga- tottabbá rendezvényeiket. Szol­gáltatnak a közművelődési fel­adatok mellett, és miközben szinte helyük sincs, programfü­zetükön, levélpapírjukon már a lassan készülő új művelődési központ, Makovecz csodálatos Vigadója az embléma.- Kénytelenek vagyunk sok mindennel foglalkozni, a kö­rülmények erre kényszerítenek benünket - mondja az igazga­tónő, Kapronczai Józsefhé. -A klasszikus értelemben vett köz- művelődési munka az egyszem rendezvénytermünkben zajlik. A szűkre szabott feltételek persze ösztönöznek is, ha jó idő van, kivisszük a rendezvényeket az utcára, ez nagy sikert szokott aratni. Ha kell, elmegyünk bér­leménybe, de vannak saját lehe­tőségeink is: mi működtetjük a helytörtémeti múzeumot, s az ot­tani hellyel kielégíthetünk egy másik igényt is, időszáki tárla­tokat rendezünk a helybelieknek akkor, amikor az idegenfor­galmi szezon már elvonult. Az itteniek ezt a formát elfogadták és szeretik is. Először ugyan eretnek gondolatnak tartották, hogy meg akarjuk bontani a múzeum csendjét, de mi úgy igyekeztünk, hogy az ott lévő anyag ne csorbuljon, viszont bemutathassunk igényes kép­zőművészeti alkotásokat is. A művelődési központ hely­Az oktatási programok semmi mással nem igazolhatók, csak az eredményekkel. A Ne­velési Központ I. számú Általá­nos Iskolájában ezért vált mos­tanság jószokássá a padokból kirepült emberpalánták „nyo- monkövetése”. Legyen bármi­lyen fáradságos, néhány évig „begyűjtik” az adatokat a kö­zépfokú iskolákból. Az adatok sorolása helyett elégedjünk meg például azzal ténnyel, hogy a középiskolákba került diákjaik osztályzatai átlagosan csak 0,8-el, azaz nem egészen egy jeggyel csökkentek az elmúlt években. A városi önkormányzat aszta­lán ott áll a Nevelési Központ jövőre vonatkozó munkaterve, ami elsők között a központ két nagylétszámú iskolájának és a gimnáziumnak terveit hangolja össze. Ez egy lehetséges kép a színe még az Oroszlán étterem, melynek tulajdondosát köszö­net illeti, nem kér bérleti díjat az intézménytől. Aki azt hinné, ez bolondság, annak azt mondhat­juk, talán épen ő az igazi jó üz­letember, aki távolabbra lát, s fomtos neki, hogy minden al­kalmat megragadjon arra, hogy becsábítsa az embereket. A központ helyzete nem ró­zsás,hiszen a városlakók ma is emlegetik azt nagymultú műve­lődési házat, melynek helyén épül most az új. Mesélik mi­csoda park volt ott, télikert, mi­csoda jó klubok működtek, s milyen kellemes szórakozást nyújtott a legendás kuglipálya. A hagyományt 1978-ig a Tinódi művelődési ház próbálta to­vábbvinni, majd amikor lebon­tották, viharos időszak követke­zett. Az intézmény azonban tal­pon tudott maradni, ha mostoha körülmények között is. Nem volt könnyű. Nagy ellenérzé­sekkel kellett megküzdeniük, nagy volt a bizalmatlanság. Ez ház nélküli intézmény, a tevé­kenysége szétaprózódik, nem látványos. Kellett egy idő, amíg a vélemények átformálódtak. A folyamat még tart, de mára ta­lán már érezhető a változás.- Elég sok vád éri az intéz­ményeket az elavult konstrukci­ójuk miatt. Szerintem azonban a mienk a legrugalmasabb lehet, s az évek során meg is kellett őriznünk azt a készségünket, hogy pillanatonként tudjunk változtatni. Nincsenek merev határok. Összehozni, közelíteni, változtatni - ezek a főbb célja­ink. Lehet, hogy ha lett volna egy szép nagy házunk, megme­revedtünk volna... Igyekszenek, hogy megtart­sák az embereket. A peremkerü­leti házaikban is, Hobolon, Zsi- bóton, Becefán. Hóból az év le­nem is olyan távoli jövőről, s ebbe a képbe a most tízéves művészeti iskola, a nevelési központban is tagozatot vezető Szalay Tamásnak és társainak a munkája is belefér. Szóljunk most csak az általá­nos iskolákról. Az I. számú Ál­talános Iskola szándéka szerint fokozatosan tizenkét osztály ossá alakul, szerkezete szerint 6+6-ossá, míg szomszédja, a II. számú a tízosztályos képzést szeretné megvalósítani. Természetesen az oktatási törvény körül makacs álláspon­tok ütköztek, de a Jávorfi Já­nosáé, az I. számú iskola igaz­gatónője szerint, sokkal fonto­sabb, hogy eddig se várták meg amíg a sültgalamb a szájukba repül, tudván, hogy a munkát nem helyettesíthetik sem a vi­ták, sem a távlati programok. Nyelvoktatásuk kiszélesítése, jétől levált, de a másik két he­lyen ifjúsági klubok működnek. Zsibóton sikerült a helyi közös­ségre alapuló önszerveződő kö­zösségnek helyet biztosítani. Nem is lenne jó, ha valahonnan a központból irányítanák őket. Helyben ki-ki jobban tudja, mire van szüksége. Érdemes lenne összefogni a helyi képvi­selőkkel, de még vállalkozókkal is. Ez a szokatlan művelődési központ főállásban három nép­művelőt foglalkoztat, a gazda­ságiak mellett. A költségveté­sük tavaly 4 és félmillió körül volt, s majdnem egymilliós be­vételt szerzett a ház maga. Az idei költségvetésüket még nem ismerik. Az új házról még nem sokat tudni. Ámikor utána nyomozok, kiderül, alig van valaki, aki jo­gosult róla nyilatkozni. Amikor emberemet megtaláljuk, kész­ségesen elmondja: most nincs mit mondania. így hát arra futja még, hoy körülnézzek a leendő Vigadóban. Nem hiszem, hogy nagyon sokan látták volna be­lülről, de még így, félkészen is tényező a városban. Nagy szük­ség van rá. Hogy túlmérete­zett-e vagy sem, az valószínű­leg más kérdés, mindenesetre úgy hírlik, a legújabb átalakítás szerint a színházterem többcélú lesz, s a rögzített padok helyett könnyen mozgatható sorokat terveznek bele. Az biztos, hogy Makovetz Imre rézborítású, hé­vül templomkupolát idéző építménye csodálatos. Letisztult formák, nagyvonalú megoldá­sok, elegáns ívek, funkcionális faszerkezet teszik egyszerre modernné és hagyományőrzővé is. Nem csoda hát, hogy a népek oda vágynak. Közös kérdésünk: mikor is nyílik meg végre? Hodnik I. pedagógus színjátszó körük a Fagyöngy, amely a gyerekekkel együtt lép fel az ünnepeken, a szomszédos „Oszpresszóban” létesült irodalmi kávéház, a Va­rázsgyöngy nevű, irodalmi igénnyel szerkeszett havi folyó­iratuk, földrajz és biológia okta­tásuk színvonala, bekapcsoló­dásuk a biológia vizsgarendsze­rének kidolgozásába ehelyütt csak távirati tömörséggel felso­rolható adalékok lehetnek az is­kola eleven belső életről. S mivel a hegy nem megy Mohamedhez, maguk keresték fel Horn Györgyék nevezetes Alternatív Közgazdasági Gim­náziumát, és elmentek a szom­szédvár Szekszárdra is, hogy Biczó Györgyék iskolájának módszertani munkájával ismer­kedjenek. Rendezői szakon végzett kol­légájuk, Darida Miklós szakér­E gyelőre még nem sokan tudnak pontosat azokról a változásokról, amelyek a művelődési tárca költségve­tését érintették az emlékezete­sen hosszú parlamenti vita so­rán. Amikor a konkrétumok után érdeklődtem, az érintett intézmények - művelődési házak, iskolák, diákotthonok, más oktatási intézmények - még nem rendelkeztek a rájuk vonatkozó adatokkal, s így arra sem igen tudtak vála­szolni, miképpen használják majd föl a megnövekedett ösz- szegeket. Nem volt az sem túlságosan egyszerű, ahogyan a művelő­dési és közoktatási miniszté­rium kiharcolta az emelést: a költségvetési irányelveknek a tárcára vonatkozó irányszá­mait ugyanis a tárca nem fo­gadta el, s csak a pénzügymi­nisztériummal való egyezke­dés során sikerült visszasze­rezni egymilliárd forintot. Mindez még nem jelentett volna semmit, ha a képviselők nem támogatják meg a tárca igényeit, s csak így jöhetett létre az az oktatási és kulturá­lis költségvetés, mely 1992-re érvényes lesz. Végül is 4,5 milliárd forint jutott a műve­lődésügynek, ami több, mint a fele az igények kielégítésére felhasználható 8,3 miliárdnak. A legjobb hír az iskoláknak szól, az edigi harmincezerről ugyanis harminchatezerre nőtt az általános iskolai tanulók fejkvótája, míg a gimnazisták­nál negyvennégyezerről öt­venegyezerre, ez kétezerrel több a tervezettnél. Emelték a fogyatékos gyermekek oktatá­sához nyújtott támogatás mér­tékét is, a tervezetthez képest négyezer forinttal, így hatvan- ötezer forintra számíthatnak az érintett intézmények a tavalyi ötvenhatezerrel szemben. Hatvankétezer forintra nőtt a diákotthoni ellátás támoga­tása. A művelődési intézmények közül kiemelt segítség jut az Operaháznak, a Szépirodalmi és Magvető Kiadónak, s azok­nak, akik történelmi dokumen­tumfilmeket készítenek idén. Az egyházak és a hitélet tá­mogatására fordított összeg is emelkedett, háromszázmillió forinttal. A színházak új tá­telme adta az ötletet, hogy egy-egy módszertanilag alapo­san kidolgozott órát videóra ve­gyenek és már a televízió ké­pernyője előtt értékeljék a látot­takat. Természetesen az óra egyes mozzanatait többször visszajátszva, kemény vitákban. Egy-egy óra megtartására egy-egy szakterület pedagógusa vállakozhatott önkéntesen, de a személy és a téma kiválasztását is - természetesen - konzenszu- sig jutó vita előzte meg. Csak látszatra szerényebb az az elképzelés, amihez a II. számú Általános Iskola szeretne ragaszkodni. A tanköteles korig biztosított tíz osztályos képzés során arra szeretnének majd tö­rekedni, mondja Strasszer Péter iskolaigazgató, hogy a gyerekek minél több - mondhatni számta­lan - szakmával, s így pályavá­lasztási lehetőséggel ismerked­jenek meg, hogy azokban saját képességeiket is felfedezhessék, így amikor pályát kell választa­niuk, segíti őket egy bizonyos mértékű önismeret és a tanított mogatási rendszerrel fognak működni, kétmilliárd forintot kapnak központi céltámoga­tásként. A felsőoktatás finanszíro­zási kérdéseiben a Rektori Konferencia és a pénzügymi­nisztérium képviselői eddig még csak elvi megállapodá­sokra jutottak, s felsőoktatási törvény híján ennél több nem is várható. Mindenesetre egy egyszeri beruházás konkrét terve a hírek szerint idén júni­usig elkészül. Van olyan vélemény is, amely szerint minden emelés csak épp hogy, vagy éppen hogy nem fedezi az infláció miatti növekvő kiadásokat. Lehet, hogy ennyit tesz csak a pedagógusok, művészeti és közművelődési dolgozók egy­szeri, szeptemberi, kétezer fo­rintos béremelése is , az idei év tízszázalékos automatiz­musán felül. Tudjuk azt is, hogy bizonyos gazdasági helyzetben a szinten tartás is csökkenés, a kérdés pedig csak az: mekkora mértékű a romlás. E gy rövid kérdés erejéig arra is kíváncsi voltam, mi a helyzet Baranyá­ban. A megyei helyzetről a közgyűlés pénzügyi osztályá­nak vezetője, Gelencsér Zol­tán tájékoztatott.- Hozzánk csak a levéltár, a könyvtár, a múzeum és a me­gyei művelődési központ tar­tozik. Az állami költségvetés külön normatívát nem tartal­maz, de biztosít egy alapot, amelyből gazdálkodhatunk. A közgyűlés decemberben egy koncepcionális anyaggal már megismerkedett, január vé­gére pedig elkészül a részletes költségvetési, támogatási terv. Célunk a tavalyi működtetési színvonal megőrzése, és to­vábbi, legalább 15 százalékos forrásbővítés a dologi és a bérkiadásokra. Ezt fogja tar­talmazni a mi javaslattervünk. A döntés a közgyűlés joga. Nagy feladat hárul majd a művelődési, oktatási intézmé­nyeket fenntartó helyi önkor­mányzatokra is. E helyütt most nem térünk ki a döntés­hozók felelősségére. Bízunk abban, hogy ki-ki a helyén tudja mi a dolga. Hodnik Ildikó életprogram is. A technikai épü­letek az ipari alapképzés szá­mára teremtenek feltételeket, de az idegennyelvektől a Nagy Er­zsébet vezette etológiáig (!), a matematikától a népszerű kis­motorszerelésig és szabás-var­rásig, a most meghonosított, önálló egészségnevelési és drogismereti programig számta­lan különféle fakultáció iga­zolja, hogy elképzelésük már ma sem csak papíron létezik. Az iskola olasz testvérkapcsola­tait építi. A nyelvtanulás általában már az első osztályokban kezdetét veszi, erre építik az Apáczai Gimnázium nyelvoktatási rend­szerét, ahol a kétnyelvű angol képzés mellett „speciális” an­gol, francia és német tagozatos csoportok is vannak .Csirke Er­nőből, a gimnázium új igazgató­jából sem hiányzik a lendület, hogy közös elképzeléseik - a lépcsős, s egyútal egymást hori­zontálisan is kiegészítő iskola- rendszerük megvalósuljon. B. R. Iskola „rendszerváltás” előtt A munkát nem pótolják a viták és a programok

Next

/
Thumbnails
Contents