Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-29 / 28. szám

1992. január 29., szerda uj Dunántúli napló 9 Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma Különvélemény 1992. január 16-án Pécs M. Város Közgyűlés rendeletet al­kotót a városi tömegközlekedés tarifáinak emeléséről. A Pénzügyminisztériummal történt egyeztetés során az energiaárak és egyéb költség- növelő tényezők miatt a minisz­térium 20-25 %-os tarifaemelést látott elfogadhatónak. Az eredeti előterjesztés A és B változata egyaránt 25 %-os emelést célozta meg, de más-más szerkezetben. Az MDF frakció egy ennél mérsékeltebb emelésre tett ja­vaslatot, kiegészítve a jegyvá­sárlási és utazási körülmények javítását célzó biztosítékokkal, valamint a pótdíjak csökkenté­sével. Álláspontunk az volt, hogy miután az önkormányzatnak- nincs érdemi betekintési lehetősége a vállalat gazdasági mutatóiba,-nincs befolyásolási lehető­sége a takarékosabb gazdálko­dásra,- nincs befolyásolási lehető­sége a többletbevételből adódó nyereség felhasználására­ezért: csak a minimális átlagosan 20 %-os tarifaemelést tudjuk el­fogadni. Javaslataink a következők voltak:- vonaljegy: 20 Ft- egyvonalas bérlet: 360 Ft -egyvonalas félhavi bérlet: 200 Ft- összvonalas bérlet: 480 Ft -összvonalas félhavi bérlet: 260 Ft- tanuló-nyugdíjas bérlet: 120 Ft. Ezt a megoldás azonban csak a Kereszténydemokrata Nép­párt és a Független Kisgazda- párt képviselői támogatták. Sajnálatos módon és szá­munkra ismeretlen okból a köz­gyűlés szociális érzékenységére oly gyakran hivatkozó, liberá­lisnak definiált többsége (SZDSZ, FIDESZ) nem fogadta javaslatunkat és a magasabb ta­rifaemelés mellett döntött. Az általuk elfogadott változatban ugyan az egyvonalas bérlet ára alacsonyabb a többinél, de a már kialakított utvonalszerkezet miatt ezt a bérlettípust csak kb. hatezren veszik igénybe, míg összvonalas bérletet havona 45-50 ezren váltanak, így ez az elfogadott változat mind a vo­naljegyet, mind a bérletet- igénybe vevők többségének hát­rányos. Az MDF frakció nevében dr. Révész Mária frakcióvezető Az MSZDP Baranya Megyei Elnökségének álláspontja Elítéljük a puccsot Örömmel vállalja? A Magyarországi Szociál­demokrata Párt Baranya megyei Elnöksége az Új Dunántúli Naplóban pártunkkal és megyei szervezetünkkel kapcsolatban megjelent cikkek cáfolataként és helyesbítéseként a követke­zőket jegyzi meg: Nyitray Béla nem tagja a me­gyei elnökségnek, sőt 1991. de­cember 14-e óta a Magyaror­szági Szociáldemokrata Pártnak sem, mert párttaghoz nem illő magatartása-tevékenysége miatt a pártból kizáratott. Az Új Dunántúli Napló 1992. január 22-i számában Mészáros A. aláírással Nyitray Bélától származó nyilatkozat rágal­mazó, sőt becsületet is sértő ki­jelentéseit visszautasítjuk. Mi itt Pécsett nem tudjuk megálla­pítani, hogy országos elnö­künknek hány hónapos tagdíj­hátraléka van, de azt megállapí­tottuk, hogy Nyitray Béla 1991. augusztusban fizetett utoljára tagdíjat a pécsi 3-as számú alapszervezetünk pénztárába. Ä Magyarországi Szociál­demokrata Pártból már több csoportosulás kiszakadt, de puccsszerű hatalomátvételt ed­dig a Baranyai-Bácskai-Nyitray csoporton kívül még nem kísé­reltek meg. Egyébként is pár­tunk legalitásának érdésében ez év február 7-én bíróság fog dön­teni. Megyei Elnökségünk mélységesen elítélte a Bara- nyai-Bácskai-Nyitrai féle pucs- csot résztvevőivel együtt, mert felfogásunk szerint a párt or­szágos elnöke felmentésének, vagy újraválasztásának kérdé­sében csak pártunk kongresz- szusa dönthet. Visszautasítjuk Nyitray Bélának azt az állítását, miszerint megyei szervezetünk elnöksége törvénytelenül mű­ködik, mert az 1991. november 27-i megyei küldöttgyűlés tör­vényes keretek között az új el­nökséget megválasztotta. Ezen a választáson szavazati joggal Nyitray Béla is részt vett. A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt Pécs-Baranyai Szervezete Elnökségének nevé­ben: Pataki György a megyei szervezet elnöke Minden okom megvan azt feltételezni, hogy dr. Miklósy Gábor, a Baranya megei Mun­kaügyi Központ vezetője érti a dolgát, s ő maga is fontosnak tartja, hogy a munkanélküliek a törvényben biztosított jogokat, szolgáltatást és anyagi ellátást megkapják. Engem azonban ha­tározottan idegesít az, ami a „Járadék nélkül?” című írásban (UDN. 1992. január 23) meg­bújik. Honnan veszi dr. Miklósy Gábor, hogy a munkanélküliek 20 százaléka örömmel vállalja ezt a státuszt? Ilyen felmérést soha senki nem végzett, s egy felmérés soha ilyen eredményre nem vezetne. Na és ha akadna, aki örül?! Ez legyen az ő dolga. Egyébként a Foglalkoztatási Törvény (1991. évi IV. törv.) lehetővé teszi, hogy a járadékos a járadék megtartása mellett a minimálbér erejéig kereső tevé­kenységet folytasson. Ez miért számít üldözendő maszekolás­nak? Csak nem gondolja a nyi­latkozó, hogy a járadékosok és családjuk a havi hétezer forintot el sem érő átlagos járadékból élnek meg? Különben is ez az ország évtizedek óta maszekok s maszekol ma is nemcsak a munkanélküliek egy része, ha­nem azoknak egy része is, akik állásban vannak. Hogy ez nem sokra elég, azt közvetve dr. Miklósy Gábor is elismeri, mondván:,,... a járadék is csak másfél évig tart, s azután ko­moly bajba kerülhetnek...” Dr. Miklósy azt is állítja:,,... a dolog joggal kelt a közvéle­ményben felháborodást.” Ben­nem pedig az kelt felháboro­dást, ha azt tapasztalom, hogy össze akarják ugrasztani a dol­gozókat a munkanélküliekkel. Lehet még a munkalehetőség tömeges hiánya társadalmi bé­kétlenség okozója, de ezt kerül­jük el, amíg lehet. Ezt a prob­lémakört nem a munkanélküliek adminisztratív fékentartása, ha­nem a gazdaság fellendítésére teendő lépések sora, új munka­helyek teremtése oldja meg majd. Egyszer. Talán. Lehmann Gyula a Pécs-Baranyai Munkanélküliek Érdekvédelmi Egyesületének elnöke Csak félreértés volt Közös politikai nyilatkozat Nézetkülönbségeinken felülemelkedve A magyar szociáldemokrácia megosztottságban lévő szerve­zetei, csoportjai, két év után első ízben ezzel a nyilatkozattal közösen fordulnak a közvéle­ményhez, a szociáldemokraták­hoz és minden szimpatizálóhoz. Meglévő nézetkülönbségein­ken felülemelkedve egyetér­tünk: halaszthatatlan, hogy létre jöjjön a hazai szociáldemokra­ták egységes, megújult, de tör­ténelmi folytonosságát megőrző pártja. Ezért ez év áprilisában megtartjuk szervezeteinket, csoportjainkat újraegyesítő kongresszust. Egyúttal és pár­huzamosan és egyidőben törté­nik a Magyarországi Szociál­demokrata Párt és a csatlakozó többi szociáldemokrata párt és azok tagságának egyesítő kong­resszusa. Eleget teszünk ezzel a szociáldemokrata pártok nem­zetközi szervezete, a Szocia­lista Intemacionálé ajánlásának. Elfogadjuk és igényt is tartunk rá, hogy a kongresszus tisztasá­gának ellenőrzésében, az előké­szítéstől kezdve, a nyugati test­vérpártok delegátusai is vegye­nek részt és tanácsaikkal segít­sék azt. Egységünk helyreállítása, a megújulás szükséges ahhoz, hogy az országban az európai többpártrendszer még hiányzó, hiteles szociáldemokráciával teljessé váljon, az aggasztó helyzetbe került munkavállalók, ifjúság, nyugdíjasok, kisvállal­kozók védelme és politikai kép­viselete megvalósuljon. A meg­újuló pártban érvényesülnie kell a demokrácia követelményei­nek, a bírálat, a platformok sza­badságának, az alapszervezetek jogainak. Az egyszemélyi ura­lomnak, diktatórikus módsze­reknek nincs helye. Felhívjuk az elmúlt évek so­rán a szociáldemokrata pártok­ban résztvevő és a mozgalomtól eltávolodottakat épp úgy, mint az eddig pártokon kívül lévő szimpatizánsokat, hogy aktiv támogatásukkal segítsék elő tö­rekvéseinket. Szatmáry Lajos Szociáldemokrata Egyesülés Dr. Borbély Endre Magyarországi Szociál­demokrata Párt Kongresszus-előkészítő Bizottság ■Ns Alapítók: Erzsébetvárosi Szociáldemokrata Párt, Függet­len Szociáldemokrata Párt, Te­rézvárosi Szociáldemokrata Párt, Budapesti Szociáldemok­rata Fórum, Szociáldemokrata Szakszervezeti Társulás, Szo­ciáldemokrata Szakszervezeti Frakció, Szociáldemokrata El­lenzéki Platform. Válasz Várady János lány- csóki plébános úr január 21-i cikkére Engem az Új Dunántúli Napló újságírója azért keresett meg, hogy a Népház munkájá­ról beszélgessünk, nem a falu egyes közösségéinek kezdemé­nyezéseiről. így tehát nem hall­gattam el semmit akkor, mikor a betlehemezést hiányoltam sa­ját intézményem programjából. A plébánia hitoktatójának munkájáról is értesültem és kö­zöltem is hír formájában az új­Az Új Dunántúli Napló ja­nuár 15-i számában megjelent „Amikor a hivatal igazolja ma­gát” című cikkében Mata- vovszky Iván tanár, Pécs Város Önkormányzata Oktatási Bi­zottsága elnöke meglehetősen lesújtó véleményt közöl a „Mi a baj az érettségi vizsgával?” c. kiadványról, amely egy új érett­ségi vizsgarendszer kifejleszté­sének első dokumentuma. A kiadvány felkeltette az ér­dekeltek figyelmét, sokan rea­gáltak rá, de az említett cikk író­ján kívül senki sem keresett benne aktuálpolitikai - s ilyen alapon megtámadható - szem­pontokat, hanem szakmai prog­ramként kezelte. Igaza van a cikkírónak ab­ban, hogy a tanulmánykötet I. fejezetének stílusa felismerhe­tően a 60-as évekre vall. Ho­gyan is lehetne másképp, ami­kor a dolgozat forráshelye: Pe­sággal, hogy az önkormányzat karácsonyi pénzadományát a gyerekek az egyházzal közösen vitték házhoz az időseknek. Sajnos, a hírt az egyház említé­sének kihagyásával közölték. A félreértéshez hozzátarto­zik, hogy az újságíró a riportját december elején készítette, amikor még nem volt szó róla, kik fognak betlehemezni, ám a cikk csak ez év január 4-én je­lent meg. Tölgyesiné Zátonyi Zita Lánycsóki Népház dagógiai Szemle 1968?! Vagy netán puszta frazeológiai meg­fontolásból át kellett volna dol­goztatni, amikor tartalmában, szemléletében, a forrásmunká­kat tekintve (!) semmit sem ve­szített aktualitásából? Aligha hiszem, hogy (márcsak a felem­legetett anyagi megfontolások miatt is) éppen ez lett volna a legfontosabb feladat. Az is tény, hogy Balogh László tanulmánya nem tér ki azon politikai döntések hosszú sorára, amelyek az érettségi vizsgát az elmúlt évtizedekben befolyásolták, módosították. A figyelmes olvasó számára a ta­nulmánykötet bevezetőjéből egyértelművé válik, hogy a dol­gozat közzétételével nem is ez volt a cél, hanem „Az érettségi vizsga problématörténetének és vitairodalmának áttekintése”, az olvasó számára az érettségi tör­téneti tanulságainak bemuta­Előítélet nélkül Tiltakozás helyett Tisztelt Főszerkesztő Úr! Felháborodnom és tiltakoz­nom kellene lapjuk január 20-i, hétfői számának „Magunkvise- let” című cikke olvastán, mely az országgyűlésről, a képvise­lőkről pökhendi magabiztos­sággal, lekezelő modorban fes­tett ízléstelen torzképével való­színűleg sikerrel gerjeszt gyűlö­letet irántunk. Tiltakozás helyett csak je­lezni kívánom: tudatlanságra is valló többrendbeli sértegetésük eljutott hozzám is. Képvise­lői-állampolgári minőségemben még mérlegelem, hogy bíró­ságra vigyem-e. Alig néhány napja, hogy Ön személyesen is biztosított né­hány képviselőtársammal és Andrásfalvy miniszter úrral en­gem is, hogy lapjuk pártatlan­ságra törekszik, s publikációra biztattak. Talán úgy képzelte a pártatlanságot, hogy pártállásra való tekintet nélkül büntetlenül becsmérelhetnek hamis és rosszindulatú általánosításokkal bármilyen képviselőt, akit az országgyűlésbe küldtek a vá­lasztók? Hadd tegyem még hozzá: ugyanazon szám címoldalán, ahol Méhes K. bértollnak a 2. lapon, a nagyvilág hírei között a magyar parlament egészét szel­lemeskedve gyalázza. Önnek Göncz Árpád köztár­sasági elnök urat jellemzendő nem jut eszébe más, mint hogy ő a „nemzet nagypapája”. (Természetesen bizalmaskodás és minden egyéb más nélkül.) Távoli emlékem: a köztársa­sági elnököt, aki listás képvi­selő volt, önmagunk közül vá­lasztottuk, mi, „zsírosán fénylő arcú”, „elvtársak köpenyéből előbújt”, „lakásokba a tévén be­tolakodó” stb. választott képvi­selők. Működésüket nem minősí­tem, válaszát nem várom. Pap András országgyűlési képviselő Pécs, 2. vk. * U.I. Levelem betűhű közésé- hez hozzájárulok, illetve mint elvárható minimumot, igény­lem. A szöveghűség igazolása­képpen tanúkkal íratom alá. Pap András országgyűlési képviselő levelét - kérésének megfelelően - betűhűen és kommentár nélkül közöljük. Indokolt a nagyobb nyilvánosság Napirend előtt „E hét keddjén 11 óra körül autóbuszra vártam a Bolgár Néphadsereg (lánykori nevén Siklósi) úton. Mivel 6-os, 7-es járatok egyre ritkábban járnak, volt időm nézelődni. Egyszer, csak arra lettem fi­gyelmes, hogy két fiatalember, minden házhoz becsönget. A csöngetés kapcsán háromféle történést különböztettem meg: 1. Kijött a házból valaki, rö­vid párbeszéd után beengedte az egyik fiatalembert, aki eltűnt a kerítés mögött, majd ismét fel­bukkant és kijött. 2. Volt egy olyan ház, ahol a csöngetésre nem jött ki senki, de a kerítésen belül egy hango­san ugató kutya fogadta a csön- getőket. Itt rövid tanakodás után tovább mentek a fiatalemberek. 3. Volt olyan hely, ahol nem jött ki senki, kutya sem volt. Itt rövid várakozás után az a fiatal­ember, aki be szokott menni a kerítés mögé, hol a kapun, hol a kerítésen keresztül beugrott az udvarra. Majd rövid eltűnés után úgy, ahogy bement, ki is jött. Majd elfelejtettem, mind a három esetben a kint maradó fiatalember írt valamit. Gon­dolom, képviselőtársaim közül sokan rájöttek már, hogy a Pé­csi Vízmű vízóraleolvasóit fi­gyeltem meg. Ahogy az életben is lenni szokott, mindenkiben más és más kérdéseket, indula­tokat kelt az elmondott tapaszta­lat, de úgy gondoltam, nem árt, ha a területi képviselőtársaim is tudják, hogy a Pécsi Vízmű ilymódon is szokta a vízórákat leolvasni.” Elhangzott 1992. január 16-án Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésén, de mivel nagyobb nyilvánosságot kíván az eset, választottam tehát az Új DN ha­sábjait. Most a bennem felme­rülő kérdéseket is felteszem:- Milyen címszó alatt szere­pelt - a kerítésen beugró - fia­talember munkaköri leírásában az engedély nélküli behatolás?- Miért nem egyidőben tör­ténik a vízóraleolvasás és a számla behajtása és főleg miért nem akkor, amikor a lakók álta­lában otthon tartózkodnak?- A leolvasás „pontatlansá­gát” és a kerítésekben keletkező hibákat ki fizeti meg? Perényi József tása, a kutatóknak pedig kiindu­lópont. Matavovszky Iván egy alap­vető tévedését helyesbítenem kell: a standardizált érettségi vizsga kifejlesztésére irányuló kutatást, valamint'ennek része­ként a fent említett tanulmány- kötet és további kiadványok megjelentetését néma megyei önkormányzat finanszírozza a költségvetésből, hanem a KFA pályázaton elnyert támogatást követően a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium, általa szerződésben vállalt, e célra biztosított keretéből. A 3. rész a standard érettségi vizsga tartalmáról és kifejlesz­tésének problémáiról szól. A cikkíró nagyon jól tudja, hogy minden kutatás és probléma- megoldás a jó kérdésfelvetésre épül. Egy ilyen nagy volumenű, sokféle érdeket megmozgató téma esetében mint az érettségi - a kérdések feltevése, markáns megfogalmazása igen lényeges momentum. A kutató-fejlesztő munka azonban már előbbre tart: e ta­nulmányban a kérdések na­gyobb részére határozott vála­szok is találhatók. Ezek nélkül ugyanis lehetetlen lett volna az érettségi vizsga tantárgyi céljai­nak, követelményeinek, tartal­mának meghatározása. Az eze­ket tartalmazó kiadvány rövide­sen napvilágot lát, továbbá fo­lyik a tesztek, feladatok szer­kesztése, standardizálása. Úgy gondolom, mindez nem lebe­csülendő eredmény. Végezetül: nem tudom, „ki” a hivatal, ki kit igazol. Remé­lem, a fentiek alapján e kérdésre a válasz felesleges is. Hiszem, hogy mindannyian, akik a közoktatás különböző pontjain és szerepeiben köz­vetve a rendszer egészének job­bításán dolgozunk, úgy segít­hetjük egymás munkáját, ha vé­leményünk az adott témára vo­natkozik, előítélet nélküli és tárgyilagos. Walz Jánosné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents