Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-21 / 20. szám
1992. január 21., kedd üj Dunántúli napló 7 Sötétben üldögélő nyugdíjasok Kupa úr nem ígért csodát A KSH adatai A külkereskedelmi mérleg: 105 milliárdos hiány „A kormány figyelmen kívül hagyja azt az elődje által törvényben, majd pedig saját nemzeti megújhodási programjában vállalt kötelezettségét, hogy a nyugdíjakat az infláció arányában fogja emelni. Pénzhiányra hivatkozva elzárkózik többszöri ígéretei teljesítésétől, s a nyugdíjak felét-harmadát az inflációval egyszerűen elveszi!" - egyebek között ez olvasható abban az üzenetben, amelyet a nyugdíjasok juttattak el a törvényhozáshoz.-Az elmúlt év végén Önök nagyon határozottan léptek fel a nyugdíjasok érdekéhen. Mi volt ennek az oka? - kérdeztük Knoll István filmrendezőtől, a Nyugdíjasok Országos Kamarája ügyvivőjétől. Sötét szobában üldögélnek-Az élet hozta így, figyelmeztetnünk kellett a kormányt a nyugdíjasok többségének katasztrofális anyagi helyzetére. A folytonos áremelések miatt az idősek százezrei nem tudják már fizetni a közüzemi díjakat. Mi lesz velük? Lecsuknak ezért félmillió nyugdíjast, vagy kikapcsolják náluk a villanyt? Hiszen sokan így is sötétben üldögélnek. hogy ne fogyjon a drága energia. Beszéljünk végre őszintén: becsületben megőszült emberek nyomorognak ma Magyarországon. Több mint egymillió nyugdíjasnak 7500 forintnál kevesebb összegből kell havonta megélnie. E tarthatatlan helyzet miatt az elmúlt év végén országos nagygyűlést hívtunk össze, ahol megfogalmaztuk legsürgősebb követeléseinket. A nyolc pontból álló listát eljuttattuk a kormányhoz és a parlamenthez.- Ezt követően tárgyaltak a népjóléti, valamint a pénzügy- miniszterrel. Mit sikerült náluk elérni?- A nyugdíjasok helyzete, sajnos, alapvetően megoldatlan. Talán már az is eredménynek számít, hogy a két tárca vezetőjének tudomására hoztuk a 2 és félmillió nyugdíjas jogos igényeit. Hiszen a kormánynak törvényes kötelezettségei vannak velük kapcsolatban. A Nyugadíjasok Országos Kamarája pedig azért alakult meg, hogy a különféle nyugdíjasz- szervezeteket és egyesületeket összefogva, képviselje az időskorúak érdekeit a kormányzatnál. A mostani pénzszűkös világban sikernek érezzük, hogy az eredetileg tervezett 4,6 milliárd forint helyett 6 milliárdot osztottak ki év végi kompenzálás címén (1500-2000 forintonként) karácsonyra az időseknek. Kupa miniszter úr egyébként nem ígért csodát, ám azt igen, hogy a jövőben a kamara álláspontját is figyelembe veszi döntéseinél. Egyetértett továbbá azzal a követelésünkkel, hogy az idei nyugdíjemelésről mielőbb határozni kell, s ez visz- szamenőlegesen, január elsejei hatállyal fog életbe lépni.- Ezek után milyen reményeket fűznek az 1992-es esztendőhöz? Az utolsó nehéz év? Nem a csodában bízunk, hanem a nagyon apró lépésekben. Remélem, az idősek számára ez lesz az utolsó nehéz év. Egyébként a nyugdíjasok szolidárisak a fiatalabb korosztályokkal és nagyon fájlalják, hogy nem tudnak segíteni rajtuk. Mert kiért aggódik az idős ember? - A gyerekeiért, meg az unokáiért. Ezért lenne súlyos hiba össze- ugrasztani a generációkat, hiszen más-más kasszából fizetik egyiket is, másikat is. Meggyőződésem, a fiatalok azon az áron nem akarnak jobban élni, hogy éhen haljanak, vagy még nagyobb nyomorban tengődjenek az idősek. A kamara egyébként a jövőben még határozottabb és keményebb fellépésre készül érdekünkben.-És ehhez milyen eszközeik vannak?- Szeretném hangsúlyozni, nem fenyegetőzésről van szó. Ám taktikai okokból nem lenne helyes feltárni, milyen munícióval indulunk harcba. Legyen elég annyi, vannak eszközeink, de remélem, nem lesz szükség bevetésükre. Törvénysértő gyakorlat-A nyugdíjasok érdekei, bizony, különböznek, hiszen az előző rendszer szülte igazságtalanságok máig megmaradtak. Előfordul például, hogy valaki az "összekapart" 10 éves munkaviszonya után több nyugdíjat kap, mint az, aki 40 évig dolgozott:..- Ez így van, mert a nyugdíj és a szociálpolitika az elmúlt négy évtizedben teljesen összekeveredett.-Ebben a helyzetben akkor hogyan képviselhetők az eltérő érdekek?-Nehezen. Ezért kétjük na gyón határozottan, hogy most januártól kezdje el a kormány a régi nyugdíjak értékét a maiakhoz igazítani. Létező gondot említett az iménti példával. Ám 1992. január elsejétől végre a nyugdíj a ledolgozott évek számától és a befizetett járadék összegétől függ. Meggyőződésem, ha a hágai nemzetközi bíróság elé tárnánk az utóbbi 40 év hazai nyugdíj- rendszerének gyakorlatát, percek alatt törvénysértőnek minősítenék azt. A társadalombiztosítási járulék címén befizetett pénzt nem arra költötték, amire levonták; s a kép ma sem tiszta teljesen. Ráadásul a parlament egyes elvi döntéseivel ellentétes némelykor a kormányzat magatartása.- A társadalom tele van feszültséggel, az emberek többsége elégedetlen saját helyzetével. Önök a nyugdíjasok érdekében igyekeznek kiharcolni a kormánynál követeléseik teljesítését. Nem félnek attól, hogy ezzel magukra haragítják a mégiscsak nagyobb számú aktív lakosságot- Ez a veszély fennáll, bizonyára szerzünk haragosokat. Ám aki tudja saját szüleiről, tanáráról, vagy mesteréről, hogy nyomorogni kényszerül élete alkonyán, bizonyára nem sajnálja tőlük a nyugdíjemelést. Azt hiszem, kevesen ismerik a szomorú tényt: újabban egyre több idős ember menekül kilátástalan helyzete miatt az ön- gyilkosságba.- Ezt nem nézhetjük tétlenül, mint ahogy a közöttük általánossá váló elkeseredést sem. Borzasztó harapófogóban vagyunk, mert a gondok mindenütt sokasodnak. A mi feladatunk azonban az, hogy szót emeljünk a nyugdíjasok érdekeiért. Ezt vállaltuk, s keményen megtesszük a jövőben is. (MTI- Press) -gyerkóA Központi Statisztikai Hivatal közzétette az elmúlt év 11 hónapjának legfontosabb gazdasági adatait. Az egész évre szóló végleges adatok februárra várhatók, s az ágazati minisztériumok is csak január végén tudnak számokat közölni. A most közzétett novemberi adatok azonban többé kevésbé tükrözik az éves tendenciákat. A KSH szerint 1991 január és november között az 50 főnél többet foglalkoztató ipari üzemek 20,8 százalékkal termeltek kevesebbet, mint a megelőző év azonos időszakában. Ugyanakkor a foglalkoztatottak száma a nagyüzemeknél a termelésnél kisebb mértékben, mindössze 13 százalékkal apadt. Csökkent a termeléshez felhasznált energia mennyisége is, kőolajimportunk 14,5, a földgázé 3,4, villamosenergia behozatalunk pedig pedig 33,7 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy 4,3 millió tonna kőolajat, 5,6 millió tonna földgázt és 6,9 kilowattóra villamosenergiát importáltunk. A munkaügyi statisztika szerint a munkanélküliek száma az anyagi ágakban november végére meghaladta a 350 ezer főt. A Parlament által elfogadott adótörvény szerint szinte a közlekedés az egyetlen olyan ágazat, ahol továbbra is jelentős kedvezmények maradnak meg. Vajon csak átmeneti, vagy esetleg hosszabb távú cél a tömeg- közlekedési tarifák árkiegészítésének fenntartása? A kérdésre Petőfi László, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium osztályvezetője adott választ. Mint elmondta: bár az európai normákhoz való igazodáskor általában a támogatások leépítéséről esik szó, azt is figyelembe kell venni, hogy a gyermekek és az időskorúak utazásait a nemzetközi gyakorlat szerint is többnyire kedvezmények illetik meg. Ennek Magyarországon különleges jelentőséget ad az, hogy számos településen nincs iskola, legalább azt feltétlenül biztosítani kell, hogy a tanulók eljuthassanak az oktatási intézményekbe. Az idős emberek számára biztosított kedvezmények esetében pedig elég ha a magyar nyugdíjrendszer hiányosságaira gondolunk. Ugyanezen a területen az átlag- keresetek 29,4 százalékkal növekedtek a megelőző évihez képest. Az ipar belföldi értékesítési árai 1991 novemberében 19,2 százalékkal voltak magasabbak, mint az előző év azonos hónapjában. Ugyanakkor a mezőgazdasági termékek felvásárlási árai 3,3 százalékkal csökkentek. A fogyasztói árindex 132,8 százalék volt, ezen belül legnagyobb mértékben - 87,8 százalékkal a fűtés és a háztartási energia árai növekedtek. Legkisebb mértékben, 17,8 százalékkal az élvezeti cikkek drágultak. A külkereskedelmi forgalom adatai azt mutatják, hogy az elmúlt év első 11 hónapjában a behozatal 49,3 százalékkal volt több, mint a megelőző esztendőben, s ugyanezen időszak alatt a kivitel 17,8 százalékkal növekedett. A külkereskedelmi forgalom egyenlege 105,3 milliárd forintos hiányt mutatott. Ezen belül a konvertibilis elszámolású kereskedelmi mérleg passzívuma november végén 1316 millió dollár volt, a nem konvertibilis elszámolásokban pedig 196,6 millió rubel. A közlekedési tárca illetékese leszögezte: a támogatások nem ideiglenes jellegűek, hiszen azokban olyan szociálpolitikai kedvezmények érvényesülnek, melyeket a kormány rendelettel hagyott jóvá. Ennek alapján az adótörvény kimondja: a közlekedési vállalatok fogyasztói árkiegészítést vehetnek igénybe több szolgáltatás - így például a kedvezményes tanulói és nyugdíjas-bérletek, a 70 éven felüliek és a sorkatonák ingyenes utaztatása, a vasúti és távolsági autóbuszra szóló különböző mértékű kedvezmények - után. Ezeket a kedvezményeket a szolgáltatóknak a költségvetés ellentételezi, tehát a támogatás összege tulajdonképpen attól függ, hogy hányán használják fel azokat. !Az elmúlt évben összesen mintegy 13,5 milliárd forintot használtak fel ezen a címen a vállalatok, 1992-ben pedig valamivel nagyobb összegre, valószínűleg 17,5 milliárdra lehet számítani. (MTI-Press) T. L. A torta ma már csak álom __ Läufer László felvételei So kan fűtetlen, sötét szobában várják a kevéske nyugdíjat Meddig támogatják a tömegközlekedést? Nem marad jelentős kedvezmény Csordogálunk hazafelé Kevesebb a freon- felhasználás A tervezettnél jóval nagyobb ütemben mérséklődött Magyar- országon az ózonkárosító ve- gyületek, közöttük a freonok felhasználása. Ennek elsődleges oka: az ipari termelés már három éve csökken. Kevésbé függ össze azzal, hogy Magyarország csatlakozott a montreali egyezményhez, és ennek megfelelő technológiai korszerűsítést hajtott végre. A montreáli egyezmény szerint a freon alkalmazását 1995- re 50 százalékkal, 1997-re 85 százalékkal kell csökkenteni, 2000-re pedig teljes mértékben meg kell szüntetni. E vegyület- ből a magyar vállatok ennél jóval kevesebbet használnak-fel. Délután. Csúcsforgalom. Ám lehetne akár a reggeli kép is. Lassan baktató lámpafények sokasága. Hazaigyekvő gépkocsik. Egymásra torlódott dühöngések, bosszankodások, mérgelődések. Araszoló hosszú sor. Egyre nő, a végét nem is látni, valahol a vásártér körül reménykedik a tovahaladásban. Ez is valami. Az idő, ki tudja, mit ér ma. Nem számít. Az útkereszteződések? Ott is állanak a sorok. Ráhajtani a fő- útra, beékelődni, szinte reménytelen. Csakúgy a garázsvárosból kijönni. Pont ebben az időszakban? Meg kell próbálni! Ha engedik. A tanulóvezetők? Ők még türelmesen várakoznak. A buszok meg szünet nélkül püf- fögnek. A sofőr széttárja a karját. Ez van. Ne tessék kérem idegeskedni, mindenki hazaér egyszer. Reggeli türelmetlenség, - munka előtti stressz, feltöltődés. Délutáni idegeskedés, - a napi fáradtság összegzése. De még haza kell érni.. Feszülten figyelni a sor fogyatkozását, előrehaladását. Néhány óráig tart ez az állapot, váltott résztvevőkkel. Lassan csordogálunk hazafelé. Türelem. Közben telítődik a levegő is. Szennyezettség? Kénytelen kelletlen azt is megszokjuk. Fokozatosan nő, pedig többet beszélünk róla, mint évekkel ezelőtt. Gáz van! Kipufogó gáz, füst, méreg, indulat. Belesűrűsödik a levegőbe. Még a lámpafényeket is eltompítja. Nem vakít. Senkit sem vakít? Észre kellene már venni végre, hivatalosan is. Megfulladunk. A méregtől, ilyentől, olyantól, és ami bennünk termelődik. Csak gyalogos ne próbáljon meg ebben az időszakban átkelni a zebrákon. Még az alvó kisbaba is felköhög a gyerekkocsiban. Magam elé képzelem a japánokat, szájkendővel, védőálarccal, dehát mi magyarok vagyunk, araszolunk előre. Évről évre nő a veszteglő kocsisor. Értelmetlenül, egészségtelenül, iszonyatos költségek mellett. Lesz itt változás? Nem, egyelőre nem. Nincs pénz. Erre sem. De már akkor sem volt, amikor kiépítették az utat, sőt amikor főútvonallá nyilvánították. így csak elképzelem a kétszer kétsávos utat, a mai igényre, bár egy-két év múlva az is megtelne. Ahogy elnézem az utcaképet, bizony nemigen fér bele a kiszélesítés terve nagy áldozat nélkül. A fasorok, közművezetékek útban vannak. Tamáskodó lennék? Meglehet. Hol volt az előrelátás? Valaminek történnie kell, mert igencsak beszorulunk. Van, mit szidni, - az energiaáremeléseket is. Mérhetetlenül sok energia megy így veszendőbe. A motorokból és belőlünk is. Az energiatakarékosság nemzeti érdek. Jár a motor, jár, fogy a benzin. Kár. Kár, kinek? Aztán úgy ötven méterenként csak-csak meglendül a kocsisor. Nem értem. A gazdagabb nyugatiak megtehetnék, de mégsem engedik meg a pazarlást, és ott a környezetkímélés valóban közügy. Ézért is kiemelt program a közlekedés és úthálózat állandó korszerűsítése. Ne hasonlítsuk össze, nem lehet. Nálunk több üzemanyag fogy el állóhelyzetben, mint a megtett km-ek alatt. És akkor itt ez a totyogó kocsisor, püffög- nek a motorok, trabik, a buszok és teherautók okádják a füstöt. Közben a fák, a növényzet siet elöregedni. Még a magateremtette környezetet is a kipusztulás fenyegeti, hát még az emberek munkáját, a kertek életét. Környezetszépítés? Csak addig, amíg tönkre nem tesszük. Levegőtisztaság? Jó régen volt! Kár! Kinek kár? Mindannyiunknak. Ahogy múlnak az évek, egyre nehezebb lesz utolérni magunkat, egyre több tennivalónk marad megoldatlan. Félni vagy reménykedni kellene? Sokan tesszük fel ezt a kérdést. Talán még azok is, akiknek választ kellene adni, mikor születik megnyugtató megoldás. Rozvány György
