Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1992-01-21 / 20. szám

uj Dunántúli napló 1992. január 21., kedd A héten kétszer járt Baranyá­ban Nagy Ferenc József tárca­nélküli miniszter. Munkatár­sunknak a kisgazdapárt jelen­legi helyzetét firtató kérdései­nek megválaszolására Zobákon tett látogatása közben szakított időt a baranyai országgyűlési képviselő.- Részt vett Ön a kisgazdák elég viharos nagyválasztmányi ülésén?- Nem, mert nem kaptam meghívást. Azok a kijelentések, hogy minden képviselőt meg­hívtak, akik nincsenek kizárva, nem igazak.- Mi a véleménye a nagyvá- lasztmányon történtekről?- Amitől tartottunk, hogy a jelenlegi pártvezetés köré cso­portosult méltatlankodó, han­goskodó emberek megszavaz­zák amit a pártelnök akar, be­következett. Végtelenül szomo­rúnak tartom, hogy ennyire félre lehet vezetni embereket. Torgyán doktor ebben kiváló képességekkel rendelkezik. Ő a vidéket járva a társadalmunk­Nagy Ferenc József miniszter véleménye Torgyán nem akar kiválni ban meglévő nehézségeket úgy élezi ki, hogy ebben nem az el­múlt 40 év a hibás, hanem a 2 éve meglévő koalíciós kor­mány. Ez elfogadhatatlan egy koalíciós partnertől. Kiváló szónoklatokkal feltüzeli az em­bereket és ezt a feltüzelt töme­get most alig tudták megállítani, hogy azonnal ki ne lépjenek a koalícióból. Valójában Torgyán doktornak esze ágában sincs otthagyni a koalíciót, mert tudja, hogy akkor kiesik a hata­lomból és személyes reményei szertefoszlanák.- Véleménye szerint meddig terjednek Torgyán doktor sze­mélyes ambíciói?-Vicc formájában már töb­ben felvetették, hogy pártelnök szeretne lenni, miniszterelnök és ráadásul köztársasági elnök, ami kétségkívül szép, ambició­zus célkitűzés.- Ő és mindenre alkalmas?- Igen, mindenre alkalmas. Ezt számtalanszor kinyilvání­totta: ő tudja a saját képességei­vel a társadalom problémáit, a gazdaság bajait meggyógyítani. Ismerve azonban egyéniségét és munkatempóját nekem fenntar­tásaim vannak. Ezek félreve­zető szónoki kijelentések, ame­lyek az emberek érzelmeire, hangulatára próbálnak hatni. Mit valósított meg pártelnök­sége alatt? Semmit. Egyre töb­ben ismerik fel, hogy az elnö­kük szavai és tettei, az két kü­lönböző dolog. Egyre több me­gye próbál elhatárolódni a párt­vezetéstől, az élen Baranyával és Tolnával. A külföldi vissz­hang is egyre rosszabb. Az Eu­rópai Kereszténypártok Uniójá­ban komolyan foglalkoznak a kisgazdapárt kizárásával.- A nagyválasztmány dönté­seivel szemben óvásra készül­nek a harminchármak.- Számtalan jelzés jött, hogy sok megyében lecserélték a küldötteket, akik nem értettek egyet a pártvezetéssel. Új párt­alkotmányt vezettek be, ami mindenki székére oda volt ké­szítve, de előre senki nem is­merte.- Ez valójában egy bolse­vista pártalkotmány. Minden hatáskört elvettek a nagyvá­lasztmánytól az elnök megvá­lasztását kivéve. Teljesen dikta­tórikus, a személyi kultuszt idézi. A jelzéseket, tényeket összegyűjtjük és kérjük a fővá­rosi bíróságot a vizsgálatra, a jogorvoslat kimondására.-Torgyán doktor sokadszor fejtette ki, hogy nem elégedett a jelenlegi kisgazda miniszterek­kel. Nem tartanak attól, hogy el kell hagyniuk posztjukat?- Nem, mert úgy vélem eb­ben a kérdésben a miniszterel­nök úr szava és álláspontja lesz olyan döntő, mint Torgyán dok­toré. Grünwald Géza Helyünk és súlyunk Beruházásvédelmi, gazdasági megegyezés aláírása Törökor­szágban, tevékeny résztvétel a jugoszláviai válság megoldását szorgalmazó diplomáciai tevé­kenységben, Jeszenszky Géza megbeszélései az újjáépítés fel­adataival küzdő Kuvaitban - igazán nem panaszkodhatnak „üresjáratra” a magyar külpoli­tika irányítói, még ha csupán az elmúlt egynéhány nap esemé­nyeit vesszük is számba. Lehet-e esélyünk a közvetí­tésre abban a tragikus délszláv konfliktusban, amely déli szomszédunk véres polgárhábo­rújához vezetett, s amely az Eu­rópai Közösség, de még az ENSZ számára is kemény dió? A lépteket nyilvánvalóan nem téveszthetjük szem elől, tud­nunk kell, hogy Magyarország lehetőségei a nemzetközi szín­téren - nagyságánál, pontosab­ban kicsinységénél fogva - mindig is behatároltak marad­nak. Am sok tény mutatja, hogy mozgásterünk eléggé széles, így pl. a jugoszláv párbeszéd­nek Pécs adhatott otthont, ha­zánk két éven át a Biztonsági Tanács fórumán is ténykedhet, külügyminiszterünk a visegrádi Hármak nevében szólhat majd a Szovjetunió utódállamainak se­gélyezésével foglalkozó január végi washingtoni konferencián. Többet vállalni, mint amit adottságunk, súlyunk megen­ged? Ez hibás próbálkozás lenne. Ám - épp térségünk helyzetét ismerve - úgy is fogalmazha­tunk: a visszafogottság sem le­het öncél. A magyar diplomácia jelenleg egyszerűen nem en­gedheti meg magának, hogy ne az aktív cselekvés útját válasz- sza. Szegő Gábor Hiába kopogtatnak a gondozók Bizalmatlanok az idősek Hoztak már fel pincéből idős embert, hogy átmeneti szociális otthonban elhelyezve gondos­kodjanak a további sorsáról, in­téztek segélyeket, szociális ét­keztetést, így könnyítve valamit azok helyzetén, akikre rábbuk- kantak. No, nem véletlenül, hisz a pécsi Ágoston téri Gondozási Központ hónapokkal ezelőtt kezdte azt az alapos felmérést, amelynek célja, hogy tisztán lássák: kik azok az idősek és hányán vannak, akik az ő terüle­tükön valamilyen szociális tá­mogatásra szorulnak. Kezdettől nem könnyű a dol­guk, hisz a napi feladataik mel­lett vállalkoztak arra, hogy fel­kutassák azokat, akiknek ugyan szükségük lenne a segítségre, de valamilyen ok miatt eddig nem jelentkeztek. S biztos, hogy sokan vannak ilyenek, hisz számításaik szerint csaknem tízezer nyugdíjkorha­táron felüli személy lakik a bel­városi, mecseki, bálicsi, doná- tusi részen. Közülük - a szociá­lis étkeztetésben résztvevőket is számolva - 600-an részesülnek valamilyen támogatásban. Az utóbbi időben pedig azt tapasztalták, hogy egyre nehe­zebb az érintettek bizalmát megnyerni, bejutni hozzájuk, beszélgetni velük. Félnek az idős emberek, s nyilván nem ok nélkül, hisz szinte nincs olyan nap, hogy ne lehetne hallani olyan bűncselekményekről, visszaélésekről, amelyek áldo­zatai, szenvedő alanyai koro­sabb személyek. A gondozási központ minden dolgozója - erre a félelemre te­kintettel - a fényképes igazol­ványának felmutatásával kezdi a beszélgetést, de sokszor így is hiába. Gyakran hasonlóképpen járnak a Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola III. - IV. osztályos diákjai is, akik rend­szeresen segítenek a gondozási központnak. Nekik megbízóle­velük van, s mindig ketten mennek, de őket is nagyon gyakran elutasítják. A fényképes gondozói iga­zolvány, illetve a megbízó levél sajnos nem biztosíték és nem véd azoktól, akik hátsó szán­dékkal akarnak idős, magányos, emberek bizalmába férkőzni, otthonukba bejutni. Ezért nehéz olyan megoldást találni, amely ^ lyel a segíteni akarók elérik cél­jukat. Azoknak az időseknek, akik egyedül élnek és nagyon ki­szolgáltatottnak érzik magukat a kopogtatókkal szemben, azoknak marad a lakás, vagy a ház előtti beszélgetés, illetve az a lehetőség, hogy bemennek, vagy levelet írnak az Ágoston téri Gondozási Központba, így feltárva, hogy milyen körülmé­nyek között élnek, mire lenne feltétlenül szükségük. A központ felmérésének ugyanis az a célja, hogy segít­sen. De ehhez szükségük van az idősek együttműködésére. Török É. Bumeráng Pfund Bálint pécsi rézműves kiállítását mutatja be a Lenau-ház. Jövő vasárnap este zár, addig minden nap megtekinthető reggeltől estig. Ú gy tűnik, a politikai viták reneszánszának is vége. Az elméleti jellegűekének nem kevésbé. Átmenetileg le­galábbis. Túlméretezettekké váltak, hiteltelenek lettek, fő­szereplői súlytalanokká szelí­dültek a közelmúlt - egymást kölcsönösen lejárató- párt­harcaiban. Az igazba vetett hit, a fennen hirdetett nemzeti küldetéstudat sem segítettek ezen. így aztán - a törpe kisebb­ségtől eltekintve - kit érde­kelnek ma már az olyan ter­minológiai okoskodások, hogy minek is nevezhetőek az elmúlt évek történései, hogy rendszerváltás, hatalomváltás, vagy elitcsere történt-e csupán kicsiny hazánkban. A „forma” jelentősége elhalványulóban van tehát a tartalom, a történ­tek „hozama” mellett. Mert utóbbi viszont mindenkit fog­lalkoztat, benne van zsigere- inkben, kíséri napi bevásárlá­sainkat, egyéb gondjainkat, fennmaradásért való küzdel­meinket. A mögötte feszülő film­vásznon a mese és a valóság kergetik egymást, hangzatos ígéretek és szerény eredmé­nyek, frázispufogtató szóla­mok meg halvány teljesítmé­nyek, porcelántisztaságúnak remélt új politikai erkölcsök és a köz által erkölcstelennek bélyegzett közállapotok képei váltogatják egymást. Csoda-e hát, ha a jelent - ma inkább, mint máskor - a múlt tükrében és a jövő lehe­tőségeiben méri a gyarló em­beri értékítélet. S az eredmény bizony okkal váltja ki „téved­hetetlen politikusok bölcs” rosszallását. Mert helyesel­hető-e, hogy - a Magyar Gal­lup Intézet decemberi közvé­leménykutatása szerint lega­lábbis - a középkorú és idős lakosság közel kétharmada aggodalommal néz az újesz­tendő elé?! Micsoda földhöz­ragadt realizmus! I gaz, az újévi „állampolgári programcsomag” (benzin és más közszükségleti cikkek ár­emelése, érthetetlen és értel­metlen vámrendelkezések stb.) ismeretében ez tulajdon­képpen ugyancsak józan ál­láspontnak tekinthető. De jobb-e a jelen minősítése a múlt tükrében? A foszladozó remények, a növekvő kiáb­rándultság, az erősödő apátia idején ez aligha fordulhat elő. Sőt, félő, hogy az eredmény a valódi szándékok és törekvé­sek ellenkezőjévé változik, valami olyasmivé torzul, me­lyet valójában mindenki sze­retne elkerülni. Azaz igencsak félő, hogy az ausztrál benszü- löttek közismert fegyvere „be­repül” a magyar politikai kö­zélet, a belpolitika viharfelhős világába. Félő tehát, hogy működésbe lép a bume­ráng-effektus veszélyes társa­dalmi jelensége. Aminek az­tán minden korábbi építő és romboló szándék, meg erő, meg szervezet, meg mozga­lom, meg párt egyszerre eshet áldozatául. De ez lenne a leg­kevesebb. A történelmi tét el­vesztése, a történelmi esély el­tűnése alighanem súlyosabb következmény lenne. A társa­dalmi modernizáció, az euró­pai felzárkózás újabb nagy kí­sérletének elvetélése lenne a legfájóbb, a legtragikusabb. A megrekedés történeti eredetű és ezer gyökérrel ma is a régi elmaradottsághoz kötő „ke­let-európaiságunkban”, annak anakronisztikus vonásaiban. P edig az elbizakodottság és önteltség, a feltételekkel - benne az emberek gondolat- és érzelemvilágával - kellően nem számoló politika, a „tö­megekben” meg nem érett, vagy egyetértésük által nem kísért folyamatok midenáron való erőltetése veszélyes kö­vetkezményekkel járhat. Az „elbizakodott forradalom” - ahogyan a manapság oly sokat idézett és oly kevéssé követett Bibó István nevezte - köny- nyen önmaga ellentétébe csaphat át. 1956 október vé­gén született Fogalmazványá­ból idézzük: „Ha egy forrada­lom pillanatnyi erejében elbi­zakodva elkezd a tömegek köztudatában meg nem érett, tetszés szerinti elgondolásokat keresztülerőszakolni,... ak­kor önnön értelmét semmisíti meg, a szabadságnak nem nö­velését, hanem csökkentését jelenti, visszamenőleg iga­zolja azt a túlélt hatalmat, melyet megdöntött, és szeren­csétlen esetben annak vissza­térését is előidézheti... Di­csőséges forradalom csak az lehet, mely ebbe a hibába bem esik.” - írja a neves gondol­kodó. Világos megállapítás. Nem korhoz kötött, haném ál­talános érvényű következte­tés. Újabb modernizációs kí­sérletünk elkerülhetetlen - és részben elkerülhető - súlya alatt görnyedve most és ké­sőbb sem lenne szabad elfe­ledkezni róla. Vagy úgy gon­doljuk; az „elbizakodott for­radalom” bumerángja még nem lebeg a fejünk felett? Szirtes Gábor A beteg nem maradhat orvos nélkül (2) A munkanélkülieknek is jár ellátás (FEB) A beszélgetés első ré­szében az egészségügyi rend­szerváltozást koordináló bizott­ság elnöke, dr. Kincses Gyula állította: beteg nem maradhat orvos nélkül. Főleg az idősek félnek attól, hogy biztosítási kártya hiányában nem mehet­nek orvoshoz. Mi történik ak­kor, ha a nyugdíjas az elkövet­kező hetekben nem kapja meg a kártyát?- Reméljük, ilyen eset na­gyon kevés lesz. Éppen a nyug­díjasok kártyáinak kiosztása fo­lyik a legrendezettebben. A tár­sadalombiztosítás naprakész nyilvántartással rendelkezik. A kártyákat tértivevénnyel küldik ki postán, várhatóan kevés lesz a reklamáció. Ha mégis előfor­dulna, akkor a területileg illeté­kes társadalombiztosítási igaz­gatósághoz kell fordulni, oda, ahol egyébként a nyugdíjjal, já­radékkal kapcsolatos panaszo- akt is intézik.- Városban, nagyobb telepü­lésen, ahol több orvos is dolgo­zik, nincs akadálya a szabad vá­lasztásnak. De mi a teendő ak­kor, ha a községben egy orvos van, vagy két falunak egy or­vosa ?- Törvény írja elő, hogy a he­lyi önkormányzat köteles meg- reremteni a rendelés feltételeit és működtetni az orvosi szolgá­latot. Június végéig van idő erre, addig pedig a jelenlegi körzeti orvos köteles ellátni minden hozzáfordulót, akár van biztosítási kártyája, akár nincs.-Előfordulhat, hogy az ön- kormányzat és a falu lakói nem ugyanazt az orvost akarják fel­kérni?- Ilyen eset valóban lehetsé­ges. A demokrácia lényege, hogy a választott önkormány­zati képviselőkön keresztül a közösség érvényesíteni tudja az akaratát. Tehát az lesz a falu or­vosa, akit az ott élők akarnak.- A nyugdíjasok, a biztosítot­tak és gyerekeik szinte automa­tikusan megkapják az orvosi el­látáshoz szükséges egészség- ügyi kártyát. De mi lesz azok­kal, akik nem dolgoznak, mun­kanélküliek?- Azokkal nincs gond, akik munkanélküli segélyt kapnak, hiszen ők szerepelnek a nyil­vántartásban. Az igazi problé­mát azok jelentik, akik már nem kapnak segélyt. Természetesen ők sem maradhatnak ellátás nélkül. Nekik a helyi önkor­mányzatot kell megkeresniük, ahol igazolást kapnak szociális helyzetükről, és ez alapján kér­hetnek biztosítási kártyát. Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a háziorvosi-hálózat kia­lakításában rendkívül nagy és fontos feladat hárul az önkor­mányzatokra. A terület szociális ellátásáért felelős testületeknek tisztségviselőknek, ott helyben kell gondoskodniuk arról, hogy senki ne maradjon egészségügyi ellátás nélkül.- Változik-e, és hogyan a szakorvosi ellátás eddigi rendje?- Az egészségügyi rendszer átalakítása hosszabb folyamat. Első lépésként a háziorvosi-há­lózat jön létre, várhatóan július elsejéig mindenütt megtörténik a választás. Az év második fel­ében készülnek el azok a rende­letek, amelyek a szakorvosi rendszer igénybevételét fogják szabályozni. Egyébként ennek a kérdésnek a megoldása koránt­sem lesz olyan egyszerű, mint a háziorvos választása. Ugyanis a szakorvosi ellátásnál szakmai és anyagi előírások, korlátok lesz­nek. Hasonlóan egy távolabbi időpontban kerül sor a szabad kórház-választás rendszerének kidolgozására. Szabó Margit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents