Új Dunántúli Napló, 1992. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1992-01-13 / 12. szám
1992. január 13., hétfő új Dunántúli napló 7 Az egyéni érdekeltségnél jobb hajtóerő nem kell Új típusú szövetkezeteket! Drága élet A magyar mezőgazdaság mai helyzetéről, a privatizáció lehetőségeiről és a várható hús-, tojás- és tejellátásról beszélgettünk dr. Tóth Tiborral, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanszékvezető profesz- szorával, aki nem régen rövid ideig a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkáraként is dolgozott. Mindenekelőtt arról, a sokak számára hirtelennek vélt elbocsájtásról kérdeztük. A politika eszköz-A minisztériumba kerülésemnek előzményei voltak, kérésére szakértői anyagokat küldtem. Három és fél hónapig helyettes államtitkár voltam, ám azóta is folyamatosan dolgozom a minisztériumnak elsősorban a privatizációs témában. Elválasztanám tehát a dolgok személyi és tartalmi részét. Eljövetelem személyi jellegű problémákkal, néhány társadalmaiig letisztulatlan ügy összeadásával, félreértésekkel magyarázhatók, amelyek ebben az időszakban bárkit, így engem is elérhetnek. A tartalmi részről annyit, felkért szakértőként végzett munkáimat sem karriervágyból csináltam, s a minisztériumi munkát sem karriervágytól vezéreltetve vállaltam, hanem azért, mert jónéhány törekvést helyesnek ítélek és ezeket kívántam segíteni.- Kérem, röviden jellemezzük a jelenlegi időszak magyar mezőgazdaságát.- A mostani folyamatokban egyértelművé vált, kevés megállapítani, mint régen, hogy a mezőgazdaság válságban van. Ki kell mondanunk, hogy ha a mezőgazdaságban nem történik változás, akkor ez a tény kihat a gazdaság más területeire és katasztrofális következményekkel járhat az egész magyar gazdaság számára. Nagyon fontosnak ítélem a leendő közös piaci és a kelet-európai kapcsolatokat is.- Sokak véleménye szerint az esetleges keleti kapcsolatok erőltetése gátló tényezőként hathat a mezőgazdaság fejlődésére ..- Az agrárpolitikai tényezők mindig eszközök. Nekünk nem azért kell más agrárpolitikát csinálni, hogy jó legyen a külgazdasági mérlegünk, hanem hogy viszonylag megfelelően ellássuk azokat az embereket, akik ebben az országban élnek. Ehhez pedig jónéhány más kölöncöt is le kell ráznunk, fokozva az elkötelezettséget egy fejlett élelmiszergazdaság iránt, akár az iparban végrehajtott fél- szívű fejlesztések kárára is.-A mezőgazdaságon belül a termelési vagy feldolgozási rész a fontos?-Nem lehet kettéválasztani. A mezőgazdaságot élelmiszer- gazdaságként kell kezelni. Majdnem teljesen mindegy ugyanis, hogy az alapanyag-előállítással hogy állunk, a lényeg az, hogy a mezőgazda- sági termelés akkor fejeződjön be, amikor a megtermeltek árát zsebbe rakom.- Illetve, ha én, mint vásárló minél olcsóbban jutok élelmiszerhez ■ ■ ■- Hát igen. Hiába van nekem. mint termelőnek pofás termék- szerkezetem, jó kis ültetvényem, ha nincs rá kereslet. A jelenlegi mezőgazdasági struktúrát pedig egy olyan szituáció hozta létre, amely mára megszűnt: nincs már KGST, nincs Szovjetunió, elveszett a piac ötven százaléka. Itt a pillanat a váltásra, hiszen termékeink, ha időben nem lépünk, vesenykép- telenné válnak a nyugat-európai piacon... A falusi népesség nem tud, s nem is akar elvándorolni, ám az össztársadalmi jólétért sokat tehet. Szóval, a miniszterelnök által megkötött európai társulási szerződés össz- nemzeti érdek kell, hogy legyen a magyar ellátás érdekében is.- Milyen lehetőséget lát a jelenlegi struktúra megváltoztatására?- Fő elveiben elsősorban azt, hogy a társadalom minél nagyobb része legyen tulajdonosként is érdekelt a mezőgazda- sági termelésben és feldolgozásban.- Most viszont teljes a bizonytalanság,a gazdaságok nem tudják, mit tegyenek.- Igen, országos adatok szerint például az őszi munkák 70-80 százaléka jó, ha elvégződött. Bizonyos termékfajták betakarításánál ötven százalék alatti mennyiségek is vannak. Aztán, hogy az állami gazdaságok ösz- szességben közel egymilliárdos hiánnyal záiják az évet.- Nézzük akkor a szövetkezeti átalakulás lehetőségeit.-Mindenekelőtt egy alapelvet szögezzünk le: lehetetlen a termelésben hatékony piaci formát megvalósítani, ha a termékpályán végig nem építem ki valamennyi formát, beleértve természetesen a kereskedelmi forgalmazást is.-Lehet-e valamiféle megoldás egyáltalán a szervezeti szervezési részben?- A jelenlegi feldolgozó-értékesítő szervezetek sürgős privatizálása lenne az egyik megoldás. A másik pedig az adott köz- igazgatási egységekhez kapcsolódó, a termék létrehozásától az én szatyromig tartó folyamathoz szükséges szervezetek létrehozása. A legjobb megoldás egy újfajta szövetkezeti forma lehetne, olymódon mondjuk, mint a Pécsett, az MDF segítségével működő, s mindenkinél olcsóbb Tulipán bolthálózat.-Sokan attól félnek, hogy a privatizáció széteséshez vezethet.- Egy biztos, a régi utasításos rendszer ideje lejárt. Ha én magángazda vagyok, ugyan senki se szabja meg nekem, mit termelek. Ugyanakkor természetes, hogy a piacnak, a vásárlónak és a termelőnek is érdeke egyfajta biztonság. Ennek feltétele egy agrárpiaci rendtartás. Ennek lényege pedig: hosszútávú gazdasági tervezés, jobb piaci információs hálózat alapján. így jöhet létre az azonos terméket produkálók és értékesítők tanácsa, ahol megbeszélik az ügyeket. Tudomásom szerint jövőre valamennyi vezértermék esetében működhet már ez a koordináló szervezet. A szervezetek meghatározott termék- mennyiségre garantálnák a fel- vásárlási árakat.- Azt hiszem, itt térhetünk vissza a tulajdonváltásból fakadó tennivalókra. . .-Már többször bebizonyosodott, hogy az egyéni érdekeltségnél jobb hajtóerő nem kell. így a jelenlegi szövetkezetnek mondott formációkban is olyan átalakításokat hajtsunk végre, hogy a tagok tulajdonosok legyenek, másrészt pedig az állami vagyon részesedését a mezőgazdaságon belül is drasztikusan csökkenteni kell. Az állam közhatalom, ne legyen gazdálkodó szervezet is. Az új típusú termelési és értékesítő szövetkezetben látom a szerkezeti jövőt. Újra a szélesítendő és továbbfejlesztendő Tulipánt említeném, amely egyidejűleg társadalmi és gazdasági szervezet.A szövetkezetekben a tagok, az egyenkénti tulajdonosok nem egymás konkurrensei lesznek, hanem együttműködő társai a piacon is. Mindezekből következik, hogy egy-egy ember, akár több szövetkezetben is részt vehet, hiszen ez a szisztéma a vetéstől a vevő szatyráig saját elhatározás alapján a folyamat bármely részéhez kapcsolódhat. Ugyanez vonatkozna az állami gazdaságokra is. Itt sem tudom elképzelni az átalakulást alkalmazotti föld- és tulajdonjuttatás nélkül. A Áru lesz jövőre is- Sokak szerint egy év múlva több alapvető élelmiszerből hiány várható széles-e hazában, főként, ha az átalakulások nem mennek a kellő ütemben ...- A kilátásokat illetően nem vagyok túlzottan derülátó, ám ezek a jóslatok már tavaly ilyenkor is elhangzottak. Áru pedig van, s lesz jövőre is, sőt azt sem tudom elképzelni, hogy sokkal drágábban. Most is például egy tojás egy gombóc fagylalt árával egyenlő. Bozsik László A kormányzat az idén 20-26 százalékos áremeléssel számol, s ebből mindjárt 4 százalékot az év elején el is emészt. Emelkedik a víz- és csatornahasználati díj, drágább lesz az üzemanyag, a szesz, a cigaretta és a közlekedés. Indokoltak-e az intézkedések? Hivatalosan igen, mert megszűnik egyes cikkek ártámogatása, másoknál pedig emelkednek a ráfordítások. Ha azonban a lakosság teherbíróképességet nézzük, akkor - másfél milliárd forintos „ellen- tételezés” dacára is - már nehezen fogadhatók el az újabb áremelések. Vajon nem lehetne-e a költségvetés növekvő kiadásait máshol „behozni”, mint a csa- . ládi költségvetés rovására? Vajon feltétlenül ott kellett emelni az árakat, ahol alig lehet takarékoskodni, pld. a vízdíj vagy a Ha két szóval kellene jellemeznünk hazánk elmúlt évét, akkor minden bizonnyal „a politika évének” neveznénk. A rendszerváltás ugyanis a parlamentarizmus, a kormányzóképesség, az új erők megszilárdulásának követelményeit állította előtérbe, s ez együttvéve a politikai stabilitás alapjait volt hivatva megteremteni. Ez a tendencia folytatódjon idén is? Ami a politikai stabilitást illeti, az változatlanul a fejlődés elengedhetetlen feltétele. De jogosan és főleg igen időszerűen hangsúlyozta újévi köszöntőjében a köztársasági elnök: „A magyar gazdaság rendbetételére és megerősítésére kell fordítanunk minden erőnket. Mind a felelős politikai erőknek, mind az ország polgárainak nézetkülönbségeket félretéve azon kell munkálkodniuk, hogy növekedjék az ország gazdasági ereje, és megszülessenek azok a szociális intézkedések, amelyek nagyobb létbiztonságot nyújthatnak Kevés a kis- és középvállalkozás Magyarországon - jelentette ki budapesti sajtótájékoztatóján Hans Eberhard Schleyer, a Német Kézműipari Központ Szövetség főtitkára. Véleményét az elmúlt két évben hazánkban szerzett tapasztalataira alapozta. Ismertette a magyar és német iparosok közötti együttműködés eddigi eredményeit is. Tavaly 10 szakmában 127 mavillamos-autóbuszjgy esetében? Vajon az autósok még mindig olyan tehetősek, hogy kibírják a súlyadó, a drágább biztosítás bevezetése után a benzin árának emelésével ismételten megszorított adóprést? S lehet-e a közgazdaságilag talán megmagyarázható áremeléseket végrehajtani a társadalmilag feltétlenül indokolt szociális védőháló szélesre feszítése nélkül? Ezek látszólag tisztán gazdasági kérdések, mélyebbre tekintve azonban erősen politikai és társadalmi problémák. A demokratikus rendszerváltozás tömegbázisa - amelynek növelése első számú feladat - nagyban függ attól, mit diktálnak a bázist alkotó tömegek létfontosságú érdekei. Magyarul: átéléssel csak akkor vesznek részt a változtatásokban, ha megélhetésük biztosított. mindenkinek.” Miként lehetne 1992 „a gazdaság éve”? A célok jól láthatók: a gazdaság strukturális átalakítása, az infláció mérséklése, valamint - a piac- gazdaság építésével együttjáró - foglalkoztatás és szociális gondok enyhítése. Megvannak-e a feltételek e célok eléréséhez? Mindenesetre van az országnak jóváhagyott költségvetése, megszülettek a legfontosabb külgazdasági megállapodások. A legfontosabb szférában, a termelésben azonban már rosszabb a helyzet, amit a privatizáció gyengesége és a gazdálkodás - az irányítás, a szervezés, az érdekeltség - sok tekintetben alacsony színvonala csak tovább nehezít. Ilyen körülmények között különösen sok függ az emberek magatartásától, szemléletmódjától, tenniakarásától. Attól, hogy már az év első napjaiban nekilássunk a rendszerváltás gazdasági feladatainak megoldásához. P. T. gyár szakembert képeztek németországi oktatási központokban és 13 szakmában készítettek tankönyv-koncepciót. Mindezek költségeit a Német Szövetségi Gazdasági Együttműködési Minisztérium, illetve a Kézműipari Szövetség fedezte. Három év alatt - 1991, 1992, 1993 — mintegy 8 millió márkát szánnak erre a célra a német partnerek. Nehéz terep a mezőgazdaság Fotó: Szundi György Nekilátunk? Képzett iparosok Tavasz a télben Fotó :Szundi György A pécsi Hullámfürdő főépülete Kellemes, langyos levegő, mint május elején, a víz hőfoka pedig mint a Balatoné, ha sikerül 23-24 fokra felmelegednie. Felettünk azonban nem tavaszi vagy nyári égboltról süt a Nap, hanem sötétkék műanyag félköríves tető feszül. A vízen áttünik az alap és az oldalak világoskékje és a lámpák fényével valami „Kék rapszódia” hangulatot áraszt. Zene nincs, a búra alatt csak vízcsobbanások és visszaverődő emberi hangok zsonganak. Egy nagyszerű víz-darab szabályos úszómedencébe zárva. Felét hosszanti csíkok szabdalják, fele szabad-úszóké. Aki idejön, az úszás öröméért és az egészségéért teszi. Nem akar strandolni, nem tud napozni. A székeken, padokon kevesen ülnek hosszabb ideig, aki megelégelte az úszást, szá- rítkozik a levegőt fúvó rácsoknál és megy öltözni. A fedett „Hullárrí’-úszodába 4-5000 vendég jár, a nyári 4-5 ezerrel szemben. Túlnyomóan iskolások. Akadnak tréningező versenyúszók, néhány felnőtt talán fogyni szeretne. Az idősebbek az életükért úsznak; megelőzni a szívinfarktust vagy már „eső után köpönyeg”, - valami kondíciót próbálnak visz- szanyerni. Akad köztük kiváló úszó is. Kovács György számos érem tulajdonosa, a tavalyi világversenyen a 75 éven felüliek gyors-úszó kategóriájának ezüst érmét hozta haza. A kitűnő erőben lévő bajnok hatalmas karcsapásokkal szeli a vizet. A legtöbb öreg kényelmes tempójú mellúszással vagy hátúszással végzi a napi adagját, amely 3-400 métertől 3 kilóméterig változik. Kitölti a délelőttjüket, és ha még délután sétálnak a Mecseken, sportosabb életmódot folytatnak, mint legtöbb fiatal teheti. Persze, nyugdíjas idő kell hozzá és kitartás, rászánás. Télen levetni a nagykabátot, ruházatot fogasra pakolni, újra felöltözni - van, akit elriaszt. Az ár sem olcsó, bár nem több egy mozijegynél. A fürdő személyzete a pénztártól az öltözőkig figyelmes, készséges. A medencéhez fűtött folyosón át juthatunk. Úszás előtt és után tágas, világos, műmárvány alapú termet használhat. Télikert- szerűen díszítik növények, tévével is fel van szerelve. Az asztalok körül kényelmes műbőr székek. Itt már akadnak „tanyázók”, beszélgetők, kártyázok. Néhányan a presszóban fogyasztanak. Jól esik a forró fekete, és ez a sport egy kevés alkoholt is megenged. Iskolások érkeznek nagy, z/í- jos csoportban. Övék a kisme- dence, ahol úszóleckét vesznek. Játékos, egészséges torna-óra. Egy utamon tsz tagokkal, uti- társaim jórésze csak térdig merészkedett az Adria kellemes vizébe. Biztatásomra, hogy úsz- szanak, szomorúan közlik, hogy nem tudnak. Embernél nem veleszületett tulajdonság az úszni tudás és hol tanultak volna? A városokban is többnyire csak a nyári időszakban lehet tömeges úszásról szó. Az igény is elsorvadt. Sajnos, a nagyszerű létesítmény sem támasztotta fel egészen. A „fedett-Hullám- fürdő” mégis alapot ad annak a reménynek, hogy megszaporodik az úszást kedvelők és gyakorlók száma, és széles alapú tömegsport tartja majd szilárdan a nagyszerű eredményeket elért magyar versenyúszást. Konkoíy-Thege Aladár
