Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)
1991-12-07 / 335. szám
10 aj Dunántúlt napló 1991. december 7., szombat A fakitermelés nem azonos a gazdálkodással Lehetnek-e őserdők? Hatalmas erőgépek is dolgoznak a fakitermelésen a Mecsekben. Fotó: Proksza L. Árnyékok a bükkösdiek kísérlete felett Nevelőotthon helyett családi házban Úgy tűnik, a Heves megyei környezetvédők kérdései sok szakembert vélemény-nyilvánításra késztettek. Többeket, mint hinnénk, mert több oldalról, többféleképpen foglalkoznak az erdővel. Természetes hát, hogy ugyanarra a kérdésre mást válaszol egy, az erdőkitermelésben közvetlenül dolgozó szakember, mást, aki az erdők jövőjével — a tervezésükkel — foglalkozik és megint mást a természetvédő. Mai írásunkban az utóbbi válaszol: Lehmann Antal, Dél-du- nántúl természetvédelmi igazgatója. Ne csak a haszon-A felhívás, amelyet a hevesi környezetvédők megfogalmaztak: az erdészeti ágazat kerüljön a Környezet- és Területfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartozó Országos Erdészeti Hivatal irányítása alá.- Ez mindenképpen jó lenne, a természetvédelem szempontjából is. Egyebek mellett azért, mert egy minisztériumunk lenne, ennek eredményeként a különböző gondjaink házon belül megoldódhatnának.- Lehet azonban ennek következménye, hogy éppen a há- zon-belüliség oltja ki a megfelelően kemény kontrollt. Vagyis egy minisztériumi röpke beszélgetés egészségtelen kompromisszumot szülhet.- Ha egyaránt jó az erdő-, illetve a természetvédelmi törvény, akkor ez nem következhet be, éppen a jogszabályok betarthatósága miatt. Például módosulna ily módon az erdőgaz- dűlkodásnak jelenleg egyértelműen nyereségcentrikus szervezete. Nem csak a haszon termelése, de az erdő egyéb funkciói is azonos rangot kapnának. Azért sem maradna az erdő- gazdálkodás felügyelet nélkül, mert működik a -tervezés, az erdőfelügyelet. Ezek szemléletének változása - Baranyában egyébként már jó úton járnak - a természetvédelem irányába biztosíthatná a megfelelő kontrollt. Ehhez azonban általában el kell érni, hogy az erdőt ne csak egy funcióval „szereljük fel”, a fakitermeléssel. Az erdő a legmagasabbrendű ökoszisztéma a szárazföldön, ennek alapján kell értékelnünk, használnunk, őriznünk. Feldarabolás?- Szó esik a felhívásban az erdők privatizációjáról is. Alighanem ezzel nyúltak Eszak-Magyarországon a méhkasba, tudniillik azt javasolják, hogy az erdőket vegyék ki a privatizáció hatálya alól.- Ezzel is egyetértek, mégpedig két okból. A privatizáció feldarabolná az erdőket, következésképpen egységes erdőterveket, művelési gyakorlatot nem lehetne kialakítani. Ahol a bírtokhatár, ott az erdőhatár, az egyik birtokos kitermeli a fákat, a másik a közelükbe se megy ... A feldarabolás az állatvilágban is jelentős károkat okozna, felesleges vándorlásra kényszerítené a populációkat, ez pedig a természetvédelem szempontjából elfogadhatatlan. A másik ok: nehézzé válik az erdők kezelésének ellenőrzése, jószerével lehetetlenné válna a jogszabályok, előírások betartatása. Jó példa erre a II. világháború előtti erdőkezelési gyakorlat: a nagybirtok mellett ott voltak az úrbéres, a községi erdők. Az elöbbin korszerűen gazdálkodtak, az utóbbiakon ad hoc jelleggel. Még ma is a hajdani nagybirtokos erdők a legértékesebb természetvédelmi területek. A privatizációval járó fel- adarabolódás tehát természet- védelmi szempontból hátrányos lenne, különösen akkor kell ezt szem előtt tartani, ha perspektivikusan ítélem meg az erdők jövőjét.-Végül azt követeli a felhívás, hogy készüljön hosszú távú terv a magyar erdők rekonstrukciójára. Kis őserdők- Szükség van rá. Az erdők életkora gyakorlatilag végtelen. Addig élnek, amíg az ember ezt hagyja, vagy ameddig a környezet nem változik meg. Ugyanakkor az erdőben lévő fafajok életkora különböző. Az őserdőben mindig egyszerre van csemete és matuzsálem. Az erdő tehát önfenntartó, magát élteti. Ebből a természetes állapotából mozdította ki az emberi beavatkozás, s ennek eredménye: egy erdő - egy korosztály. Ez azonban labilis ökológiai rendszer, ezért van szükség hosszútávú rekonstrukciós tervre. Ennek csak az lehet a célja, hogy ahol a fafajok összetétele, a fák kora nem optimális, biztosítsa. Többszörösen is. Részben őserdőket „csinálni”: a kijelölt területeken meg kell hagyni természetes, önszabályozó állapotukban az erdőket, s ezeket laboratóriumként értékelni. A másik cél: a meglévő, a gazdálkodást, művelést és egyéb funkciókat betöltő erdőket is olyan mértékben rendbehozni, hogy azok maximálisan megfeleljenek többes funkciójuknak. Én nagy híve vagyok az őserdőknek. Természetesen van ennek egy legkisebb optimális nagysága - legalább 300-400 hektár -, de ezen túl még védőgyűrű is kell körülöttük, az úgynevezett puffer-zóna. Ha sikerülne végrehajtani ezt az „őserdő-programot”, kimeríthete- len örökséget hagynánk magunk után. Mészáros Attila Parancsuralmi rendszer nem létezhet ellenség nélkül. Különösen állt ez a térben és időben leghatalmasabb diktatúra, a bol- sevizmus estében. Hatalomvágyának százmilliók estek áldozatul a történelem legnagyobb gettójába kényszerítve, s tízmilliók fizettek életükkel politikai ellenségként elítélve. Sztálin ezekről a vérengzésekről úgy vélekedett, hogy egy ember halála lehet megrendítő, de millióké már csak statisztikai adat... A magyar lakosság a „fölszabadítást” követően ismerkedett meg a szovjet ellenség-fölfogással és annak kezelésével. A hadifoglyokat nem számítva, az Amit Bükkösdön elkezdtek, azt sokan régóta szorgalmazzák. Nevezetesen, hogy a nagylétszámú nevelő otthonok mellett olyan családias jellegű kisebb intézményekre van szükség, amelyekben úgymond az életre tanítják és segítik az önállósodásban a szülőktől különböző okok miatt elszakadt, az állami intézetekben élő gyerekeket. A bükkösdiek egy évvel ezelőtt kezdték a kísérletet. Pályázati és megyei támogatással vásároltak egy családi házat, ahova azokat a gyerekeket költöztették át, akik a nagykorúság felé közelednek, illetve akik már dolgoznak, de nincs hova menniük, nincs hol lakniuk. Tavaly ősszel 12 lány és egy pedagógus, két gyermekfelügyelő ment át az intézetet jelentő nagy épületből a családi házba. A négyszoba konyhás, fürdőszobás kertes családi ház alapvetően új életet jelent a lányoknak. Előre kell gondolkodniuk és sok mindenben meg kell egyezniük, hisz övék a takarítás, mosás, bevásárlás, fűtés gondja. Abban is egyezségre kell jutniuk, hogy mit főzzenek vacsorára, hétvégeken ebédre. Az intézet a már dolgozóktól havi 1000 forintot kér albérleti díjként, illetve rezsi kiegészítésként és arra is igyekeztek rávenni őket, hogy nyissanak takarékbetétet. — Nem bántuk meg, hogy belevágtunk, bár az elmúlt egy évben több gondunk volt, mint örömünk, és több fontos kérdés változatlanul nyugtalanít bennünket - summázza a tapasztalatokat Rochy Istvánné, a nevelőotthon igazgató-helyettese. - Tavaly végig kínlódtuk a telet, mert rossz volt az épületben a központi fűtés. Akkor csak ideiglenes javítással lehetett elfogadható állapotba hozni, a teljes rendbetétel idén fejeződött be, több, mint 100 000 forintért. Sok vita volt és van is a lányok között arról, hogy ki, milyen napi munkát végez. Nehezen lehet egyeztetni azt, amit kedvvel csinálnak azzal, amit muszáj. A konyha falán ugyan ott a napra szóló beosztás: ki, mikor takarít, mosogat, viszi a szemetet, de a 18 éves Ildikó, a 19 éves Marika és Törgyéki Jenőné gyermekfelügyelő is megerősíti, hogy a munkamegosztás napi vita tárgya. Jelenleg Ildikó és Marika van itthon, a többiek Pécsre járnak dolgozni. Most kilencen laknak az épületben. A tavalyi 12 közül egy férjhezelső nagyszámú ellenség a má- lenkij robotra elhurcoltak voltak: asszonyok, lányok egészen fiatal és korosabb férfiak. Kiválasztásuknál végzetes szerepe volt, hogy németek, de létszám- hiány esetén bárkit besoroztak a legtöbbjük számára halálos végű kényszermunkára. Hasonló sors várt a nyugatról túl gyorsan hazatérő katonákra is, akik ki sem szánhattak hazai földön. Ezt később a szövetségesek úgy akadályozták meg, hogy katonai kísérettel biztosították a hazatérő szerelvényeket. Felügyeletük az igazoló pontokig érvényesült, ahonnan már mindenki egyedül folytathatta útját otthonáig, ahová ment, egy visszaköltözött a szüleihez, egy szökésben van, egyet pedig elküldték. Marikának az intézet konyháján tudtak négyórás munkát adni, Ildikónak megszűnt a pécsi állása. Kettejük közül más okból is Marika tűnik szerencsésebbnek. Az egykori nevelőszülői intézeti támogatással most vesznek neki egy kétszobás komlói lakást. Az egyik nagy gondja megoldódik, de hogy lesz-e munkája, az nyitott: kérdés... Ildikó pedig most éli fel a tartalékait. A szülei meghaltak, a testvérei sem tudnak gondoskodni róla. — A jelenlegi rendelkezések értelmében 18 éves korukig lakhatnak a nevelőotthonban a gyerekek - folytatja Rochy Istvánné - vagyis a nagykorúságuktól kezdve tőlünk hivatalosan - az ellátásukon kívül - semmit sem várhatnak. A családi házban 24 évnél húztuk meg ezt a határt, ugyanis nem az a szándékunk, hogy volt állami nevelt gyerekek albérletévé változzon, de egyre nehezebb őket útjukra indítani. Igaz, eddig egy nagykorú gyerekünktől váltunk meg a mi kezdeményezésünkre, ugyanis a magatartása miatt el kellett tanácsolnunk. De foglalkoztat bennünnémi szerencsével meg is érkezhetett. (Dél-Dunántúlon Kaposvárott, az állomáshoz közeli iskolában volt egy ilyen ellenőrző pont.) A bírósági perekben úgynevezett háborús bűnökért börtönre, bitóra ítéltek mellett, a második ellenség-csoportba azok tartoztak, akiket a kommunista hatalomátvételt követően, mint a rendszer számára megbízhatatlan elemet, szűrtek ki. Őket állásukból elbocsátották, vagyonuktól megfosztották. Végkielégítés, nyugdíj, kártalanítás ismeretlen fogalom volt velük szemben. Körük meglehetősen széles volt: a még többpárti korszak politikusaitól a bírósági fogalmazóig, az m. kir. tisztektől a falusi jegyzőkig, az arisztokratáktól a havidíjas kistisztviselőig, akinek balszerencsére y-ra végződött a két, hogy mi lesz a többiekkel, akiket itt ér a munkanélkülisg, a 24 éves életkor. A közelmúltban újabb lakók költöztek a házba. Egy 16 éves leányanya - aki a nevelőotthonban élt - és a most nyolchónapos kisfia. Egy külön szobát rendeztek be nekik, csak azért, hogy a kisgyereket ne kelljen elválasztani az anyjától, ne kerüljön csecsemőotthonba. Inkább fölvállalták az összes gonddal együtt. Furcsa, de .a jószándék és a segíteni akarás megannyi jele ellenére sem tölti el a bükkösdi családi házas gyermekotthonba látogatót felhőtlen öröm és nyugalom. A nyitástól eltelt egy év alatt mutatkozó gondok minden bizonnyal erősödnek, egyre nehezebb lesz ezeknek a gyerekeknek szakmát tanítani, állást, albérletet, lakást találni. És úgy tűnik olyan pedagógusokra is szükség lenne, akik vállalják a gyerekekkel az együtt élést. Aki tavaly kezdett, már nincs itt, aki helyette jött, gyermeket vár, táppénzen van. A bükkösdiek előzmények, tapasztalatok és kidolgozott feltételek nélkül vállalkoztak erre a kísérletre. A folytatáshoz pedig lehet hogy több kell, mint jószándék. T. E. neve ... Új fogalmak jelentek meg hát az emberek értékelésében: nyugatosok (angol, amerikai, francia fogságba esett katonák, oroszok elől nyugatra menekült civilek, stb.), reakciósok, osztályidegenek, kulákok, kizsákmányolok, népnyúzók, X-esek és így tovább. Tömören: deklasszált elemek, akik, ha megúszták börtön nélkül, lehetőséget kaptak, hogy fizikai munkával mentsék meg magukat és családjukat az éhhaláltól. Ők voltak hát az elsőgenerációs fizikai munkások, miként a helyüket elfoglaló, sokszor minden képesítés nélküliek az első- generációs „értelmiségiek”... 1950 késő őszén a Bőrgyár alatti Pécsi-víz medrét egy olyan brigád tisztogatta, amelynek vezetője vezérkari ezredes volt, tagjai pedig táblabíróból, református papból, postai főtaAz ellenség Szívesen töltik az időt a lányok a caládi ház hangulatos nappalijában. Foto: Proksza László
