Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)
1991-12-07 / 335. szám
1991. december 7., szombat uj Dunántúli napló 9 A parasztház története a Dél-Dunántúlon A Dél-Dunántúl nemzetiségi sajátosságokban gazdag népi építkezéséről mostanáig nem jelent meg monografikus igényű tudományos feldolgozás. S bár a régió népi építkezésével sok szerző foglalkozott, számos itteni vidék építkezéséről semmilyen publikációval nem rendelkezünk, illetve alaposabban csak néhány vidék lakóháza volt korábban ismeretes. A megjelent írások többsége pedig csak a XIX. századi állapotokat elemezte. Megkülönböztetett figyelmet érdemel hát a címben jelzett és a Pannónia Könyveknél most megjelent munka. Szerzője, Zentai Tünde, aki Pécsett töltötte diákéveit, majd a debreceni tudományegyetemen szerzett történelem-néprajz szakos diplomát. Szakmai pályáját is Pécsen kezdte mint muzeológus. A jelenleg Szentendrén élő és dolgozó néprajz- tudós közel másfél évtizede foglalkozik szülőföldje népi építkezésével. Olyan könyvet vehet végre kezébe a szakember és érdeklődő olvasó, amely szerzőjének szándéka szerint nem csupán népi építészettörténeti ismereteket nyújt, hanem hozzájárul a hétköznapok történetének megismeréséhez is. A mű átfogó képet nyújt Baranya, Somogy, Tolna és részben Zala megye hagyományos értelemben vett népi építkezéséről a kezdetektől napjainkig: az Árpád-kori gödörháztól, a két-három osztatu föld fölötti lakáson át a ma is ismert parasztházig. Nem csupán a népi építkezés stíluselemeinek jellegzetességeit és ezek változásait ismérhetjük meg a könyvből, hanem ezek techni- kái-technológiai hátterét, az épület egyes alkotóelemeinek elterjedését és történeti elemzését is. A legkülönbözőbb tudományágak eredményeit hasznosítja ez a néprajzi munka, hiszen a néprajztudomány eszközeivel a szerző csak a XIX-XX. századot ragadhatta meg hitelesen, a korábbi időszakok értékelésében a régészeti, a levéltári és a nyelvészeti kutatások eredményeire támaszkodott. A forráskutatások alapos elemzése, az önállóan végzett adatfeltárások és a saját helyszíni gyűjtések alapján sikerült átfogó képet alkotnia a dél-dunántúli falusi lakóházak 18-20. századi állapotáról, helyi változatairól, fejlődési tendenciáiról. Választ kapunk arra is, hogy milyen volt a honfoglalás évszázadában itt megtelepült lakosság hajléka, milyen út vezetett az Árpád-kori veremháztól a földfölötti lakóházig a középkor századaiban, vagy mekkora megterhelést jelentett a török hódoltság időszaka a 16-17. században, illetve mennyiben hozott új vívmányokat a 18. század. Azt is vizsgálja a szerző, hogy milyen hatással volt a jobbágyok házára az uradalmi, a mezővárosi, a kisne- mesi építkezés, milyen mértékben befolyásolták a hatósági rendszabályok, milyen táji különbségek alakultak ki az épületszerkezetben, milyen volt a kapcsolat a kistájak kultúrája között és milyen összefüggések mutatkoztak a Dél-Dunántúl egésze és a szomszéd területek között. A könyvből arra is választ kapunk, hogyan hatottak a ház külső megformálására a népművészet és a különböző történeti stílusok. S mindeközben feltárul az etnikailag sokszínű térség nemzetiségeinek építészeti kultúrája is, mindenekelőtt a telepes németek és a délszlávok lakáskultúrája. Az igényes kivitelű könyv értékeit gazdag illusztrációs anyaga külön is emeli. A közel százötven fotó és rajz is neves szakemberek munkája, többek közt Balassa M. Iváné, Szabó Jenőé, Erdélyi Gáboré, Sabján Tiboré és másoké. A borító és a műszaki szerkesztés Molnár Tamás gondos munkája. Dr. Szirtes Gábor Kulcsátadás előtt - Itt Európában! A KREART asszonya A belsőépítész- hölgy. Kicsit nyúzott, határozottságot tükröző arca, de a szemüveg mögött átfényesedik a tekintete, amikor munkájáról beszél. Szeretne mindent elmondani és megmutatni az újságírónak, de percenként zaklatják kérdésekkel a szakmunkások, alvállalkozók. Válaszai egyértelműen fogalmazott utasítások. Senkinek sem jut eszébe vitatkozni. A beosztottakkal is társalgási hangnemben beszél, mégis egyértelmű, hogy szava nem tűr kérdőjeleket. A Magyar Hitelbank átadás előtt álló pécsi székházában vagyunk, a Mátyás király utcában. A Bachmann Zoltán tervezte épület homlokzatán már sokan megnézték Rétfalvi Sándor Corvinán trónoló Mátyás szobrát, Dohány Sándor kerámia burkolatát, de azt hiszem: a nyitás előtt álló bank alkalmazottai sem tudják elképzelni azt a miliőt, ami leendő munkaszobáikat uralja. Ilyent eddig csak amerikai filmeken láttunk. A belső terek egységes arculatát Wunderlich Ilona és alkotóközössége álmodta meg. K özel húsz éve van a pályán. Szintén belsőépítész férjével, Rádoczy Lászlóval, sokáig szabadúszóként dolgoztak. Megrendelésük bőven akadt. Ilona tervezett irodaházat, takarékszövetkezeti fiókokat, patikákat -köztük a Gránátalma Gyógyszertárat is - virágkiállítást itthon és külföldön, amiért még ikebana tanfolyamot is végzett... Csak minden munkája után maradt benne, bennük, mert férjében is, egy kis keserű szájíz. Soha nem úgy kivitelezték a terveiket, ahogy azt a dokumentációban letették. Laci ilyenkor játékokat készített, hogy enyhüljön, Ilona dühöngött. Aztán gondoltak egyet, s létrehozták a maguk rendszerváltozását. Megalapították egyidejűleg a KREART Stúdiót és a KREART Kft.-t. A stúdió vállalja a belsőépítészeti tervek készítését, a Kft. a kivitelezés művezetését. S nincs többé kimagyarázkodás, nincs megalkuvás. A Kft. az eredeti terveket vitelezi ki. M ás családban tán problémát jelentett volna, hogy ki legyen a főművezető. Ám a galamblelkű Rádóczy soha nem lenne képes egy hanyag szakmunkásnak megmondani: „öregem ez nem munka, ez túró!” így hát egyértelmű volt, hogy Hona, aki édesapjától nem csak az építészet iránti vonzalmat, de némi szervezéskészséget is örökölt, vállaja az orgnizációt. — Iszonyú teher, de megéri. Ha mi végezzük a művezetést, valóban olyan lesz minden, amilyennek megterveztük - mondja. - Ez a huszadik bankom, amit tervezek, de az első, amit kulcsátadás után is teljességében felvállalok. Mert kulcsátadásig készítjük el, de úgy, hogy a koreai ceruzatartóról, a számítógépekről és telefonokról, a szobákban lévő virágokról, az ajtón lévő feliratról, mindenről mi gondoskodunk. Arculatot és atmoszférát tervezünk. A főosztályvezető nagyobb szobája és a kistisztviselő fészke ugyanolyan karaktert és minőséget rejt. Az emeleteken irodák, tárgyalók. Ha azt mondom, mindenütt a szürke dominál, hazu- dok, pedig így igaz. Csakhogy az egyik szinten a kék uralja a szürkét, a másikon a rózsaszín, harmadikon a piros.. . Ez megjelenik a padlószőnyeg színében, a függönyökben, a tapétába kevert színekben, a virágok uralkodó színében, a falióra keretében, a faliképek összhatásában. Az árnyalatról tudja már a vendég, melyik szinten jár. Minden helység pontosan úgy van kialakítva, hogy az ott folyó tevékenységet szolgálja. Az irodákat a következetesen kialakított tükrös álmennyezettől, a peremükön ülő rafinált világítástól érezzük magasabbnak a valóságosnál. Az ügyfélforgalmi teret a mennyezeti és fali tükrök tágítják. A szlovén STOL cég Gamma butorcsa- ládja kimeríthetetlen variációs lehetőségeket adott Wunderlich Ilonának a belső terek alakítására. Nagy kár, hogy nincs helyem a számtalan ötlet leírására. Mutogatni kellene ezt a székházat belülről. C sak azért is, mert mig személyeskedő politikusaink balkáni közérzetet teremtenek, meg kéne mutatni, hogy vannak, akik közben azt produkálják, amire szükségünk van, itt Európában. Bükkösdi László Romfeld Ákos Valahol a Kárpátokban című kiállításáról, amely a Mecseki Fotoklubban látható Pákolitz István: Pepitafüzetemből Országháza „És a nemzet áll fagy ottan / Tompa, zsibbadt fájdalomban. / Nincsen egy szó / Össze- hangzó / Honfiaknak ajaká- ról, / Nincsen egy tett / Az egy- gyé lett / Nemzet élete fájáról. ” (Vörösmarty: Országháza) Más környülállással, más tónussal, de lényegében ma is erről van szó. Az egyhely- ben-toporgás, a tehetetlenség, a szószátyárkodás növeli a türelmetlenséget, az elégedetlenséget; hovatovább kibírhatat- lanná válik az adóprés. Telítődik a keserű pohár és törvény szerint kicsordul, ha a honatyák, a honanyák jobbjai nem kapnak észbe, amíg futja a szűkös időből. Minden követet felelős megbízással küldtek a választók (honpolgárok vagy csupán adóalanyok?!) a Parlamentbe. Tehát nem azért, hogy fecse- résszenek, újságot olvassanak, ásítozzanak, vagy a folyosón és a büfében lobbizzanak. . Szerencsére, kisebbségben vannak azok a képviselők, akik acsarkodással, békétlenkedés- sel és személyeskedéssel, vádaskodással, párt- és frakcióharccal, kölcsönös szembekö- pősdivel váltak kerékkötőivé az előremenésnek. Az állampolgár megunta az undorító, útszéli jeleneteket; lecsavarja a rádiót, kikapcsolja a tévét: kevesbül a fogyasztás, valamicskét enyhül a kilátásta- lanság. Ha a honfi, a honleány nem képes eleget tenni vállalt kötelezettségének, legyen legalább annyi tisztessége, hogy önként távozik az Ország Házából. Mielőtt még lapátra kerül. Arány érzék Nem tudom, a rengeteg sajtótermék melyikében olvastam, hogy a román értelmiség nagyobb hányadától megszoktuk már a történelmi hamisításokat. Rendre sorolja ezeket a szerző, ha nem is a kezdetekig visszamenve, de bőven részeltet az öszvér-makacs hazugságokból 1918-tól napjainkig. Ellene mondok a cikkírónak, mert soha nem fogom megszokni az előre megtervezett félremagyarázásokat, sem a tudatlanságból származó hamisításokat. Nem lehet megszokni, hogy elmismásolják a vlah (nóta bene: oláh és Oláh családnév!) törzsek beszivárgását Erdélybe. Miért szégyellnivaló ez a történelmi tény?! Persze, előkelőbb a dák származással előhozakodni; főleg a kulturált Nyugaton dicsekedni vele. A magyar se lelkendezik, ha a szittya nevezettel illetik, de legalább nem tagadja le. Azt sem lehet megszokni, hogy csaknem mindenki originál román volt, aki érdemlegeset mívelt Transsylvániában. Tartsak katalógust? A tényeket ők is ös- merik. Csakhát az ismeret és a beismerés nem ugyanaz a kategória. A történelmet meg lehet hamisítani, de meg nem történtté tenni nem lehet. Az arányérzék, méghozzá a helyes, mindenképpen szükségeltetik. Az arányérzék-eltolódásról nemrég olvastam két adalékot. Román külügyi potentát nyilatkozott, mondván, hogy Kolozsvárt a magyar Konzulátusra semmi szükség, hiszen határainkon problémamentes, szabad közlekedés van. A kulturális tudor amiatt ellenzi a kolozsvári magyar egyetem visszaállítását, mert a magyarországi román kisebbségnek sincs egyeteme. Feleim, az arányérzék-bi- csaklást sem lehet megszokni! ( Félre )szólások A riporter egyszuszra akarja ledarálni a rangadó mérkőzés körülményeit. Igyekezetében figyelmen kívül hagyja, hogy a „csapat” (noha személyekből tevődik össze) szó után a vonatkozó névmás nem aki, hanem amely. Tájékoztat az időjárásról is: „Lóg a felhő lába”. Mifelénk az eső lába lóg. Egyik parlamenti atyafi szerint: „Ha már egyszer valaki fölvette a kolompot, stb” - A kolompot, a helyes szólás szeri nt, felkötik. Egy másik képviselő szenvedélyesen „pálcát tör az Expo mellettValaki vagy valami mellett a lándzsát szoktuk törni. Pálcát valaki, vagy valami fölött törnek. „Nem fogok bocsánattal, / Víg arccal tündökölni / S fiatal vétkek fölött / Pálcát tréfásan tömi" - írja Ady. A lándzsatörés egykoron bajvívásos harcmodor volt. A pálcát valóságosan eltörte a bírósági tisztviselő, mikor kimondatott a halálos ítélet. - Képviselő úr, döntse el, lándzsát tör-e az Expo mellett továbbra is, -avagy fölötte pálcát.
