Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-07 / 335. szám

1991. december 7., szombat uj Dunán túli napló 7 Megváltozott a készültségi helyzet, ezért többen mehetnek kimaradásra Egy nap a laktanyában A bevonulok 40 százalékának nincs munkahelye Először arra gondoltam, hogy eltévedtem, amikor a pécsi, 6-os út melletti tüzérlaktanyához kö­zeledtem. Hajnali háromnegyed hatkor egymás után álltak meg a személyautók az út szélén, a parkolóban alig lehetett helyet találni. A kapuban szinte egy­más kezébe adták a katonák a kilincset, igyekezetek még éb­resztő előtt beérni a laktanyába a kimaradásról. Lőrincz Miklós századossal - későbbi kísérőmmel - az első osztály parancsnokával a ügye­letes tiszti szoba előtt találkoz­tam.- Minden reggel ilyen korán kezdődik a nap?- Nem, ezen a héten tűzveze­tési gyakorlata van az osztály­nak, közvetlenül az ébresztő és a reggeli torna után indulunk ki a gyakorlótérre. ■Sk Az irodába lépve egy öltözet vadonatúj gyakorló vár rám is. Ez praktikusabb viselet a sáros, vizes gyakorlótéren, mint a ci­vil öltözék és legalább nem or­dít rólam, hogy ki vagyok. Pontosan hat órakor - a „Most és mindörökké” című film kürtösére emlékeztetőén megszólal a hangszórókból az ébresztő kürtjei. Gyors öltöz­ködés a háló körletekben, majd irány az alakuló tér, reggeli torna. Dübörögnek a hatalmas te­herautók motorjai, néhány pil­lanat alatt szinte átláthatatlan füstfelhőbe burkolják a kör­nyéket. A motorok egymás után felbőgnek, az autók súlyos von­tatmányaikkal - a lövegekkel - együtt meglódulnak, hogy mi­nél előbb elfoglalják helyüket a gyakorló téren a lőállásbán. A platóról leugrálnak a kato­nák, megkezdik a telepítést, be- ásást, álcázást. A híradó kato­nák a telefonhálózat kiépítésén dolgoznak. Az első pihenő a reggeli ideje. A laktanyából hozzák a kenyeret, disznósajtot és a teát. Mindenki ott falatozik, ahol éppen van: kézből, állva, ülve. Lőrincz Miklós ilyen szem­pontból egy kicsit különcnek számít tiszttársai körében, ugyanis szerinte egyenrangú­nak kell tekinteni az ellátás szempontjából is a tiszteket és a sorkatonákat. Csak úgy tudja, hogy mennyit követelhet az embereitől, ha ugyanazt eszi ő is mint a ők, illetve a felszerelé­sük sem különbözik egymástól.- Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy az elméleti felkészí­tés után, a gyakorlatban is meg­tanulják a katonák a harci esz­közök használatát, kezelését. Ennek a begyakorlásnak olyan szintűnek kell lennie, hogy stressz hatás alatt is tudjanak cselekedni Póka Ferenc ezredes, dan­dárparancsnok szerint előrelé­pést jelent a kiképzést illetően, hogy az utóbbi években már nem kellett mezőgazdasági munkát végeznie a honvédség­nek.- Az egy éves katonai szol­gálat alatt nem érünk rá mással foglalkozni, csak a kiképzéssel, ami az elméleti és gyakorlati ismeretanyag megtanulását, il­letve elmélyítését jelenti, de ugyanúgy ide tartozik az őr­szolgálat, az alaki foglalkozás, a szolgálati szabályzat isme­rete, a löveg- és fegyvertechni­kai ismeretek, illetve az eszkö­zök használata és az eszközök karbantartása. A katonák vé­gezték a legénységi konyha és a mosogató átépítését, a körletek, az ifjúsági klubbok és a mos­dók átalakítását. Ha ezekért mind fizetnünk kellett volna külső vállalkozóknak, akkor a felét sem tudjuk elvégeztetni.- Meglepően sokan jöttek be hajnalban a laktanyába kimara­dásról.-Régebben a Varsói Szer­ződés riadó készültségi fokának megfelelő létszámú katonát kel­lett a laktanyákban tartani. Ma jelentősen megváltozott a hely­zet, egy normálisan meghatáro­zott idő alatt kell az országon belül készen lennie az alakulat­nak. Ma a feladat van megha- tárzova és nem az, hogy hány emberbek kell a laktanában lennie, ezért a napi kiképzés be­fejeztével többen hagyhatják el a laktanyát. Ez tapasztalhatóan jó hatással van a fegyelemre is. Meglepő és negdöbbentő adatokat közöltek' az M-kieg. munkatársai a sorkatonákkal kapcsolatban: a bevonulástól számított két hónapon belül az újoncok 1,5 százalékát szerel­ték le egészségügyi problémák miatt, szintén ennyien kérték leszerelésüket szociális helyze­tükre hivatkozva. Ezeknek az ügyeknek az átfutási ideje más­fél-két hónap, míg a családi se­gélyek intézése még ennél is hosszabb. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a kistelepülések önkormányzatai nem minden esetben vannak tisztában pél­dául a családfenntartói igazolás kiadásának feltételeivel. Elgondolkodtató adat, hogy az újoncok 40 százalékának nem volt a bevonulás előtt munkahelye, 6 százalékuk egy gyermekes, 4 százalékuk két gyermekes családapa. A laktanya „igazi” élete dél­után 5 óra után kezdődik, ek­kora általában az összes hivatá­sos tiszt hazamegy, kivéve az ügyeleti szolgálatokat. Megtel­nek a klubok, fogy az üdítő és a csokoládé, a mindent elsöprő mértékegység. Biliárd, ping­pong, cso-cso meccsek és egyéb fogadások kizárólagos nyereményalapja, ezek maj- szolgatása is egy időtöltés.-Nem tudjuk esténként mi­vel elűzni az időt, nem megol­dás az alvás, tévénézés, beszél­getés, feleslegesnek érezzük magunkat.- Elviselhető lenne itt az élet, ha nincs ez az óriási igény­telenség. Az étkezdében rozs- danentes fémtálcákon tálalják az ebédet, aminek kétséges a mosogatása, kinek van gusztusa abból enni. Egyébként a kaja elfogadható. A másik legna­gyobb probléma a tisztálkodás és wc-k. 40-50 emberre jut egy zuhanyzó, a wc-k szinte állan­dóan eldugulnak, a fürdőben hullik a vakolat, nincs világítás, undorodik az ember ha be­megy. Állandóan mi foltozgat­juk a vezetékeket, csináljuk a kontár munkát, mert se rendes anyag, se szaktudás. Lassan közeledik a takarodó ideje, ki-ki fürdik, elvégzi az utolsó simításokat a takarításá­nál. Tíz órakor elsötétülnek a körletek . . . Hajdú Zsolt Az újoncok már megismerkedtek a lövegekkel, rendszeresen vesznek részt lőgyakorlaton. Magyarország tagja a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek Október végéig 26 592 menekült Magyarországot ezen a héten az IOM, a Nemzetközi Migrá­ciós Szervezet teljes jogú tag­jává választották. A szervezet genfi ülésszakán elfogadták még Angola, Egyiptom és Finnország felvételi kérelmét. Ugyanakkor nyolc ország nyerte el a megfigyelői státuszt, közöttük Albánia, Bulgária, Románia, Csehszlovákia és Lengyelország. Az IOM alapításának 40. év­fordulóján immár 73 ország tar­tozik a szervezethez. A tömegesen menekülők vagy áttelepülők rohamosan növekvő száma új feladatok elé állítja a kormányokat. A migrá­ciók megszervezése, a menekü­lők letelepítése és integrálása, vagy visszatelepítése ennek az évtizednek jellegzetes problé­mái. Megalakulása óta az IOM 4,5 millió ember áttelepedésé- ben nyújtott segítséget. A múlt­ban a legmozgalmasabb évek közé számított 1956/57, és 1968, amikor az IOM 180 000 magyar, illetve 40 000 cseh­szlovák menekültnek talált be­fogadó országot. Az Öböl-válság óta 200 000 külföldi munkás hazatelepítését és 600 000 iraki kurdot segített a szervezet. Az idén az Öböl térségében, Kelet-Afrikában, Európában, Délkelet-Ázsiában és Haitiban tovább növekszik a menekültek nyomása. Az utóbbi években Magyar- ország a menekülteket befogadó állammá lett. 1988-ban számuk 13 173 volt, 1991-ben október végéig 26 592 menekült érke­zett hazánkba. A Romániából érkezők száma csökken. A Ju­goszláviából jövő és ideiglenes védelmet kérők száma eddig 37 000 fő volt. 1991-ben a menekültek ellá­tására fordított kiadások eddig 800 millió forintra tehetők. Ezek a számok, teljes mérték­ben indokolttá teszik Magyaror­szág szoros együttműködését az IOM-mal. Mint Morvái István államtit­kár, az IOM 63. ülésszakán résztvett magyar küldöttség ve­zetője hangsúlyozta, csak az ENSZ-ben és a nemzetközi szervezeteken keresztül lehet hatást gyakorolni az áttelepülők hazájára annak érdekében, hogy a menekülést okozó körülmé­nyeken változtassanak. Ma­gyarország 1989-ben lett ré­szese az 1951-es genfi menekül­tügyi konvenciónak. Az azóta Sántha József és felesége a napokban felépült házuk előtt, Pécsváradon. Foto: Läufer László Hazatelepültek Norvégiából Otthon Pécsváradon Sántha László nyugdíjas éve­iben hűséges partnerünkké vált, rendszeresen tudósít a pécsvá- radi embereket foglalkoztató és minden bizonnyal másokat is érdeklő mindennapokról. A kö­vetkező történetnek maga is ré­szese a rokoni kapcsolatok ré­vén, mégsem családi esemény, sőt tulajdonképpen két törté­net... 4^ Sántha József Oslóban, a Nor­vég Királyság Kőolaj és Ener­gia Minisztériumának vízügyi főosztályán volt több évtizeden át hidrológus-főmérnök. Fiatal korában Magyarországon tér­képészként, topográfus és ter­vezőként, majd főkartográfus­ként járta az országot és ismerte meg a szeretett magyar falva­kat. Aztán Norvégiában a vizek határozták meg munkáját, a gleccserek árnyékában a tenger­szemek, mélyvízű tavak mély térképezésével foglalkozott fő­ként az erőművek építéséhez kapcsolódva. Áprilisban vonult nyugdíjba, és úgy határozott, a szülőföld­jén kívánja eltölteni a pihenés éveit. Hiányzott az akácfa, az akácvirág illata, a szőlő és a rozmaring. Egyébként sokan költöznek idős korukban délre, sok norvég nyugdíjas él Spa­nyolországban, szinte kolóni­ákban. Meghatározó szerepe volt ebben a választásban, hogy a norvég feleségének is ez az ország állt a szívéhez a legköze­lebb, bár jól ismeri Európát és több nyelven is beszél. Norvé­giában felszámolták a lakásu­kat, a banki hiteltartozás kifize­tése után maradt némi pénz és így sikerült egy kis parasztház- szerű épülethez jutni. A három fiúgyermekből kettő otthonmaradt Norvégiában, hogy katonai szolgálatuknak eleget tudjanak tenni, míg a legkisebb, aki 11 éves már itt jár iskolába, és most ismerkedik a hazánkban érvénybe lépett tör­vények, rendeletek tiszteletben tartják a konvenciót és így Ma­gyarország az IOM teljes jogú tagja lehetett. Az országnak ez bizonyos tekintélyt ad a nem­zetközi kapcsolatok más terüle­tein is. Lehetővé teszi, hogy hitelt érdemlően ismertesse a világgal a menekültek helyzetét Ma­gyarországon, és módot ad a nemzetközi segítség különböző formáinak megismeréséhez. Je­lenleg tárgyalások folynak ar­ról, hogy az IOM irodát nyit Budapesten a menekültügyi szervezetrendszer szükségelte­inek pontosabb felmérésére és az esetleges hazatelepülni kí­vánó menekültek megsegíté­sére. Kustr Zsófia magyar nyelvvel. Az édesanya is kezdi betűzgetni a magyar szavakat. Szereti a magyar konyhát. Férje révén ismeri a szép magyar dalokat. Terveik között szerepel a magyar-norvég barátság ápo­lása. Iff. Büki László, a pécsváradi Aranycipó Kft. ügyvezetője épí­tési vállalkozásba is kezdett. Kedvező ajánlatot tett: kulcsra készen megépíti a Norvégiából érkezett család házát és a határ­időnek mindössze három hóna­pot jelölt meg. A munkálatok augusztus első napjaiban kez­dődtek és október végére elké- sült a 81 négyzetméter alapterü­letű családi ház. Kényesen ügyelt mindenre. Az átadást megelőzően gondoskodott a tel­jes takarításról, tisztán ragyog­tak az ablakok és működött a bojler, a központi fűtés, az ajtók is jól záródtak. A hivatalos en­gedélyek is birtokba kerülhet­tek. Egy apró kedvességgel is meglepte a családot, amikor át­nyújtotta az építkezés kezdeté­től a befejezésig történt munká­latokról készült videofilmét. A messzi északról ideköltö­zött norvég család örömmel vette birtokba az új házat. Me­leg otthonra találtának Pécsvá­radon. , G.M. Édesanyák Rendkívül érdekes tanul­mányt jelentetett meg a Jeru- zsálemi Héber Egyetem és a Sare Zedek kórház szülészeti osztálya. A tanulmány azt ál­lítja ugyanis, hogy az édes­anya néhány perccel a szülés után pusztán a szagról és a ta­pintással képes azonosítani gyermekét. A tanulmány alapjául szol­gáló kísérletek során 50 szü­lőnőt tettek próbára az orvo­sok, mégpedig néhány órával a szülés után mindegyikük­nek átadtak három trikót, amelyeket előzőleg három új­szülött viselt és közülük az egyik az illető anya gyermeke volt. Már tíz perccel a szülés után az édesanyák 90 száza­léka felismerte gyermekét a trikó szagáról. Egy óra eltel­tével az eredmény száz száza­lékos volt. A második kísérlet abból állott, hogy az ötven bekötött szemű és orrú édesanya mindegyikének tenyérrel meg kellett simogatnia három új­szülöttet, akik közül az egyik a sajátja volt. Egy órával a szülés után az anyák 88 szá­zaléka felismerte gyermekét tapintás alapján.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents