Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)
1991-12-31 / 357. szám
1991. december 31., kedd uj Dunántúli napló 7 Pécsett megőrződött a nyugalom Városfejlesztés menedzser módra Beszélgetés dr. Krippl Zoltán polgármesterrel A kínlódások idejét éljük változó világunkban: az államigazgatás, ezen belül is az egyes települések mindennapjainak szervezése, a működtető funkciók vezénylése új módszereket és technikát igényel a demokratizálódás jegyében. A képviselők vállán még jóidéig az átállás minden nyűge, s ehhez társul a pénzhíja minden keserve. Többnyire sírnak az önkormányzatok hiszen igen kimerült a kassza, s alig futja valamire az amúgy is nehezen csordogáló forintokból. Vajon a megyeszékhely, Pécs városa, hogyan éli meg a rendszerváltás idejét, dr. Krippl Zoltán, a város polgármestere hogyan értékeli röviden az újnak már csak némi jóindulattal mondható városvezetés elmúlt 14 hónapját?- Elégedett-e Ön azzal a munkával, amiről számot adhat?- Feltehetően sokan sokféleképpen értékelhetik az eltelt időszakot, ami azért ahhoz túl hosszú volt, hogy netán egymondatos mérleget lehessen vonni. Elégedettségről szó sincs, akár a magam munkáját nézem, akár a testületekét, de azért némi öröm akad. A legfontosabb talán az, hogy Pécs nem omlott össze, a városi funkcióit zökkenőmentesen ellátja. Működik. A közellátás, közszolgáltatás szférájában nincs visszaesés, nincsenek égbekiáltó gondok. Megőrződött valamiféle nyugalom - miközben a társadalom egyéb szféráiban azért sokkal zajosabb az élet -, s a város vezetése-igaz- gatása úgymond nem tolakodó, a háttérben zajlik.-Mennyi pénzzel sáfárkodhatott Pécs 1991-ben?- Fillérre pontosan lehetetlen megmondani, senki sem tudja, hiszen ebben a céltámogatá- sos-fejkvótás mechanizmusban az ide-oda csurranó pénzek folyamatosan változtatják a város költségvetését. Úgy a bevételi, mint a kiadási oldalon. A nagyságrendje úgy öt és félmilliárd forintra rúg. Ami ugye egy magánháztartásban horribilis ösz- szeg, de egy ekkora város számára nem sok.- Majdhogynem csak a túlélésre elég. Mégis: mire futotta? Ön számára mi jelentett maradéktalan örömöt?- Személy szerint büszke vagyok a szépülő belvárosra, különösképpen a Kossuth Lajos utcára, mely megjelenésében az ország egyik legszebb sétáló-bevásárló utcája lehet. Főleg, ha a megszépült színházat követően több épülete új ruhát ölthet, elkészül a Dominikánus-ház. Úgy gondolom, kemény küzdelmek és időnkénti ellenérdekeltségek kivédése árán is meg kell kísérelni utcá- ról-utcára szebbé tenni a városmagot - persze más városrészekről sem feledkezve meg. Minden új cégtáblának - akár új bankszékház vagy kereskedőház - örvendeni kell, minden pénzt befektető vállalkozásnak otthont adva.- Sokszor hangoztatjuk: igen fontos a polgárosodás folyamata. Mit jelent ez Önnek?- Természetesen egyfajta gazdagodást, amely folyamatában afelé visz, hogy maga a polgár szépíti és építi környezetét a maga igényei szerint, s nem a központi költségvetésből várja azt. Esetleg úgy tekintve a városházára, mint ahol gondjait megoldják .. .Minden itt élőnek és ide kívánkozónak teret kell adni, hogy maguk építsék a várost elsősorban, s ne mi. Ez a legfontosabb feladat és kötelesség: menedzser szemüveggel nézni a dolgokat, menedzselni a várost. A városvezetés feladata, hogy a gátjaitól egyre szabaduló piacgazdasági körülményeket kihasználja, minél több tőkét, tőkeerős vállalkozót-céget fülön csíp, kedvező feltételeket teremtve betelepülésükhöz, itteni munkálkodásukhoz.- Adómérsékléssel, egyébbel...?- Nyilván bizonyos kedvezményekkel. És nagyon fontos a gyorsaság, az úgynevezett ügyintézés felpörgetése. Mert többévi várakozás, hezitálás elkedvetlenít mindenkit, esetleg szándékát is megmásítja, s köszönés nélkül továbbáll.- A lakáshelyzet városunk egyik legégetőbb gondja: a tömeges állami építkezések ideje lejárt. Ugyanakkor a képzeletbeli szociális háló tartozékairól van szó.- Hadd közelítsek némi kerülővel e témához. Jelenleg nagy eredménynek tartom, hogy megannyi tanácsi lakást tudunk értékesíteni, ezzel is levéve a város válláról némi gondot. Az egykor 23 000 pécsi tanácsi lakás döntő hányada magántulajdonba kerül. Miért nem mind? Mert nem egyforma a vásárlóerő, sokaknak nincs módjukban még az igen kedvezményes és alacsony árakat sem kifizetni. Ezek a lakások bérlőik után szociális lakásokká válnak, másrészt azért lesz majd mód további építésre is. De leszögezném: e lakásokba a szó legteljesebb értelmében csak szociális szempontok alapján rászorultak maradhatnak bent.- Van is félelem: mi történik azzal, aki lassan már az egyre feljebb araszoló lakbért sem tudja kifizetni? Kilakoltatják?- Erről szó sincs. Feltett szándékom, hogy elérjük: a lakbérek ugyancsak a szociális szempontok alapján állapítas- sanak meg, azaz kinek-kinek az anyagi kondícióit figyelembe véve. így előfordulhat, hogy aki annyira nehéz helyzetben van, az esetleg ingyen lakhat a lakásban, vagy jelképes összegért. Persze a rászorultságot időről-időre felül fogjuk vizsgálni.- Hogy állunk az infrastruktúrával? Úgy hírlik, a város bizonyos ellátási feladatait illetően a végső határokhoz érkezett.- Utóbbit bármikor elmondhatjuk, öt-tíz év múlva is. Annyi bizonyos, a jövő évi költségvetés tetemes összegeket fog előirányozni az útépítésre, vízre, villanyra, közlekedésre stb. Persze sohasem eleget, legföljebb annyit, hogy kipótolja az egyes lakóterületek ilyetén igényeihez az ott mozgósított-összeadott forintokat. A jövő útja: kinek-kinek áldoznia kell ahhoz, hogy út, villany, vízvezeték, 'egyéb közmű vezessen a tel- kéig-házáig. Minden polgárnak vállania kell ezeket a terheket, már amennyiben terhekről van szó. Gyakori példabeszédem: nem adókkal kell fejbecsapni az embereket, s a tőlük kipumpált pénzekből építeni és fejleszteni, hanem rábízni, maga oldja meg, amire vágyik.- Ezt általános zsinórmértékként vehetem?- Igen. Alapjában véve adóellenes vagyok.- Talán, mert a polgár nem terhelhető tovább?- Erről szó sincs. Bár a megállapítása igaz, ha nem is eny- nyire leegyszerűsítve. Akadnak tehetősebb rétegek is. Sajnos szegénységünk legszembetűnőbb mutatója: az idén már 120 millió forintot kellett a városnak segélyezésre, elesettek, kispénzűek támogatására fordítani. S azzal számolhatunk, hogy 1992-ben ez az összeg csak nőni fog.-A város, az önkormányzat vagyona azért duzzad ugye? Napjainkban van a hírek szerint számbavétele...- S tart még jóidéig a Holding Irodánk fürkésző tekintete előtt. Sokszor kellett és kell még beavatkozniuk a Vagyonügynökségnél, a Cégbíróságnál, s egyezkedni, hogy tulajdonrészünket, hányadunkat az értékén kezeljék az azt birtokló és használó cégek, vállalatok. Azaz: ha egy cég a város telkén privatizálódik, akkor e telek ne nullára leírva jusson a céghez. Rengeteg példát tudnék mondani, amikor komoly utánajárással tudtuk részjegyünket feltornázni az eredeti többszörösére. Egyébként úgy gondolom, hogy 2 százaléktól 20 százalékig terjedhet egyes vállalkozásokban az apportunk, ami ha nem is hoz azonnal milliókat, de évek múltán bizton megfial.- Mekkora Pécs város vagyona?-Egyelőre csak becsülni lehet. Végső állapotában úgy kétmilliárd lesz.- ... és a hozamok?- Nyilván, hogy amelyik cégünk jól gazdálkodik, több nyereséget termel, az többet is fog a városi kasszába befizetni. Persze nem mindegyikre tekintünk így. A Hőerőmű közellátási funkciói miatt biztosan nem fog sokat hozni a konyhára, s ez így van rendjén, de mondjuk a Tri- tex-től én azt várom, hogy időről-időre felmutassa a nyereséget, annak a minket illető hányadát. Azaz ha végignézem azokat a cégeket-vállalatokat, amelyekben a városnak részesedése van, akkor legfeljebb e kétmilliárd körüli tőkeérték egynegyede az, amiből közvetlen nyereségképzés is elvárható a köz javára.- Ön konferenciavárosról álmodik, s bizonnyal igen fontosnak tartja Pécs külkapcsola- tait...-Vallom, menedzselni kell a várost, vinni hírét a határokon túlra, s ebbe a képbe beletartozik az összes városi kapcsolat. Csak akkor jön ide vállalkozó és tőke, ha minimum tud arról; Pécs létezik. A reklám legfontosabb része lenne, ha konferencia-várossá, központtá tehetnénk a várost, egyre többen személyes tapasztalataikat vihetnék szét rólunk Európába, a nagyvilágba. Ezért rendkívül fontosnak tartom a keleti és nyugati parolákat, s örömömre válik, ha nem csak az önkormányzat, a polgármesteri hivatal utazik, jön-megy, hanem a városunk jóhírü intézményei, egyetemeink, kultúrális fellegváraink keresik a maguk partnereit és barátait külhonban. Engem rendkívül bosszant - s remélem, nem sokáig -, hogy ha részt veszek egy városi konferencián valahol, s el kell magyaráznom, hogy Pécs hol van.- Köszönöm a beszélgetést.- Én is a lehetőséget. Egyúttal gazdagabb, szebb és boldogabb újesztendőt kívánok minden pécsi polgárnak, jó egészséget 1992 még olyan sok ismeretlent tartogató esztendejében. Kozma Ferenc Rt lesz a Zsolnay Porcelángyárból Zsákutcába jutott a privatizáció - A 10 százalék nyereség kevés A pécsi Zsolnay Porcelán- gyár két éve folytat külföldi üzletfelekkel privatizációs tárgyalásokat, mindeddig eredménytelenül. A legjobb ígéret sem érte el az elvárt üzleti érték 70 százalékát, így további jelentkezőkre várnak. A nagymúltú cég most részvénytársasággá alakul, ezzel is elősegítve a tulajdonviszonyok pontosítását, javítva az eredményesebb működés feltételeit, jobb esélyeket teremtve így a tőkebefektetőknek. Az első vásárlási kezdeményezésekkel egyébként amerikai és osztrák részről jelentkeztek, de az Állami Vagyonügynökség által meghatározott érték 60-70 százalékát ajánlották mindössze. így nem valósult meg az üzlet, pedig két céggel már a szándéknyilatkozatot is aláírták. Idén annyiban történt > :!? \ E. K ' előrelépés, hogy a gyár és az ÁVÜ megbízásából a Credit Lyonnais tanácsadó társaság befektetési tanulmányt készített, amit 25 hasonló profilú európai nagyvállalkozásnak küldtek el. Újabb vevő azonban erre sem jelentkezett, csak a korábbi osztrák partner erősítette meg ismét vásárlási szándékát. A gyér érdeklődésnek a franciák szerint legalább három oka van. A legnagyobb gond, hogy Európában telített a porcelánpiac, így nagy a konkurencia mind az ipari, mind a háztartási termékek területén. További két magyarázat pedig a gyár termékszerkezetéből és eredményességéből adódik. Pécsett a nagyfeszültségű szigetelők mellett háztartási edényeket, díszmű és építészeti kerámiákat is gyártanak, míg a vásárlókat E V, :j- T !. 1- J. r | többnyire csak az egyik profil érdekli, mivel maguk is csak egyféle termék gyártásával és értékesítésével foglalkoznak. A vállalat árubevétellel arányos nyeresége pedig hiába éri el az évi 10 százalékot, a külföldi befektetők ezt még mindig keveslik. Ebben a helyzetben tehát logikus, hogy az átalakulás gondolata következett, ami reményeik szerint még ebben az évben meg is valósul. Az rt létrehozásával ugyanis teljesen egyértelművé válik, hogy ki az egyes ingatlanok tulajdonosa, mi tartozik az ÁVÜ 92 százalékos tulajdonhányadába. Újfajta szerkezeti forma lesz az irányításban is, ami a központi műszaki, gazdasági és a termelő- egységek alkalmazotti létszámának csökkentését jelenti. Idén már 40 fő távozott ebből a körből, s a napokban újabb 30 emberrel közölték, hogy nem tartanak igényt a munkájára, így, az átszervezés végére az alkalmazotti állomány 10-15 százaléka veszti el a munkahelyét. A fizikai dolgozók körében is várható átcsoportosítás más munkaterületekre, mert a díszmű áruk egyre kevésbé kelendőek, míg a háztartási edényekre folyamatosan nő a kereslet. A múlt héten Pécsett járt az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium képviselője , aki az rt igazgatóságának, felügyelő bizottságának konkrét személyi összetételéről hallgatta meg a vállalat vezetőit. A végső szót azonban a minisztérium elbírálása után az ÁVÜ igazgatótanácsa mondja ki, várhatóan a januári első ülésén. Ezek a változások remélhetőleg ismét felkeltik majd a tőkés vásárlók figyelmét. Van is már új érdeklődő, 1992. január 9-re egy angol cég jelezte tárgyalási szándékát. M. E. B. I .1 trtr.i \t i Á u ’• E • t ■> ■>' ■ r. (;■ t it A pécsi Király (Kossuth L.) utca egy szakasza. Fotó: Proksza László Háztartási edények gyártása a Zsolnay Porcelángyárban. Fotó: Kóródi Gábor
