Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-30 / 356. szám

12 uj Dunántúli napló 1991. december 30., hetfb A pop világ milliomosai Az év vége felé a popvilág­ban is kasszát csinálnak. Kü­lönböző értékelések és számítá­sok látnak napvilágot, amelyek közül a tekintélyes amerikai Forbes magazin listája a legin­kább mértékadó. A lap szakértői szerint az el­múlt két év bevételeit tekintve a New Kids on the Block együttes mondható a leggazdagabbnak. A fiúk keresetét 200 millió dol­lárra taksálják. Őket a két ko­rábbi nagy ász, Michael Jack- son és Madonna követi 100-100 millióra becsült jövedelemmel, míg az új sztárok közül a Vanil­lin Ice szedte meg leginkább magát, a maga 30 millió dollár­jával. Egy másik listán Ameriká­ban, a legnagyobb vagyonnal rendelkező szórakoztatók listá­ját hozták nyilvánosságra. Esze­rint a leggazdagabb Richard Branson, a Virgin kiadó, hang­lemeztársaság, utazási iroda, stb. tulajdonosa a maga 1,8 mil­liárdos vagyonával (az összeg DM-ben értendő). Csak emlékeztetőül Mr. Branson a hetvenes évek máso­dik felében „független kiadó­ként”, az új hullám előadóival kezdte keresni a vajaskenyérre valót. Ugyancsak a milliárdo­sok közé tartozik még Paul McCartney is, az 1,4 milliárdos vagyonával. A ma is aktív ze­nész-komponista Paul a rossz­nyelvek szerint már azt sem tudja, hogy másodpercenként mennyi pénz „ketyeg be” a bankszámlájára. Meglepetés a harmadik Elton John 300 milliója. A sztár ugyanis jelentős összegeket köl­tött nem túl sikeres focicsapatok „felpumpálására”. Nem megle­petés viszont Andrew Lloyd Webber negyedik helye 240 millióval. A ma is gyerekképű „musical-pápa” darabjait világ­szerte repertoáron tartják a színházak. Nálunk kevésbé ismert, de Angliában az egyik legsikere­sebb kiadó és producer Chris Blackwell - 231 millió - aki az elmúlt 30 évben közel 100 vi­lágsikert is jegyzett, mint kom­ponista. Jól sáfárkodott a Sto- nes-hírnévvel Mick Jagger, 225 millióval üzletemberként is a csúcson van. A feltörekvő új rockburzsoáziát kéviseli Ge­orge Michael a maga 196 milli­ójával. Pete Watermant sem kell különösebben bemutatni. A Stock-Aitken-Waterman szer­zőtrió neve fogalommá vált. Azt már csak kevesen tudják, hogy a szerző-kiadó-producer Waterman az igazi agy, (mások szerint „cápa”) ebben a csapat­ban. (Waterman többek között Kylie Minogue, Sonja, Jason Donovan, Rick Astley kitalá­lója.) A 180 milliós vagyon ezt látszik igazolni. Mickie Most szintén csaknem 40 éve fogalom az angol popé­letben. A beat együttesektől a rap előadókig több tucat sztár ter­melte neki a jogdíjakat, s a 165 milliós haszonból a Most-biro- dalom tovább terjeszkedik. Megleptés Cliff Richard 10. he­lye ezen a listán. A prédiká­tor-tén tő-énekes ugyanis ha­talmas összegeket fordít jóté­kony célokra. Igaz, népszerűsége az elmúlt 40 évben változatlan maradt. Örökzöld dalai iránt még válto­zatlanul nagy az érdeklődés. És még egy pénzes lista a sok közül. A rock nagy sztárjai ha­láluk után is busás jövedelem- forrást jelentenek az utódoknak. Bob Marley zenei örökségéért három cég is vetélkedett: az MCA Records 16 milliót, az Is­land Records 12 milliót, Eddie Grant popsztár pedig 13,5 mil­liót áldozna a legendás Mar- ley-dalok kiadói jogáért. Jim Morrison, a Doors énekese után is van mit aprítani a tejbe. A lemez, film és szuvenírbe­vételek 25 százalékát teszik zsebre a jogutódok. S ez óvatos becslések szerint is több millió dollár évente. Mary Gaye so- ulsztár után - akit saját apja lőtt le - 1 millió dollár illeti - töb­bek között - az apát. Aki ezek­ből az összegekből fizette ki te­temes adóhátralékát. (A rendőr­ség nem nyomoz az ügyben.) Jim Croce életében nem volt „nagy sztár”, dalszerzőként vi­szont sikeresnek mondható. Özvegye a dalok jogát bagóért eladta egy kiadónak, amely most évente 4 millió dollárt kasszíroz a jogdíjakból. Buddy Holly tragikus halála előtt 6Ó ezer dollárt keresett egész életében. Dalainak kiadói jogát Paul McCartney vásárolta meg 5 millióért. Az özvegy aukciókon vesztegeti el férje további örökségét. Egy Holly-szemüvegért 45 ezer, egy gitárért 24 ezer dollárt is fizettek a rajongók. A Holly-aukció összbevétele 70 ezer dollár volt. A legnagyobb összegeket azonban természete­sen a „király”, Elvis Presley jogutódai tehetik zsebre.A le­mezek és emléktárgyak eladá­sából ma is évente 15 millió dollár folyik be a családi kasz- szába. S. J. Hírek latinul (MTI-Panoráma ” - Nuntii la- tini (latin nyelvű hírek) - ezek­kel a szavakkal kezdődik min­den hétvégén az YLE finn rá­dióállomás nem mindennapi programja. A latinul tudó rá­dióhallgatók öt percen át Hel­sinkiből értesülhetnek arról, hogy mit örtént a nagyvilágban - mégpedig a hajdani rómaiak nyelvén. A közép- és rövidhullámon sugárzott adás az egész földke­rekségen hallható. Erről Juhani Niisito, a műsor szerkesztője megbizonyosodhat a heti mint­egy 50 levélből, amelyek néme­lyike ugyancsak messziről ér­kezik a finn fővárosba. Egy la­tinul tanuló kínai diáklány pél­dául a több mint 10 000 kilomé­ter távolságra levő Sanghájban hallgatta a finn rádió latin nyelvű híradását és levelében köszönettel nyugtázta azt. A latin nyelvű híradás tar­talma a szokásos - előbb a nagypolitika, aztán sport és szí­nes hírek. A hírműsorokat nyel­vileg ketten szerkesztik - Inomo Pekkanen és Reijo Pit- kaeranta, a Helsinki Egyetem tanárai. Komoly fejtörést okoz nekik, hogy sem a régi rómaiak, sem az új-latin művelői, akik ezt a nyelvet a 19. századig to­vábbfejlesztették, mint a tudo­mányok nyelvét, nem lehettek jártasak korunk technikai áldá­saiban. Ezért a közkézen forgó szótárakból hiányoznak a latin megfelelői az olyan fogalmak­nak, mint atombomba, televízió vagy telefon. Ezekre a fogal­makra meg kell alkotni a latin szavakat. Könnyebb a helyzet a katonai és a politikai kifejezésekkel. A rádió YLE például a jugoszlá­viai polgárháborúról, mint „bel­lum intestinum”-ról számol be, harctéri jelentésében pedig arról tudósít, hogy „denuo aeroplanis et curribus cataphractis pugna- tum est - azaz: ismét repülőgé­pek és páncélozott járművek bevetésével folytak a harcok. És hogy milyen a finn rádió latinsága? Egy latin szakos né­met tanárnő szerint „nem feltét­lenül Cicero nyelvezete, de nagyjában egészében okay”. Ahol pedig igazán ismerik a la­tin nyelvet, onnan - a Vatikán­ból - elismerő szavak hallat­szottak, méghozzá magának II. János Pál pápának a szájából: egy pápai kihallgatás során el- ismerésést fejezte ki az YLE in­tendánsának, Reino Paasilinná- nak. És végül tájékoztatásként: az YLE latin nyelvű híradása rö­vidhullámon szombatonként 8.40 és 16.25 órakor, vasárna­ponként pedig 8.50 órakor hall­ható a 25 és a 31 méteres hul­lámhosszon, szombatonként 23.55 órakor pedig a 49 méteres hullámhosszon. Halálfejes cigaretta Ráunt valaki a megszo­kott cigaretta fajtájára? Se­baj. A megoldás a halál le­het. Nem morbid tréfáról van szó — a Nagy-Britanniában forgalomba hozott új ciga­retta fajta, a „Death” („Ha­lál”) a jobb érthetőség ked­véért halálfejjel és keresztbe tett lábszárcsontokkal a ska­tulyán „reklámozza” önma­gát. „Becsületes vagyok. A halált árusítom — ez a pia­com” - mondja B.J. Cun­ningham, a „Death Cigaret­tes U.K.” ügyvezető igazga­tója. Aki még ebből sem ért, az a skatulyán külön figyel­meztetést is olvashat: „A ci- garettázás szenvedéllyé vá­lik és károsítja az egészsé­get. Ha nem dohányzik, ne kezdje el. Ha dohányzik, hagyja abba.” Cunningham, aki maga is szenvedélyes dohányos, azt állítja.-jól megy az üzlet, bár a „Halál” ára magasabb a szokásos cigaretta áraknál. „Szándékom az, hogy nye­reségre tegyek szert, de ez tisztességes módja a cigaret­ták árusításának”- mondja. A „Halál” árusításából származó bevételek tíz szá­zalékát rákkutatásra fordít­ják. (Reuter) Kolumbusz Kristóf hajdani zászlóshajójának hasonmása, a Santa Maria Puerto Rico partjai előtt december 21-én. A hajó az Amerika felfedezésének 500. évfordulója alkalmából rendezett nagy és meglehetősen reprezentatív nemzetközi ünnepségsorozat keretében indult el Spanyolországból, hogy ismét „felfedezze” Amerikát. Amundsen és Scott (MTI-Panoráma) - Nyolcvan évvel ezelőtt, 1911. december 14-én a norvég Roald Amund­sen és négy társa elsőként érte el a Déli-sarkot, s ezzel megnyerte a versenyt, amelyet barátjával és vetélytársával az angol Ro­bert Falcon Scott-al vívott. Scott több mint egy hónappal később, 1912. január 17-én ér­kezett meg ugyanoda, s csaló­dottan látta a jégtábla felett lo­bogó norvég zárszlót. Amundsen annak köszönhette a sikert, hogy minden expedíci­ója biztonságára alapozott. Mindössze négy szánnal vágott neki az útnak, a szánokat 48 ku­tya vontatta. Nem vitt magával tudósokat, csupán olyan embe­reket, akik már korábban bebi­zonyították, hogy jól bírják a hideget és a fáradalmakat. Scott viszont két motoros szánt és tíz lóvontatta szánt szerelt fel, s bár 200 kilométerrel hosszabb úton indult neki a Déli-sarknak, re­mélte, hogy gyorsabban fog ha­ladni Amundsennál. Sajnos, nemcsak ebben csalódott. Amundsen és csapata jó egész­ségben tért vissza az Antarktisz jégmezőjéről, Scotték viszont odavesztek. Robert Scottot, ezt a szívós angol tengerészt útján elejétől fogva balsors üldözte. 11 nap­jába került, míg egy gleccseren átvergődött. Mély hó és metsző szél akadályozta a haladást, úgyhogy az embereknek kellett húzniok az akadozó motorszá­nokat. December 23-án hátra­hagyta csapatának nagy részét, s csupán négy kísérővel vágott neki az út utolsó szakaszának. S visszafelé az expediciót elérte a végzet. A motorok felmondták a szolgálatot, a lovak sem bírták a hideget, végezni kellett velük. Hóviharok törtek ki, az élelmi­szerek elfogytak. A menedéket nyújtó támaszpontról mindösz- sze 20 kilométerre érte utol a halál Scottot és társait. 1912. március 29-én írta naplójába Scott az utolsó sorokat: „A vég már nincs messze, már írni is alig tudok...” Egy kutatócsoport november 12-én találta meg a holttesteket. Amundsen expedíciója vi­szont 41 nap alatt megtette az útat visszafelé és várakozó hajó­ján, a Fram-on biztonságban visszaérkezett Európába, ahol nagy ünneplés fogadta. A tragi­kus sorsot azonban ő sem ke­rülte el. 1928-ban elindult, hogy segítséget nyújtson Umberto Nobile-nak, aki Itália nevű lég­hajójával szerencsétlenül járt az Északi-sarkvidéken. Amundsen repülőgépe 1928. június 28-án eltűnt. Nobilet egy másik kutatócsoport megmen­tette, a Déli-sark felfedezője azonban odavezett. Az elmúlt évtizedeken az An­tarktiszt már alaposan megis­merték. 1978-ban Madridban nemzetközi megállapodást írtak alá, ennek értelmében 50 évig nem szabad hozzányúlni az An­tarktisz kincseihez. Polgár Dénes Ki, kivel, hányszor? . . . Gábor Zsazsa emlékiratai (MTI-Panoráma) Tudd meg, ha magyar vagy, Attila, a hun és Dzsingiz Kán vére folyik benned - s Gáborként győznöd kell... Ezzel bíztatta magát, legalábbis most megjelent öné­letírása szerint Gábor Zsazsa Sarolta, az egykorvolt budapesti Gyémántház tulajdonosának, a dúsgazdag Gábor Vilmosnak s 20 évvel ifjabb nejének Joli asz- szonynak szemrevaló lánya. Vili bácsi rég meghalt, szegé­nyen, Budapesten, Zsazsa vi­szont, bár a hun és a tatár vér vi­tatható, kétségkívül győzött: ti­zenéves korától járja a nagyvi­lágot, gazdag, hollywoodi szi­rupfilmekben sem volt sikerte­len. Egyúttal kilencedik férjénél tart, ami Amerikában is valami. Jóllehet hetvenes éveiben jár, rubensivé vált termete ellenére vonzó, eszes és dinamikus te­remtés, aminek élő bizonysága a legutóbbi, évtizedekkel ifjabb férj: német fényképész, akit szerencséjére örökbe fogadott egy agg herceg, még nem is sejtve, hogy ilymódon Gábor Zsazsa egykoron Szász-Anhalt hercegnének titulálhatja ma­gát... Igaz, a rangos élet Zsazsa számára, amint „Egy emberöltő nem elég” című opuszában írja, aligha újdonság: Pesten 17 al­kalmazottjuk volt, a Ritzbe jár­tak még manikűrre is és a svájci intézetben nevelkedett leányzó - állítása szerint - nemcsak Miss Magyarország, hanem if­júsági vívóbajnoknő is volt. Ám hamarosan más rekordokra vál­tott: 15 évesen lett egy idős tö­rök diplomata felesége, majd az újabb drámai fordulat szerint a serdülő pesti kislányt nem más tanította meg a testi szerelem művészetére Konstantinápoly­ban, mint Kemal Atatürk, a tö­rök újjászületés atyja... Ez már nehezebben ellen­őrizhető, mint a bajnokságok, de kövessük a merészen tovább ívelő pályát: a 3 Gábor lány s a mama a háború után Amerikába megy. Zsázsát a papa Hollywo­odban a család régi barátjához, Korda Sándorhoz küldi, aki csak annyit morog: vetkőzz... Ezúttal nem vetkőzik, utóbb vi­szont megszámlálhatatlan alka­lommal - s lényegében erről szól a könyv. Ami nem puszta kitaláció, hisz a pletykasajtó annak idején nyomon követte a látványos vi­szonyokat, például Rubirosá- val, a dominikai playboyjal, no meg a házasságokat, az öreg szállodatulajdonossal, Conrad Hiltonnal és egy sor egyéb, nem kevésbé tehetős üzletemberrel. Az inkább mosolyogtató, hogy az elnyűhetetlen díva jó 250 ol­dalas memoárját olvasva úgy tűnik: a világ szép, fontos és gazdag férfiai két csoportra oszthatók, az egyikbe azok, akiket Zsazsa Sári kegyeire méltatott, a másikba azok, aki­ket kegyetlenül elutasított. A határeset Frank Sinatra, akinek ugyan egyszer sikerült, de csak azért, mert nagy lármát csapott. Sikerült viszont (3 álló napon át) Richard Burtonnek, Gary Coopernek, Tony Curtisnek, Mick Jaggernek, továbbá az USA két, egykor leggazdagabb emberének, Paul Gettynek és Howard Huntnak, nemkülönben Sean Connerynek, akiről végre megtudjuk, hogy selymes a bőre. Nem sikerült viszont John Kennedynek - viszont kitudó­dik, hogy Zsazsa nemcsak keb­leivel, hanem eszével is sikert aratott: tanácsot kért tőle ma­gyar és török ügyekben (lásd: Isztambul) Nixon elnök s ter­mészetesen jóbarátja, Henry Kissinger, egykori külügymi­niszter. Egyébként mindenki jóbarát volt, aki számít: Orson Welles- től Fülöp hercegig, Greta Gar­bótól, aki annak idején leszbi­kus ajánlatot tett neki, Rotschild báróig. Jóbarátnők voltak, írja Zsazsa, (pontosabban a könyv­gyáros hölgy, aki nevében a művét megalkotta), Grace Kelly, Marylin Monroe és Ing­rid Bergman is. Mindenesetre kolleganőjük nem mulasztja el megemlíteni, hogy mindhárman mindenkivel, állandóan, a kollegáktól a dísz­letmunkásokig és a világosító­kig ... Hogy ilyfajta dolgok Zsazsa vonatkozásában is felmerülhet­tek, arra maga is utal a könyv­ben, idézve egy ismert törvény­hozót, aki a szenátusban kije­lentette: „Gábor Zsazsa a legdr­ágább kurtizán Madame Pom­padour óta”... Zsazsa a meghatározást ter­mészetesen nem vállalja, annyit igen, hogy a gyémántok a min­dene - de lám, a jelenlegi férj is szegény. Szerencsére a többi 8 közül 7 jómódú volt, így ott vannak az ékszerek, van egy háza Palm Beachen („Imádom a lovaspo- lót”), egy Los Angelesben, ame­lyet most szeretne eladni 15 millióért — hogy kifizethesse a kölcsönt, amiből a birtokát vette a hegyekben. A Gábor-lányok kétségkívül életrevalóak. Nemcsak virul­nak, de a kozmetikai csodamű­tétekkel elpalástolt nagymamái korban viszik még magukkal a partikra Zsoli mamát - aki idén múlt 95. Ő már vállalja a korát. Heltai András

Next

/
Thumbnails
Contents