Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)
1991-12-30 / 356. szám
1991. december 30., hétfő üj Dunántúli napló 9 A jövő: működésképtelen iskolák 1991. december 19-én a Pedagógus Szakszervezetek és az MSZP Pedagógus Tagozata lakossági fórumot szervezett az új közoktatási törvénytervezetről, amelyre meghívta a város országgyűlési képviselőit és a pártok érdeklődő szakembereit is. A fórumon azonban egyedül dr. Jánosi György, az MSZP országgyűlési képviselője vett részt. Walcz Éva rövid bevezetőben ismertette a koncepció legfontosabb elemeit. A hozzászólók: tanárok, óvónők és szülők, felhívták a figyelmet a törvénytervezet néhány alapvető negatív vonására. Elismerték azt, hogy valós szükséglet az iskolarendszer modernizálása, azonban ezt a törvénytervezetet egyértelműen elutasították. Mivel a kérdés a lakosságot széleskörűen érinti, a fórum úgy döntött, hogy véleményét nyilvánosságra hozza. 1. A törvénytervezet új ellenőrző szervezetet épít be az iskolák vezetésének szabályozásába, az un. területi oktatási központokat (TOK).Megalázó a nevelőtestületekre és az önkormányzatokra nézve is a TOK-ra ruházott jog- és feladatkör. Az ellenőrzés és szabályozás általuk olyan mértékű lenne, hogy az iskolák szakmai önállósága teljesen megszűnne. Az önkormányzatoknak is csak kötelezettségei lennének, jogaik csak formálisak maradnának. 2. Az iskolaszerkezet tervezete olyan szelekciós folyamatot állandósít, amivel egy-egy gyerek sorsa az indulásnál eleve elrendeltetett. 3. A hozzászólásokban nagy hangsúlyt kapott a gyermekek 3-5 éves kor közötti ellátottságának problémája, hiszen a tervezet szövege szerint az állam csak 5 éves kortól vállalná a tankötelezettségből adódó feladatokat. Az óvodai szint jövője így megkérdőjeleződik, mivel teljesen irreális, hogy a mai bérekből a szülők fizessék az ellátás költségeit. Pedig ez volt az az intézmény, amely sikerrel próbálkozott a szociális egyenlőtlenségekből adódó kulturális különbségek csökkentésével. 4. Érthetetlen, miért akarják külön törvényben szabályozni a szakoktatás kérdéseit, hiszen ez is a közoktatási rendszer része. 5. Elfogadhatatlan, hogy a napközi nem tartozik az alapellátások közé. A közoktatás helyzete az 1992-es költségvetési tervezet szerint még inkább ellehetetlenkedik, a dologi kiadások előirányzott 5 százalékos emelése a várható 25 százalékos inflációs ráta mellett az iskolák működtetését kérdőjelezi meg. Ugyanakkor az 1992-es költségvetés 250 millió forintot irányoz elő a TOK-ok felállítására. A közoktatás az egész nemzet ügye, éppen ezért elítéljük, hogy a Parlament leszavazta az MSZP javaslatát, amely szerint 2/3-os törvényként kellene ezt a kérdést kezelni.Szeretnénk, ha a tervezet készítői és a város egyik képviselője, Andásfalvy Bertalan miniszter úr reagálna a lakossági fórumon elhangzott véleményekre. A lakossági fórum résztvevői S mégis optimista vagyok Örültünk a békés, vér nélküli változásnak. A választások is úgy alakultak, hogy az ember lelkesedhetett. De lelkesedésünk örömünk nem sokáig tartott. Tombolni kezdett az infláció, a megélhetések napról napra nehezebbé váltak, a nyugdíjasok zöme a legszükségesebbeket sem tudja előteremteni. Megjelent a nagy munka- nélküliség. De a legnagyobb csalódást a pártok okozták az Országházban. A képviselők fontos törvények alkotása helyett idejük nagy részét személyeskedéssel, egymás pártjának lejáratásával, egymás kigúnyolásával, sőt sértegetésekkel töltik el. A televízió előtt ülve sokszor kell meg- botránkoznom azon, hogy a képviselő urak több, mint fele nem, vagy több órás késéssel jelenik meg munkahelyén, az Ór- szágház ülésein. Sok olyan képviselőnk van a Parlamentben, akik távollétüket be sem jelentik. Ha az ilyen képviselők bérét - mely nem nevezhető alacsonynak - igazolatlan távollétük arányában csökkentenék, nem lenne gond az ülés határozatképessége. Azt sem tarthatjuk helyesnek, hogy csaknem minden fontos törvény hatálybalépését vagy köztársasági elnökünk, vagy valamelyik ellenzéki párt alkotmányellenesnek tartja és a döntést az Alkotmánybíróságra bizza. Persze, a kormány is hoz elég hibás döntést. Ma az egyik miniszter ezt mondja, holnap a Minisztertanács egész más döntést hoz. Azt is erősen kifogásoljuk, hogy a koalició egyik pártjában egymás utáni kizárások, új frakciók alakítása, banki összegek zárolása történik. Hibásak az újságok is, mert sokszor a bolhából elefántot csinálnak, a televízió is, mert legfőbb gondja a sok (túlsók) vetélkedő megrendezése. Nem beszélve az adófizetők pénzének ilyen módon történő pazarlásáról. A sok Ízléstelen köny- nyűzene harsogtatása sem a televízió egyik fő feladata. Sorolhatnám csalódásainkat, de nem teszem. Én ugyanis alapjában optimista vagyok. Úgy gondolom, hazánkban a fentiek ellenére százszor jobb, mint déli szomszédainknál. Végezetül azért is optimista vagyok, mert hiszem és vallom, minden kezdet nagyon nehéz. Hát még 20 milliárd dollár adósság és sok ellendrukker mellett. Dr. Berényi István Mérhetetlenül nő az elszegényedés A teljes csőd szélén Felmérhetetlen, felméretlen károk keletkezése van folyamatban a magyar mezőgazdaságban. A pusztulás mértéke jelentősen nagyobb az úgynevezett „halmozottan hátrányos térségekben” vagy más néven „gazdaságilag elmaradott térségekben.” Itt vagy már tönkrementek, vagy a csőd szélén állnak a mezőgazdasági nagyüzemek, és hatalmas veszteségeket kénytelenek elviselni a magántermelők (farmerek, kisgazdák) és a háztáji termelést folytatók is. Úgy tűnik a fővárosból, sőt a városokból nem látni ezt a mérhetetlenül növekvő elszegényedést. Nem dönt senki Az egyházasharaszti .Jóbarát” szövetkezet tagsága 1991. tavaszán közgyűlési határozatával úgy döntött, hogy a tagi tulajdonosi érdekeltségi rendszert vezeti be. Önálló önelszámoló egységek kialakításával, működésével és a „nettó” vagyon 50 %-ának tagok közti felosztásával, valamint a termőföld egy kisebb hányadának a dolgozó szövetkezeti tagok tulajdonába adásával elindítja a privatizációt, a tagi tulajdonosi érdekeltséget. A rendszer megvalósításának, kialakításának számtalan akadálya volt és van jelenleg is. A termőföld egy részének tagi tulajdonba adása nem történhetett meg, mert a bürokrácia útvesztőiben többszöri „felfüggesztés” után érdemi döntés nem született, sem jóváhagyó, sem elutasító. Nem tudott vagy nem akart dönteni sem a Va- gyonellenőrző Bizottság, sem a Belügyminisztérium, sőt a Vagyonátadó Bizottság sem. A szövetkezet biztosította az un. járadékos tagi tulajdonú földterületet mintegy 1-200 ha-t, biztosította a kárpótlás kielégítésére szolgáló 1000 ha területet, az e fölötti mintegy 1000 ha területből vásárolhattak a dolgozó tagok földterületet a ledolgozott évek alapján. Nem külföldieknek, nem Kft-nek és nem a vezetőknek biztosították e lehetőséget, hanem 199 dolgozó tagnak. Pótkárokozás A kárpótlási törvényben foglaltak megfelelő és gyors végrehajtásának is számtalan buktatója van. A törvény értelmében 60 nappal a kárpótlási igények beadási határnapja után a kárpótlási hivatalok kiértesítik a mezőgazdasági nagyüzemeket, hogy mennyi földet igényeltek vissza kárpótlás címen. A kárpótlási hivatalok ezt addig az időpontig képtelenek megtenni, mivel az igények jogosságának elbírálása is hosszabb időt vesz igénybe, és majd csak az után lehet megkérdezni a jogosultakat (jogos kárpótlási jegy tulajdonosokat), hogy miben kérik a kárpótlást. Ha földben, úgy azt hol kívánják visszaváltani, licitálni, a lakóhelyük vagy munkahelyük területén, vagy ahol a földjük volt. Félő, hogy a kárpótlás pótkárokozássá változhat át. Teljes- sen megelégedett talán senki sem lesz a kárpótlás kapcsán. De teljesen elégedetlenek lesznek a halmozottan hátrányos és gazdaságilag elmaradott térségekben, amennyiben érdemi védelmet, támogatást nem kapnak és racionális gyors intézkedések nem történnek. Ilyenek: az átalakulási moratórium feloldása, az átalakulási törvény, az új szövetkezeti törvény, az agrárpiaci rendtartás, a kamatmentes vagy igen kedvező kamatozású termelési hitellehetőség, kedvező reorganizációs hitelfelvételi lehetőség (főképp az elmaradott térségekben). Ha ezek a törvények, rendeletek néhány hónapon belül nem születnek meg, úgy biztos a magyar mezőgazdaság katasztrofális visszaesése, de az elmaradott térségek teljes csődje is. Nem a dolgozók hibája Ezeket a gondolatokat egy mindig mezőgazdaságban dolgozó szakember vetette papírra, aki az ötvenes és hatvanas években kárt szenvedett, mivel csődbe juttatták majd elvették szülei magángazdálkodási lehetőségét, jelenleg olyan gazdaságilag elmaradott térségben lévő szövetkeztben dolgozik gépészmérnökként, amely a csőd szélén áll. De nem az ott dolgozó tagok juttatták csődbe. Tóth János gépészmérmérnök , Jóbarát” Mg.Tsz. Egyházasharaszti MPFSZ állásfoglalás Ne legyen Marx utca ! Az 1991. november 14-i Pécs városi képviselő-testületi ülésen tárgyalták ismételten a város utcanév-változtatási ügyeit, amelynek keretében dr. Csordás Gábor, a kulturális bizottság tagja az eddigi Marx utca esetleges megváltoztatásának kérdésében kiselőadás formájában állt ki a Marx utca nevének megtartása mellett. Két tényre szeretnénk fölhívni a figyelmet. Az egyik az a tény, hogy a hosszú évtizedek óta Marx Károlyról elnevezett, az ország leghíresebb közgazdaságtudományi egyetemének homlokzatáról már lekerült a marxizmus „klasszikusának” a neve, és engedje meg feltételeznünk azt a tényt, hogy ott azért jobban tudják, ki volt Marx Károly! George Bush elnök látogatásakor - még a Né- meth-kormány idején - pedig „eltüntették” a szem elől Marxnak az épületben lévő szobrát. A másik tény pedig más előjelű: nagyon csodálkozunk, hogy ezen eszmefuttatást miért nem az MSZP vagy az MSZMP jelöltjeként mondotta el Csordás Gábor annak idején, amikor az önkormányzati választások zajlottak. Akkor kellett volna a pécsi választópolgároknak tisztán látniuk a politikai hovatartozását illetően! A Marx utca nevének esetleges megváltoztatásáról zajló vitában még egy dolog keserített el bennünket. Az a tény, hogy nem került elő, milyen nagy károkat okozott népünknek a marxizmus, hány embert öltek meg, nyomorítottak el vagy tettek tönkre a marxizmus és a hozzá kapcsolódó leninizmus nevében! Nyugat-Európa országaiban van olyan város, ahol van Marx utca. Ott azonban nem kaptak a népek a marxizmus „áldásaiból” !Ezen gondolatok után követeljük, hogy változtassák meg a Marx utca nevét annál is inkább, mert a vitában az 1956-os forradalom és szabadságharc pécsi eseményeiről kevés képviselő ejtett szót! A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége helyi tagjainak múltbéli szenvedései köteleznek bennünket erre! Az MPFSZ Baranya Megyei Szervezete. Klencz Tibor megyei elnök Óvodanézőben Az oktatási törvény hiányjelei A szülők közt terjedőben a rémület, hogy a tankötelezettség ' korhatárának módosításával a teljesítményelv, az elszámoltatás kisiskolás módszerei beköltöznek az óvodákba. Felvetődik, hogy ez az óvodában 5 éves kortól kötelezően eltöltendő idő, mint az iskolára való felkészülés ideje, vajon „előírja-e”, siet- teti-e majd az iskolaérettséget? A játékot, az érzelmeket száműzi-e a majd - a törvény nyomán - valamiféle léleknyomorító intellektuális dresszúra? Kötelesség vagy jog? Laikus aggályaimmal Pécsett egy óvodavezetők számára rendezett vitán hozakodtam elő, s a visszajelzések szerint csak ördögöt festettem a falra, ahogy Felvidéki Judit Élet és Irodalomban megjelent cikke is. Szó nincs arról - erősítették többen is -, hogy a nevelés jellege ettől megváltozhatna, hiszen ahhoz az óvodai nevelésről alkotott felfogásuknak, s magának a gyakorlatnak kellene megváltoznia. Az óvoda nevelő és nem tanintézmény, szögezték le többen is. Egyikükben sem merült fel olyasféle gyanú, hogy a tankötelezettség törvényi deklarálását esetleg valamiféle előírt, poroszutas gyakorlat követhetné.- Más okok miatt nehezményezzük, ha az óvodábajá- rást ötéves kortól kötelezővé teszik - mondta a vitát ösz- szegző Petren Ferencné, a pécsi óvodaügy önkormányzati főelőadója.- Hiányzik a törvényből, hogy az óvodábajárás 3 éves kortól a gyerekek joga. Ezzel a törvény nem foglalkozik, mintha az állam nem is kívánna gondoskodni a kisgyerekekekről. Ezt a jogot ötéves kortól is a gyerekek jogaként s nem tankötelességként kellene deklarálni. Kötelezővé csak akkor válna - ez áll az országos vitához címzett javaslatunkban -, ha annak komoly szociálpolitikai indokai vannak, tehát ha a gyerek érdekében kell az óvódábajá- rás mellett dönteni. Fantom összegek Majd arról ejtünk szót, hogy „tankötelezettség” az óvodák fenntartásának kötelezettségét jelenti az önkormányzatok számára is. A 15 ezer forintos fejkvóta már régóta fantomösszeg, hiszen egy óvodás napköziotthonos ellátása valójában 50-80 ezer forintba kerül. Pécsett ugyan nem kellett megszüntetni óvodákat - sőt a bőrgyárit is átvállalta az ön- kormányzat s ezzel számuk a városban 54 emelkedett - , de mi lesz vidéken? A törvény ugyanis alanyi jogokra hivatkozva az intézmény fenntartását írja elő az önkormányzatok számára, de a költségvetés a terhekből egyre kisebb hányadot vállal.- A Magyar Óvodapedagógiai Egyesület helyi elnökeként az aprófalvakat is képviselem az egyeztető vitákon - mondta Boczné Patc- zai Klára. - A tankötelezettség korhatárának csökkentése az óvodában folyó nevelőmunka elismerése is. Bennünk fel sem merül, hogy ettől a nevelőmunkánk majd iskolaszerű lesz. Az óvodának eddig is természetes szerepe volt az iskolaelőkészítésben. Nagyobb gond az, ha be kell zárni egy intézményt, mert a község nem tudja fenntartani és a gyerek akkor és ott sem kerül óvodai közösségbe, ahol erre nagy szüksége lenne. Javaslatunk szerint ezen a gondon utazó óvó- női-gondozói hálózat enyhít- hetne.-A szaktanácsadás máris elég nagy gond - fűzi ehhez Petren Ferencné. - A törvény szerint az óvodákban csak felsőfokú iskolát végzettek alkalmazhatók. A levelező szakok viszont mindenütt megszűntek, a nyugdíj felé közeledő óvónők döntő többsége pedig csak a régi képzőt végezte el. Nem várható el tőlük, hogy most kezdjenek a tanuláshoz. A törvény a Területi Oktatási Központok létrehozásával a felügyeletet erősítené, amikor a szaktanácsadói rendszer és a szolgáltatások szorulnának segítségre. A pécsi óvodapedagógusok elég sok fogalmazásbeli, sőt tartalmi ellentmondást felsoroltak a tervezetben. Hiányzik a fogyatékosokra vonatkozó törvény. A tervezet csak iskoláról s nem intézményről beszél, az óvoda legfeljebb nyomokban szerepel. Nem tudni, a „tankötelezettség” jelentheti-e a normatívák emelését, az iskolákéval való egyeztetését. Joggal érezték méltatlannak az intézményi és szakmai autonómiát sértő, „központosító” jogosítványokat. A Területi Oktatási Központok jogkörének egy része bizalmatlanságon alapul, az egyszer már levitézlett és megszüntetett felügyeleti bürokráciát próbálja életre kelteni. A nevelőtestületi autonómián túl több ponton sérti az önkormányzatok jogkörét is, (engedélyezési procedúra, egyetértési jog), nem szólva arról, hogy három megyében csak óriásivá duzzadt apparátussal vállalhatna olyan ellenőrző munkát, amelynek a helyismeret az alapja. Gondot okozhat Mohácson 78 óvónő fogalmazta meg véleményét. Szeretnék, ha a törvény az óvódák fenntartását a kötelező alapellátások körébe utalná és nem tenne különbséget az óvoda és a napközis óvoda között. Az óvódák ügyét, amelyekből egyet sem kellett megszüntetni a körzetben, általában is kevésbé mostohán kezelné. Nem zártak be intézményeket Szigetvár környékén sem. Ács Attila művelődési szakreferens úgy ítéli meg, hogy ez a tankötelezettség - a jónéhány nyitott kérdés mellett - a gyerekek utaztatásában, étkeztetésében is gondot okozhat. Bóka Róbert
