Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-28 / 354. szám

1991. december 28., szombat aj Dunántúli napló 7 Mi lesz a vendéglátóiparral? Luxus az étterem Új bérlakástulajdonosok a láthatáron Pécsi ingatlanárak Ki gondolta volna még tíz- húsz évvel ezelőtt, amikor sorra nyíltak a „nagybefogadóképes- ségü" vendéglátóipari egysé­gek, hogy a '90-es évek elején üresen tátonganak. Ja kérem, odalett az illúzió, hogy a dolgo­zóknak természetes lesz az étte­rembejárás, csakúgy mint na­gyon sok minden, amiben akko­riban hittek ... A mai valóság az, hogy egyre kevesebben en­gedhetik meg maguknak, hogy bármilyen osztályba sorolt ven­déglőben étkezhessenek, mert a pénz másra kell. Étterembe járni manapság igencsak luxus. Pécs egyik legreprezentatí­vabb, első osztályú étterme a Palatínus szállodában van. De a karácsonyt megelőző hetekben nem eszegető emberekkel, sür­gölődő pincérekkel találkozha­tott a betérő. Az étteremben ka­rácsonyi vásárt rendeztek.- Talán mondani sem kell, hogy miért adtuk ki az étter­münket - kezdi Danka András, a Palatínus igazgatója. - Sajnos már évek óta uborkaszezonnak számít a november és a decem­ber, korábban ebben az idő­szakban bezártunk. A szállodai vendégforgalom és a helyi igé­nyek sem indokolták - hozzá kell tennem, sajnos -, hogy nyitvatartsunk, s ekkor jött az ötlet, adjuk ki a helyiségeket karácsonyi vásárnak, így vala­milyen bevételt tudunk reali­zálni. Az igazgató hozzátette, ők még szerencsés helyzetben vannak, mert januártól indul a konferenciák, rendezvények so­rozata, aztán jönnek a bálok, majd tavasszal az idegenforga­lom.- A mi jövőnket meghatá­rozza, hogy az éttermünk szál­lodával van együtt, igy arra nem kell gondolnunk, hogy érdekte­lenség miatt bezárunk. De, hogy általában mi lesz a vendéglátás jövője, az kizárólag az ország gazdasági stabilitásának függ­vénye.- Recesszió, elszegényedés, üres éttermek . . .- Jómagam nem vagyok ennyire pesszimista - mondja Rózsahegyi Tibomé, a Hotel Mediterrán éttermének veze­tője. - Az igaz, hogy az utóbbi időben alaposan megcsappant a vendéglők forgalma, de azért jó üzletpolitikával át lehet vészelni ezeket az időket. De hozzáten­ném, azért van egy olyan réteg, amely meg tudja és meg is fizeti az egyre növekvő vendéglátói­pari árakat.- Jó üzletpolitika. Mire gon­dol?- Például arra, hogy olyan légkört termetsünk az étterem­ben, ahol otthon érezheti magát a vendég, tehát nagyon fontos­nak tartom a közvetlen kapcso­lat, a családias hangulat kialakí­tását. Ezenkívül olyan árpoliti­kát valósítunk meg, hogy meg­fizethetőek legyenek az áraink. A húsnormáktól el lehet térni, lefelé is, de ennek tükröződnie kell az árban! S arra is figye­lünk, hogy ne csak drága hú­sokból készüljenek az ételeink. mi szívesen adunk többek kö­zött csirkét. Rózsahegyiné szerint a ven­déglátás átvészeli a mostani válságot, de az biztos, iparkod­niuk kell a szakembereknek.- Napközben nincs tumltus önöknél sem.-Valóban, de az esetlegesen betérő vendégeket igyekszünk pótolni csoportok szervezésé­vel, konferenciák rendezésével. A pécsi Virágcsokor vendég­lőt bérleti szerződésben Takács Ferenc üzemelteti. Hogy med­dig, bizonytalan, ugyanis köze­ledik a privatizáció. Nem való­színű, hogy kapkodnának érte.- Nem csak azért, mert gyen­gén megy az üzlet, hanem azért is, mert a helyiségek önkor­mányzati tulajdonban vannak, s hát a bérleti díjak folyamatosan emelkednek.- Ezek szerint ön nem akarja megvenni?-Nem is tudnám, de az az igazság, hogy a bizonytalan helyzet miatt nem is venném meg. A Virágcsokor azon éttermek közé tartozik, ahol élő muzsika is szórakoztatja a vendégeket. A zongorajáték sokakat vonz es­ténként, de a legfőbb bevételi forrás még sem ennek köszön­hető.- A fő profilunk az előfizeté­ses étkeztetés, naponta 100-110 főre főzünk, egy részét elviszik a környékbeliek, de vannak, akik itt fogyasztják el. Takács Ferenc több mint harminc éve van a szakmában, mint mondja, ilyen mélyponton, mint most, még nem volt a ven­déglátás.-Tudja, nem csak az a baj, hogy kicsi a forgalom, hanem az is, hogy olyanok „érkeznek” a vendéglátásba, akik ugyan nem értenek hozzá, de van pén­zük. S leginkább ők vásárolják fel az egységeket. Hová vezet ez? Nem tudom. Mint ahogy azt sem, mikor lesznek ismét tömve az éttermek, vendéglők. Tartok tőle, nem egyhamar. R. N. Az OTP Pécsett jövő évben befejezi a tömbház építéseket, de ez a fajta építkezési forma egyébként is elvesztette már népszerűségét. Ennek ellenére az ingatlanpiacon a vásárlások, cserék zömmel panel-és tömb­házi lakások tulajdonosváltozá­sát jelentik. Ez az árkategória a legelérhetőbb ugyanis az új ott­hont teremtők többségének, vagy a növekvő család szolid terjeszkedési igényeinek és szűk pénztárcájának. A város csaknem minden pontján épül­tek ilyen házak, s az áreltérések elsősorban földrajzi elhelyez­kedésükből adódnak. Most új konkurencia jelent­kezett az olcsó lakások piacán a volt tanácsi bérlemények érté­kesítésével. A bérlők a forgalmi érték 20 százalékáért lehetnek tulajdonosai eddigi otthonuk­nak, készpénz fizetés esetén pe­dig ennek is elengedik a kétötöd részét. Az első 5000 bérlő 1992. januárjának közepén kapja meg az árajánlatot, s egy hónapon belül kell nyilatkozni a vételi szándékról. Ezelőtt azonban minden eladásra kerülő épületet újra felmérnek, mert a lakbér megállapításhoz végzett méré­sek más szempontok alapján történtek, emellett az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy szinte kivétel nélkül vannak el­térések az egykori és az újra- mért adatok között. Aki vételi szándékot jelez, majd részle­tekben kíván törleszteni, az banki kamatot is fizet, de egy év haladékot kap az összeg kie­gyenlítésének megkezdésére. Ha viszont nem kívánja megvá­sárolni otthonát, akkor az ön- kormányzat megkísérli a lakot­tan történő eladást is. Vagyis, a forgalmi érték feléért verseny- tárgyaláson meghirdeti a lakást, ahol az új tulajdonos a bérlő bentmaradása mellett jut az in­gatlanhoz. Az általa meghatáro­zott bérleti díj pedig nem lehet nagyobb, mint az önkormány­zati bérlakások díja (1991 évi 20. számú Önkormányzati ren­delet). A most felmérésre ke­rülő 5000 bérleményt jövő év első negyedévében újabb 3-4000 lakás értékesítése kö­veti. így azonban új otthonok nem keletkeznek, csak új tulaj­donosok. Azaz várhatóan ettől nem esnek le az ingatlanárak, sőt a csökkenő lakásépítések előbb-utóbb éreztetik hatásukat a stagnáló piacon. A tömb- és panellakások ér­tékesítési árai - különböző in­gatlanközvetítő irodák adatai alapján - jelenleg a következő­képpen festenek: A legnagyobb mértékű adás-vétel érthetően Kertváros­ban zajlik. Itt a 15-20 éve épült lakótelepi városrészben 22-23 ezer Ft/négyzetméter az átlagár. A „Rózsadomb"-on, a málomi részen és a nagyárpádi városré­szen a legöregebb ház is fiata­labb tíz évesnél. Itt az eladási árak 24-25 ezer Ft/négyzetmé­ter körül mozognak, de az Illyés Gyula út menti nyeregtetős épü­letekben ennél 2-3 ezerrel ma­gasabb a vásárlási érték, mert a korszerű helyiség kapcsolások, étkezős kialakítás és a modern burkolatok miatt sokkal népsze­rűbbek. Ugyanitt a sorházi laká­sok árai 28 ezer Ft/négyzetmé- ternél kezdődnek. Más kérdés, hogy alig történik adás-vétel. Uránvárosban a 74 négyzet- méternél kisebb otthonok a gyakoriak. Koruk 20-tól 40 évig terjed, a téglaépületeket pedig többnyire utólag komfortosítot- ták. Aruk mégis 23-25 ezr Ft/ négyzetméter között mozog és a kereslet is élénkebb. A legna­gyobb vásárlási kedv a belvá­rosi lakások iránt mutatkozik, annak ellenére, hogy itt a 40 ez­ret is elérheti a négyzetméter ár. Itt viszont a kínálat a minimális. A központ peremvidékén - Ko­dály Zoltán út, Szlíven kör­nyéke - már ismét 30 ezer alá kerül a négyzetméterenkénti vé­telár. Az igazi rózsadombnak az Asztalos János és a Jurisigs út környéke nevezhető. Itt a ha­gyományos panelházi lakások ára 35 ezer Ft/négyzetmétemél kezdődik, de a sorházaknál a 45 ezret is elérheti, és a szórványos hirdetésre mindig akad vevő. Ahol viszont megvan az eladási hajlam, ott hiányzik a vásárló. Ez tapasztalható a Tolbuhin út mentén, ahol a panel és feszített vázszerkezetű épületek for­galmi értéke nem éri el a 20 ezer Ft/négyzetmétért sem. Összességében azonban el­mondható, az ingatlanforgalom is hasonló helyzetben van, mint az autópiac: jóval nagyobb a kí­nálat, mint a kereslet, így az el­adások általában jelentős áren­gedmények mellett születnek. Mészáros Endre Baranyai befektetőket keresnek KONG SHOP Hongkongi játékok és számítástechnikai termékek Előnyök és hátrányok Az év elején felröppent a hír, hongkongiak jönnek a Cse- pel-szigetre, később Győr kör­nyékére jelezték a letelepedésü­ket, végül is mindkettő vaklár­mának bizonyult. Az ötlet sok vállalkozó képzeletét megmoz- gata, s nem voltak ezalól kivéte­lek a baranyaiak sem. Hasonló meggondolásból járt a közelmúltban Hongkongban Darabos István is, a pécsi Bri- kimpex kft megbízott mene­dzsere. Olyan üzletfeleket kere­sett, akik szívesen hoznának tő­két és gyártási eljárásokat Eu­rópába, Magyarországra. Az első út számos közvetlen üzlet­kötést eredményezett, de tanul­ságos és kiábrándító tapasztala­tokat is hozott. Ezekből adunk most egy kis ízelítőt. Közismert tény, hogy Hong­kong had-és külügyi szempont­ból 1997-től Kínához tartozik majd, mindez azonban a helyi üzleti élet szereplőit még alig foglalkoztatja. Egyébként is számukra csak Japán és Ame­rika piaca létezik, mert a hong­kongi termékeket Nyugat-Eu- rópába csak igen magas vá­mokkal engedik be. Kelet-Eu- rópa országai pedig mindeddig nem jelentettek reményteli lehe­tőséget. Az új piacok megszerzésére azonban mindenkor igen nagy energiát fektetnek, így különle­ges érdeklődéssel hallgatták a magyarországi változásokból adódó esélyeket. így megle­pődve vették tudomásul, hogy nálunk már létezik devizaátuta­lás és kivihető a befektetések hozadéka, s kedvező feltételek­kel akár a nyugati piacra irányú­iéi áruközvetítés is megoldható. A hongkongi kereskedelmi ka­marának működik ugyan Buda­pesten egy kirendeltsége, de a cégek szinte kizárólag csak közvetlenül kötnek hosszútávú kapcsolatot, azt is igen körülte­kintően előkészítve. Terméke­ket, mintadarabokat viszont szívesen küldenek egyszeri szerződések alapján is, és egy-egy ilyen üzlet önmagában több nyereséget hoz, mint a ki­utazás költsége. Éppen ezért a Brikimpex kft január végén 10 napos utat szervez Hong­kongba, az ázsiai játékgyártók kiállítására, ahol a helyszínen az összes játék-nagykereskedő­vel találkozhatnak az érdeklő­dők. Egyúttal régióbeli gyártási lehetőségek részletesen kidol­gozott pénzügyi terveit viszik magukkal, know-how-t bizto­sító partnert keresve olyan ter­mékek baranyai előállítására, melyeknél a szállítási költség a haszon jelentős hányadát fel­emésztené. Ami azonban ennél is konkrétabb: jövő évben a kft megkezdi Pécsett egy 250 négyzetméteres alapterületű 3 szintes KONG SHÓP kereske­delmi és információs központ építését. A hongkongiak az árut ingyen adják, a gazdasági társa­ság pedig most baranyai befek­tetőket keres, mert saját erőből jelenleg csak egy szint kialakí­tására képes. Mészáros E. Nem végállomás, csupán egy hosszúra nyúlt közeledési sza­kasz lezárása, amelyet az együttműködés újabb fázisa kell, hogy kövessen - így érté­kelik általában a szakértők a Magyarország és az Európai Közösség között végre létrejött társulási szerződést. Az okmány, amelyet - a len­gyel és csehszlovák vezetőkkel együtt - most írt alá Brüsszel­ben Antall József miniszterel­nök, kétségtelenül átfogó kere­tet ad hazánk és a nyugat-eruró- pai integráció kapcsolatainak fejlesztéséhez. Tíz esztendő? A magyar kormányfő nyilatkozata szerint ennyi idő áll előttünk, hogy megtörténjék a felzárkózás az EK gazdasági, kereskedelmi és politikai szintjéhez, s ennek alapján a 90-es évtized vége felé lehetne számítani esetleg teljes jogú csatlakozásunkra is. Kell ez a „várakozási stádium”? Vitathatatlanul, hiszen az el­térő normák és jogszokások, technológiai és pénzügyi felté­telek egyelőre nemigen tennék lehetővé az azonnali teljes jogú (és kötelezettségű) belépést - még ha a fogadókészség meg­lenne is. (Márpedig jól tudjuk, jelenleg az sincs meg ...) Előnyök és hátrányok? A brüsszeli szerződés tartalmaz ilyet is, olyat is, elvégre a társu­lás nemcsak jogokkal ruház fel bennünket, de egy sor kemény kötelmet is ró hazánkra, a piac­nyitástól, vám-leépítéstől a kivi­tel-korlátozásig. A jogok és terhek együttléte persze minden, kompromisz- szumok alapján létrejött szerző­dés természetes velejárója. A lényeg immár az, hogyan hasz­náljuk ki a legjobban a felzár­kózás frissen nyílt esélyeit. Mert igazában ezen múlik, hogy évezredünk végére csakugyan „megérkezünk-e” (átvitt érte­lemben is) Európába ... Szegő Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents