Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)
1991-12-28 / 354. szám
8 aj Dunántúli napló 1991. december 28., szombat Félszázados a pécsi ferences betlehem 310 milliárd nyugdíjakra Emelés két lépcsőben Régi problémája a magyar nyugdíjrendszernek, hogy a nyugdíjak reálértéke folyamatosan csökken és ennek korrigá- lásásra csak időnként tesznek kísérleteket. Az eddigi korrekciós gyakorlat egyik legnagyobb hibája az volt, hogy pillanatnyi megfontolásokból, az éppen rendelkezésre álló maradvány-összegektől függött az emelés ténye, illetve mértéke. A társadalombiztosítási rendszer reformjának egyik alapvető távlati célja a nyugdíjak értékállóságának megőrzése lesz. Surján László népjóléti miniszternek a Parlament előtt elhangzott beszédéből azonban kiderült: ezt egyelőre még nem tudja biztosítani a kormányzat. Amit a jövő évre fel tud vállalni a társadalombiztosítás: egyelőre még nem az értékállóság, de egy komoly lépés e felé. Ugyanis az átlagkeresetek növekedéséhez kívánják kapcsolni a nyugdíjemelés mértékét. Ez mindenképpen komoly haladás, hiszen az emelésnél egy automatizmus és nem a maradékelv érvényesül. A Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetési tervezete szerint szétválik a Betegbiztosítási Alap és Nyugdíjalap. Ez utóbbiba folyik majd be az eddigi 10 százalékos nyugdíjjárulékból 6 valamint a 43 százalékos társdalombiztosítási járulékból 24,8 százalék. így, amennyiben a gazdasági folyamatok az előrejelzések szerint alakulnak, jövőre 310,5 milliárd forintot tud majd fordítani a TB nyugdíjkifizetésekre teljes 521,7 millió forintos bevételéből. A 310,5 milliárd forintos összegből nyugdíjemelésre 48,8 milliárd jut. Ez a nyugdíjak 19,5 százalékos emelését teszi lehetővé, ami megfelel az átlagbér-növekedés tervezett nagyságának. A nyugdíjak emelésére két lépcsőben kerülne sor, márciusban és szeptemberben. A végrehajtás pontos tervezetét azonban csak a költségvetés elfogadása után terjeszti majd' a kormány a Parlament elé. Az általános nyugdíjemelés keretösszegéből - ugyan elég bizonytalan nagyságban - de előreláthatóleg marad majd bizonyos összeg. Ezt a tételt használják majd fel a régebben megállapított, s így nagyobb értékvesztést szenvedett nyugdíjak elmaradáásnak részbeni ellensúlyozására. (MTI-Press) P.P. Élt századunk húszas éveinek elején Budapesten egy Tóth Ferenc nevű, műbútorasztalosnak készülő fiatalember, aki Kálmán József híres asztalosműhelyében kitanulta a mesterséget, még az antik bútorok restaurálását is. Hivő katolikus volt, s amikor lekiatyja, P. Bohnert Valérián a ferencesek mária- gyüdi kolostorában házfőnök lett, meghívást kapott tőle, ugyan jönne már le hozzájuk, s szedje rendbe a ház nagyon is javítgatásra szoruló bútorait, házieszközeit. Tóth Ferenc egész felszerelésével megjelent a zárdában, s mire elkészült a munkával, azzal állt Valérián atya elé, hogy maradna ő továbbra is ott, barát szeretne lenni. 1929-ben már Szécsényben novicius, majd mint dolgozó fráter élni kezdi a fizikai munkát végző testvérek világát. Nem volt az ilyesmi szokatlan a ferencrendieknél, hisz maga Assisi Szent Ferencet sem szentelték fel papnak. S nálunk II. József előtt számtalan, mesterségét jól tudó szabó, cipész, asztalos serénykedett a ferences műhelyekben. P. Oszlay Osz- wald volt az a provinciális, aki az 1920-as években nekilátott a munkás-fratemítás újraállításának, s döntött úgy, épp Ferenc testvér máriagyüdi tevékenykedését látva, hogy létre kell hozni egy oltárépítő műhelyt. Pécs adott helyet az oltárépítő tetvéreknek, akik 1929-től fogtak neki a munkának, Tóth Ferenc, azaz Ernő testvér vezetése alatt, akit a Tabula, - a rend tagjainak névsora, - fráter di- rectomak említ. Első munkatársai az ugyancsak asztalos, nagykanizsai fr. Túri-Kovács Leander és fr. Százdi Krizológ voltak. Krizo- lóg, akit krizsónak is emlegettek, s aki Gyöngyösről jött, hamarosan a műhely mindenese lesz, az aranyozást is elsajátította. Fr. Urbán Gordián és a szintén Nagykanizsáról származó fr. Golenkó Gallusz a további asztalos-testvérek, de van már festő-mázoló fráter is, Zsmboki Zénó és fr. Szentgyör- gyi (Sztopka) Geminusz. Ez utóbbi Rómából jött haza a pécsi Szent József Műasztalos Műhelybe, ahol nemsokára ott találjuk a valkói fr. Pintér Ferg- rint, fr. Domonkos Dezsőt és fr. Agócs Barnát is. Munkájuk nyomán sorban épülnek, szépülnek Pécs, Mohács, Jászberény, Szigetvár, Szeged kolostoraiban az oltárok, oratóriumok, a „ferences barokk” remekei, - amikor 1936-ban az akkori tartományfőnök, P. Hermann Hermene- gild egy ferences betlehem felállításának gondolatát veti fel Ernő tét vér előtt. Beszélgetésük eredménye: Ernő fráter társával, Leanderrel végiglátogatja Itália templomait, s úgy találják, hogy a római San Antonio betleheme felel meg leginkább elképzelésüknek. 1940-ben kezdődik el a betlehemépítés - és karácsonyra faragva, festve a kis Jézus, Mária, Józsf alakja. Az első három szoborhoz siklósi füzet használtak, a többi alakhoz a mohácsi Gyöngy-szigetről kerítettek hatalmas fűz- és nyáiTÖnköket. 1941 december 24-re együtt állt a teljes betlehem. Szépséges, monumentális, az igazi „ferences karácsony” gondolatvilágát idéző kompozíció az egész szentélyt betöltötte. Ott volt a jászolban a Kisjézus, mellette Szűz Mária, Szent József, glóri- ázó angyalok, pásztorok, az állatok, barik, puli, tehén, szamárka, hogy csatlakozzanak hozzájuk Vízkeresztkor az ajándékot hozó Napkeleti Bölcsek, pazar ruhákban, tevével, elefánttal, kísérőkkel. Az oltárépötő testvérek szinte csodát műveltek, gyermek, felnőtt ámuló tekintettel nézte a majd életnagyságú figurális ábrázolást, melyhez hasonló ma sincs hazánkban. Aztán jött 1950 június 10. — és a ferences kolostor lakóival Ernő fráter és munkás-testvérei is teherautóra kerültek. A „Barátok temploma” plébánia lett, a Betlehem azonban napjainkban is itt van köztünk, hívogatja a látogtókat. Világra jöttének éppen idén ünnepelhetjük 50 éves jubileumát. Rozsnyói György Át kell szervezni a környezetvédelmet? s Árulkodó vizek Kinek a pénzén kell ezt csinálni? Lehet-e politikamentesen beszélni a környezetvédelemről? Látszólag buta a kérdés és csak annyit lehet még hozzátenni: remélhetőleg buta. Mert ismét szóba került a környezetvédelem átszervezése, s jóllehet: egy alapvető gondhoz kötődően, ám jelenlegi állapotában is még csak úgy működik, hogy éppen kinőni igyekszik a pelenkáskort. Értve ez alatt most a legutóbbi átszervezés óta eltelt időt. Na, de hogy kerül ide a politika? A vita ugyanis minisztériumi szinten kezd testet ölteni. Ennyiben máris nehéz arra gondolnunk, hogy tisztán környezetvédelmi szempontok indokolnák a készülődést a szervezet működésének megváltoztatására. Hogy ne rébu- szokban szóljunk erről: a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak négy helyettes államtitkára van. Egyikükhöz tartozik a természetvédelem, aki egyúttal az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke is. Egy másik államtitkár „asztala” a környezetvédelem, ám ennek felső szerve, az Országos Főfelügyelőség irányítása már nem az ő feladata, hanem a köz- igazgatási államtitkáré. Ki tudja, miért, de ez így van. Vagyis az országban működő 12 környezetvédelmi felügyelőség az ő hatáskörébe tartozik, a környezetvédelmi helyettes államtitkár csak a minisztériumban működő három szakfőosztályt dirigálja. Mindez önmagában legfeljebb érdekesség lenne, amiből jóindulatú következtetéssel azt vonhatnánk le, hogy feladatot keresnek maguknak a minisztériumi tisztségviselők. Sokkal fajsúlyosabb a rendezetlenség annak tükrében, hogy jószerével még felállni sem tudott teljes mértékben a legutóbbi átszervezés sokkjából a környezetvédelem. Ez természetesen bélyeget nyom működésének eredményességére. Ne a szakemberek felkészületlenségére, az akarás hiányára gondoljunk, hanem például a munkájukat meghatározó kötelező előírások kiforratlanságára. A közelmúltban a már említett területi felügyelőségek vezetői beszélgetést kértek miniszterüktől. Részint éppen a rendezetlenség miatt, részint azért, mert eleddig nem volt vele szerencséjük találkozni. . . Konkrét példát hoztak fel az ellentmondó rendelkezésekre, éspedig a víz minőségének és mennyiségének védelme kapcsán. Éz teljes mértékben zavaros a vízügy és a környezetvédelem között - a vízkárelhárítás mindkettő feladatai között megmaradt. A kérdés: akkor kinek a pénzén kell csinálni? A környezetvédelmi szakemberek joggal teszik fel a kérdést: hogyan vállaljanak felelősséget a vizek minőségéért, ha a kár elhárításához szükséges pénzzel nem rendelkeznek? Előírhatják a kárelhárítási munka kötelezettségét a vízügyi szakembereknek - ehhez nekik van joguk. Vittek magukkal javaslatot is a „tizenkettek” a minisztériumi találozóra: ne beszéljünk vízkárról, hanem környezeti kárról, erre a tárca különítsen el egy meghatározott összeget. Ha a környezetet károsító ismeretlen marad - egyáltalában nem ritka -, ebből az össszeg- ből végezzék el a kárelhárítást, ha ismert, ebből lehet a szükséges pénzt megelőlegezni. A területi szervek vezetői azt remélik, hogy a minisztériumban elválasztják egymástól a hatósági és a kormányzati munkát. Magyarul: szerencsésebbnek tartanák a „generális irányítást", a tárcák közötti ellentmondások feloldását, ellenben a másodfokú hatósági munkát hagyják rá a kifejezetten szakmai szervekre. Csakhogy az egymásnak ellentmondó, az egymást átfedő jogszabályi rendelkezések, a munka zavartalanságát biztosító állásfoglalások, útmutatások kialakítása egyre késik. Ez annak ismeretében veszélyes, hogy eközben - a konkrét példánál maradva - egyre több környezeti kár éri a különböző vizeket, s a szervezet működésének anomáliái a folyókat, tavakat, víznyerő bázisokat is zavarossá teszik. Olyannyira már, hogy például Szathmáry Magdolna, a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója - aki tényleg tudja, mennyi mindent és milyen sürgősen kellene tenni a környezet védelmében - a régióban a helyzetet katasztrofálisnak minősíti. Ez nyugtalanító - de mivel bíztat bennünket a minisztérium. Mészáros A. Faliratok A jelenség korántsem új. Már a cro-magnoni és neandervölgyi ősünk is úgy üzent az utókornak, hogy hajlékául szolgáló barlangjának falaira sokszor máig is megfejtetlenül maradt ábrákat rajzolt. De ezt tették az inkák, az aztékok és egyiptomiak is, akik nem kis gondot okoztak a hieroglifák megoldásán fáradozó tudósoknak. Ámbár sok közülük megoldást nyert, engem mégis izgat a kérdés, vajon mennyi ma is használható bölcsesség maradt rejtve előttünk. Kedvelt szórakozásom volt annakidején, hogy a Kos- suth-Király utcán az ég felé fordított fejjel, az épületek eladdig soha nem látott homlokzatait, díszítéseit nézegetve sétáltam végig, s megdöbbentem, számomra milyen ismeretlen világban mozgok nap nap után. Ajánlom olvasóimnak, próbálják egyszer-egyszer ezt megtenni a mindennapos útjukat szegélyező házakkal, a minduntalan koptatott utcákkal és rájönnek majd, hogy egy számukra majdnem ismeretlen közegben élnek, mozognak, tevékenykednek. Ennek a kedvelt szokásomnak mintájára kezdtem erőteljesebben odafigyelni a nyilván nem az utókornak szánt falfeliratokra, amelyek válogatás nélkül éktelenítik frissen renovált épületeinket csakúgy, mint az elaggottakat. Megoldásuk, megértésük könnyebb, mint a megoldatlan hieroglifáké, de aktualitásuknál, gondolattársításra ösztökélő mondandójuknál fogva hol aggódást, hol értetlenséget, hol mosolyt váltanak ki belőlem. Melyik milyent! Mert mit kezdjek például azzal a felirattal, hogy „Hazudtatok!” Járjak utána, mikor írták, és kinek szól? Inkább elhiszem, hogy egyik legáltalánosíthatóbb szlogenről van szó. Aktualitása ugyanis nem annyira az időben, mint abban a világban rejlik, amelyben egykor éltünk, ma élünk és holnap élni szeretnénk. Időtlen hát a szó! De van imperativusban megfogalmazott felirat is. „Csókolj meg!” - ösztökél. Nem tudom ki kéri, kitől, azt sem hol találom a szerzőt, legkiváltképpen azt nem, érdemesnek tartanám-e, hogy felszólításának eleget tegyek. Kedvelt árudámba többlépcsős grádics vezet. Egyik nap reggelén minden második fokon fekete festékkel pingált horogkeresztet láttam. Másnap az üresen hagyottakon pirossal éktelenkedtek az ötágú csillagok. Én - s nyilván sokan mások, akik mindkét jel alatt éltük le életünk egy szakaszát - megborzongtam kissé. így együtt a két jel nemcsak történelmet idézett, de belémfészkelte a jövőért való aggódás nehezen oltható lángját is. Ich bin Pessarium - hirdeti egyik falfelirat. Nagy P-vel. Nem tudom tudathasadásról vagy csak primitív módon történő felajánlkozásról van-e szó? Göbbels nevével egyik legforgalmasabb utunkon találkozom. Csak azért szeretném tudni, ki írta, mert aligha hiszem, hogy olyan, aki az említett nevével fémjelzett korban élte át mindazt, amit ma nemes egyszerűséggel fasizmusnak hívunk. Ha pedig mindez rejtjeles üzenet a mai Göbbelseknek, a lakonikus felirat már jóval többet mond nekem. S remélem másoknak is. Hol vagytok proletárok? - kérdi valaki, akiről nem tudni, ha megtalálná őket, ellenük, vagy melléjük állna-e? Ismert és elfelejtett beat-ze- nekarok nevét, a kultúra perifériájára szorult, vagy mindig is ott élő hírességek neveit, a ma már alig valami örömet okozó futballcsapatok jelzéseit nemcsak az idő, az emlékezés is elkoptatta. De a jelenség mindenképpen figyelmet érdemel. Nem vészharangok zúgatására gondolok, mégcsak számonkérő akciókra sem. Csupán a szociológusok, pszichológusok bölcs és nehezen támadható véleményére, akik a társadalom molekuláris jelenségeiből, a mozgások nemcsak kisejlő, de jók kitapintható irányából figyelmeztetnek veszélyekre, melyek leküzdésére nem a falakra firkált ellenvélemények, de bölcs, megfontolt, körültekintő és az ellenfelet nem ellenségnek, de meggyőzni és magunk mellé állítandó alanynak tekintik. Hallgassunk rájuk! És néha gondolkodjunk el a falra írt üzenetek mögött fel-feltámadó indulatok és vélemények indítékainak kifürkészhetetlensé- gére. Bokrétás András Gyógyszerárak Január elsejétől még nem, februártól viszont jónéhány gyógyszer ára emelkedik majd - válaszolta az MTI érdeklődésére dr. Matejka Zsuzsanna főgyógyszerész. Januártól egyelőre a nagykereskedelmi árak változnak meg, a gyógykészítmények patikai árait ez nem érinti. A gyógyszerárak emelkedését kiváltó okokat sorolva a főgyógyszerész elmonda: a hazai gyógyszergyárak január 13-tól átlagosan 12 százalékkal emelik áraikat. Ez a növekedés a magyar gyógyszeripar 813 termékéből összesen 603-nál jelent a fogyasztó számára többletköltséget. Jelentősebben azon készítmények ára emelkedik majd, amelyeknek kis sorozatnagysága, s elavultságuk okán nem gazdaságos a gyártásuk. Ilyenek például bizonyos hormonkészítmények és néhány szívre ható gyógyszer.
