Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)
1991-12-24 / 352. szám
8 új Dunántúli napló 1991. december 24., kedd Ady Endre Az Úr érkezése Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom. M egemelkedik az a kisded, alig másfél, két méteres magaslat a falu közepén, amelyre az evangélikus templom épült. Eternitlemezeit moha fedte, összekeveredett színében a zöld, a szürke; tornya a diadalmas magasságban forgatta a négyfelé tekintő hatalmas toronyóra mutatóit; csak felnéztünk a szüntelen sürgés-forgás áramában, s máris tudtuk: mikor dél, délután, estalkony? Megemelkedik - mondom, mintha mesére emlékeznék - az evangélikus templom kettős pléhkeresztje a torony csúcsán, akár ha szárnyakat eresztene, szárnyakat, amelyek féltőn óvják a hívő gyülekezetét, mint madárfészek a fiókákat. Ki tudja, mikor, hol, hogyan, milyen téglából emelték ez a templomot édesanyám elveszett ősei a falu közepén, a kisded Csanády János: Templom a dombon dombon? Van, van, van ősidők óta, áll abban az időben is, amelyre a gyermek még visszaemlékezik egyáltalán. Talán gróf Batthyány Lajos, az első független magyar kormány miniszterelnöke emeltette az általa alapított falu ékességének az 1800-as évek első harmadában, amikor éppen-hogy-csak elcsitultak a napóleoni háborúk világverő csinnadrattái; amikor a Dunántúl Somogy-országgal érintkező pusztáin, erődirtásain, a Mezőföld nyugati szélén épült, növekedett a mi falunk. El, él, él tehát nálunk ma is olyan elevenen, mintha ki sem végeztette volna a Habs- burg-önkény; él, fellebeg szelleme, mint a reformkor óriásaié, s ha zsoltárt hallgatnak elfáradt ükeim a templomhajóban, akkor is még a falu névadójára emlékeznek. Emelt fővel magaslik az a templom a kisded dombon, a falu közepén: testvériesen közrefogja jobbról és balról a református és a katolikus templom; s ha felmerül áhítatomban karácsony, pünkösd, húsvét táján, édesanyám képe emelkedik fel a dísztelen, fehér falak között a zsoltár áramában. S karácsony, pünkösd, húsvét táján odajárnak húgaim is, akik a reverzális következtében anyjuk vallását örökölték a két egyházba, a reformátusba és az evangélikusba tartozó szülőktől; odajárnak, s engem (mint régen) irigység fog el, mert ők hárman ülnek be az istentiszteletre, s alig kőhajításnyira tőlük én magamban árválkodom a református templom áhítatában. Karácsonytájt puha, szélesre teregetett vattacukrával megüli a hó, befátyolozza mindhárom templom mohás paláját, meg- zöldült bronzkeresztjét; s ez a békesség, ünnepi halkság a csend keresztje alatt közös áramába von engem is, s megérzem újra a békítő anyai szó si- mogatását, apám szólítását névnapomon. Mindketten már odaát. Csak a dombocskán a templom, a kiáramló zsoltár emlékezik rájuk is, rám is; rám, a kis kölyökre, aki még látja a szinte gyermek édesanyát fellépegetni a tél havában azon a templomi lépcsőn. Új Nap született A Szépművészeti Múzeum képeiből Gasparre Diziani (Velencei mester, 1698-1767): a királyok imádása. Jézus születésének történetét Lukács evangélista elbeszéléséből ismerjük, a napkeleti bölcsek hódolásának jelenetét pedig Máté evangélista szavai alapján. A szűkszavú evangéliumi elbeszélést a középkori irodalom bővítette színes történetté éppúgy, ahogyan az évszázadok során a jelenetet megörökítő festők és szobrászok. Karácsony ünnepét, azaz Jézus születését, a 4. században tette hivatalossá a győzedelmes keresztény egyház, mégpedig az ókori Róma kedvelt ünnepnapját, „a legyőzhetetlen napot” helyettesítve vele, december 25-ére helyezte az ünnepet. Jézus születésének bensőséges és átélt megünneplése Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik, aki 1223 karácsonyának éjjelén az erdőben helyezte el a jászolt, és a legenda szerint az eleven Jézus-gyermek jelent meg benne. Jézus születésének ábrázolása a 4. századtól napjainkig a művészet kedvelt témája. A jelenet színhelye a bizánci művészetben a barlang, a nyugat-európai művészetben pedig a romos istálló épülete. Korábban Máriát gyermekágyban fekve ábrázolták, majd a 15. század óta inkább a Gyermek előtt dérdre borulva ábrázolták a festők. A többnyire aggastyánként megjelenő Szent József házias teendőket lát el, vagy a Gyermek imádásában vesz részt. Gerard David képén kezében egy gyertyát tart, pedig fényes nappal van. Szimbolikus ábrázolás Agnelo Bronzino (Firenzei mester, 1503-1572): A pásztorok hódolása. ez is, azt jelzi, hogy az égi fény, azaz Jézus, elhomályosít minden földi fényt. Az újszülött az ábrázolások egy nagy csoportjában nem jászolban, hanem különös módon a csupasz földön fekszik, jelezve nemcsak a Szent Család földi szegénységét, hanem eljövendő életútjának szenvedését is. 1 ngelo Bronzino képén különös motívumot látni, a Gyermek egy földbe süllyedő antik márvány oszlopfőn fekszik. Az oszlop az elmerülő antikvitás, illetve az ótestamentumi korszak letűnését jelzi, amely a Megváltó érkezésével a múltba süllyed. Lienhard von Brixeau tiroli mester képén az újszülött szorosan bepólyálva fekszik a vesz- szőkosárban, falusi gyermek módjára, de a testéből szétáradó aranysugarak jelzik, hogy ő az „új nap”. Az evangéliumi elbeszélés szerint a megszületett Jézust elsőként az egyszerű és szegény nép képviselői, a nyájukat legeltető pásztorok láthatták. így írt erről egy ferences szerzetes a 14. században: „A pásztoroknak jelent meg a fény öröme, nekik mondatott meg elsőként, hogy a Megváltó megszületett. Nekik, a szegényeknek, akik keményen dolgoznak, és nem a gazdagoknak.” A 15. század óta ábrázolták a festők a pásztorok hódolatát; a flamand David képén a gyermekifjak együgyű sutasággal, megilletődötten állják körül az újszülöttet, Bronzino képén az itáliai reneszánsz szellemének megfelelően erőteljes és szép ifjak. Egy idősebb társuk dudaszóval köszönti a Gyermeket. E híres képnek különleges varázst ad az alkonyati ég sötétkék fénye. A festők aránylag ritkán ábrázolták éjszakai jelenetként a Karácsony-éjt. A pásztorok után érkeztek a napkeleti bölcsek, akiket egy csillag vezetett Bethlehembe. Ezért vélték őket csillagjósoknak, azaz mágusoknak is. Szent Ágoston értelmezése szerint ők jelentik a pogány világ meghódolását a Messiás előtt. A feudális középkorban a mágusokból világi uralkodók, királyok lettek, akik a világi hatalom hűbéri hódolatát fejezték ki az új király előtt. A 15. század óta a három király a három akkoriban ismert földrész, azaz Európa, Ázsia és Afrika jelképe, ezért ábrázolták mórként a harmadik királyt, például Diziani képén is. Gáspár, Menyhért és Boldizsár neve is csak a középkor végén vált általánossá. A három király nem csupán a három földrész, hanem a három életkor képviselője is. A királyok gazdag ajándékai ugyancsak szimbólumok, az arany a világ feletti hatalom, a tömjén Krisztus főpapi mivoltának jelképe, a mirrha pedig a kereszthalál előrejelzése. A reneszánsz óta a királyok imádásnak és utazásának ábrázolása nagyszerű alkalmat adott a festőknek a gazdagság, a pompa, az exotikus viseletek megörökítésére. A művészet történetében Jézus születésének számtalan nagyszerű ábrázolása született meg, melyek elsősorban az evangélium időtlen üzenetét fogalmazták meg, másrészt saját koruk és jelenük valóságát is. így lett ez a téma is az európai művészet örök megújulásának egyik jelképe. Urbach Zsuzsa Karácsonyi népszokások A magyarságot letelepedésétől kezdve többféle hatás is érte, melyek együttesen a magyar karácsonyi szokások kialakulásához vezettek. Ilyenek voltak a középkortól kezdve a katolikus egyház szertartásai, karácsonyi énekei, továbbá a szerzetesek és tanítók által ideplántált színjátékszerű mozzanatok, mint a karácsonyi játékok, a jászolállítás szokása. Ezeknek a századok során népi formaváltozatai alakultak ki. Más, inkább mágikus jellegű rítusok is meghonosodtak nálunk, mint a karácsonyi asztal szertartásos elkészítése, a karácsonyi szalmahintés szokása, a pásztorok karácsonyi vesszőhordása. A karácsonyfa-állítás szokása a XIX. század negyvenes-ötvenes éveiben városon jelentkezett először, ma azonban országosan elterjedt, és ahol gyermekek vannak, mindenütt állítanak karácsonyfát. A karácsonyi népi színjáték középpontjában hazánkban a kifordított bundát viselő bohókás betlehemes pásztorok tréfálkozása, éneke, játéka áll. A betle- hemezők házilag készített jászol vagy templom alakú kis betlehemet hordoznak magukkal. Ma általában gyermekek adják elő a betlehemes szövegeket. A betlehemes játékok fő jelenete hazánkban a pásztorjáték. A mezőn alvó pásztorokat az angyal az újszülött Jézushoz küldi. A főszereplő egy öreg pásztor, akinek félreértései jelentik a humor fő forrását. A játékok további mozzanatai a következők: a szent család szállást keres. Ezután a pásztorok, néha a napkeleti királyok is, ajándékot visznek a kisdednek. Galambosi László: Melengető Jégboglyát púposító, vadak szőrbekecsét hóval habosító December, kristálybakancsú Apó, úgy várlak, mint madárgyógyító öregapámat. Jön az erdőből, bánatát korhadó tuskókban hagyta, gallyakat ringat, domborul fenyőillatú zsákkal. Letekint a völgybe, hol kerteket szagoló házak hevernek, akár kövéren vizslató komondorok. Dalol a szél, bölcs bokrok tarisznyáiból manók mosolyognak. A hold keféje fényesre súrolja az eget, ha a felhők matatása véget ér. Iparkodó szán varjakat riasztó, szalmasubájú szekér bakjáról magasba imbolyog a hajtó bozontos árnya. Tornyot épít a nyugalom: Fogadj be Uram, üdvözlégy Mária! Ballagó vándor markában ezüsthomlokú lángocskát gömbölyít a zúzmarát bámuló lámpa. Bátyám gyorsröptű arkangyalra bólint, hálálkodik fohásszal-teli fuvolája. Harang szólít a hegyről, melengető bunda veri piarkadat-rózsától pirosló sarkam. Hallom a pásztoroló fák kisded-köszöntő énekét. Szirony pillog a csengőkre figyelő fagyban. Kondul a Világ, a csillagtól földig, földtől csillagig buzgolkodó Béke muzsikál. Jászolhoz borulva batyuját megoldja három kántáló király. Bertók László: Elképzelni hogy soha még A pillanatban benne van mint a pohár vízben az ég csak körül kell írnom magam meg kell jelölnöm a helyét kimerevedni mint a kép ülni a bezárt moziban bevallani hogy szanaszét hogy nincs is rá pontos szavam csak a miért mennyi hogyan fölötte mint valami gép kételkedni bizonyosan illesztgetni részhez a részt elképzelni hogy soha még s tudni hogy akkor sem olyan.
