Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)
1991-12-24 / 352. szám
1991. december 24., kedd aj Dunántúli napló 7 Unokáink fogják látni? Pécsi körséta Ráday Mihállyal. Ráday Mihály a Vasváry villával, az MTA székházával is megismerkedett. Läufer László fotói Amikor két hete Pécsett forgatott Ráday Mihály az Unokáink sem fogják látni című városvédő tévé sorozata részére, lapunknak adott interjú közben sok mindenről beszélgettünk, s többek között szó esett a városról, annak értékeiről és hibáiról. Akkor megállapodtunk, hogy egy napot Pécsnek szánva, tipikus „rádays” szemmel végigjárja velünk a várost. Rendkívül sok elfoglaltsága miatt a következő vasárnapját áldozta erre a pécsi sétára. Ráday nem Ráday lenne, ha a vonatról leszállva nem mindjárt azzal kezdte volna, hogy Pécsnek nem lenne szabad így fogadnia a vendégeit. A nemrég helyrehozott szép, régi állomásépületnek a nyugati oldalához biggyesztett, nem oda illő toldalékra s a benne működő különböző, valóban nem épületes és gusztusos látványt nyújtó büfé fülkékre mutatott: „Jó lenne tudni, ki tervezte, és főként ki adott engedélyt annak idején arra, hogy egy másik ember (a régi épület tervezője) munkáját és egyúttal az állomás képét így tönkretegyék. Az állomásépület mögötti ronda tűzfal sem méltó Pécshez.” Felfelé haladva a Szabadság úton a szép, egykor elegáns házakat látva megjegyezte, ezek a házak olyan városképi értékeket képeznek, amelyeket nem lenne szabad hagyni így elrohadni. A továbbiakban a városi körsétán látottakhoz fűzött észrevételeit és véleményét kommentálás nélkül adjuk közre. Kórház tér. Nézzék, milyen ronda, amikor műszaki tárgyakat úgy helyeznek el a város egyik szép és forgalmas pontján, mintha szobor lenne, uralja a környéket.(A gyógyszertár előtti kis parknál elhelyezett villamos kábeleket vagy kapcsolókat?) tartalmazó fémdobozokra célzott.) Persze, hogy szükség van ezekre, de el lehetne tenni máshová és máshogyan. Az MTA Pécsi Bizottságának székháza a Jurisics úton. Vasváry házként ismerik a régi pécsiek: Gyönyörű ez a ház. A régi mívességnek és igényességnek szép példája. De nézzék, mit csinált vele az utókor. Az eredeti építtetőnek arra is volt gondja, hogy az utak és fák körüli szegélyt szép Zsolnay téglákból rakja ki. Ezzel szemben a megörökölt gazdái az utakat egyáltalán nem ide illő betonnal burkolták. Azt meg már végképp nem lehet megérteni, miért van igénytelen alumínium kilincs egy ilyen épület főbejáratán. Azt mondják, nemrég újították fel a homlokzatot? Nagyon szép, csak azt nem tudom, hogy kerülhettek rá azok a fürdőszobába, vagy lépcsőházba illő lámpabúrák. Vasváry ház belülről: Remek látni itt a falon, hogy az utókor számára megörökítették a tervezőnek a nevét. Büszke volt művére - teljes joggal - és vállalta is a felelősséget. Évszázadokon át szokás volt megörökíteni annak a nevét, aki tervezte, ma már ez nem szokás, tehát felelősséget sem kell vállalni. Például kíváncsi lennék annak a nevére, aki ezt a belső lépcsőt kigondolta (valóban nem a ház stílusához, atmoszférájához illő) vagy aki az északi oldal utólag épített toldalékét tervezte. Nemcsak hogy nem illik ide, de igénytelen is az egész. Csak egy példa erre: egy ilyen háznál, ahol még arra is gondoltak, hogy a kéményen a szélkakas is míves legyen, az újonnan épített hátsó terasz könyöklője festett bádog. Abban a városban, ahol a Zsolnay tetőcserepeket és különböző burkolókat gyártják. Asztalos János út: Az aránytalan építkezés tipikus példája. Ezt a szép hegyoldalt ilyen betonrengeteggel telezsúfolni, több, mint bűn. Szinte nincs is az épületek között zöld felület. Egy öreg ház a Jurisics út folytatásánál. Egykor faragott fatomácos, most össze-vissza toldott épület: Valamikor ez egy gyönyörű ház lehetett itt a hegyoldalon. Szörnyű, amit csináltak vele. Befalazták a tornácot, a faragott fa csak itt-ott látszik ki, s a hozzáépített részek szörnyűek. Nyilvánvaló, hogy ezt építész nem látta, itt a hatóság felelőssége kérhető számon. Szerintem úgy lehetne megmenteni, hogy olyannak adnak rá építési engedélyt, aki vállalja, hogy eredeti állapotába visszaállítja. Kulich Gyula utca, régi megyeháza:. (fotós kollégámmal büszkélkedni akartunk az épülettel, ahol ma a megyei közgyűlés a nagy üléseit tartja. Ráday szeme azonban olyanokat is észrevett, ami mellett mi naponta elmegyünk.) Szép ez a kovácsoltvas kapu, de nézzék a kapuoszlop tetején a lámpákat. Ajtaja kinyitva lóg, üvegei kitörve. A kaputól balra lévő fal szép munka volt eredetileg, most foszlik róla a vakolat, s kikezdte az enyészet a rajta lévő kis szobrot is. A közgyűlés üléstermének épülete felé haladva, jobbra le lehet látni a szomszéd épület hátsó, belső udvarára. : Valamiféle ronda toldalék épület tetején töredezett hullámpala, kiszakadt ajtó, rohadás, kosz, a környezeti kultúrálat- lanság, nemtörődömség elrettentő példája csakúgy, mint az, hogy az udvart valamiféle földalatti építmény csúnya lejárata és eszméletlenül ronda garázsé pület uralja. Nem lehet megérteni, hogy ilyen építészeti környezetben, hogy lehet ilyent eltűrni? Tettye alatti városrész:Isteniek ezek a girbegurba utcák, régi házacskák. Csakhogy itt is látszik, hogy nem igazán tartották fontosnak a megőrzését. Sajnos látom, hogy sok helyen, kicserélték a 19. századi kifelé nyíló ablakokat újakra, s a ház falán az eredeti díszítéseket lecsupaszították. Az a tapasztalatom, hogy ugyanazok az emberek, akik külföldön lelkesedve fotózzák a megőrzött régi városrészeket, itthon nem értékelik ugyanazt, bontanak, moder- nizálnak.Egy ilyen régi városrész külföldön nagy érték, idegenforgalmi látványosság. Itt is csak olyan átalakítást lenne szabad engedélyezni, ami nem változtatja meg a ház eredeti képét, az utca hangulatát. Belülről modernizálhat, ahogy akar. Nyugaton adókedvezménnyel, meg különböző módon preferálják ezt, igy az építő is jól jár és a város is. Szívesen laknának ilyen házakban művészek, vagy akár hangulatos kisvendéglőket lehetne nyitni. Tudom, sok vita volt arról annak idején, hogy a régi városfalat milyen mértékben bontsák ki. Az eddig szabaddá tett városfal szép, ám a Kulich Gyula utca hangulatát, a várfalra épült kis házakkal együtt mindenképp meg kell őrizni. Milyen gyönyörű például-a 27-es számú kis épület. Ha ezeknek a házaknak nincs is műemléki védettségük, akkor városi védettség alá kell venni. Mert igaz, hogy értékes a várfal, de a századok alatt ráépült kis házak is azok. Kálvária: Nagyon örülök, hogy elkezdték a felújítását. De kérem, itt is a munkamorál! Miért dobták le ide a földre a stáció táblákat? Bármelyik pillanatban megjöhet a hó és ami eddig még nem rohadt el, az majd most fog. Én nagyon szeretem Pécset. Szép város. Sikerült megőrizni a belváros hangulatát, az értékes régi épületeket. Ne értsék félre a bírálataimat. Az aggodalom szól belőlem, mert sok olyan, pótolhatatlan építészeti, várostörténeti érték van még itt, amit nem szabad pusztulni hagyni. Sajnos az elmúlt évtizedek szemlélete országszerte nagy rombolást, ronda lakónegyedeket eredményezett. Ami megmaradt, azt óvni kell és büszkének lenni rá. Befektetésnek sem rossz, mert az ilyen régi hangulatú szép városok nagy idegenforgalmi vonzást jelentenek. Sarok Zsuzsa A Mecsek lejtőjén épült házsorokat az épületek alatti garázsok különösen elcsúfítják. Elhanyagolt értékek a régi Megyeháza udvarán. Ezt a villát valamikor felújítás címén csúfították el. A pécsi Mecsekoldal valóságos betontengerré változott.
