Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-24 / 352. szám

6 aj Dunántúli napló 1991. december 24.. kedd Virágok az ügyésznőnek Jog és jó szó- Rengeteg az elesett és rengeteg a kegyetlen em­ber. .. Az ügyésznél kis időre el­hallgat. Korábban már el­mondta, hogy nem csak ő, de az emberi kiszolgáltatottságra érzékeny kollégái valameny- nyien hosszú napokra a hatása alá kerülnek egy-egy soros ügyészi szolgálatnak. A pana­szosok, a tanácstalanok, az egyre inkább magukra hagyot­tak száma pedig nő.- És tudja - teszi hozzá dr. Lajos Ildikó, pécsi városi veze­tőhelyettes ügyész a jog önmagában nem elég. Sőt: e szempontból kezelhetetlen- nek, megoldhatatlannak tűnő gondok kerülnek elő.- Marad a jó szó?- Igen, marad a jó szó. Öregek, elhagyatottak soros ügyészi szolgálattal - szerencsére - viszonylag ke­vesen találkoznak. Minden hé­ten hétfőtől péntekig fogadják az ügyfeleket délelőttönként, délután csak a bűntető felje­lentésekkel, az ügyészségtől távol lakók panaszaival, az azonnali intézkedést követelő ügyekkel foglalkoznak. Mind­ezt úgy, hogy közben a szolgá­latot adó ügyészeknek termé­szetesen „főfeladatukat” is el kell látniuk. Bárki bármilyen ügyben fordulhat hozzájuk ké­relemmel, panasszal, bejelen­téssel.- Feltételezem azonban, hogy körülhatárolható azok köre, akik gondjaikat, jogi ta­nácstalanságukat, sérelmeiket a soros ügyészi szolgálaton keresztül szeretnék megoldani. Általában kik jönnek?- Zömmel a pécsiek, a Pécs környékiek. Vidéki azért ke­vés, mert a megye többi ügyészségén is van ilyen jog­segélyszolgálat, sőt ott szinte non-stop működnek. Ami a társadalmi rétegződést illeti, döntő többségében idős, sze­gény ember keres meg ben­nünket. Azt tapasztalom, hogy mentsvárnak tekintenek ben­nünket. Azok, akik nem tud­ják, panaszaikkal hova fordul­janak, akiket vélt, vagy valódi sérelem ért a különböző ható­sági eljárások során. De olya­nok is jönnek, akiknek ügye már valóban megjárt minden fórumot, ám igazságérzetük még kielégítetlen, s úgy gon­dolják, az ügyészség még se­gíthet nekik. Jönnek azonban a szegé­nyeken, az elárvult embereken kívül az értelmiségiek, a mó­dosabbak is. Velük sokkal ne­hezebb a dolgunk. . .Legtöbb­ször státuszperek kapcsán for- dúlnak hozzánk: bontó-, vagy például vagyonmegosztási pe­rekben. És az utóbbi csoport a végletekig képes kihasználni, vagy megpróbálja átjátszani a másik, ellenérdekű felet. A szegények ügyvédjei Mennyibe kerül ma egy ügyvéd? Ki fog nekem ösz- sze-vissza szaladgálni a pár­száz forintért? Mennyit kell azért fizetni, hogy tanút sze­rezzen nekem? Mi lesz a vé­gén a tetemesre rúgó perkölt­séggel? Gyászosan világított, apró konyhák magányos estéinek ■kérdései. Az ügyésznő úgy ta­pasztalja: egyre többen van­nak, akik képtelen fizetni a jogi segítségért, képviseletért.- Mintha mi, soros ügyé­szek lennénk a szegények ügyvédjei... De hiszen néha - már-már szabálytalanul - ad­dig is el kell mennünk, hogy leskicceljük egy öreg néninek, bácsinak: mit és hogyan írjon. Nem tudja, honnan is tud­hatná? Felkészült, okos embe­rek bukdácsolnak a jogi út­vesztőkben. Az emberek azonban nehe­zen oldják fel titkaikat, külö­nösen nehezen az idősek. Annyi mindent megértek már, annyi mindenen mentek ke­resztül, s átélték már, hogy ki­számíthatatlan dolgok hulltak vissza a fejükre, büntetésként, érdemtelenül. Eljönnek ide, a soros ügyészhez, bizonyosan félelemtől zavartan - és akkor a jog lenne a megnyugtatás eszköze?- Számos esetben fordult elő - mondja Lajos Ildikó -, hogy a panaszával többször is hozzánk forduló kötődik ah­hoz az ügyészhez, akivel elő­ször beszélt. Ez teljesen ért­hető: még az idős asszonyok is röstellik, ha „nyilvánosan” ki­csordul a könnyük.- Sokan többször is jönnek.- Ilyenkor természetesen folyamatosan adunk tanácsot. Megbeszéljük, hogy az ügye eddig elért fázisát követően mi a teendője. Ez nagyon meg­nyugtatja az embereket. Leg­többjüknek se családja, se olyan ismerőse, baráti táma­sza, aki egyáltalában meghall­gatná. És hol van akkor még a jó tanács? Különösen díjmen­tesen! Gyakran érzem és na­gyon jól esik, hogy segítet­tünk, hálás ezért nekünk az ügyfelünk.- Hogyan mérhető az ilyen jogsegély eredményessége, si­kere?- Azt kell mondjam: egzak­tul nehezen. Még az sem tám­pont, hogy az utóbbi időben sok munkahelyen megszűnt a jogsegélyszolgálat, ennek kö­vetkezményeként megnőtt volna a hozzánk fordulók száma. Nem, három év átlagá­ban évente 800-900 ügyfele van a soros ügyészi szolgálat­nak, s a kiesett jogegélyszol- gálatokat pótolják a pártok, in­tézmények, szervezetek által újonnan létrehozottak. A legnagyobb baj az, hogy nem tudunk minden esetben segíteni, mert a jog eszközei ezt nem teszik lehetővé. Annyi lehetőségünk van, hogy tü­relmesek maradunk, igyek­szünk tanácsot adni a járandó útra, de főleg: mindenkit meghallgatunk. Siker? Három szál virág. Éppen a napokban kaptam, s igen nagy zavarba kerültem miatta: szokatlan volt, a főnökömhöz szaladtam, hogy most mit csináljak?... Borzasztó sorsok Tudja, rengeteg az elesett és rengeteg a kegyetlen ember. Borzasztó sorsokról szerzünk a fogadónapokon tudomást, - nem is lehet a hatásukat levet­kőzni, lerakódik bennünk. Akik egy vagyoni előny meg­szerzése céljából képesek „láthatatlanul ölni", idegileg kikészíteni a másik felet, akik legjobb barátjukat is becsap­ják a pénzzel - és mert sehol se nyom, se bizonyíték, mi is csak keserű tehetetlenséget ér­zünk.- Bennem az is felmerül: nem csinálnám. Igyekeznék magam mentesíteni mások ba­jaitól, hiszen jószerével senki sincsen panasz nélkül, min­denkinek elég a magáé. . .- A kiszolgáltatott emberek nagyon érzékenyek. Az érzé­ketlenséget rendkívül nehezen viselik el. Néha, amikor elpa­naszolják, hogy hol, milyen hivatalban jártak már, s hogy milyen jól tették, hogy hoz­zánk jönnek, eszembe jut: mi­lyen akkor a többi hatóság? Úgy sejtem, növekedni fog jogsegélyszolgálatért hozzánk forduló ügyfeleink száma. így fel sem merülhet a kérdés: szeretem-e csinálni. Az igen: szívesen csinálom-e? Azt kell válaszoljam: jó érzés segíteni. Mészáros Attila Energiacsúcspont a királykamrában A piramis lefényképezett titkai Fotó: Proksza László Késmárki Zoltán, a gyógyító piramissal Ha piramis, akkor Egyiptom? Nem. A Földgolyó számos ré­szén van ezekből a monumentá­lis, időtlen építményekből. Kí­nában például tudni vélnek egy, a világ elől eltitkolt, a Cheops- nál többszörösen nagyobb pi­ramisról. Mindegyiknek meg­van a maga - számos és meg- fejthetetlennek tűnő - rejtélye. Cheops a legismertebb, az egyiptomiak között a legna­gyobb.- Az emberre jó hatással van a piramis! - mondja Késmárki Zoltán, rózsafai vállalkozó, az ismert gombaszakértő. - Vala­miféle energiák vannak a belse­jében, amelyet először fiziku­sok vizsgáltak. Ezt pyronener- giának nevezték el, műszerek­kel kimutatta a svájci tudós. Lényegében az emberi test is energiagyűjtő. E szempontból a ugyanis a „legaktívabb” a víz. S mert az emberi test is döntően vízből áll, alkalmas az energiák befogadására, összegyűjtésére. Ám a Cheops - mint egy kondenzátor - a kozmikus energiákat gyűjti és adja tovább a belsejébe rendkívül intenzí­ven.- A királykamrában van a pi­ramis csúcsán keresztül begyűj­tött energianyalábok fókusza - mondja Késmárki Zoltán. Ezt már tudva sokan megkockáztat­ják: a királykamra a fáraónak nem örök nyughelye, hanem napközbeni, vagy éppen éjsza­kai „sziesztáinak” a tere volt: az összegyűjtött energiákat vette át a piramis alsó harmadában lévő kamrában. A hatvanas években a csehek jöttek elő azzal, hogy a pira- mismodellek alá tett, elhasznált zsilettpengék „újraéleződnek”. Mások kísérlete szerint egy érett paradicsom a gúla alatt hatvan napig friss maradt, el­lenben a piramison kívüli ez idő alatt teljesen tönkrement. Ez a két példa csak bevezető a kér­déshez: mire jó ez a titokzatos energia? Késmárki Zoltán hosszú ideje kísérletezett a Cheops méret­arányos modelljével. Azt mondja: „Nem szeretem magam átverni! Csak azt hiszem el, amiről magam is megbizonyo­sodtam. ” Bámulatos ismeretek­hez jutott. Budapesten az ener­giafelügyelet speciális eszköze­ivel hőfényképeket készítettek. A fevételen folyamatosan áram­lottak a kozmikus energia „be­gyűjtött” nyalábjai a piramis csúcsa felé, onnan a belsejébe. A Késmárki házaspár úgy véli: a piramis által összegyűjtött energia és az emberi test körüli aura - megléte már közismert - által is jelzett biológiai energia azonos jellegű kell legyen. Ha egy palack vizet állított a pira­mis alá, abból két decit meg­ivott, negyed óra múlva inten­zívebb lett a saját energiája, az aurája kiszélesedett. Ülök, fejemen a piramissal. Ezt rézből Késmárki Zoltán ké­szítette, pontos modellje a Che- ops-nak. Különösen az oldalla­pok hajlásszöge fontos: 52 fok, mert - magyarázza a szakállas fiatalember - a tudósok szerint ez a Földre irányuló kozmikus sugárzás beesési szöge is. Ha­marosan érthetetlen megköny- nyebülést érzek. Negyed óra múltán, amikor le kell már venni a fejemről a gúlát, lénye­gesen frissebb vagyok. Kés­márkiék minden nap használ­ják.- Az ilyen energiák megsok­szorozására az emberek régóta és sokféle módon törekedtek. Gondoljunk csak a jógára, vagy az agykontrollra. A piramis- modellel sokkal egyszerűbb és sokkal gyorsabb. Túltöltődni azonban nem lehet, a felesleget az emberi szervezet kisugározza magából. Az eddig elért eredményeiről beszél: többévtizedes, krónikus szénanáthát, arcüreg-gyulladást szüntettek meg; ugyancsak évek óta kínzó fejfájás múlt el a „pi- ramiskúrával”; szívbetegségtől teljesen elgyengült férfi nyerte vissza erejének, életkedvének jelentős részét, alvászavaroktól szabadultak meg emberek, csakúgy, mint a rosszul léteket okozó ingadozó vérnyomástól, s a gúla használata beszabá­lyozta a nők havi ciklusát.De reagáltak a különös, összegyűj­tött energiára a növények is: a telített vízzel öntözöttek elké­pesztő növekedésnek indultak; a sugárzással „kezelt” babsze­mekből napok alatt jól fejlett növény nőtt. Mindez persze szinte hihetet­len. Mégis: csodálatos lehető­sége még meg nem fejtett titkot le lehetett fényképezni. Az arc­üreggyulladás megszűnt. A gúla alatt a testen átáramló energiák megmutatják a rejtett betegsé­gek gócait. Ám magával a kü­lönös energiával a tudomány még mindig nem tud mit kez­deni. Műszerekkel jól felszerelt tudósok, akik a kulcsot keresik a megfejtéshez, egyelőre mo­nopólusú energiarendszereket fedeztek fel a Cheops belsejé­ben. Márpedig ez - lévén az energia mindeddig kétpólusú­nak ismert - alapjaiban rengeti meg a fizika tudományát. Mészáros Attila Hitelpolitika - kevésbé szorult helyzetben Mit enged meg a pénzügyi mérlegünk? A korábbi évekhez képest számottevő módosulás tapasz­talható az 1992-re kidolgozott hitelpolitikai irányelvek­ben.Míg az elmúlt jó néhány év során a Magyar Nemzeti Bank és a pénzügyi irányítás elsősor­ban arra koncentrált, hogy idő­ben elő tudja teremteni azokat az összegeket, amelyek szüksé­gesek a külföldi adósság folya­matos törlesztéséhez, addig úgy tűnik: jövőre egyéb tenniva­lókra is több idő fog jutni. 4 milliárd dolláros exportnövekedés Az egyik legszembetűnőbb változás a korábbiakhoz ké­pest.hogy a célok között a fize­tőképesség folyamatos fenntar­tása hátrébb sorolódott. Ez nem azt jelenti, hogy az MNB vagy a Pénzügyminisztérium most már kevésbé tartja fontosnak az adósságszolgálat rendszeres tel­jesítését. A körülmények vál­toztak meg. Egy év alatt ugyanis az ország dollárex­portja számottevő mértékben megnövekedett. Míg 1989-ben az éves export 6-7 milliárd dol­lár körül alakult, addig az idén el fogja érni a 10-11 milliárd dollárt. Márpedig ehhez a számhoz kell viszonyítani az adósságszolgálati kötelezettsé­geket, vagyis az évente kifize­tendő kamatok nagyságát és avisszafizetendő hiteleket. En­nek összege általában 2-3 mil­liárd dollár körül alakul. Az ex­port növekedésével tehát lénye­gesen javul a helyzet, sokkal könnyebben elő lehet teremteni ezeket a pénzeket. Ráadásul időközben jelentősen megnőtt a külföldi tőke beáramlása is, ez szintén javítja pénzügyi helyze­tünket. Míg a korábbi években alig 100-200 millió dollár áramlott az országba, az idén mintegy másfél milliárd dollár jött hazánkba, több mint 8000 vegyes vállalat működik, a pri­vatizált cégek jelentős részében külföldiek is szereztek érdekelt­séget. Mindezek hatására gyakorla­tilag az idén megállt a tőkeki­vonás annak ellenére, hogy az adósságállomány 19-20 milli­árd dollár körül alakul. Csökkenő infláció? Ezek azok a körülmények, amelyek miatt végül is felléle­gezhet jövőre már a pénzügyi vezetés és nagyobb figyelmet fordíthat egyéb szorongató problémák megoldására. Közü­lük az egyik, legfontosabb a je­lentős infláció. Az idén 30-35 százalékkal emelkednek a fogyasztói árak. Jövőre a kormányzat elképze­lése szerint az inflációs ütem 20-25 százalékra csökkenhet. Feltételes módról van szó, ehhez a bankrendszernek és a Magyar Nemzeti Banknak is meg kell tenni a magáét. Amit az MNB tehet, az részben az, hogy tovább folytatja a pénz­szűkítő politikát és ugyanakkor különböző eszközeivel elősegíti a kamatok csökkentését. Már az idén a jegybank há­rom alkalommal csökkentette olyan hiteleknek a kamatát, amelyeket a kereskedelmi ban­koknak nyújt. Ha lassan is, de a kereske­delmi bankok, így az OTP, va­lamint a takarékszövetkezetek- is hozzálátnak a kamatok csök- kentéséhez.Ez egyre inkább ér­zékelhetővé válik a betéteknél, de a magánvállalkozóknak nyújtott hiteleknél is. Ha az idén nem is lehet jelentősebb kamatváltozással számolni, jö­vőre ez a helyzet az MNB tervei szerint mindenképpen változni fog. Újra lesz miből utazni? Az infláció csökkentése más tekintetben is kulcskérdéssé vált. A forint ugyanis az elmúlt két év során a kelet-európai va­luták közül leginkább közel ke­rült ahhoz, hogy konvertibilissé váljon. Ma már csak egyetlen­akadálya van a konvertibilitás deklarálásának, hogy túl magas az infláció. Az MNB vezetői szerint 20 százalékos inflációs ráta fölött ilyen lépést megtenni nem szabad. Ezért úgy gondol­ják, hogy legkésőbb 1992 vé­gén, 1993 elején válhat tényle­gesen konvertibilissé a nemzeti valuta. Ez a lépés a lakosságot is je­lentősen érinteni fogja,valószí­nűleg felszabadítják a jelenlegi 50 dolláros, lakossági valutake­retet. Nem mindegy persze, hogy milyen árfolyamok mellett te­remtik meg külföldi valuták szabad vásárlási lehetőségét. Az MNB úgy tervezi, hogy nem ér­tékeli le nagymértékben a forin­tot, sőt reálértékben a hazai va­luta erősödni fog a dollárhoz vagy a márkához képest. Ez azt jelenti, hogy ha leértékelésre fo­lyamatosan sor is kerülhet, az kisebb mértékű lesz, mint ahogy inflálódik a forint. (MTI- Press) P.F.

Next

/
Thumbnails
Contents