Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-16 / 344. szám

8 aj Dunántúlt napiö 1991. december 16.. hétfő A Maxwell-történet Elejétől végig Csontvelő- átültetés - itthon Az orvostudomány je­lenleg 50 olyan kórképről tud, amelynek gyógyítása csak csontvelő átültetéssel lehetséges, s közülük szá­mos esetben transzplantá­ció nélkül nincs esély az életbenmaradásra. Ilyen be­tegségekben hazánkban több ember szenved. Ezek a halálos immunológiai be­tegségek e beavatkozással csecsemőkorban maradék­talanul gyógyíthatók. A kis betegek életének eddig csak külföldön lehetséges megmentésére pedig im­már nem kell gyűjtéseket indítani: a héten Surján László népjóléti miniszter ünnepélyesen átadta ren­deltetésének a Szent László kórház csontvelő-transzp­lantációs részlegét, amely lehetővé teszi, hogy a jö­vőben már Magyarorszá­gon is meg tudják gyógyí­tani őket. ASzent László kórház­ban 4-10 millió forintba ke­rül egy-egy ilyen beavat­kozás. A műtétet a társada­lombiztosítás finanszí­rozza. Az osztályt 11 hónap alatt 50 millió forintból hozták létre. A László kórházban mű­ködő osztály az igények háromnegyed részét tudja majd kielégíteni. A fejlesz­tés folytatódik: a tervekben egy újabb csecsemő-gyer­mek és két felnőtt csont­velő-transzplantációs osz­tály kialakítása szerepel. (MTI-Panoráma) 1940: Ro­bert Maxwell, eredeti nevén lan Ludwig Hoch, elmenekül hazá­jából, a németek megszállta Csehszlovákiából és beáll a brit hadseregbe. 1944: Hollandiában élete kockáztatásával kiment egy brit katonát a németek ostromgyűrű­jéből - hősi érdemrendet kap. 1945: Párizsban megismer­kedik feleségével, akinek csa­ládja 100 ezer fontnak megfe­lelő összeget juttat kezéhez. Angliában telepednek le. 1948: Maxwell befekteti a pénzt: létrehozza a liechten­steini adóparadicsomban be­jegyzett Pergamon alapítványt (ma: Robert Maxwell alapít­vány). Ennek cége, a Robert Maxwell Kft. könyvesboltot nyit és jogot szerez német mű­szaki könyvek nagy-britanniai terjesztésére. 1949: megalapítja a Perga­mon Press Rt-t, tudományos ki­adványok világméretű terjesz­tésére. 1964: a Pergamon megter­meli az első 1 millió fontot. 1969: a Pergamon bajba ke­rül. Megvenné 25 millió dollá­rért a Leasco nevű amerikai tő­késcsoport, de visszalép, mikor kiderül, hogy a Pergamon pro­fitadatai nem biztatók, sőt, ta­lán nem is hitelesek. Robert Maxwell megválik a cég elnök­ségétől, a brit kereskedelmi és ipari minisztérium pedig vizsgá­latot indít. 1971: a minisztériumi ellen­őrök jelentése szerint a Perga­mon profitját a Maxwell-féle családi vállalkozásokkal való ügyletei befolyásolták. A jelen­tés szerint Maxwell „nem al­kalmas nyilvánosan jegyzett részvénytársaság irányítá­sára” Á ez sem rendíti meg. 1974: Maxwell visszaszerzi a Pergamon Press fölötti ellenőr­zést. 1980: sikertelenül kísérlete­zik az Observer című brit lap megvásárlásával. Könyvsoroza­tot indít a kelet-európai kom­munista vezetőkről. 1981: puccsszerűen felvásá­rolja a gyengélkedő British Printing Corporation nyomdai céget. A vállalatvezetés meg­mentőként üdvözli. 1982: a BPC „elhagyásával” fenyegető­zik, ha nem lesznek jelentős el­bocsátások. A szakszervezet enged. 1984: megvásárolja a Daily Mirrort és laptársait a Reed csoporttól. Megvalósul regi álma: immár újságkiadó. Meg­ígéri, hogy erősíteni fogja a lap hagyományos munkáspárti pro­filját. Ennek ellenére kemény elbocsátásokkal kezdi működé­sét. Beleszól a szerkesztésbe, vezércikkeket ír. A Daily Mir­ror példányszáma 3,5 millióról 1985-re 2,8 millióra csökken. 1987: megalapítja a London Daily News-t, ám ez a délutáni lap 5 hónapon belül megbukik. A BPC-t átalakítja a Maxwell Communication Corporation (MCC) nevű médiavállalko­zássá. 1988: 2,7 milliárd dollárért megveszi a Macmillan nevű amerikai kiadói óriást. Súlyos adósságokba veri magát. Ennek ellenére az év végén 440 millió fontért megszerzi az Official Airlines Guides nevű idegen- forgalmi érdekeltséget is. 1989: az MCC nyomdai ér­dekeltségének nagy részét 243 millió fontért eladja a cégveze­tésnek. Újjáalakul a BPC, de 20 százalékos Maxwell-részesedés van benne. 1990: megalapítja a Europe­ans „Európa első országos heti­lapját”. Az újság máig veszte­séges. 1991. április: adósságait csökkentendő, 440 millió fon­tért eladja a Pergamon Presst. 1991. május: tőzsdére viszi a Mirror Group Newspaperst (MGN). 500 millió font tőkét von be, bár a jegyzést lenyomja a pénzpiac óvatossága. 1991. szeptember: Seymour Hersh amerikai újságíró új könyvében azt állítja, hogy Maxwell kapcsolatban áll az iz­raeli titkosszolgálattal. Később sajtóbeli gyanú merül fel eset­leges KGB-kapcsolatairól is. A brit parlament alsóházában képviselői kérdés hangzik el: mit tud erről a kormány? A BBC brit tévé műsort sugá­roz, mely szerint Maxwell meghamisította a Daily Mirror egyik nyereményjátékét, MCC- és MGN-részvényeinek értékét pénzügyi machinációkkal pum­pálta fel, s cégeinek jövedelme nagyrészt nem is az alaptevé­kenységből, hanem pénzpiaci manőverekből származik. 1991. november 5.: Robert Maxwell 68 éves korában életét veszti a Kanári-szigetek köze­lében. Annyi bizonyos, hogy yachtjáról a tengerbe esett. A végső halottkémi jelentés még késik. A MCC- és az MGN-részvények tőzsdei for­galmát felfüggesztik. 1991. november 6.: Maxwell gyermekei közül Kevin veszi át az MCC, lan pedig az MGN el­nökségét. „Minden megy to­vább a régiben” - ígérik. 1991. november 7.: Felújul az MCC és az MGN tőzsdei for­galma. Az MCC-részvények zuhannak, az MGN-részvények meredeken emelkednek. 1991. november 10.: Kiderül, hogy a kereskedelmi és ipari minisztérium, Maxwell halála előtt néhány héttel, újabb vizs­gálatot tervezett ellene rész­vényügyietek miatt. 1991. november 12.: Az első kiárusítás: a fivérek 158 millió dollárért megválnak a Macmil­lan Computer Publishing-től. 1991. november 17.: Göncz Árpád Londonban találkozik lan Maxwell-lel. „Továbbra is érdeklődünk a magyar sajtóban és a magyar üzleti életben való részvétel iránt” - mondja lan. 1991. november 18.: A Schweizerische Bankverein ül­dözni kezdi az egyik Max- well-magáncégnek kölcsöna­dott 55 millió fontját. A súlyos üzleti csalásokat vizsgáló brit kormányhivatal nyomozni kezdi, hova tűntek e kölcsön biztosítékai. 1991. november 25.: A Maxwellnek százmilliókat hite­lező, saját pénzügyi helyzetüket féltő nagybankok, mintegy harmincán, ideiglenesen megál­lítják a dőlő dominókat: decem­ber 20-ig fizetési moratóriumot adnak a Maxwell-fivéreknek, azt sugallva, további eladások­kal szerezzenek készpénzt és hi­telfedezetet. 800 millió fontnyi Maxwell-magánadósság átüte­mezésére van kilátás. 1991. december 2.: Ismét fel­függesztik a Maxwell-részvény- társaságok tőzsdei forgalmát, a „további vizsgálatokra” tekin­tettel. 1991. december 3-4.: Kevin és lan lemond a részvénytársa­ságok elnöki tisztéről, kilépnek az igazgatótanácsból, hogy „megkönnyítsék” a vizsgálato­kat. A súlyos üzleti csalásokat vizsgáló állami hivatal a rend­őrség bevonásával újabb nyo­mozást indít, mert kiderült, hogy Maxwell és fiai mintegy 600 millió fontot síboltak át a részvénytársaságok nyugdíja­lapjából és más forrásaiból ma­gáncégeikhez a pénzügyi hurok lazítására. Ezzel kilátástalanná vált, hogy a Maxwell-magáncégek fizetni tudjanak a bankoknak. A bankok semmisnek tekintik a december 20-i határidőt, és csődgondnok kérésével fenye­getőznek. 1991. december 5.: Ezt meg­előzendő, a fivérek adminisztrá­tort kémek és kapnak a bíróság­tól. Ugyancsak bírósági védelmet kér amerikai lapjuk, a New York Daily News. 1991. december 6.: Az Ar­thur Andersen londoni könyv- vizsgáló cég négy partnere, mint bírósági adminisztrátor, átveszi az ellenőrzést a Max- well-magánholdingok fölött. Bejelentik, hogy minden Max- well-vagyon eladó, beleértve a részvénytársaságokban való ré­szesedéseket is, de előbb „ki kell bogozni az iszonyatos pók­hálót”. Az Arthur Andersen szóvivői megerősítik, hogy az „eladó” tábla elvileg kint van a Magyar Hírlapban, az Esti Hírlapban és a többi magyar érdekeltségben levő Maxwell-részesedésen is. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. tv. alapján az a munkaadó, aki munkanélkülit a lakosság vagy a település általános szükségleteit kielégítő területen közhasznú munka keretében foglalkoztat, kérheti a foglalkoztatásból eredő közvetlen költségek 70% ill. 50/%-ának megtérítését, ha a szolgáltatás ellenértékeként más szervtől díjazásban nem részesül. A közhasznú munkavégzés 1992. évi támogatására a Baranya Megyei Munkaügyi Tanács pályázatot ír ki, melynek beadási határideje 1991. december 31. A fenti időponttól eltekintve az év folyamán pályázat bármikor benyújtható. Közhasznú foglalkoztatás keretében legfeljebb 2 évig foglalkoztatható ugyanaz a munkanélküli. Támogatás nyújtása esetén a támogatás mértékét, időtartamát, feltételeit a Megyei Munkaügyi Központ és a munkaadó közötti megállapodás tartalmazza. A közhasznú foglalkoztatás támogatása iránti pályázatot a Baranya Megyei Munkaügyi Központhoz (7621 Pécs, Széchenyi tér 9.) kell írásban benyújtani. További felvilágosítás a Baranya Megyei Munkaügyi Központban Stangné ügyintézőnél, tel.: 11-622. Baranya Megyei Munkaügyi Tanács. (9573) Pécsi utcák - híres emberek Csortos Gyula MEGHÍVÓ A Pátria Nyomda és Könyvkiadó tisztelettel és szeretettel meghívja Önt a Pátria Könyvek sorozatban legutóbb megjelent két kötet pécsi bemutatójára december 18-án, szerdán 17 órakor a pécsi LENAU HÁZBAN (Munkácsy Mihály utca) KOZMA FERENC- CSERI LÁSZLÓ KESERVES UTAK (riportkötet a németség kitelepítéséről ma élő tanúkkal) Házigazda: Báling József és ugyanaznap 19.30 órakor a Palatínus Szálló Színháztermébe KIBÉDI ERVIN BESZÉLGETÉSEK A PAPAGÁJJAL Talk-show a szerzővel Vezeti: N.Szabó Sándor Közreműködnek: Unger Pálma és Pálfai Péter SZERETTÉL VÁRJUK! BELÉPÉS DÍJTALAN! (9572) „A nagy művészeket köny- nyebb utánozni, mint az átlag­tehetségeket” - kezdi Csortos Gyuláról írt megemlékezését Galsai Pongrác, a sokáig Pé­csett élt író. Apró történések, a szokásos­tól eltérő életjelenségek, titkolt érzelmesség, szavakban feltörő indulatok teszik mindvégig lebi- lincselővé Galsai Pongrác élet­rajzi írását. Csortos Gyula akkor lépett az üdvözítő színpadi deszkákra, amikor az Egressy testvérek forradalmi romantikája után olyan újfajta realizmus bonta­kozott ki, amelyet az egyszerű­ség, a természetes játék jellem­zett. E századvégi világban re­neszánsz alkat volt: „mozdulat­lan, mint egy szobor, és égő, mint egy vulkán”. A polgártár­sadalom alacsony rétegéből származott (viharos bikacsökös gyerekkor), s ő mégis méltósá- gos magatartásával olyan „igazi” urat játszott meg, akinek sikerült a színpadon fitogtatnia az emberi erőt, a fölényt, a szel­lemi biztonságot. Az ellentétek embere volt, s bár a legjobban fizetett színé­szek közé tartozott, mégis ál­landóan a tönk szélén állt. Nagy alakításaiban (Liliomfi, Lucifer, Shylock, Volpone, Caesar, VIII. Henrik stb.) oly átéléssel, belső lelki feszültséggel játszott, hogy meg kellett bocsátani néha lee­reszkedő fölényét. Első sike­rét 1903. október 2-án a Színi­akadémián Herczeg Ferenc A Gyurkovics lányok című szín­művének Horkay Feri szerepé­ben aratta. Mivel a budapesti színházaknál a kezdő színész­nek nem jutott szerep, Debre­cenben indult neki, majd Nyí­regyháza, Szeged következett. Itt ismerkedett meg későbbi élettársával, Mészáros Gizával, a szegedi társulat népszerű hős­nőjével, akivel 1907. novembe­rében Beöthy László ajánlatára a Magyar Színházhoz szegő­dött. Bár a társulat egyik leglel­kesebb tagjaként tartották szá­mon, egy előlegvita során ösz- szezördült a színigazgatóval, s ezért Csortos a Vígszínháznál kötött ki, ahol Varsányi Irén partnereként Molnár Ferenc A testőr című darabjában aratott sikert: „Pompásan, klasszikusan férfi: lángoló, lemondó és fa­nyar” - írta e szerepéről Laka­tos László. 1914. július elsején feleségül veszi Bamberger Friderikát. Nászútra Olaszországba utaz­nak. Egy év múltával megszüle­tik Mária Éva nevű leánygyer­mekük. A háborús évek alatt hét éva­don keresztül a Vígszínház tagja. Jelentősebb fellépéseivel a vígszínházi hagyományos stí­lust markánsabbá, erőteljesebbé avatta. Nyugtalan vére tovább hajszolja, nem tud kikötni hosz- szabb időre egyik színháznál sem. 1921. után mindenben a vál­tás - változás ideje következik: hosszú különélés után elválik első feleségétől - (pár év múl­tán a másodiktól is); hat esz­tendő alatt kilenc színházban lép fel. Buda ostromakor Attila utcai lakását lebombázták. 1945. má­jus 5-én utolsó premierje Cse­hov Medve című darabjában. 1945. augusztus 1-jén a Nem­zeti Színház örökös tagjaként halt meg. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra. 62 éves volt. Dr. Tóth István Csökkennek a népjóléti tárca forrásai Jövőre csak a legszüksé­gesebb teendők elvégzésére és a legégetőbb problémák megoldására lesz pénze a népjóléti tárcának - vála­szolta az 1992-es költségve­tés tervezetének ismereté­ben Pulay Gyula helyettes államtitkár az MTI érdeklő­désére. A tárcának leginkább az egészségügyre fordítható pénzforrások csökkenésével kell számolnia. Elsősorban a szakmai programokra jut majd keve­sebb pénz, de a legfonto­sabb területekre - mint például az AIDS-megelő- zésre, vagy a koraszülött-el­látás javítására - a költ­ségvetés programonként 50-100 millió forintot ter­vez. Kiemelt helyen szere­pel a költségvetés-tervezet­ben a háziorvosi rendszer kiépítése is; az előterjesztés szerint erre a célra jövőre 2,6 milliárd forintot fordít­hat a népjóléti tárca. Szintén jelentősebb ösz- szeg állna a minisztérium rendelkezésére szociális - elsősorban válságelhá­rító - programok megva­lósítására, a források e terü­leten 1,5 -2 milliárd forint­tal növekedtek, ennyivel többet lehet majd fordítani a gondok megoldására. A társadalombiztosítás új rendszere csak az évi 25 na­pos betegszabadság beveze­tés esetén finanszírozható. Erre az időre nem a társada­lombiztosítás, hanem a munkáltató fizetné a mun­kavállaló átlagkeresetét.

Next

/
Thumbnails
Contents