Új Dunántúli Napló, 1991. december (2. évfolyam, 329-357. szám)

1991-12-11 / 339. szám

1991. december 11., szerda aj Dunámon napló 9 AZ ÚJ DN POLITIKAI VITAFÓRUMA Kiért, miért aggódjunk? Szobrozni jó? A szombat reggeli gyors új­ság átnézéskor nagybetűs cikk kezdősorán akadt meg a sze­mem „Antall Úr, jó egészsé­get!” A csudába, valamelyik családtag összekeverte az újsá­gokat, bosszankodtam, én az Új Dunántúli Naplót akartam ol­vasni, nem kormánylapot. Elő­került végre a szemüvegem is és lön meglepetés, tényleg az Új DN élteti a kormányfőt! Mentem aztán dolgomra a napi program szerint, de délután elolvastam nyugodtan az írást. Kedves Új DN! Kedves Axel Springer-Magyarország kiadó KFT! Kedves Hársfai István, köszönöm. A cikket, ami a ma­gyar miniszterelnök erényeit megállapítja, taglalja egy ma­gyar, pártoktól független, közé­A Független Kisgazda-, Föl­dmunkás- és Polgári Párt Or­szágos Vezetősége levelet inté­zett dr. Antall József miniszter- elnökhöz. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Független Kisgazda-, Föl­dmunkás- és Polgári Párt Or­szágos Vezetősége a leghatáro­zottabban javasolja a kormány­nak Horvátország és Szlovénia diplomáciai elismerését, to­vábbá, hogy haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a jószom­szédi kapcsolatok kiépítésére. Határozottabb fellépést sür­A Magyarországi Horvát Szövetség elnökének levele dr. Torgyán Józsefhez, a Független Kisgazda- és Polgári Párt elnö­kéhez. Tisztelt Elnök Úr Köszönetemet szeretném ki­fejezni, egyben baráti jobbomat kívánom nyújtani Önnek, aki felelős politikusként követeli Horvátország és Szlovénia füg­getlenségének elismerését. Kö­Aranyvasámap (december 22-én) 17 órakor az Országház előtt az MDF által állított kará­csonyfa alatt 1000 szál gyertyát gyújtanak ökuménikus imádság kíséretében azokért, akik nem ünnepelhetnek békében. Az MDF elnöksége kéri a vá­Az utóbi időben érzékenyen reagál az ember a különböző fogyasztói számlákra, még ak­kor is, ha az kevésnek tűnik. Amikor pár hónappal ezelőtt megkaptam a Pécsi Vízműtől az 1991. 05.08-91.07.16 közötti időre vonatkozó viz- és csator­nadíj számlát, az azon feltünte­tett fogyasztás mesterkéltnek és kevésnek tűnt. Az a gyanúm támadt, hogy nem volt vízóra leolvasás. Ezért megnéztem és leolvastam a mé­rőt, ami közel 400 m-t mutatott. A számla szerint kétjegyű szá­mot kellett volna mutatnia. Elő­véve az előző számlákat megál­lapítottam, hogy az előző számla szerint mérőcsere volt. Most már egy újabb gyanú me­leti napilapban. Hát ez csodás, itt a belbéke egyértelmű jele, lelkendeztem magamtam. Az­tán végig gondolva az olvasot­takat, alábbhagytam. Hogy is van ez Önök szerint, Úraim? Csak azért jó egészsé­get a Minisztertelnök Úrnak, mert ha más jönne helyette, az Ő hiányában oda a demokrácia, a reménykeltő szabadság, ke­mény fejű-kezű, népi-nemzeti, kurucos-magyarok jönnek majd és zé-té-nyi-takács-ra. kell vas­tapsolni? Létezhet ez? Tisztelt Olvasók! Széles lá­tókörű polgártársaim, pécsiek és baranyaiak, más írástudók! Kérdezem Önöket, úgye nem helytálló a cikkbéli okoskodás? Hiszen van nekünk szabadon választott, hatpárti parlamen­getünk, a Jugoszláviában élő magyarság védelmére, különös tekintettel az Európa Tanácsban előterjesztendő ajánlásokra. Felkérjük a kormányt, hogy mindent tegyen meg annak ér­dekében, hogy Jugoszláviában élő magyar kisebbség kapja meg mindazokat a jogokat, me­lyeket a szerb lakosság részére követelnek, azokon a helyeken, ahol kisebbségben élnek. Mindezt azért kell a Minisz­terelnök Úr figyelmébe aján­lani, mert rajtunk kívül álló okokból — sajnálatunkra — nem működik a koalíció. szőnöm nyíltságát és bátorsá­gát, egyben anyanemzetem iránt érzett aggodalmát és baráti szeretetét. Tette megerősíti az e térségben élők egymás iránti szeretetét és bizalmát. A magyarországi horvátok háláját szeretném egyúttal tol­mácsolni az azokat tömörítő Horváth Szövetség nevében. Tisztelettel: Franko vies György rosok és községek vezetőit, hogy kezdeményezzenek ha­sonló ünnepségeket települése­iken. Az Országház előtti ünnep­ségre és a helyszíneken min­denkit szeretettel vár az MDF rendezőség. rült fel bennem, hogy talán mérő csere sem volt. Másnap felhívtam a Vízmű illetékeseit, de mivel nem tud­tam a fogyasztói számomat, nem álltak szóba velem. A ne­vem és a címem, vagyis az em­ber nem számít, csak a fogyasz­tói szám. Megegyeztünk, hogy másnap újból hívom, csak saj­nos a hölgy elfelejtette közölni azt a tényt, miszerint pénteken, még a fogyasztói számom isme­retében sem foglalkozik velem senki. Majd kedden! Közben megtudtam, hogy városunk te­rületén több helyen és több em­berben hasonló gyanú merült fel, hogy nem olvassák le a mé­rőt és esetenként a mérőcsere sem történik meg. Kedden tünk, derék köztársasági elnö­künk, alkotmánybíróságunk, működő intézményrendszerünk, költségvetésünk, majdnem konvertibilis forintunk, magunk találta önkormányzó okosaink és lassan már önbizalmunk is! Mindezek mellett vagy elle­nére csak azon múlna minden, a demokráciánk, szabadságunk, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, a Magyar De­mokrata Fórum jelenlegi elnöke egészsége miként alakul? Aggódjunk? Igen! Aggódjon ki-ki hite, együttérző képessége szerint minden betegség pró­bált, kétségek gyötört embertár­sunkért, hogy az ismét feláll­hasson, tevékeny résztvevője lehessen kisebb-nagyobb kö­zössége jobb életének. És aki Az SZDSZ Baranya megyei és Pécs városi Ügyvivői Testü­leté az országban zajló, közpon­tosító, tekintélyuralmi rendszer egyre arogánsabb megnyilvánu­lásait rendkívül veszélyesnek tartja, mely a demokrácia alap­jainak lebontásával egy pártál­lami mellegű MDF-Magyaror- szág kialakulásához vezethet. Nem tudjuk elfogadni, hogy jó szakmai munkát végző vezető­ket politikai okokból eltávolíta­nak pozíciójukból. Nem tudjuk elfogadni az olyan lojalitást, mely a szólásszabadság korlá­1991. november 6-án 26 fő Budapesten életre hívta a FKgP Történelmi Emlékbizottságot. Úgy jártunk el, hogy ezzel nem sértettük meg a FKgP-ot. Az Emlékbizottság nem társadalmi szervezet, hanem magánszemé­lyek által létrehozott olyan kö­zösség, melynek működése nem rendszeres, nincs szervezete. Szándéka ápolni a kisgazda eszmeiséget, kutatni annak tár­sadalmi gyökerét... és így to­vább. Dr.Torgyán József pártelnök kósza hírek és valótlanság ala­pon november 22-én írásban utasította - pártalkotmányban biztosított, valójában nem lé­tező jogára hivatkozva - a me­gyei és városi pártelnököt, hogy a bizottságban résztvevőket „azonnali hatállyal) felfüggesz- szék.Az ítéletet a megyei és vá­rosi pártelnökök november többszöri újrahívás, kapcsolás, nem ránk tartozik után meg­egyeztünk egy helyszíni mérő­szemlében. A megbeszélt időben ponto­san megjelenő szakemberek kö­zül az, aki lemászott a mérőak­nába így szólt fel: — „Főnök, 88-as óra!” — „Na újból írhatok egy fe­gyelmit” - mondá a főnök. — „Hányat írt már eddig, fő­nök úr? - kérdem én.-— „Már hármat”- mondá a főnök. Vagyis, bebizonyosodott, hogy sem óracsere, sem órale­olvasás nem történt, és az én esetem nem egyedi. A bizalmam ezek után telje­sen lenullázódott a Vízmű ese­külön azért az 59 éves férfiért szorít, akiről a cikk szól, tegye, ne önféltésből, ne érdekből, ha lehet, tisztán emberségből. Kedves Olvasó! liehet, nem vagyok teljesen elfogulatlan, hiszen megyek december köze­pén az MDF országos gyűlé­sére, de éppen ezért szerény le­hetőségeim szerint biztosítom Önöket, hogy mi és én minden­kinek jó egészséget kívánunk, elsőre természetesen Antall úr­nak és mellette minden ma nem kormánypárti, ellenzékinek mi­nősíthető polgárnak és politi­kusnak, hogy sarkallni tudják a választott vezetőket minél szol- gálóbb munkára. Kívánok tehát még egyszer - az Új DN ötletét megköszönve - mindenkinek jó egészséget, hogy minél később kelljen ag­gódnunk egymásért. Erdélyi József tozásával jár. Ezen okok miatt úgy döntöttünk, hogy a Demok­ratikus Chartát városunkban és megyénkben terjeszteni fogjuk. Felkérünk minden demokrati­kusan gondolkodó polgárt, aki egyetért a chartában foglaltak­kal, hogy aláírásával csatlakoz­zon a demokráciát féltő, a demokráciát megőrizni akarók táborához. A chartát alá lehet írni minden SZDSZ szervezet­nél, illetve minden SZDSZ iro­dában. Az SZDSZ megyei ügyvivői Az SZDSZ pécsi ügyvivői 27-én hajtották végre, vagyis 6 megyei, illetve városi pártveze­tőt, másként gondolkodót fel­függesztettek jogainak gyakor­lásában. Ezáltal törvénybe, pártalkotmányba ütköző rága­lom alapú diktatórikus tettet hajtottak végre. Nem vehetünk részt a pártmunkában! Ennek eredményeként a választott ve­zetőket választóik megkérde­zése nélkül elrugdálták fe­gyelmi lefolytatását mellőzve, amire senkinek nincs joga. Kérjük a Tisztelt Tagságot, hogy a választott pártvezetőit védelmezze a párttalan Tor- gyán-diktatúrától. Ez a demok­rácia, az önkormányzat tisztes elve e hazában. Ha pedig valaki a józan, de radikális kisgazda elvnek nem felel meg le kell váltani, különösen a diktátoro­kat. Szentpáli László Pécs városi alelnök tében. Tudom, ez az én dolgom, de jó volna, ha mások is tudná­nak róla és figyelnék a Vízmű munkatársait. A kivonuló szakemberektől kértem - mivel nagy összegű számlát emlegettek -, ne egy­szerre kelljen kifizetnem a kö­vetkező számlát, amit ők meg is Ígértek. Legnagyobb megdöbbené­semre szombaton beállított a számlás egy több ezer forintos igénnyel. Amit természetesen nem fizettem ki. Az említettek alapján a Vízmű vétett és min­dent a fogyasztóval akar megfi­zettetni. Karácsony előtt nem a legszebb gesztus P. J., a 35079 számú fogyasztó Erre a kérdésre valószínű­leg mindenki tagadó választ ad. Különösen ha az egyre mogorvább őszre gondol. S igaza is van. Mert mi lehet abban a jó, ha áll az ember az út szélén és egyre fogyó re­ménnyel várja, hogy majd csak megesik rajta valamelyik járművezető szíve és beadja a jobb indexet. A stoppos tehát egyértelműen azt mondja, hogy szobrozni bizony nem jó. Mielőtt azonban elköny­velnénk ezt a feleletet, gyor­san más vágányra terelem ezt a témát. Hála nyelvünk ár­nyalt kifejezésmódjainak,a szobrozás sem mindig jelenti ugyanazt. Szülőföldemen, Kárpátal­ján néhány hónappal ezelőtt a szobrozás egyet jelentett a ko­rábban sérthetetlennek minő­sített emlékművek ledöntésé­vel. Ma már hiába keresnénk Ungvárott és Beregszászon a Lenin-szobrokat. Hűlt helyü­ket még megtaláljuk. Emlé­keztetőül arra, hová sodorta a világ majdnem egyik felét a materializmus talaján kifej­lesztett idealisztikus elképze­lések megvalósítási törek­vése. Mert ugyebár a’leniniz- mus tagadta az istenhit létjo­gosultságát, ugyanakkor el­várta az emberektől, hogy el­vont eszméknek rendeljék alá életüket. E logikai bukfenc az évek múltával mind nyilván­valóbbá vált, s ha másért nem, de azért mindenképp hálás le­het a világ, hogy a kommu­nizmus fölött végső soron ott mondták ki remélhetőleg a végítéletet, ahol az megdönt­hetetlennek látszott. A Szovjetúnió önmaga majdnem békés (?) széthullá­sával lehetővé tette, hogy az eszméjétől megcsömörlött or­szágok népei valami elfogad­hatóbb jövő felé orientálódja­nak. Más lapra tartozik, hogy ez mennyire sikerül. Magyar- országot példaként emlegetik e tekintetben, én viszont sze­retnék emlékeztetni arra, hogy a kibicnek semmi sem drága. Am hogy el ne tájolódjak, visszatérek a szobrokhoz. Pontosabban azokhoz, ame­lyek Kárpátaljáról eltűntek. Méghozzá többnyire fölösle­ges indulatgerjesztések nél­kül. Beregszászon például az emberek sokáig észre sem vették, hogy a fő téren nincs ott valami. Lenin felnagyított bronzmása miatt-végett nem tiltakozót senki. Viszont a Vérke partján felállított Petőfi szobrot olyannyira megron­gálták, hogy el kellett szállí­tani felújításra. Ma erről egy felírat tájékoztatja az arra já­rókat. Kárpátalján a második vi­lágháború után csak Técsőn maradt meg sértetlenül Kos­suth Lajos mellszobra. Soha senkinek nem jutott eszébe megrongálni. A szerény alko­tás nem bántotta az egyébként ma már túlnyomó részt ukrá­A történelmi hagyományok alapján kell megerősíteni a ma­gyarországi szociáldemokrá­ciát - hangsúlyozták a törté­nelmi szociáldemokrata párt or­szágos értekezletén az elmúlt hét végén a megjelentek. Ta­kács Imre, a párt elnöke a sajtó képviselőinek elmondta; a ta­nácskozás résztvevői egyetér­tettek abban, hogy a párt a nők lakta városban senkinek a szemét. Miért van az, hogy Beregszászon, amely pedig 70-75 százalékban magyarok- lakta tepülés, alig pár hónap alatt két alkalommal is rátá­madnak a világszabadság szót elsőként használó költő szob­rára? Ha tudnám a választ, akkor se kezdhetnék vele semmit. De nem tudom. Sej­téseim azonban vannak. Petőfi szobrát a legforgal­masabb helyen állították fel. Ez nem bűn. Az azonban már annak számított, hogy a talap­zat elkészítése miatt ki kellett vágni néhány dísznövényt. Kellett? Sokak szerint fölös­leges volt. A növényzet irtá­sára már akkor többen felkap­ták a fejüket, mondván, ezt maga Petőfi se helyeselné, ha élne. Aztán Beregszászon igen nagy elánnal láttak hozzá az utcanevek megváltoztatá­sához. Cserélték nyakra-főre a névtáblákat. Ami szintén he­lyeselhető, ha az élet is ha­sonló tempóban változik jobb irányba. De mindannyian tud­juk: ennek az ellenkezője tör­ténik. Miközben a boltokból eltűnik a ruhanemű és minden egyéb iparcikk, mikor a la­kosság hónapokon, éveken át azt semt udja, milyen íze lehet a vajnak, mikor csillagászati összegbe kerül egy pár láb­beli, akkor az utca emberét nem az érdekli, milyen nevet visel az út vagy a tér, hanem az, hogy mikor lesz már lega­lább fájdalomcsillapító a gyógyszertárban. Mert terii- letszerte beszélik ma is, teg­nap is, azelőtt is érkezett se­gélyszállítmány Magyaror­szágról, de csak találgatni le­het, mit tartalmaztak a kami­onok, teherautók. Aztán kide­rül, hogy van ott Kossuth szobor, Rákóczi szobor . . . Kárpátalján ugyanis szobro- zási mániában szenvednek azok, akik az ott lakó magya­rok érdekképviselőinek tekin­tik magukat. Hogy nincs egy­szer használatos fecskendő, hogy eltűntek a magyaror­szági gyógyszerek (is), hogy magyarországi lapokat legfel­jebb kéthetes késéssel lehet venni? Ezek apróságok. A lé­nyeg, hogy vannak, hogy lesznek szobrok, melyekkel az anyaország olyan nagylel­kűen ellátja Kárpátalját. És még az is lényeg, hogy ma már fél évente ellátogat Ung- várra, Beregszászra stb. egy-egy miniszter. Akik ugyan érdemleges választ nem tudnak adni a feltett kér­désekre, de Ígérik, hogy min­den követ megmozgatnak, minden tőlük telhetőt meg­tesznek. A kárpátaljai magyar pedig lesüti a szemét. Ugyan­azok a szólamok ezek, csupán az a különbség, hogy magya­rul mondják. Szobrozni jó? Kapásból azt mondja min­denki, hogy nem. Csatlako­zom hozzájuk magam is. Balogh Balázs munkások, az alkalmazottak pártja legyen, hiszen ez a párt megalakulása óta a kisemberek pártja volt. Ma ennek a rétegnek nincs érdekképviselete - han­goztatta az elnök. Az értekezleten kialakult az az álláspont, hogy a magyaror­szági szociáldemokrata érzelmű embereket egy pártba kell egye­síteni. Diplomáciai elismerést Horvátországnak és Szlovéniának Aláírjuk, terjesztjük Demokratikus Charta Köszönöm nyíltságát, bátorságát December 22-én Békesség földön az embernek Kell-e a Pécsi Vizműnek a bizalmam? A FKgP-ból felfüggesztettek nevében Elvtelen diktatúra Egységes szociáldemokrata pártot

Next

/
Thumbnails
Contents