Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-04 / 302. szám

1991. november 4., hétfő tij Dunántúlt napló Az adőssagcsapda November l-től: drágább kórházi gyógyszerek Első osztályú adósok vagyunk Magyarország kínosan ügyel adósságszolgálatának pontos teljesítésére, kerülve még a halvány gyanúját is annak, hogy odósságterheink enyhí­tését, törlesztésünk átüteme­zését szeretnénk kérni a jö­vőben. Most mégis elhangzott egy ilyenfajta javaslat, de nem itthonról, hanem a Nem­zetközi Valutaalap (fMF) egyik belga nemzetiségű tiszt­ségviselőjétől, a Finencial Times című rangos közgazda- sági lap hasábjain. Az indok­lás szerint valahogyan hono­rálnia kellene a nemzetközi pénzvilágnak Magyarország erőfeszítéseit, amelyekkel fenntartja fizetőképességét a romló gazdasági helyzet el­lenére. Fizetőképességünk megőrzé­se és gyakori deklarálása ter­mészetesen helyeselhető, hi­szen a fizetőképesség akár­csak átmeneti megszűnése is súlyos következményekkel jár. Például nem kaphatunk újabb hiteleket, az importárúért a szállító minden esetben azon­nali készpénzfizetést köve­tel stb. Azonban szép csendben ót kell gondolnunk a 20 milliárd dollárnyi adósságteher prob­lémáját, különös tekintettel az általános modernizáció és a politikai stabilitás megőrzésé­nek egyidejű nehéz feladatá­ra. 25—30 milliárd dollár Adósságszolgálat és kamat- fizetés címén az ezredfordu­lóig Magyarországról kiszi­vattyúznak évi 2,5—3 milliárd dollárt, azaz összesen 25—30 milliárd dollárt. Ha ennyi pénz nem kimenne, hanem bejönne, az is kevés lenne az ország előtt állá grandiózus feladatok elvégzéséhez. Meg kell oldanunk egy évtized alatt az ipar teljes szerkezet­váltását, ami annyit jelent, hogy egy XIX. századihoz ha­sonló gazdaságszerkezetet kell XXI. századivá átalakítani. El kell végezni az infra­struktúra általános moderni­zációját, amibe beletartozik a közlekedés, a kommuniká­ció, az egészségügy, az okta­tásügy, a lakásállomány meg­újítása stb. Mind e közben le kell gyűrnünk az inflációt, kezelnünk kell a valószinűleg milliós nagyságrendet elérő munkanélküliséget (ami a szerkezetváltás törvényszerű velejárója), meg kell állíta­nunk jelentős rétegek lecsú­szását, szabályos pauperizá- lódását, egyszóval biztosíta­nunk kell a megfelelő poli­tikai stabilitást. Magyarországnak most sok tekintetben a XIX. századbó kell átlépnie a XXI. század­ba, nagyobb ugrást kell meg­tennie, mint bármikor a tör­ténelme folyamán. Ilyen ha­talmas feladatok mellett nyom bennünket egy olyan nagy­ságrendű adósságállomány, amely egy főre vetítve a len gyetekét is meghaladja, és az előkelő első helyet biztosítjc számunkra e téren Európá ban. Mire költöttük? Sokan teszik fel ma ezt a sérdést. A régi rendszer po­litikai vezetői által oly elő­szeretettel előadott „tücsök- nemzet-mesével" ellentétben ezt a 20 milliárd dollárt ez a nép nem élte fel, nem her dálta el felelőtlen „túlfo gyasztás" révén. (Sajnos újab ban Antall József miniszterei nők is fel melegítette a tele vízióban a- „tücsökmesét". Jé lenne, ha elfelejtenénk!) A fölvett hitelek egy részéi elvitte Bős-Nagymaros és o többi értelmetlen presztízsbe­ruházás, az eocén-program, o liász-program stb., a másik részét egyszerűen az elavult gazdaságszerkezet megőrzé­sére fordítottuk, azonban a legnagyobb része egyszerűen komotteher-növekedés, vagyis hiteleket vettünk föl, hogy ré­gebbi hiteleink kamatait fi­zetni tudjuk. íme a hitelfelvétel krono­lógia : 1970-ben, december 31-én a konvertibilis adósság állom ány 542 millió dollár volt, ami megfelelt a nem rubelrelá­ciójú export 70 százalékának. 1975-ben kétmilliárd do'ílár az adósságállomány. 1974—79 között 3,5 milliárd dollár áramlott be hitel for­májában, amely összeget fő­ként a fizetési mérleghiány finanszírozására fordítottuk Ennek a kamatterhei azután rohamosan nőttek, elvégre itt már kamatos kamatról volt szó, hiszen hitelből törlesztet tünk. 1978-ben a nettó adósság állomány elérte a 6 milliárd dollárt, majd következett egy gazdaságpolitikai fordulat, az első komolyabb nadrágszij- meghúzás, és 1984-ig csak hétmilliárd dollárra nőtt az 1978. évi hatmilliárd. 1984—87 között újtíbb dinamikus adós ságnövekedési periódus volt, melynek eredményeként meg­duplázódott, azaz 14 milliárd dollárra nőtt az állomány. Majd jött a Grósz-kormány két és fél éve, amikor 20 mil­liárd dollár fölé ugrott az ország adóssága, ami valójá­ban egyszerű kamatnövek­mény volt. Látható, hogy szó sincs itt dőzsölő „tücsöknemzetről", amely a felvett hiteleket fele­lőtlenül felélte, elherdálta Sokkal inkább egy felelőtler gazdaságpolitikáról, amelynek terheit most a nemzet viseli. Le kell írni! Kenneth Galbraith, a neves közgazdász jelentette ki egy­szer, hogy az adósságproblé­ma roppant egyszerű: ostoba bankárok adtak nyakló nélkül pénzt korrupt, felelőtlen kor­mányoknak. Egy megoldás van szerinte: le kell írni eze­ket az adósságokat. Természetesen amit Galb­raith kimondhatott, azt a ma­gyar kormány nem mondhatja ki, nekünk továbbra is meg kell- őriznünk fizetőképessé­günket, hitelképességünket. Viszont anélkül, hogy ezt hi vatalos formában deklarál­nánk. csendben elvárhatjuk azt, hogy éppen hitelezőink lássák be: az adósságteher megfojt bennünket, meg­akaszthatja a demokratizáló dós folyamatát, destabilizál­hatja az egész térséget. Itt most egy olyan Marshall-terv- re lenne szükség, melynek fő eleme éppen az adósságszol­gálat jelentős enyhítése lehet ne. Ismétlem, hogy Magyar- ország ezt hivatalosan nem kérheti, de talán a nemzet­közi pénzvilág fő korifeusai rájönnek erre maguktól is Egy belga pénzügyi szakem­ber már leírt valamit... Gazdag László Szeptemberben 1,5 százalékos volt az áremelkedés A fogyasztói árszínvonal emelkedése — a megelőző hó napokhoz hasonlóan — szép temberben is kisebb mértékű volt, mint az év korábbi sza kaszaiban. A szeptember árak átlagosan 1,5 százalék kai magasabbak az augusz tusiaknál, az idényáras élel­miszerek szezonális árcsökke­nése nélkül számítva 1,9 szó­zafék az egyhavi áremelkedés - közölte pénteken a KSH. A szeptemberi áremelkedés­ben meghatározó szerepel játszott az élelmiszerek és a ruházkodási cikkek árainak növekedése. A sertéshús ára az augusztusi átmeneti csök­kentést követően visszatért az eredeti magasabb szintre, ami 3,5 százalékkal emelte a glo­bális árszintet. A ruházati cik­kek szeptemberi árindexe o nyári kiárusítások elmúltával az őszi kínálatot tükrözi, ami 0,4 százalékkal növelte az ár- szintet. Továbbra is viszony­lag kedvező az idényjellegű élelmiszerek áralakulása. Az év első háromnegyedé­ben a tavalyi hasonló idő­szakhoz viszonyítva 35,6 szá­zalékos az áremelkedés. Nem törvényszerű, hogy így legyen. Az őszi, téli hónapok ban az úttest felületétől füg gően romlik a gépkocsi kere ke és az út közötti tapadás „Ellenfelünk” lesz az eső, köd a jég és a dér. Előfordul hogy százméterenként változ­nak az útviszonyok. Ott ahol idáig nagy tempóval lehetett haladni, most csak lépésben kocoghatunk. Aki nem akar lemondani a nyáron megszokott sebesség­ből, a megváltozott körülmé­nyek közé kerülve kellemetlen meglepetés érheti. A sáros, havas, jeges út más vezetés- technikát kíván. Számítani kell a gépkocsi megcsúszására, tarolására, esetleg megpördü- lesére. A mai átlagautós ezen jelenség megelőzésére a meg­felelő sebesség megválasztá­sával képes ugyan, de ha a „baj" bekövetkezik, többnyi re tehetetlen. Legtöbbször csak a szerencsén (pl. nincs szembejövő) múlik, hogy nem következik be a baleset. Az igényes, előrelátó veze tök az alábbi „edzéssel" fris sítik fel a téli vezetés fogá­sait. Amikor leesik az első hó, keresnek egy nagy méretű, forgalommentes havas, illet­ve jeges parkolót. Lényeges, hogy legyen megfelelő a gya­Derült égből rendelkezés Váratlanul érte az új gyógyszertámogatási rendszer a kórházakat. November 1-jétöl a gyógyszereket teljes áron, tehát állami támogatás nélkül kapják. Erről azonban csak néhány nappal ezelőtt értesültek az intézmények főgyógy­szerészei. A Magyar Közlöny, amelyben az új rendelkezés megjelenik, még nincs a kórházvezetök kezében, a pon­tos tájékoztatás érdekében házilag sokszorosított példányt sem kaptak, holott kérték a Társadalombiztosítási Főigaz­gatóságtól. Szinte példátlan módon, most úgy kell egy rendelkezés végrehajtását megkezdeni, hogy arról semmi­féle írásos dokumentumot nem láttak. Péntektől a kórhá­zaknak a gyógyszerek teljes árát kell megfizetniük, ami az eddigi téritési díj ötszöröse. A rendelkezés első hal­lásra megdöbbentő, mert c kórházaknak a támogatott térítési díjak mellett sem volt elég pénzük gyógysze­rekre. A Rókus Kórház fő­gyógyszerészétől, Páka Cá bortól tudjuk, hogy ők no­vember közepéig az egés2 évi gyógyszerkeretüket kény telenek felhasználni. Az új rendelkezés kidolgozói állít­ják, hogy a kórházak nem járnak rosszul, ugyanis c régi és az új gyógyszerár különbözeiének összegét havonta megkapják és az­zal önállóan gazdálkodhat­nak. A kórházakban nem min­denütt vélekednek így, mert a főigazgatóság a nyár gyógyszerfelhasználások­ból állapítja meg a keret­összeget (ami messze nem azonos az őszi—téli kiadó sokkal). Az ehhez odott ki­egészítéstől nem várják o költségék teljes térítését. Több kórházban sajnos biz­tosak abban, hogy jóval többet fognak gyógyszerre költeni, mint amennyi kom­penzációra számíthatnak. Azt sem tartják jónak, hogy ezután kétféle gyógy­szerár lesz, külön a gyógy­szertáraknak, külön a kór­házaknak. A gyógyszertá­rakban továbbra is a jelen­legi áron vásárolható a gyógyszer, így a lakosságot az áremelés nem érinti, ám a kórházakban fekvő bete­gek előbb-utóbb észreve­szik majd, hogya drága gyógyszerekkel takarékosab­ban bánnak. A Társadalom- biztosítási Főigazgatóság főosztályvezető-helyettese, Molnár Borbála szerint vé­ge lesz a gyógyszerpazar­lásnak. Meggyőződése, hogy jelenleg óriási kész­let van a kórházi osztályo­kon és a gyógyszertárakban, s mert ezentúl valós árán je­lenik meg a gyógyszer, job­bon meggondolják majd, hogy mennyit rendeljenek De számít arra is, hogy az orvosok elgondolkodnak azon, melyik gyógyszert hasz­nálják, ha a drágább mel­lett hasonló hatású olcsóbb is van. A beteg ember pe­dig azt reméli, csak annyira takarékoskodnak majd az ő gyógyszerével, amennyire azt az orvosi tisztesség, lelkiis­meret megengedi. sen egy húszezres tételt, mert jövő héten már nem lesz százezrünk rá. A magánren­deléseimen már régóta köz­löm a pacienseimmel, mi mennyibe kerül. De azt ta­pasztaltam, saját egészsége érdekében többnyire minden­ki vállalja a legkorszerűbb, legjobb, Így legdrágább gyógyszereket. Nagyon rossz lenne, ha a kórházban mi ezentúl másképp lennénk kénytelenek gondolkodni. Tu­dom, vannak olyan kórházak, osztályok, ahová vattát vagy egyéb tartozékokat már a be­tegekkel kell behozatni, de hogy hozott gyógyszerekkel gyógyítsunk vagy állandó kompromisszumokat kössünk a legjobb és a megfizethető gyógyszerek között ezt nem­hogy megérni, végiggondol­ni sem szeretném. ízelítő egy gyógyszeres szek­rény kínálatából, melyért ezentúl többet fizethetnek a betegek Fotó: Läufer László Dr. Jeremiás Attila, a kis­kunhalasi kórház szülész-nő­gyógyász főorvosa elmondta, hogy saját osztályán eddig ha szűkösen is, de sikerült ki­jönni a keretből. Reméli, ez­után sem lesz másképp, kü­lönben is nemrég majdhogy véletlenül értesült az egész­ről. — Most szólt a gyógyszeré­szünk, rendeljünk meg sürgő­Dr. Csehák luditot is meg­lepetésként érte ez a rendel­kezés. — A parlamenti bizottság tavasszal tárgyalt utoljára a gyógyszerkérdésről, egy hó­nappal ezelőtt jelezték újabb tárgyalásigényüket, - mond­ja. — Ehhez képest a dön­tés gyorsan jött, de érthető, ilyenkor nem lehet hosszabb határidőt adni, mert az csak a felhalmozást inspirálná. Pedig éppen arról van szó, hogy a 35 milliárdos költség- vetési keretet egyikét mil- liárddal feltétlenül túllépjük, az idén és jövőre sem emel­kedik a támogatás összege. Ezért igyekszik a szaktárca erőteljesebben rászorítani a kórházakat a takarékosság­ra. Az a gyanú, hogy a kór­házi és a rendelőintézetek által felirt gyógyszerárak közti különbség esetleges visszaélésekre vezethetne, ami épp a rendelkezés célját torpedózná meg, túlzott ag­godalom. Amennyiben a sza­bályokat mindenütt pontosan betartják és betartatják, ez nem lehet nagyságrendekben befolyásoló tétel. A szükség hozta rendelkezést, mint any- nyi mást végül is a gyakorlat fogja igazolni, s minthogy a sajtóból értesültem róla magam is, többet nem mondhatok róla, bár ez a tény valamiképpen jelzi az előkészítés esetleges hiányos­ságait. A nyilatkozók, ha lehet, még ennél is diplomatikusabban fogalmaztak. Voltak, persze másmilyen nyilatkozók is, akik elmondták, hogy keretük határaihoz érve a lelkiismeretes or­vosok végül is meg fogják mondani pacienseiknek, melyek azok a gyógyszerek, amelyeket a kórház már nem tud biz­tosítani számukra, ám ők maguk jóval olcsóbban beszerez­hetik. Hiszen az orvosi morál nem feltétlenül azonos a hi­vatali morállal. HT PRESS korláshoz szükséges tér, „ki­futási" lehetőség. Nézzünk 1—2 gyakorlatot, amikor az autónk „másképp viselkedik", mint a száraz be­tonúton I Autónkat felgyorsítjuk 20- 30 km/ó sebességre. A kor­mány gyors aláfordítása után erősen fékezünk. Meglepődve tapasztaljuk, hogy járművünk nem a kormányzásnak meg­felelő irányba halad, hanem egyenesen csúszik tovább. Csak akkor követi a kormány kerékkel meghatározott irányt a kocsink, ha a féket elen­gedjük és a kerekek ismét gördülnek. Ha az előbb em­lített tempóval, egyenletes gázzal kanyarodunk, a gép kocsink „normálisan" viselke­dik. Lépjünk erősen a gázpe­dálra, főleg a hátsókerék meghajtású autó esetében, a járművünk megpördül, kitárol. A farolás csak a gáz elenge dése után szűnik meg. Télen, csúszós úton sokkal meggon- doltabban kell kezelnünk o fék- és gázpedált. Kerülnünk kell o hirtelen, gyors kor­mánymozdulatokat. A vissza­kapcsolás utáni hirtelen kup- lungfelengedés is meglepe­tést, farolást okozhat. Aki, ha veszélyt észlel és „csak” a fékpedált ismeri a probléma megoldására, óriási veszélyben él! Tudni kell oly­kor a féket felengedni és ese­tenként a gázzal, illetve kor­mányzással elkerülni a bal­eset bekövetkezését. Kívánatos lenne, ha a megyénkben mű­ködő 40-50 oktatással foglal­kozó képzőszerv valamelyike felkarolná a veszélyhelyzetek gyakorlati oktatását is. Eh­hez szükséges tárgyi feltétel minimális költséggel kialakít­ható. Megfelelő térítés elle­nében a tanulóvezetőket és a már vezetői engedéllyel ren­delkezőket is szakmai irányí­tás mellett szükséges lenne felkészíteni a téli vezetés for­télyaira. A legjobb vezetéstechnika sem segít sokszor rajtunk ab bon az esetben, ha a sebes­ségünket „eltúloztuk", illetve a gépkocsink műszaki állapo­ta nem mefelelő. Fontos, hogy az egy tengelyen lévő kerekek fékhatása közel azo­nos legyen, és az elkopott, sérült gumiabroncsainkat idő­ben cseréljük le, illetve gon­dosabban ellenőrizzük a gu­miköpenyben a levegő nyo­mását. Talán e néhány tanács fel­hívja a figyelmet a csúszós utakra való „áthangolás" szükségességére. Sokat segíthet a „nehe­zebb" hónapok átvészelésé­ben az a felismerés, hogy nekünk gépjárművezetőknek kell alkalmazkodnunk, mert az út, az időjárás nem fog. Szécsényi András vizsgabiztos Csúszós utak — törött autök?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents