Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)
1991-11-25 / 323. szám
AGRÁRSZÖVETSÉG ... a hátrányos helyzetű térségek problémáiról A probléma Baranyában fokozottan jelentkezik, mivel a megye egész gazdasága az ipar, a bányászat válságban van, igen jelentős a munkanélküliek száma. Az elmúlt 40 év elhibázott gazdaságfejlesztése, a mezőgazdaság jelenlegi válsága egész térségeket hoz „kilátástalan helyzetbe. Ezek a térségek Baranyában a Hegyhát, a Drá- vamente, a Zselicség. A válság mélyülése különösen fenyegeti a területek falvak, mivel itt az egyetlen megélhetési forrás a mezőgazdaság. Nem értünk egyet ezen térségek támogatásának megszüntetésével, leépítésével, mivel a termőhelyi és köz- gazdasági adottságok közti különbségeket figyelmen kívül hagyni leheteüen. Ezen térségek és az egész mező- gazdaság támogatásának szükségességét a világ minden fejlett mezőgazdasággal rendelkező országában látják és az állam mindenütt megtalálja a támogatás módját, eszközeit. Az agrárolló (mezőgazdasági és ipari árak közti különbség) folyamatos nyitása a támogatási rendszer leépítése, ami már 1981. óta tart, egyformán sújtja a szövetkezeteket és magántermelőket. A szövetkezetek működésképtelenné válnak, a magángazdálkodás pedig itt a jelenlegi helyzetben nem vonzó, mivel senki nem fekteti pénzét eleve bu- kásraítélt vállalkozásba. így az itt élő emberek fokozatosan elvesztik munkahelyüket, elszegényednek minden lehetőség hiányában munkanélküli segélyből tengődnek. Ezt a folyamatot meg kell állítani és vissza kell fordítani. Az elmaradott, hátrányos helyzetű térségek fejlesztése nemzeti érdekünk, az ilyen területek leszakadása, a lakosság elvándorlása az egész országnak káros, az érintett családoknak pedig egyenesen tragédia. A reményüket vesztő a társadalom perifériájára szoruló emberek egy része már nem tud megkapaszkodni és az alkoholizmusba, bűnözésbe menekül. A hátrányos helyzetű területek fejlesztéséhez szükséges tőke csak kívülről érkezhet, mert ezekben a falvakban nincs, illetve ami van azt kénytelenek felélni. Az Agrárszövetség álláspontja szerint az államnak nem kifejezetten tőkét kell adnia, hanem a feltételeket kell megteremtenie ahhoz, hogy a hazai és külföldi tőke keresse ezeket a térségeket. Egyes politikusok azt mondják, ezelőtt 40-50 évvel is éltek ezekben a falvakban, termeltek ezeken a területeken, és akkor sem volt támogatás. Ez igaz, de ők elfeledkeznek arról, hogy akkor egészen mások voltak az árviszonyok, a mezőgazdasági termékek javára, másrészt arról, hogy XX. század végén a ma élő emberek, fiatalok a jövő nemzedéke nem kér abból az életformából, ami ezekben a falvakban 50 évvel ezelőtt volt. Véleményünk szerint ha az infláció csökken, ha a tőke érdeklődése a termelés felé fordul, az önmagában is javít valamit a helyzeten. Az olcsó telephely, az olcsóbb munkaerő talán vonzó lehetne, de sajnos ezekben a térségekben a telephelyből csak a hely van meg. Hiányzik az infrastruktúra, a munkaerő ugyan olcsóbb, de általában alacsonyszintű a képzettsége. Az államnak elsősorban ezeken a gondokon kell segítenie. A falvak lakói, önkormányzatai biztosítsák a helyet, az állam adjon segítséget az Az állampolgárok többsége úgy látja - és ez az Agrárszövetség véleménye is - hogy az elmúlt két évnek talán legnagyobb eredménye az, hogy mindenki előtt kezd világossá válni, hogy az átmenet nem lesz olyan egyszerű, ahogy ezt sokan hirdették, vagy talán még hitték is. Az meg már egyenesen kétségbeejtő, hogy ebben a nehéz időszakban nem a nemzetet érintő lényeges gondokkal foglalkoznak a pártok, hanem egy káros „kiszorítósdit” játszanak. Az Agrárszövetség Baranya Megyei Szervezete a gondok közül kiemelt párat, kérjük a Tisztelt Állampolgárt, olvassa el, hogy MI A VÉLEMÉNYÜNK... infrastruktúra - út, villany, víz, gáz, telefon - kiépítéséhez és a dolgozók képzéséhez, ugyanis a szövetkezetek átalakulásával várható a munka- nélküliség jelentős növekedése e térségben. Támogatni kell ezekben a falvakban a munkahelyteremtő beruházásokat, átmeneti adómentességet kell kapniuk a kezdő vállalkozóknak. A legolcsóbb és legegyszerűbb megoldás persze az lenne, ha a falvak fő életterét jelentő mezőgazdaságból meg lehetne élni és így helyben megteremtődhetne a szerkezetváltáshoz szükséges tőke is. Minél gyorsabban ki kell dolgozni olyan új területfejlesztési koncepciót, amely a hátrányos helyzetű térségekre koncentrált. Ennek kidolgozásából részt kérünk és vállalunk. Patkó László elnök ... a hatalom demokratikus gyakorlásáról Sokan megkérdőjelezik ma, hogy Magyarországon a rendszerváltás megtörtént-e, vagy nem, vagy hogy egyáltalán folyamatban van-e? Tisztán kell látnunk azt, hogy bármilyen kormány alakult volna is, egyik napról a másikra nem változtathatta volna meg az ország helyzetét, de látni kell azt is, hogy nem tartható az, hogy a valós problémákat rendre félretolják, a szükséges gazdasági döntéseket elodázzák, ráadásul egyáltalán nem fontos politikai-ideológiai viták miatt. Nincs olyan kis szelet kenyér amit pótolni tud bármilyent eszme, az éhes embert aligha teszi boldoggá, hogy demokráciában éhezik. Ezt kell megakadályoznunk, erre a jelenlegi törvényhozás egyszerűen alkalmatlan, lényegében már most is a „szavazógép” működik a parlamentben. Igaz, más oldalról, de hát ez még attól nem demokrácia. Ebből viszont az következik, hogy igen sürgőssé vált a törvény- hozás átalakítása, olyan átalakítása, melyben biztosítani lehet a társadalom és a hatalom közötti érdekegyeztetés lehetőségét, ez pedig csak a kétkamarás parlament lehet. Ez a második kamara - nevezhetjük akár „érdekképviseleti tanácsnak” , akár „szenátusnak” - elsősorban a gazdaság működését érintő jogszabályokkal és az önkormányzatokat érintő törvényekkel foglalkoznak, mintegy „gazdasági alkotmányozás” szerepkörrel. Tagjai lennének az érdekképviseleti kamarák, a szövetségek, az önkormányzatok és természetesen a nemzetiségek, valamint - ha ezt az állampolgárok igénylik - az egyházak is. így a piac feltétlenül szelektáló jellege mellett szerepet kaphat a szociális érdek is, tehát megvalósítható egy nagy teljesítményt adó piacgazdasággal együtt a biztosan és korrektül kézben tartott szociájíís rendszerű jóléti társadalom. Ha nem lesz kétkamarás parlament, akkor a történelmi léptékű változások a lakosságot kislétszá- mú gazdag nyertesekre és nagytömegű szegény vesztesekre osztja fel. Ez pedig sehogysem az áhított Európa, ez inkább a harmadik világ, vagy ajelenleg lángokban álló Balkán rémálma. Amit mindnyájunk érdekében el kell kerülni. Buzássy Lajos irodavezető ... foglalkoztatáspolitikáról - munkanélküliségről A Munkaügyi Minisztérium adatai szerint országosan 1990. év végén 80 ezer fő 1991. júliusában már 220 ezer fő munkanélküli volt, míg év végén számuk meghaladja a 300 ezerfőt. Afoglalkoztatási prognózis szerint a munkanélküli ráta elérheti 1992-ben a 9-11%-ot, ami 500-530 ezer fő munkanélkülit jelent. Baranya megyében is hasonló tendenciákat tapasztalunk. A vidéket, falva- inkat, a mezőgazdasági dolgozókat is fenyegeti a munkanélküliség réme, egyre kilátástalanabb a fiatalok pályakezdése, családalapítási lehetősége. Egyes teóriák szerint a földek újrafelosztásával a mezőgazdaság megélhetést biztosíthat az iparból elbocsátott dolgozóknak. Ez eleve képtelenség, hisz a kormány mindent megtett azért, hogy a mezőgazdaság terhei az elviselhető mértéket meghaladják, a foglalkoztatásban hasonló feszültségek vannak, mint az iparban, ráadásul a nagyvárosi üzemek is elsősorban a vidékről bejárókat küldték el. Aggasztó, hogy egyes térségeinket a tömeges munkanélküliség fenyegeti, a hátrányos helyzetű térségek problémái még összetettebbek, súlyosabbak. Baranyában 1991. november 8-ig az agrárszektorból 2200-2300 fő vált munkanélkülivé, és számuk egyre csak emelkedik. Elemzéseink, tapasztalataink azt mutatják, hogy a nehéz pénzügyi, gazdasági helyzetet a mezőgazdaságban a hibás agrárpolitika, a jogi, közgazdasági helyzet alakította a piac, a hitel, kamatpolitikáról nem is szólva. Ezeket a viszonyokat kell rendezni, a helyére tenni, a bizonytalanságot felszámolni, a tulajdon- viszonyokat úgy rendezni, hogy legyen érdemes vállalkozni, akkor a munkanélküliség kérdése is más megítélést kap. A munkanélküliség alapvető megoldását nézetem szerint a munkahelyek megtartása, újak létrehozása jelentheti, ugyanakkor a képzés, átképzés is sokat segíthet és csak végsősorban a segélyezés. Végezetül a munkanélküliség kezelésére létrehozott anyagi forrásokat és intézményrendszerét sokkal hatékonyabban kellene működtetni, a munkáltatókat, munkavállalókat érdekeltté tenni egyrészt a foglalkoztatás bővítésében, másrészt új szakmák elsajátításában, a munkahelyek megbecsülésében. Átalakuló gazdaságunkban véleményem szerint a jövőben is számolni kell folyamatosan a munka- nélküliség tényével, azonban az nem mindegy, hogy az milyen méreteket ölt, milyen az állampolgárok anyagi, szociális biztonságérzete, és az, hogy egyáltalán milyen perspektívát kínál a társadalom. Horváth Vilmos elnökségi tag ... a kárpótlási ügyek tapasztalatairól Az Agrárszövetség programjának kezdettől fogva sarkalatos pontja volt a privatizáció minél gyorsabb végrehajtása, és ennek feltételeként kezelte a valamikori tulajdonosok, illetve ezek leszárma- zottainak kárpótlását. Eredetileg nem részleges kárpótlást gondoltak A törvény megszületett a részleges kárpótlásról, az Agrárszövetség Szigetváron is megszervezte a segítségnyújtást, mely során közel ötszáz ügy elintézésében működtünk közre. így tehát van tapasztalatunk, és talán helyes, ha ezúton ilyen irányú ismereteinket közzé tesszük. Megítélésünk szerint a szükséges okiratok - melyeknek beszerzése körülményes volt és ajogosultaknak sok gondot okozott - elegendőek ahhoz, hogy a kérelmeket elbírálják, ha van kisebb hiba, az könnyen javítható a tényleges elbírálásig. Becslésünk szerint a kérelmezők többsége 40-50.000 Ft nagyságú kárpótlást kaphat, ez bizonyos fokig tükrözi a valamikori vagyoni állapotot is. Jellemző, hogy a valamikor 400 aranykoronás földingatlanra nyolc jogosult van, és ez jellemző az egykori középbirtokosokra is. Kérdésünkre, hogy a kárpótlási jegyet mire kívánják felhasználni a leggyakoribb válasz az volt, hogy életjáradékra akarjaátváltani, lakás- vásárlásra fordítja, esetleg van más elképzelés is, de közel 500 kérelmező közül egyetlen egy volt aki úgy nyilatkozott, hogy a szigetvári határban földet vesz rajta, hogy állatainak takarmányt termeljen. Árutermelésre ő sem gondolt! Számoljunk! A közel 500 kárpótlása jogosult - kb. egy nagyközség- nyi lakosság - 50.000 Ft kárpótlási összeggel számolva összesen kap 25 millió Ft-ot. Ennyi pénzből még ha a névérték meg is egyezik a forgalmi értékkel egyetlen egy farmergazdaság indítható be megfelelő létszámú és szakismeretű családtagokkal. Egyetlen egy és nem több! A fentiekből következően megfogalmazhatunk néhány következtetést: A kormányzatnak az átalakuló mezőgazdasági szövetkezeteket biztosítani kell működőképességük feltételeiről, mert a kisebb termelési egység egyelőre még nem fog kialakulni. Viszont ha a szövetkezetek tönkremennek, akkor az csak katasztrófához vezethet. Látható az is, hogy a farmergazdaságok - főleg a tőkehiány miatt - csak fokozatosan alakulhatnak ki több év tőkekoncentrációjával a kárpótlási összegek csekély volta miatt. Bebizonyosodott, amit az Agrár- szövetség kezdettől fogva hangoztatott: ez a kárpótlási összeg az újrakezdéshez elégtelen, ahhoz a jelenlegi összeg duplázása vagy többszörösére emelése lett volna szükséges. Dr. Mester József ... a földről Furcsa kettősséget él át manapság az a gyakorló szakember, aki a földdel hivatalból foglalkozik. Mégpedig azért, mert bár ő maga is és a most földet keresőkből jócskán kiteijedt környezete is napestig csak a földről beszél, mégis, arról a valóságos gazdasági eszközről, a marokba fogható talajról, a kenyeret adó, életet fönntartó gondoskodást kívánó és kizárólag csak a gondoskodást megháláló valamiről, „A” földről senki nem beszél! Nagyon sajnálni való és nagyon fájdalmas, hogy hosszú idő óta, és úgy néz ki, még hosszú ideig a társadalomban a föld egyúttal nem a belvizet vagy aszályt, nem a kövéig re hízott paradicsomot vagy épp a fagy nyűtte paprikát, nem a földért kialakított és így vele eggyé vált korszerű technikát, nem a talajerőt és mindezek foglalataként a mindezt magábaötvöző dolgozó embert jelenti, hanem valami ezek fölött lebegő, ettől gondolatban elvonatkoztatott lelki képet jelent, amelynek nincs is valóságos kapaszkodója, térben visszafelé is időtlen, mert még az emlékezet is - amire pedig jó lenne hagyatkozni - úgy jelöli meg, hogy kb. 1951-ben, de az is lehet, hogy 74-ben volt... Jövőre is időtlen, mert évek torlódnak egymásra meghatározatlanul, s a kommentálja pedig csupán kézlegyintés. Tévedés ne essék, nem én legyintek! Az legyint, vagy azok legyintenek, akik nem tudnak egy felcsigázott reményt évekig azonos hőfokon tartani, azok legyintenek, akik nem is meggyőződésük okán, hanem a szomszéd rábeszélésére járják a körtáncot a levegőbe beszélt egy szervolt jog körül. El ne higgye senki, hogy kevés az ilyen kétkedőknek a száma. Nem, nem kevés! Mert a társadalom azt konkrétan tudja, hogy az általa megtapasztalt közeli 10-20 év mezőgazdasága külföldi mércével mérve is korszerű volt, s ugyanekkor viszont konkrétan azt is „érzi”, hogy ő ezzel e pillanatban csak a két kezét tudja szembeállítani, s ezt kevésnek érzi. Bántóan kevésnek, s ezért nem úgy firtatja a jövőt, hogy azt kérdezi: hol fekszik majd a föld, milyenek lesznek a távolságok, leküzdhetik-e a mostanság adódó gondjait és hogy van-e egyáltalán jövedelmezősége? - hanem csak egyetlen szűk kérdése van: aki eddig művelte, az fogja ezután is?! Mit mondjak neki? Bizony nehéz megküzdeni ezzel az értékvesztéssel. Ezzel a tudatosan, a társadalom manipulálásával átalakított hibás forgalmi rangsorral, amikor önmagában a használat, vagy birtoklás jogcíme az elsődleges, de még a másodlagos, harmad- lagos fontosságú szempont is, és csak huszadrangú az alkotó erő, a nyugvó tőkét, a földet mozgásba hozó, művelő és a fönnmaradást biztosító emberi tett, a munka. Én ennek az utóbbinak az elsődlegességét vallom. S ha nem vette volna észre a kedves olvasó, végig a földről beszéltem. Igaz, úgy, ahogy most ez a beszéd a társadalomban zajlik, mint süketek párbeszéde: senki sem érti a másikat. Szabó Sándor elnökségi tag ... a tulajdonról A tulajdonnak minden korban meghatározó szerepe volt az emberiség történelmében. Nincs ez másképpen napjainkban sem. Körülöttünk rendszerváltozás folyik a társadalomban, új fogalmakkal ismerkedünk, komoly változásokat élünk át. Egy ilyen, többségünket megmozgató esemény a tulajdonviszonyokban várható átrendeződés is, amely minden rendszerváltozás természetes kísérője. A tulajdonviszonyok átrendezésének egyik alapvető célja az ál- ' lami, illetve szövetkezeti tulajdon részarányának csökkentése és a magántulajdon arányának növelése. így az állampolgárok jelentős része valamilyen tulajdon birtokosává válhat. Ezzel a tulajdonnal az állampolgár az állam által biztosított jogaival élve szabadon fog rendelkezni. A tulajdonviszonyok változása az agrárágazatot sem hagyta érintetlenül mivel a kárpótlási és az új szövetkezeti törvény végrehajtása alapvető változásokat jelenthet. Ahhoz, hogy az agrárágazatban is megtörténjen a „rendszerváltás”, hogy a szövetkezetek átalakulhassanak és eléljük a tulajdonosi szemléletváltásból adódó remélt előnyöket a jövőbeli tulajdonosoknak tudnia kell: mi az övé? Ezért gyorsan végre kellene hajtani a kárpótlást, minél gyorsabban rendeződjenek a tulajdonlás, a szövetkezeti vagyon valós tulajdonosaivá válás lehetőségei. Csak a kárpótlást követően lehet a tulajdon birtokában dönteni annak használatát illetően: egyedül vagy szövetkezetben? Ez lenne az agrárszféra tulajdonátrendezésének az alapja. A tulajdonviszonyok ily módon való rendezése azonban még kevés, hogy működő, életképes gazdaságot tudhassunk magunkénak! Ugyanis a tulajdon működtetéséhez további feltételek szükségesek. A föld és az eszköztulajdon működtetésének elengedhetetlen kritériuma a pénzügyi és közgazdasági feltételek megteremtése. A piac nem működik, az árak megállapítása néhány monopolhelyzetben lévő vállalat kiváltsága. Romlott a fizetési morál, a pénzpiacot a bankok uralják, a hitelek kamatai elviselhetetlenek. A termékek értékesítése nincs megoldva, pénzhez jutni szinte lehetetlen. Egy tulajdonos pedig elvárná, hogy élvezze a tulajdonlás gyümölcsét, a tulajdona hasznát. Ezzel szemben jelenleg az agrárágazatban - legyen magán vagy szövetkezeti szektor - a jövő évi termelés feltételei sem biztosítottak, nemhogy tulajdonosi haszonról lehetne beszélni. Meg kell említeni a mezőgazda- sági tulajdonok néhány sajátosságát is. A pénztulajdon jó tulajdon mert a magas kamatlábak nagy hasznot biztosítanak, a föld illetve az abból származó termék nem, mert eladhatatlan. Az üzemanyag, az alkatrész is jó tulajdon mert ezekért azonnal meg lehet kapni a folyton emelkedő vételárat. Aföldtulajdonnal kapcsolatos termékért gyakran a hatósági minimálár alatt kínálunk sok-sok hetes várakoztatással. Ugyanakkor a természet törvényei e gondokat nem veszik figyelembe, s a betakarítások és vetések őszre jutó részét ezután is - most is - ősszel kell elvégezni. Hogy jövőre is arathassunk, ahhoz most kellene műtrágyázni, szántani, vetni! De ezek után kérdezem, miből? így a fentiekben leírt tulajdon egyre kevesebb a szakmát értő és a mezőgazdaságból élő ember számára tűnik vonzónak ilyen körülmények között. Ajobb kilátások váratnak magukra ugyanúgy mint az ezt biztosító intézkedések. Tudjuk, a mezőgazdaságból élők száma csökkeni fog. Sürgősen tudni kellene ki hova állhat: tulajdonosok, bérlők, munkanélküliek táborában? Az átállás az egész ország számára nehéz lesz - reméljük jobb helyzetet teremt majd ajelenleginél. Egyelőre az elmaradt beruházásokat, a tőkehiányt pótolja a megszállottság, a keményebb munka - de meddig? A parasztember szakmaszeretete, röghözkötöttsége, optimizmusa, ambíciója köztudott. Ugyanúgy kreativitása, tűrőképessége is, amire az utóbbi időben ugyancsak nagy szüksége van! Az agrárágazat agonizál, csak remélni lehet, hogy ez nem tart sokáig! Az előzőekből következik, hogy a tulajdonviszonyok rendezése elengedhetetlen, de ez egymagában nem elegendő az agrárválság megoldására. Ha a piaci és pénzügyi gondok nem enyhülnek, a közgazdasági környezet nem változik, biztos halálra van ítélve az ágazat! Kakuk Imre elnökségi tag
