Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)

1991-11-03 / 301. szám

Kislány a cimbalomnál A könnyű kéz. a finom ívű csukló és o hosszú, törékeny­ségükben is erős ujjak azonnal feltűnnek a nem hozzáértő számára is. Pedig most nem hajol o cimbalom fölé, hanem hol német, hol angol nyelven vált szót az érkező előadómű­vész-kollégákkal. Mindamellett int és utasít, kéri a készsége­sen segédkezüket, s mutatja, hova kerüljön a szépen fara­gott cimbalom. Azaz kiállítást is rendez. ö, Herencsár Viktório, o Magyarországon most elsőként megtartott pécsi cimbalmos vi­lágtalálkozó házigazdája a Hotel Palatínusban. A találko­zó még csütörtökön nyitotto kapuit, hogy az ősi hangszer szerelmesei és legkiválóbb előadói egyetlen zenészcsalád­dá váljanak néhány napra o szó szorosabb értelmében :s. másfelől pedig népszerűsítsék ezt a világszerte őshonos, az emberi kultúra forrósvidékeire is elkalauzoló instrumentumot. A neves zeneszerző és világ­híres cimbalomművész Állaga Gézának, a Nemzeti Zenede első cimbalomtanórának a ha­zai utódait is kevéssé tartjuk számon. Pedig a szőke, kék­szemű, s csak annál melegebb mosolyé házigazda, Herencsár Viktório nevét jól ismeri a ze­neszerető közönség Stockholm­ban. Rómában, Frankfurtban és Philodelphiábon is. Ho- gyon lesz valaki egyáltalán cimbalomművész? - fordultunk hozzá oz előadás előtti, szó máro csak egy szusszonásnyi szünetre.- A Magyar Rádió ajánlott föl egy Schunda-cimbolmot o nővéremnek otthoni gyakorlás­ra. Igaz, hogy én akkor még csak hároméves múltam, de odaültem, és azon játszottam először. Nagymamám pedig, aki nagykikindai születésű volt, énekelt nekem népi dallamo­kat, úgyhogy négyévesen mór tudtam szolmizálni, valomit játszani is — írni és olvasni, persze, nem.- Mikor történt ez?- 1956-ban került hozzánk a hangszer, aztán amikor iskolá­ba írattak volna, összehivattak egy bizottságot, hogy most mi legyen velem. A zenéből már sokkal többet tudtam, mint az általános iskolások, és hát tu­lajdonképpen csodagyereknek számítottam. A többi már szok­ványos történet... Tarjáni Tóth Ida tanárnőhöz vittek el, mert nem hagytam o nővéremet nyugodtan gyakorolni. Szabadkozvo néz rám. higy- gyem el, az ő története nem olyan érdekes. „Nagyon szíve­sen zongorázok és gitározom is" - teszi még hozzá, majd a feladata szólítja el. Kezdő­dik a tárlatvezetés a koncert­cimbalmok, gitárok és citerák közt, majd az előadás.- Erkel már bőséges cimba­lomszólót írt a Bánk bán szá­mára - hajol a fülemhez, és súgja o nemzedékeket cimba­lomra oktató neves tanárnő, Tarjáni Tóth Ida már az elő­adás alatt - A híres Állaga Géza-féle magyar iskolát kö­vetően Liszttől Sztravinszkijig, a legnagyobbak szereztek ké­sőbb cimbalomra zenét. Es hát Viktóriáról elmondhatom, hogy talán az első az elsők között. A vörösdiplomót kivételes te­hetségének köszönheti, hiszen zongorán vagy hegedűn ugyan­ilyen tehetségesnek mutatko­zott. • Most ír egyébként egy cimbalomtörténeti könyvet, nagy lánya és egy igazán megértő mérnök-férje van, aki - ho teheti - világ körüli út­jaira is elkíséri. A Magyar Állami Operaház szólistája, de főként külföldön szerepel. Saj­nos, itthon, a szakmán belül Herencsár Viktória hangoljo o cimbalmát Fotó: Proksto László sokan féltékenyek rá, és en­nek egyedüli oka az irigység . Bóka Róbert A szándékos rosszindulathoz is szakértelem kell Vírusok és vitaminok Tíz új kötettel bővül a Révai-lexikon A szekszárdi Babits Kiadó állja a piaci versenyt Mikor mindon körmjrobbé ót lohotségostó koidolt válni« 1919 olojon a könyvkiadásban it tgy csapásra megszűnt a budapesti kiadók egyed­uralma. Sorra alakultak a vidéki vállalkozások, azóta többük tönkr* iz ment, ám a Sxektzárdon működő Babits Kiadó korántsem jutott orro o sortra, sőt az utóbbi másfél év torán bizonyos hírnévre it siort tott at országban. Mivol isf Károly István igazgató mondja: — Szándékosan megírt rom­boló program - talán ez a legjobb kifejezés a vírusokra, mondja Véry Zoltán, a Prime- soft kisszövetkezet fejlesztő- mérnöke —. ám a „tartós partnerkapcsolat" megvéd a fertőzéstől. Ha valaki mégis megfertőződik, hívjon szaksze­rű víruselhárító szolgálatot.. . Ismeretes, hogy a számitó­gépes softverek, a programok megsemmisíthetek, vagy leg­alábbis hosszabb-rövidebb idő­re munkára alkalmatlanná te­hetők a legkülönbözőbb úgy­nevezett vírusokkal. Éppen ezért megkérdeztük o szerkesztőségünkben dolgozó Horst Gleicht, az Axel Sprin­ger hamburgi központjának szakemberét, mi a véleménye o helyzetről: — A legújabb adatok sze­rint több mint háromszáz kü­lönféle vírus van a világon o PC-számítógépeken. Természe­tesen arról nem tudunk pon­tosan, hogy ezeknek a rom­boló programoknak hány mu­tációja létezik. Kár lenne ta­gadni, hogy ezeket a víruso­kat igen képzett szakemberek készítik, készíthetik. Tudja, vo- -laki mindig jobb akor lenni, mint o társo . . A vitaminok csak o fotó ked­véért kerültek a floppyra, re­méljük, senki nem veszi komo­lyon Fotó: Läufer László A nyugoti folyóiratok sze­rint naponta több virus kelet­kezhet, megállapításaik meg­erősítik azt a tényt, hogy Ke- iet-Európóból származik közü­lük jónéhány újabb romboló program. Tudja, ott mostanság fejlődik igazán a számitógé­pes technika és a fantázia el­szabadul olykor. A jelenlegi víruselháritó programok legjobbjai ismere­teim szerint a vírusok nyolc­van százalékát képesek alkal­matlanná tenni, mondta végül Horst Gleich. Másrészt viszont újabban hallani számítógépes vitami­nokról is. Mint Véry László el­mondta, ezek a kondicionáló, felerősítő elektromos lapocs­kák képesek arra, hogy nö­veljék a számítógépek teljesí­tő képességét, műveletvégző képességét, erősíthetik a pro­cesszort, hozzájárulhatnak ah­hoz is — nagyobb teljesítmé­nyű gépek esetén -, hogy a tárolókapacitás növekedjen, Pécsett is kaphatók már. Természetesen, mivel a ví­rusok a programokat támad­hatják, a vitaminok pedig a gépek teljesítményét növelhe­tik, kettejük között számítógé­pes rendszerek esetén lega­lábbis csupán annyi lehet o kapcsolat, mint az autó és az autótolvaj között, vagyis so­hasem tudni, mikor találkoz­nak egymással. Bozsik L.- A kiadó elődje, egy kis­szövetkezet még ‘88-ban jött létre, úgy, hogy az alapító 17 tag fejenként 2000 forintot fizetett be. Főleg bérmunká kot végeztünk, reklámfüzeteket, prospektusokat állítottunk elő. Aztán egy év elteltével sikerült nogyobb összegű - 650 millió forintos - alaptőkét összegyűj­teni, s ekkor indult meg o Babits Kiodó érdemi működé­se. Kezdetben eléggé vegyes volt a kínálatunk, kortárs írók­tól kezdve, reprintig, sok min­dent megjelentettünk, de fel­hagytunk ezzel a gyakorlattal. Már csak azért is, mert bele­vágtunk egy hatalmas vállal­kozásba, nevezetesen o Révai- lexikon új kiadásának elkészí­tésébe, s ez nem pusztán a valaha megjelent köteteket je­lenti (bár ez sem kevés), ha­nym azt is, hogy az azóta el­telt időben felgyűlt összes adatot plusz 10 vaskos kötet­ben csatoljuk oz eredetiekhez. A kiodó természetesen nem vökön vágott bele ebbe o mo­numentális munkába, hisz ma­napság már mindent üzleti kockázat szempontjából kell nézni. Piackutatásuk - o Szépirodalmi Kiadó 1986-os eredményeire is tá rrosrkodvo - azt mutatta, hogy kb. 60 ezer potencíáliz vásárlója lenne az új Révainak. A biztonság ked­véért először csak 42 ezer példány­ban kezdték nyomni a lexikont, de mikor ez kevésnek bizonyult, új­ból, az 1. kötettől újra nyomták, immár 72 ezer példányban. A ter­vek szerint 1995-ig kell megjelen­nie a teljes régi Révainak, évente 3 kötetnek; az újonnan írt kötetek pedig folyamatosan, 1998 iy fognak készülni. A működés során mostanra mór az is kiderült, mennyiben előny, il­letve hátrány egy mai kiadónak, hogy például Szekszórdról irányít­ják. Feltétlen előny, hogy vidéken minden olcsóbb, mi több, lásson már minőségben is előnyre tesz szert a fővárossal szemben. A ter­jesztést is meg tudják oldom ön. erőből, hisz miután a monopolhely zetben lévő terjesztői rendszer ös­szeomlott, nem függenek senkitől A Babits Kiadó létrehozta saját adatbankját, amelyben több ezer nevet és címet tárolnak, s kiadva nyaikat ennek segítségével juttatják el az előfizetőkhöz, postán. Ami tagadhatatlan hátrány — ismeri el Károly István igaz gató —. hogy helyben nincs meg az a szellemi háttér — szerkesztők, tudósok, fordítók amelyre nagy szükség lesz az újabb tíz kötet megírásakor. Ennek a munkának a koordi­nálására hozták létre buda­pesti irodájukat. M. K. ■L Farmerek, leendő farmerek FIGYELEM! A Szolnoki Mezőgép Vállalat, a Sloven Sip Sempeter Mezőgazdasági Gépgyártóval közösen kukoricabetakarítási bemutatót tart 1991. november 9-én 10 órakor. Üzem közben megtekinthetők egy- és kétsoros csőtörők. Bemutató helye: Kalocsa-Negyvenszállás, Kisu. 3. A bemutató helyszínén egyéb - elsősorban farmergazdaságok részére ajánlott - mezőgazdasági gépek is megtekinthetők és a helyszínen megvásárolhatók. Jöjjön el, megéri! vasdmapi (6242) bizony néha keményen riogat jók az embert és már ott tar­tunk, jobban járunk, Ha sem­mit sem eszünk, legföljebb iszunk, de csak vizet — ha az is nem „fenolos" - mert mindenben van valami méreg, ami káros a szervezetre. (Pártszervezetekre -szintén . ..) Tavaly éppen a rádióban el­hangzott kutatói nyilatkozat óva intett a spenóttól, amit ugyan gyermekéveimben utál­tam, vertek is érte, pedig a moziréklám tengerésze, a pi- pás Popej is azért csapkodta nagy erővel a földhöz a szó kallós óriást, mert erejét az örökös spenótza'bál ásnak kö­szönhette. Nos, a spenótban van valami, ami káros. Ne együk. Aztán egy másik rádiós műsorból megtudtam, — táp lálkozós-ikutatóorvos jóvoltá­ból —, hogy némely „nogyma- ma-főztje" házi eledelről azonnal szokjunk le. Ilyen például a jókora húsokkal, velőscsontokkal, zöldségekkel készült húsleves. „Egyenesen méreg! A kórházi beteget lá­togató nagymama is jobb ho visszaviszi a becsinált levest, mert attól még betegebb az ágybonfekvő rokon . . Csak elhűltem, amikor egy más al­kalommal eltiltottak bennün­ket a disznó- de még a mar­hahústól is. „Felejtsük el!” - parancsoltak ránk, hallgatók­ra. Néhány hónappal ezelőtt azt mondták: ne legyünk el­lensége .saját magunknak. Félre a tejjel, tejtermékkel, mert nem embernek való, in­kább az állatnak, akinek lóm, több esze van, mert né­hány hét múlva elhagyja az anyaállat emlőit... így aztán sok étel nem maradt, amit nyugodtan fogyaszthatunk, mint a zöldségféle, meg a gyümölcs. No és a szója! A reform-konyha legújabb, leg­egészségesebb kelléke. Eddig. Mert a héten — kéremszépen — figyelmeztettek a rádióban, hogy felejtsem el a szóját. Ez meg az van benne, ami káros. Már oz amerikaiak sem eszik. (Akkor biztos így van!) Az amerikaiak is már csak a festék-, lakk- és ro­máncgyártásnál használják és persze állati takarmány­ként . . . Erről éppen azon a reggelen értesültem, amikor szokásos vizsgálatra tértem be kedvenc kórháztéri megyei kórházamba, az F-épületbe. Gondoltam, itt az alkalom, mindjárt meg is kérdezem a doktornőtől, aki rendszeresen a karomat szurkolja. Nos, a „konzíliumra" azért nem ke­rült sor, mert a doktornő nagykabátban fogadott és di­dergett. A nyáron remekül felszerelt fűtőberendezés a fű­tési idény kezdetekor fel­mondta a szolgálatot és most keresik a hibát. . . Hetek óta. Fáznak az orvosok, nővérkék és a betegek. Hát a rendszer változott -, a technológia a régi. Európába menet fagyos- kodunk. Meg dühöngünk . . . Európába menet velünk tartanak a pincérek is. Ter­mészetesen. Itt a megyében, Pécstől kissé délebbre egy méregdrága vendéglőben ha­lászlét rendelnek kollégáim. Megkapják, csak nem tésztá­val, mint ahogy kérték. Fi noman figyelmeztetik a pin­cért, aki rájuk mordul: „Amint látják, csak két kezem van, nem?!“ Jobb helyeken a pin­cér ilyenkor elnézést kér, és azt mondja, rögtön hozom uraim. Jobb helyeken. Amikor a számlát hozza — ki-ki ala­pon megy a fizetés — egyik vendég kissé lassabban sze degeti elő a papírpénzeket, kőiben a számlát is vizsgál- gatja. Az előbbi pincér inge­rült: „Idefigyeljen! Kifizeti a számlát, vagy nem fizeti ki o számlát...?!" Mellesleg a vendéglő nem állami volt. A másik sem. Igaz, nem a megyében történt, ám Sze gedról hazatérőben a szom­szédos Bács-megyében. Négy pécsi barátom étlapot kér o csinos és mosolygó pincér- lánytól. Négyen választanak kétféle ételt az étlapról. Rö­vid várakozás után a Mosoly­gás visszajön és mondja: „Sajnos nincs. Válasszanak mást!" Választanak. Visszo jön a Mosolygós és azt mond­ja: „Nincs." Hirtelen haragú barátom felkiált: „P...I Szó­rakozik velünk?! Akkor hozzon azt, ami van!" A Mosolygós lány készségesen rendelkezé­sükre áll: „Tehát akkor mit hozzak az uraknak?" A négy vendég zokogva rohan ki a sötét éjszakába, talán rálel­nek az útra, Európába . . JL^ Radio mellett... Hat a táplálkozás-kutatók Európába menet

Next

/
Thumbnails
Contents