Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)
1991-11-23 / 321. szám
10 új Dunántúli napló 1991. november 23., szombat Rövid táv, hosszú táv Feljegyzések egy tanulmányúiról T anulmányutat szervezett Bécsbe a Pécs-Baranyai Kulturális Kamara, a művelődési intézmények érdekvédelmi szervezete. Az a harminc kulturház, művelődési központ igazgató, előadó, könyvtáros, polgármester, népművelő és újságíró, aki leszállt a Baranya Megyei Művelődési Központ autóbuszáról, olyan országból érkezett, ahol — bár az alkotmány állampolgári alapjognak nevezi a tanuláshoz, művelődéshez való jogot — a települések egyharmadában nincs iskola vagy kulturház, könyvtár, ahol bár a művelődés és a kultúra fontosságát mindig hangsúlyozták, a fenntartásra, működtetésre ritkán jutott elegendő pénz, és ahol ma már ezeket a ritka alkalmakat is visszasírják a működésképtelenné váló házak munkatársai. Bécsben bezzeg ... De ne vágjunk a dolgok elébe: a fontos információkat itthon kaptuk. A Kulturális Innovációs és továbbképző Vállalat szervezésében Budapesten pénzügyi, gazdasági, művelődési és adószakemberekkel találkoztak a baranyai népművelők. A kétnapos tájékozódás abban az időszakban történt, amikor a jövő évi költségvetés előkészítése folyt, amikor a pénzügyminisztérium munkatársai (szó szerint) napról-napra változó elképzeléseket ismertettek arról: mely támogatások maradtak, melyek szűnnek meg, milyen mértékkel és kedvezményekkel számolhatnak az adózó személyek és intézmények. Csak a „sarokszámok” voltak biztosak: hány milliárd adót kell bevenni a költségvetés számára. Hogy mi módon szerzi ezt be tőlünk az állam, az még változhat. Egy biztos: drasztikus lépések várhatók. Ami szükebben véve a közművelődést mint szakmát illet, néhány alapkérdés változatlannak tűnik. Először is: az állam megint abból indul ki, „a jelenlegi helyzetben” erre mennyi pénz költhető. (Lásd az immár klasszikusnak számító „maradék elvet”.” Változatlan az is, hogy az állam piaci magatartásra biztatja (mit biztatja - kényszeríti) a művelődési intézményt, hogy neki kevesebbet kelljen adnia, majd megadóztatja az Üzletszerű tevékenységet. Továbbra is kétarcú az (egyre erősödő) központosí- tottt gondolkodás: miközben a korábbiakkal ellentétben azt mondja, nem vonul ki a kultúrából és biztosítja az alapellátást, a feladatot rábízza az ön- kormányzatokra, amelyeknek pénzük, vagyonuk alig, s ha van, annak ezernél több helye van a kultúra, a közművelődés előtt. Érdekes változás viszont: elhalkultak azok a hangok, amelyek szerint a művelődési otthonok sztálinista képződmények és sürgősen megszüntetendők. Talán azért, mert néhány nagyhangú politikus belátta, hogy - egyelőre legalább is - sem a központi akarat, sem a helyi közösség nem tud helyette mást, jobbat adni? Vagy - mint egyes politikai elemzők rámutatnak - a kormányzó pártok nem akarnak kis ellenzéki gondolkodású központokat a kulturházakban, amint arra volt példa az elmúlt évtizedekben? Ki tudja: a kulturházak - legalábbis szóban - támogatandók. A művelődési intézményeknek ugyanis még a mai szegényes viszonyok közt is van befolyásuk egy-egy falu közvéleményére. Mert - ahogyan a konzultáción az egyik nagytapasztalatú népművelő megfogalmazta: — a kulturházak közönsége szociológiailag, politikailag jobban „lefedi” a falu lakosságát,mint az ön- kormányzati testűéit. Ezért az önkormányzat alighanem jobban teszi, ha támogatja az intézményt, mintha ellene fordul. A napi politikai haszon mellett az egész közösség hosszú távú hasznára. A propó: hosszú táv. Bécsben két iskolába látogattunk el. Az egyiket a népfőiskolák egyesülete működteti: fiatalok és a középgeneráció számára nyújt tanulási lehetőséget: szakmai alap- és továbbképzést, nyelvtanfolyamot és még tánciskolát is. A másikat az alkalmazottak és munkások kamarája tartja fönn: itt esti és hétvégi oktatás folyik naponta ezer ember, szakmunkás, műszerészek, irodai alkalmazottak számára. Demagógia lenne a számítógéppel vezérelt esztergákkal és a legmodernebb audiovizuális eszközökkel felszerelt iskolákat (az egyik tavaly 200 millió schillinget ruházott be) ösz- szehasonlítani a mi iskoláinkkal. De azt azért érdemes feljegyezni, hgoy: a tanfolyamokért itt is fizetnek, de a kedvezmények köre elég széles. Hogy a működtetéshez az állam, a városi tanács és a kamarák, prátok, alapítványok is hozzájárulnak. A pénzért természetesen itt is meg kell harcolnia az intézménynek, s aki adja, jól megnézni, mire fordítják. De az iskola nem köteles bevételt szerezni és utána adót fizetni. Az államnak, az ön- kormányzatnak az intézmény működtetéséhez adott pénzét nem nevezik támogatásnak. Mert az nem adható — az jár. Mostmár csak azt kellene tudni, osztrák szomszédainknál a kiadások és az adókedvezmények sorrendjében hol áll az oktatás, a művelődés. Az elején-e vagy a maradéknál. G. T. Csatlakozott az Ifjúsági Kamara a JCI-hez A Magyar Ifjúsági Kamara csatlakozott a Junior Chamber Intemational-hez (JCI), a világ legnagyobb vezető- és vállalkozóképzéssel foglalkozó szervezetéhez. A szervezet a 18 és 40 év közötti fiataloknak lehetőséget nyújt a vezetési ismeretek elsajátításához. Az 1989-ben alakult Magyar Ifjúsági Kamara célja: támogatni minden fiatal szakember vezetővé és vállalkozóvá válását. A Magyar Ifjúsági Kamara személyiségfejlesztő, menedzser és vállalkozóképző tanfolyamokat szervez, a tagok számára - nemzetközi kapcsolatain keresztül - tanulmányutakat biztosít különböző európai országokba és az Egyesült Államokba. Tudományos rektorhelyettes a Janus Pannonius Tudományegyetemen Dr. Lovász György Közvetíteni, menedzselni, összefogni, segíteni az eligazodásban Huszonöt éven át tudományos kutatóként dolgozott dr. Lovász György, először a pécsi Dunántúli Tudományos Intézetben, majd az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetében. A földrajztudományok doktora, kutatási területe a hidrometeo- rológia és a geomorfológia. A tudományos élet gondjait napról-napra tapasztalta, közelről megismerte. Tapasztalataiból bizonyára többet fel tud használni új pozíciójának betöltésekor, a JPTE tudományos rektorhelyettesi tisztjének ellátásakor. Bár más kutatóként, és más összefogóként, menedzserként szemlélni ugyanazt a területet — Ez a jó kifejezés, menedzser, összefogó, közvetítő) — így is fogom fel új feladatkörömet — mondja dr. Lovász György. — Harmadik éve va,- gyok a JPTE tanárképző Kar természetföldrajzi tanszékének vezetője, bár korábban is tanítottam ott másodállásban. A rektorhelyettesi kinevezés kissé meglepett, de az bizonyos, hogy az eddigi gyakorlattal szemben, a külkapcsolatokat és a tudományos koordinálást egy ember nem bírja elvégezni. A területtel most ismerkedem, de annyit már mondhatok, semmiképpen sem beleszólni, elbírálni akarom mások munkáját, hanem segíteni szeretnék a tudományos kutatás berkeiben való eligazodásban, s a tennivalókat szeretném összefogni. — Hogyan látja az egyetemi kutatások helyzetét, színvonalát? — Erről még nem tudok nyilatkozni. Arról viszont igen, hogy mielőbb szeretném megszervezni azt a figyelő szolgálatot, amelynek feladata a hetente megjelenő új és legújabb pályázatok figyelemmel kisérése. A kutatások egyébként az alapítványok, pályázatok útján juthatnak nagyobb támogatáshoz. Ezeket fel kell deríteni, listát kell vezetni róluk, hogy mindenki hozzájuthasson. — A formálódó Universitas milyen feladatot jelent önnek? — A pécsi Universitas megalakult, de a tartalmi, napi munkák szervezésének az elején tartunk. Többek között szeretnénk elérni, hogy megvalósuljon az egyetemeken, főiskolákon az átoktatás, vagyis annak a lehetősége, hogy mindenki arról tartson előadást a hallgatóknak, ami a szakspecialitása. S ugyancsak idetartozik a közös kutatások folytatása, és a műszerparkok közös használata. — Milyen garanciákat lát arra, hogy egymástól amúgy eléggé elzárkózott kutatók vállalják a közös munkát? — Nincs más lehetőség az előbbrelépéshez. A vezető nemzetközi programok, pályázatok is ezt preferálják, gondolok például a Phare-programra, vagy az éppen a napokban elbírált Világbanki hitel pályázatára. A fejlődés csakis így lehetséges, s ebbe nem fér be a negatív szakmai féltékenység. Ennek a szemléletnek a terjesztése érdekében mindent megteszek. — Ön azt mondta, még nem ismeri részletesen az egyetemi kutatásokat. Azt viszont bizonyára tapasztalta, hogy a kutatások között találhatók olyanok is, amelyek nem érdemiek, melyeket csak azért találtak ki, hogy az „adminisztrációs előírásoknak” megfeleljenek. Hogyan lehetne erről a pontról kimozdulni?-— Nehogy döntésként írja le, mert ez még csak egy terv, de már beszéltem erről a rektoraszszonnyal is. Azt szeretnénk, hogy vezető nyugati egyetem mekhez hasonlóan, a kutatási elképzeléseket, programokat lektoráltassuk hazai és nemzetközi szaktekintélyekkel. Ezzel nem gáncsoskodni akarunk, hanem segíteni a kollegáknak, hogy ne huszadrangú területeket válasszanak, hogy törekedjenek a közös kutatásokra külföldi intézetekkel is. Mindehhez azonban nívós programot kell megjelölni. — Átalakult a tudományos minősítési rendszer, s a meghirdetett elképzelések szerint megalakulnak az Arthenaeum bizottságok, s így a tudományos posztgraduális képzésben is lesznek változások. Az egyetem mennyire készült fel az új feladatokra ? — Egyes szakterületeken, mint például a biológia, a fizika, a földrajz, a történelem, már elkezdődött az Athenaeum szak- biztotságok felállása. Mindez azonban még képlékeny, s nem látjuk teljesen tisztán az Athenaeum működésének feltételeit, lehetőségeit. Az biztos, hogy nemes cél a főállású és az egyetemi kutatók munkájának jobb összehangolása, egymás kutató- tevékenységének kiegészítése. Nézze, igen nehéz színvonalas, élenjáró kutatást végezni másod elfoglaltságként. Természetesen nem lehetetlen, s az az Athenaeum várható lehetőségei a közös munkával jobb feltételeket teremthetnek ehhez. — Várhatóan jövőre két karra válik szét a jelenlegi Tanárképző Kar. A természettudományi kar létrehozása jelent-e új feladatokat a tudományos rektorhelyettesnek? — Lényegébne nem, illetve szeretnénk megalakítani egy egyetemi kiadót, először talán csak a mi egyetemünket érintően. De erről még bővebb információval nem tudok szolgálni. — Említette, hogy szeretné megszervezni az egyetemen a tudományos pályázat, alapítvány _ figyelő rendszert. Nem gondoltak arra, hogy szerkesz- szenek ezeket az információkat is tartalmazó hírlevelet, amelyet ki lehetne terjeszteni az Univer- sitásra, illetve lehetővé lehetne tenni, hogy az egyetemeken kívül érdeklődők is hozzáférhessenek az információkhoz? — Szeretnénk valamilyen tájékoztatót megjelentetni, de a részletei még kimunkálatla- nok.Nyilvánossá lehetne-e tenni? Ez még nem merült fel, de nem elképzelhetetlen. B. A. Skóciai szent Margit a Réka várhoz Skóciai szent Margit képe a kozármislenyi templomban. Túra Az elmúlt hét végén több mint félszáz résztvevővel a baranyai Réka-várhoz emléktúrát szervezett a pécsi dr. Novotny Iván Skóciai Szent Margit tiszteletére. Ez a Szent Margit a Mecseknádasd környéki, menekült britteknek adományozott birtokon született. Apja Edvárd királyfi volt, aki a Vasbordáju Edmund király fiaként menekült a dánok elől Svédországon, Oroszországon át magyar területre. Itt aztán elvette feleségül Szent István királyunk Ágota nevű lányát. Később visszakerültek Angliába és otthon Margit, mint skót királynő csodás tetteket hajtott végre. Mindezekért 125,1-ben szentté avatták, aminek r>emléknapja november 16. Annyi biztos, hogy valahol Me- cseknádasdon született. Egyes történészek szerinta Réka-, más nevén Rák-várban, mások szerint az Óbánya felé eső domb eltűnt uradalmi központjában látott napvilágot. Dr. Sándor Mária régész az ugyancsak me- cseknádasdi Törökvárat, Schlossberget jelöli meg születési helyéül. A néphit tud Óbánya mellett egy feneketlen kútról, abban az aranykoporsóról, amely Margit földi maradványait rejti. A két világháború között angol régészek jártak a község határában, legutóbb pedig skót szakemberek, akik pénzt hoztak a plébániára, hogy megalapozzák a Szent Margit Alapítványt, hisz három év múlva ünneplik halálának 900. évfordulóját. Bischof Ádám mecseknádasdi polgármester elmondta, hogy az önkormányzat csatlakozni akar az alapítványhoz. A skótok felkeresték még Kozármislényt, ahol rövid ideig tán gyerekes- kedett Margit, ugyanígy van valami kötődés a Duna—Ti- sza-közi Vaskúthoz, mely településre szintén élzarándokoltak a skótok. A valós történelmi tényeket majd felfedik a kutatók. Mindenesetre Mecseknádasdon és Kozármislenyben, a templomokban Margittól csontmaradványokat őriznek. Novotny Iván: jövőre újból túrázunk, akár az összes Mar- git-járta helyre. Ezzel Európához tartozásunkat akarjuk bizonyítani és jó tudni, volt idő, amikor mi adtunk menedéket. Csuti J.
