Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)
1991-11-12 / 310. szám
1991. november 12., kedd uj Dunántúli napló 7 Baranyai barangolások A falu egyik legszebb háza Bende Jánoséké Köz vélemény kutatás: Kritikus, de pozitív- Éppen ahogy maga, mások is sokszor megkérdezték: hogyan bírjuk az életet ebben a kis faluban? Erre csak azt tudom mondani, ebbe születtem bele, itt nőttem fel, megszoktam, nekem a városi nyüzsgés lenne furcsa - mondta Sándor Ferencné, akinek az élete visszafordíthatatlanul kötődik Tófűhöz, - ehhez az egészen kicsi észak-baranyai faluhoz. Száznyolcvanon lakják a községet, az emberek többsége nem itt találja meg a kenyerét, sokan járnak a Möbiusz Húsipari Vállalat alsómocsolá- di üzemébe, a környező bányákba, komlói cégekhez. A kedvesen szerény asszony portás Alsómocsoládon, férje a szászvári üzemben reménykedik abban, hogy a szanálás után is lesz munkája. Három gyermeket nevelnek, a legnagyobb Pécsett tanul a Széchenyiben, a középső Dombóváron gimnáziumban, a legkisebb általános iskolába jár.- Csakúgy mint manapság az emberek többségének, nekünk sem könnyű az életünk. Komoly beruházást nem is merünk kezdeni, mert aztán törhetjük a fejünket, hogy az adósságot miből fizetjük ki Most például kerítés kellene, de nem kis pénzbe kerül. Aztán o férjem feje fölött ott a bizonytalanság I- Mii szerelnének elérni?- A gyerekeket ki akarjuk taníttatni! Ezt tartjuk most a legfontosabbnak, mert az biztos, hogy egyre inkább a tudást kérik számon a munkahelyeken. Miközben beszélgetünk a tágas konyhában, a templomtorony árnyéka bekukucskál az ablakon, s eltakarja a napsugarak csóvájában táncoló picinyke szemcséket. Érdekes szomszédságban van Sándorék háza: a folyosójukról nyílik a helyi önkormányzat hivatala, a kerítés túloldalán pedig az evangélikus templom áll. — Ez német község volt, az emberek evangélikusok, de a kitelepítések és betelepítések után változott az arány. Mi evangélikusok vagyunk, de csak nagyobb ünnepeken megyünk istentiszteletre, amit havonta egyszer tart a tiszteletesnő. A huszadik század viharai nem kerülték el Tófűt sem, a helyieknek menni kellett, s jöttek máshonnan. Ez utóbbiak közé tartozik Bede lánosné a tófűi képviselő-testület tagja —, akivel a házuk előtt találkoztam. — Minket a szlovákiai Nád- szegről küldtek át, végül is itt, ebben a faluban kaptuk meg egy német család házát, ezt, amiben most is lakunk, — Nem szóltak, hogy a máséba költöztek? — Nem volt ilyen gondunk soha, igaz azt sem kérdezték meg, hogy milyen házat hagytunk ott! Mi nem tehettünk Óiról, hogy idetelepítettek bennünket. Egyébként a családból négyen ebben a faluban laknak, hárman ezen a soron, ahol mi is. Szép, rendezett település benyomását kelti Tófű. A házak többsége rendben, sok a virág, a műút, a templom és a belső házsor közötti területen bús fűzfák hajladoznak, majd mindenütt van járda. — Eddig sem panaszkodhatott a falu, hogy nem jut erre vagy arra. Igaz, a többség iparkodott is. A fűzfák helyén például néhány éve még mocsár volt, de feltöltöttük, s beültettük. Ugye, hogy milyen szép? Most meg törpevízmű van készülőben, a pénz együtt, így minden családnak vezetékes vize lehet, ha rácsatlakoznak. Persze, mielőtt valaki azt hinné, hogy Tófű maga a Kánaán, az téved. Mert a kis falvakat sújtó hátrányok — nincs iskola, a nagyobb vásárlásokért utazni kell, csakúgy mint a munkáért, a buszok ritkán járnak — itt is jelen vannak. Mindenesetre tény, a szorgos emberek úgy akarják, hogy Tófű minél kellemesebb otthont nyújtson. Igaz, ez a fiatalokat még mindig nem készteti arra, hogy maradjanak - sokan kerestek másutt boldogulást de azért akad kivétel.- Ha leinősz, szívesen maradsz a faluban? — kérdeztem az iskolából hazafelé tartó Kaiser Norbertét, aki egyébként Bede-unoka.- Igen — hangzott a határozott válasz. Norbert maradni szeretne, de akadnak olyanok, akik városi lakásukat cserélték fel egy tófűi házra, a városi életet, a falusira . . .- Tavaly költöztünk ide Komlóról, ezt a kis házat 300 000 forintért vettük — mondta Tisz- berger lánosné, miután beinvitált a házba. A férje éppen motort szerelt az udvarban.- Nem érezték magukat jól a városban?- Egyáltalán nem, meg aztán falun is nőttünk föl, a férjem szereti az állatokat, így úgy gondoltuk, jobb lesz nekünk vidéken.- lobb lett?- Látja, nem boldogulunk valami fényesen, tavaly még volt 60—70 disznónk, most nincs, mert nem veszik át, a férjem a bányában dolgozik, nem sokat keres, én mint cukrász nem tudok elhelyezkedni. Szerintem nem jó csere volt! A ház kívül—belül alapos felújításra szorulna csakúgy, mint az udvar hátsó részén lévő gazdasági épületek. Miből? — kérdeztek vissza. örülnek, hogy meg tudnak élni. Mi lesz, hogyha becsukják o bányát? A férj munka nélkül maradna, de egyelőre erre nem is mernek gondolni.- Csak kell a szén! — mondta búcsúzáskor Tiszberger János. Az asszony pedig saját magát is vigasztalva tette hozzá:- Csak lesz jobb sorsunk! Roszprim Nándor A szakszervezetek és a „hatalom" vitájában a lakosság többsége a szakszervezeteket támogatja, s a kifejezetten szakszervezet-el lenes álláspontot képviselők aránya a 10 százalékot sem éri el. Közvéleménykutatók állítják ezt, akik sajtótájékoztatójukon részletesen beszámoltak legutóbbi felmérésük eredményeiről. Szeptember második felében 1000 fős reprezentatív minta véleményét kérték ki többek között arról, hogyan ítélik meg a szakszervezeti mozgalom állapotát, a munkavállalók érdekképviseletét. Kritikus ugyan a bizonyítvány, de egészében pozitív — öszegezhetö a Modus Marketing Tanácsadó Kft. kutatóinak tapasztalata. Mert noha a többség változatlanul fontosnak tartja a szak- szervezeti tagsági viszony fenntartását, a szervezettség Az üzlet - alkotás, a jó üzlethez pedig alkotókészség kell, ami nem feltétlenül műveltség, tanultság kérdése. Maugham híres novellahőse, az írástudatlan sekrestyés úgy lett vállalkozó, hogy az új lelkész elbocsátotta. Az utcára került egyházfi fialtatni akarta megtakarított pénzét, s fölfedezte, hogy Londonban sok helyütt nincs trafik. Nyitott hát itt is, ott is dohányárudát, s jómódú emberré vált. Mauqham hősének sasszeme volt a piaci hézagok felfedezésére, érzéke úi igények felkeltéséhez. Az efféle tehetséget fejleszteni lehet, de megszerezni nem. Lehet és érdemes viszont megtanulni a széles értelemben vett üzleti adminisztrációt. Tanfolyamokon vagy akár távoktatás formájában viszonylag rövid idő alatt elsajátíthatók a mindennapi üzleti élet megkövetelte jogi, kereskedelmi, levelezési, szervezési, számviteli, pénzügyi és tárgyalási-alkudozási ismeretek. Bármilyen is a tarifa, olcsóbb, mintha valakinek saját kárán kell megtanulnia a különbséget a szándéklevél és a megrendelés vagy a várható és a realizált nyereség között - mert míg kitapasztalja, könnyen fizetésképtelenné válik és csődbe megy . . . a korábbi 75 Százalék körüli arányról körülbelül 35 százalékra esett vissza. A válaszadók csaknem 40 százaléka úgy véli, hogy a munkavállalók érdekeit jelenleg' a politikai-hatalmi struktúra egyik alapvető intézménye, szervezete sem képviseli, de több mint egynegyed a szakszervezeteket tartja leginkább érdekei „gazdájának”. A belső polémiákról, azaz a szakszervezetek egymás közötti vitáiról meglepően keveset tudnak a kívülállók, abban viszont a kérdezettek többsége megegyezik, hogy legjobb lenne, ha a konfliktusokat egymás között rendeznék, az állami szervek bevonása nélkül. A „független szakszervezetek" egyértelmű támogatóinak aránya egyébként valamivel kevesebb, mint 10 százalék. F. E. B. Ami a számítógépeket illeti: segítségükkel viszonylag nagy üzleti forgalmat lehet nyilvántartani, adminisztrálni, elemezni — aránylag kevés költséggel és idővel. Az adatok könnyűszerrel csoportosíthatók a legkülönbözőbb szempontok szerint, s így mindig naprakészen ismerhetjük cégünk állapotát. Az említett és kínált tantárgyakból annyit érdemes megtanulni, amennyi eligazít a fő elvekben, az alapvető módszerekben. A számvitelben például a mérlegösszeállításban, a pénzügyekben, a pénzforgalom megtervezésében. általában pedig abban, hogy mit, hogyan kérdezzünk a szakemberektől, miként ellenőrizzük válaszuk szakszerűségét és — a ti sztéléid í i nagyságát. S még egy gyakorlati tanács: a főbb pénzügyi ismeretekhez hozzátartozik, hogy megismerjük a tőke- és hitelkínálat teljes palettáját, tudjuk, hogy mihez férhetünk hozzá, mihez nem. S az adott esetben jól tudjunk dönteni a magasabb vagy alacsonyabb kamat, a rövi- debb vagy hosszabb törlesztési idő dilemmájával szembesülve. Bácskai Tamás A faluban lakó idősek szívesen adnak útbaigazítást a templom előtt az idegeneknek Läufer László felvételei Tanuljunk könnyen, gyorsan vállalkozni Wf UJ autók a régi utakon ............................ 1 - ■ S arlós Zoltán alezredes, az ORFK közlekedésbiztonsági osztályvezetője úgy véli, hogy o Magyarországra beáramló nyugati gépkocsik legalább olyan mértékben veszélyeztetik o közlekedés biztonságát, mint a lomhán, de öntelten előző, s ezzel szinte minden esetben balesetveszélyt okozó tra bántok.- „Nem nőttünk fel a gyors járművek vezetéséhez" - állítja az alezredes, s szavait igen komoly adatok támasztják alá. A nyugati kocsik aránya ez idő szerint 10-15 százalék. A statisztika az ilyen dinamikus növekedési periódusokban a legbizonytalanabb. Egy Vas megyében készült felmérés azt mutatja, hogy ebben a nyugati határmegyében, ahol persze, a vendégautó is sok, a nyugati márkájú gépkocsik okozzák a balesetek negyven szó zalékát. Az Ausztria felől érkező vagy nyugat felé tartó úrvezetők közül főként a tranzitutasok a veszedelmesek. Hazafelé robogva - személyes tapasztalat — 150-160 kilométeres sebességeket is megengednek maguknak, s a múlt hét egyik ködös és esős estéjén, a koromsötétben 120—130-as sebességgel húzott el mellettünk legalább féltucat kocsi az egysávos Pécs—Budapest útvonalon. A „hajtsál gyorsan, majdcsak odaérsz” mentalitás sajnos a hazai vezetőkre is jellemző. Az ORFK szakértőinek véleménye szerint ennek az az oka, hogy a korszerű nyugati kocsik egyfajta felszabadult érzést adnak a volán mellett ülőknek, akik a korábbinál nagyobb biztonságban érzik magukat, túllépik a sebességet, és túlbecsülik a fék megbízhatóságát. Márpedig, ha nincs blokkolásgátló például egy Volkswagenen, azzal ugyanolyan nehéz megállni, mint egy Ladával. Az országban — eltekintve a vendégektől — két—háromszáz- ezer nyugati autó közlekedik. Amikor öreg Trabant, netán Moszkvics, Zaporozec próbálja 100 kilométeres sebességgel előzni őket, o sebességtartalék korlátái -miatt, gyakorlatilag minden egyes szorosan kiszámított előzésnél életveszélyes helyzet teremtődik. Egyszerűbb a helyzet az autópályákon, ám nálunk pillanatnyilag 300 kilométernél rövi- debb az autópályák együttes hossza. A városokon belül sem jobb a helyzet. Budapesten a metró egyelőre nem tudta rábírni az autósokat, hogy ne vállalják felszíni utak közlekedési és parkolási sebességét. Míg Párizsban, Bécsben és más nyugat-európai fővárosokban 4—5 sávon közlekednek a főutakon, addig Budapesten és a vidéki városokban ■még a meglevő 2-3 sávból is elfoglalnak egyet a parkoló autók. Mindezen körülmények a sebesség fokozatos eluralkodása mellett a közlekedési balesetek egyenletes növekedését eredményezik, miközben a helyszíni bírság, mint intézmény elvesztette visszatartó erejét. Maximális összege 500 forint, s egy 1990-ben elfogadott törvény szerint, az 1000 forint alatti összeg nem behajtható. A dörzsöltebb gépkocsivezető tehát elismeri a szabálysértést, s közli, hogy nincs nála pénz. E helyütt nem írom le, mit kell csinálnia ahhoz, hogy elkerülje a behajtást, de az ORFK is tudja, hogy vannak erre módszerek. A kötelező felelősségbiztosítás a közlekedésrendészet szempontjából csak újabb gond: nekik kell kiszűrni és megbírságolni a mulasztókat. Igaz, ha a biztosítási rendszer „honorálni" fogja a biztonságosan közlekedő vezetőket, talán megnő az érdekeltség a közúti kockázatok csökkentésében. R. Z. Villamosítják Káponya-díílőt Villamosítják Pécsett (Nagyárpádon) a Káponya-dűlőt. Az előzetes megbeszélésekre november 29-én délután öt órakor kerül sor Nagyárpádon, a kultúrotthonban. A megbeszélésen többek között szó lesz arról is, hogy azok a tulajdonosok, akik nem vesznek részt a társulásban, a megépült hálózatra 10 éven belül nem köthetők rá. Ahhoz, hogy a villamosítás megvalósuljon, legalább 120 jelentkezőre van szükség. A villamosítás beruházói és bonyolítói teendőit a Polgármesteri Hivatal Városfenntartási és üzemeltetési Iroda munkatársai végzik. Tófű
