Új Dunántúli Napló, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)
1991-11-09 / 307. szám
IO aj Dunántúli napló 1991. november 9., szómból MépaiavaiAa kontra önkormányzat? Méltó partnerek, nagyon szép borok Égetőmű a BVM hidasi gyárában Fotó: Kóródi Gábor Gyúlékony égetőmű Említsünk meg mindjárt egy feloldhatatlan ellentmondást: Hidas polgárai népszavazáson arra voksolnak, hogy községük közvetlen közelében felépülhet egy veszélyes hulladékokat égető üzem. Teszik ezt azért, mert a beruházó kompenzációkat ígért, jelesül azt, hogy minden házhoz elvezetik a földgázt. Am a terület, amelyen az égetőmű felépülne - Mecsek- nádasdhoz tartozik. A döntés oz innen több kilométer távolságban lévő község Önkormányzatának a kezében van. A testület pedig úgy határoz, hogy nem ad szabad utat a létesítménynek. Mindez azonban csak fel- tételezés - óm valószínűsíthető, hogy megtörténik. A népszavazás talán november végén, december elején lesz - és o végeredmény sem biztos, hogy igenlő lesz. ÓFALU TANULSÁGOS VOLT Gyúlékony ügynek tűnik egyre inkább ez az égetőmű, az indulatok máris füstölnek. Lényegében a beruházás megvalósulását szorgalmazó hida- si társadalmi bizottság - mögötte az ottani önkormányzat megfontoltabb támogatásával - és a mecseknádasdi ön- kormányzat között feszül az ellentét. Pontosabban - igazít ki BischoI Ádám, az utóbbi község polgármestere — végső soron a mecseknádas- diakat is urnákhoz szólíthatják, s az itt kialakult végeredmény határozza meg a képviselő-testület véleményét, ök tehát - mármint az önkormányzat — egyelőre nem mondhat „utolsó választ". A polgármester óriási pak- samétát rak az asztalra, papírokat lobogtat, s dátumok alapján rekonstruálja az eddig történteket. Ezek a dátumok valóban nagyon érdekesek. Néhány közülük: ez év augusztus 15-én kelt határozatában a mecsek- nádosdi képviselő-testület úgy döntött, hogy az égetőmű létesítése érdekében benyújtott ideiglenes terület-felhasználási engedély iránti kérelem megadását nem javasolja. Ezzel szemben viszont van egy másik dátum, szeptember 5-én: a két községben a műszaki előadói feladatokat ellátó szakember megadta az említett engedélyt, bizonyos feltételek teljesítése mellett. Hivatkozik arra a szeptember 2- án kelt, Hidas és Mecsekná- dasd önkormányzatainak együttes ülésén született közös nyilatkozatra, amelyik szerint a két község képviselő-testülete „nem zárkózik el a Hidas közelében, de Mecseknádasd közigazgatási területén elhelyezni kívánt égetőmű létesítésétől”. Egyébként szeptember 11-én írt levelében a Budapesti Vegyiművek vezér- igazgatója - hidasi gyáregységében létesülne az égetőmű — megköszönte a „gyáregységünk területén építendő veszélyeshulladék-égetőmű telepítésének előzetes engedé- 'yezését tartalmazó határozatot". A címzett Bischof Adóm volt. A polgármester azonban naragszik.- Mecseknádasdnak van tapasztalata már az ilyen ügyekben: ígérgetések, mellébeszélések . . . Ófalu megtanította ez itteni embereket, hogy sem papírokban, sem szavakban nem lehet hinni, ezeket készpénznek venni butaság és naivitás! Túl sokat hazudtak már nekik . . . Egyébként az égetőmű megvalósítása a Transdanubia Kft. feladata. Ebben csak 10 százalékban részesedik a BVM. Ilyen háttérrel milyen alapon Ígérget? Egyáltalában, felvetődik ezek után: kompetens az égetőmű körüli vitában a BVM? Másik oldalról közelítve: nekünk az o dolgunk — az önkormányzatnak —, hogy felhívja a lakosság figyelmét minden rosszra, amely egy ilyen üzem létesítésével járhat. Megközelíthetjük egy harmadik oldalról is: a BVM a padlón van. A jövője bizonytalan, természetesen íqy a hidasi gyáregységéé is. Most is már csak négynapos munkahetet tudnak kidolgozni . . . A GÁZVEZETÉK A TÉT Nyugtalan a hidasi polgár -nesterasszony, Vajda Péterné is.- A múlt év decemberi felmérés szerint a gázvezeték megépítése a bonyhádi csatlakózóműtől Hidasig 27 millió forintba kerülne. Ha a mi rendelkezésünkre álló összes pénzt erre fordítanánk, akkor sem tudnánk 10 milliónál többet összeszedni. Mikor lehet így a hidasi házakban vezetékes gáz? A két oldal magatartásában egy közös nevező fedezhető fel: a referencialátogatás. Azt mondja Bischof Adám: ha a mecseknádasdiak közül olyan polgárokat, akiknek szavára, véleményére ad a község, elvinnék egy nyugaton — Ausztriában vagy Svájcban - már működő, s az ide telepítetni szándékozotthoz azonos technológiával dolgozó égetőműhöz, ott megnézhetnék, „megtapogathatnák", meggyőződhetnének veszélytelen voltáról - az más. Hasonlót hajlottunk Hidason is: egy látogatás - hidasi résztvevőkkel - meggyőző lehetne. Szó is volt már erről, a Transdanubia beígérte, az indulást jelző telefon azonban elmaradt. . . Lehet, azért, mert közben a telepítés helyéül Garé is szóba került - egy községé —, nem kell a létesítést szorgalmazóknak kétfelé figyelniük. Térjünk azonban visszo a dátumokhoz. Szeptember 12- én - egy nappal az előbb már említett vezérigazgatói köszönőlevél kelte után - újabb határozatot hozott a mecseknádasdi önkormányzat- „A képviselő-testület ajánlja, hogy az I. fokú építési hatóság az ideiglenes terület-felhasználási engedélyt vonja vissza". Az engedélyt kiadó Winkler György: — A legjobb szakmai tudásom szerint, s szigorúan meghatározott feltételek felsorolása mellett adtam ki az engedélyt. Nem vagyok hajlandó visszavonni. Talán ő van a legnehezebb helyzetben. Nem csak azért, mert a két község, a két vélemény, a két — vagy annál több - érdek között őrlődik, hanem — jóllehet, mindkét önkormányzatnál ő látja el az I. fokú építési hatósági feladatokat — korántsem megalapozatlanul, veszélyeztetve látja állását. Megfenyegették, az ellenzők oldaláról. NEMZETKÖZI PALYAZAT? Végezetül még egy ellentmondás: a létesítés folyamata következő lépése egy nemzetközi pályázat kiírása lenne. A mecseknádasdiak részletes tervet követelnek, hogy annak alapján dönthessenek. A részletes terv természetesen csak a pályázatot megnyerőtől érkezhet. Amíg nincsen területfelhasználási engedély, addig nincsen pályázat, nincsen terv. Kérdés ezek után: melyik oldal milyen alapon áll azon a véleményen, amelynek eredménye egy több hónapja húzódó, egyre inkább elmérgesedő vita? Vajda Péterné:- A hidasi képviselő-testület elhatározta a népszavazás kiírását. Ezt meg is tartjuk. Részünkről többet nem tehetünk, mert például a 80 százalékos igennel szemben is a néhány tagú mecseknádasdi önkormányzat mondja majd ki - egyszer és mindenkorra - a végső döntést. Ez a szituáció azonban nagyon figyelemre méltó! Mészáros Attila Borászvendég Dél-Afríkából Európa piacán csak a jó minőségű bornak van holy« A magát magyarnak valló di. Julius László, a dél-afrikai Stellenboch borászati igazgatója Erdélyben, Maroskutyfal- ván született 1927-ben. Az egyetem elvégzése után a bo- -ászati kutatásnak szentelte életét, melyet eredményei, számos publikációja minősít. Már Európa-hirű tudós, amikor Románia Központi Szőlészeti és Borászati (Kutató Intézetének igazgatójaként 1975-ben emigrált, és meg sem óUt a Délafrikai Köztársaságig. Utolsó, európai szolgálati helye, o munkássága óta nemzetköziég is elismert Valea Caluga- easca-i intézet volt. Jelenleg □ legnagyobb dél-afrikai pincészetet vezeti és a világ bortermelésének 1%-a megy át o kezén. Az egész nemzetközösség szállítói- Mi, magyarok keveset tu dunk a Dél-afrikai Köztársaság borászatáról. Az ország is kissé titokzatosnak tűnik. Milyen szőlőfajtákat ismernek Dél-Afrikában? — kezdjük o beszélgetést. — 1975-ig a fehér borszőlők közül túlnyomórészt a Colomba rd, a Cimsault, a Carignan és egy ottani nemesítés eredménye, a Pinotage volt a legelterjedtebb. Utóbbit a Pinot noir és az Ermitage keresztezésével állították elő. Az ezt követő években ezeket a fajtákat a Chardonnay, a Sauvignon blanc és a Rajnai fiziing, valamint a Cabernel sauvignon -és franc, Merlot, Pinot noir és a Shiraz váltotta fel.- A vállalat, ahol dolgozik és ahol megvalósíthatta szak mai elképzeléseit, mekkora és mivel foglalkozik? — A Bergkelder évente 3 millió Hl bort készít és forgalmaz, de brondyvel is ellátjuk az egész Angol Nemzetközösséget. £z Rabat néven kerül forgalomba.- Hogy készül ez az ital? — A Rabat előállításához csak teljesen egészséges szőlőből készült bort használunk, melyet „meleg úton" bepár- lással dolgozunk fel. Palackozás előtt a párlatot 3 évig fa- hordóban érleljük. A termék 38%-os alkoholtartalommal kerül forgalomba, mert a for gyasztói jelzések szerint ez még nem égeti a szájat, o nyelőcsövet. Az utóbbi időben pezsgőt is gyártunk, melyet egy elhunyt kollegánkról Pong- rácz néven forgalmazunk. Ebből évjárat nélküli és évjárattal jelölt termékünk is van. Az előbbit 1—3 évig, az utóbbd 3—5 évig palackban érleljük.- Milyen alanyon termelik a szőlőt Dél-Alrikában? — 1945 előtt ismeretlen volt itt, a Magyarországon is elterjedt SÓ4, elsősorban a Franciaországból származó Berlandieri x Rupestrist használták. Ezen volt az ültetvényeknek közel 80%-a. Széles körben ismert volt még a Richter 99 nevű alany is. Ma az S04 a leghasználatosabb, mely véleményem és tapasztalatom szerint azonban nem alkalmas pl. o GDC és az egyesfüggöny művelésű szőlők alanyának, mert nem erős növekedésű.- Mit tapasztalt Villányban azoknál a gazdáknál, akiket meglátogatott? — Az első gazdánál nagyon tetszett a Kékoportó és a Kékfrankos, valamint a bemutatott 10 minta, melyek kiváló alapanyagnak bizonyultak. A hibáról: egy teljesen ki nem száradt pincében nem szabad borbemutatót tartani, mert az építkezésből visszamaradó szagok rontják a bor élvezeti értékét. Egy másik gazdánál a „siller", a Cabernet sauvignon és franc nyújtott maradandó élményt számomra. Meglepett az a néhány hordós érlelésű tétel, melyekkel egy másik pincében találkoztam. Kiemelkedett közülük a Hárslevelű, és itt is tetszettek a felszolgált Kék- oportók.- Mit mondana összefoglalásképpen a villányi szőlészkedésről, borászkodásról? — Engem elsősorban olyan gazdák borai érdekeltek, akik boraikat rendszeresen minősíttetik, mert ez a termelői réteg nevét is adja boraihoz, így csak a minőség megőrzése lehet érdeke. Eddig még nem ízleltem soha villányi bort, és csak azt tudom mondani, hogy ahol ilyen borokat tudnak készíteni, ott a területet és emberi energiát, az anyagi befektetést nem szabad elherdálni tömegbor kéIfj. Fazekas János villányi pincéjében Proksza László felvételei sritésére alkalmas fajtákkal. A Kékoportók és az itt termett szőlőből készült Cabernetek szerintem, ha valóban a megfelelő piacra 'kerülhetnek, és erre az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás esetén komoly és nem eljátszandó esélyük nyílik, elérhetik kartononként akár a 80—100 dolláros árat is, hiszen ezek a borok — természetesen megfelelő idejű érlelés után — méltán válhatnak versenytársaivá a legkiválóbb francia boroknak is. Ehhez azonban tőke, technológia és türelem szükséges. A középkorban Európa pincéiben a Kárpát- medencében készült hordókban tárolták a borokat. Ennek a szakmának itt gyökerei vannak, olyan hagyományai, melyet felújítani és ápolni nemzeti érdekük. Ennek kapcsán javaslom, hogy borászaik hagyják el a francia „barrique" elnevezést, mely egyszerűen csak hordót jelent. Használják csak büszkén a jó hangzású „tölgyhordós érlelésű” elnevezést. A tölgy szót a legtöbb nyugati vevő jól ki is tudja mondani, és ez is megkülönböztetheti a magyar — és ezzel együtt a villányi bort — a franciától. Elfelejteni a mennyiséget Fontosnak tartom továbbá, hogy a termés mennyiségét megfelelően szabályozzák. Az agyonterhelt „dzsungel szőlő" nem hozhat minőséget, és ezzel egy-egy piacról önmagukat automatikusan ki is zárhatják. Tudomásul kell venni, hegy el kell felejteni a meny- nyiségi szemléletet és a csak mennyiséget termő fajtákat, a minőséget kell ismét előtérbe helyezni, mert csak ezzel léphetnek ki a jól fizető világpiacra. Ebben a magam részéről segíteni szeretnék elsősorban technológiával és piaccal. Az együttműködést egyelőre csak kistermelőkkel képzelem el éppen az általam ismert piac felvevőképességének ismeretében. Ennek érdekében megbízottam ismét felkeresi Villányt, ahol az együttműködésre méltó partnerokat és nagyon szép borokat találtam. Környei Béla Zamatos az idei oportó
