Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-07 / 275. szám

1991. október 7., hétfő uj Dunántúli napló 7 Két röpke nyavalygás Tón mégis csak nya- valygós a mi lelkünk. Par­don. Az enyém, csakis az enyém. Átck? Lehet. Hall­jatok két történetet. No. 1. Minolta fényképezőgé­pekkel, Jansport hátizsák­kal fölmálházott szeplős, szcke-mosolyú amerikaiak izzadnak lelkesen a pécsi nyárban. Alig lehet csil­lapítani őket: hogy ők ezt álmukban sem képzel­ték volna, itt minden any- nyira bjútilul, milyen szép utcák vannak, harcig há­zak, tornyok! És képzel­jem, az egyik boltban Ko- dak-filmet láttak, ez min­den várakozást felülmúl. És három nap alatt tel­jesen rászoktak a Sopia­nae cigarettára és a Sza­lon sörre ... és így meg úgy ... és hü! örülök barátaim „fan­tastic" napjainak, de (lásd: nyavalygás) egyszer csak gondolkodóba ajt, gyanússá tesz a túlzó hal- lelujázás: mit képzeltek ezek, hová jönnek, mi az a Magyarország? Miért vannak úgy oda, hogy itt utcákat és házakat lehet látni? Tényleg azt hitték, hogy Attila ük-ükunokái­ként sátorban, vagy föld­be ásott vermekben la­kunk, nyilakkal lövöldö­zünk bősz haragunkban, és foggal harapjuk ki le­terített ellenségeink még dobogó szivét? Hát per­sze, kapni Kodak-filmet; ez itten mindig is Euró­pa közepe volt, Közép- Európa; csit-csat, készül­hetnek a fényképek. Majd otthon: „Nézzétek, odaát a magyaroknál milyen há­zakat tudnak építeni, és milyen régen! Hittétek volna?" No. 2. Hallom, hogy a néhai „létező szocializmust" elő­kelőén már csak úgy sza­bad hívni, hogy az „át- kos". Ismerősöm, akibe az ut­cán botiam bele, volt va­laki az „átkosban", most is mindjárt ne kiáll csepül- ni a mostani rendszert, majd így szól: — Hanem legjobban ezt az Európa-házasdit, meg Európába való visszakerü­lést utálom! Ez egyszerű hazugság. Mi mindig is ott voltunk Európában, Magyarország mindig is Európa volt! Mintha va­lami kőbaltával hadoná­szó ősemberek lettünk vol- no 40 évig! Csak meredek rá (lásd: nyavalygás), és ilyesmik cikáznak a fejemben: „Valóban nem kőbaltával, hanem internáló táborok­kal, ÁVÓ-s pincékkel, gu­mibottal hadonásztunk — igazán csekélység. S hogy ott lettünk volna — len­nénk — Európában? Per­sze, a térkép csak térkép marad. De, ha csak egy­szer is átkelt valaki a Lajtán odafelé (állkapocs le, zavart, mindent be­fogadni nem is tudó te­kintet, torokszorítás „Hát így átvágtak? Ennyire hü­lyék vagyunk, hagyni ezt?") és visszafelé (me­rev tekintet, torokszorítás, az első szeméthalmok, az a generálszósz-szerüen mindenen elterülő szürke­ség), akkor nincs mese, végzetesen kiderül, hogy Európa az űrben van, egy másik bolygón, és csak nagyon lassacskán csorog le a Földre sárga fénye." Hát így állunk. Valami morgásszerű köszönés hangzik fogaink közül. Az­tán szinte szaladok. Méhes Károly Megszűnt a VEB, éljen a VÁB! A közös lovak felosztása Integrálódni az anyanemzetbe és Európába Tovább folytatódnak a harcok Horvátországban. Képünk az Eszéktől északra eső első védelmi vonalon készült, ahol a Horvát Nemzeti Gárda katonái töltések mögött és lövészárkokban fog­lalták el védelmi állásaikat. MTI FOTÓ Szertefoszlott egy idill A közelmúltban megalakult Budapesten a Hunyadi Szö­vetség, melynek célja a ju­goszláviai területeken élő ma­gyar népcsoport, valamint a horvát hazai nemzetiség ügyé­nek felkarolása, továbbá a magyar-szerb, a magyar—hor­vát és a magyar—szlovén kap­csolatok ápolása és erősítése. A tanácskozás szünetében az Üj Dunántúli Naplónak nyi­latkozott Hornyik Miklós, a Vajdasági Magyarok Demok­ratikus Közössége területi ta­nácsának tagja, író, publi­cista. — A világ közvéleménye, de a magyarországi horvát nép­csoport is mind ez ideig jó­nak, gyakorta irigylésre mél­tónak tartotta a vajdasági magyarlak helyzetét. Azonban a leegyszerűsített és mester­ségesen kialakított kép kezd változni. Ha jobban megvo- karjuk annak felszínét, más is előjön. — Teljesen egyetértek. Sem­miképp sem volt olyan, ami­lyen a közhiedelemben élt ró­lunk, leginkább Magyarorszá­gon. Egy dolog azonban igaz: Jugoszláviában kellemesebb volt állampolgárnak lenni — nálunk nem voltak szovjet csapatok, és nem volt a sztá­linizmusnak olyan kemény je­lenléte, mint mondjuk, Ma­gyarországon, vagy más kelet­európai országban. Másfelől a titói bolsevizmus tagadhatat­lanul bolsevizmus volt, és a maga módján neo-sztaliniz- mus, amely a két nagyhata­Műszeres vizsgálatok sora zajlott le a közelmúltban kü­lönböző pártszékhórakban, hogy földerítsék: nincsenek-e elrejtve az irodákban, tárgya­lótermekben vagy egyebütt miniatűr ,,fültanúk’', népszerű nevükön „poloskák". Noha a mérések nyilvánosságra hozott eredményei szerint nem ta­láltak lehallgató készülékeket, a napjaink csúcstechnikáját képviselő apró szerkentyűkről naponta szó esik laikusok és avatottak körében egyaránt. Milyenek, mit tudnak ezek a minden titkot meghalló fülek,- mindent látó szemek? — kér­deztük dr. Bokor Imre mérnök- ezredest, a rádióelektronika e speciális ágának ismert szak­emberét. — Az elhárítás módszereit, időtől és társadalmi rendszer­től függetlenül, sűrű csönd övezi. Egyik legtöbbet vita­tott válfajáról, a megfigye­lésről, s benne a lehallga­tásról szintén hallgatni szok­tak . . . Tudniillik éles a ver­lom közötti mintapolitikát foly­tatva nagyon ügyesen kihasz­nálta nemzetközi keres­kedelmi előnyeit, ennél fog­va magasabb életszínvona­lunk is volt. A titói korszak­ban a kisebbségek, a nemze­tiségek egyfajta védelem alatt álltak, fizikai vagy más ve­szélyeztetettségnek nem voltak kitéve, a „testvériség, egy­ség" jelszavával a párthata­lom gondoskodott arról, hogy incidensekre ne kerüljön sor. Ugyanakkor kisebbségi érdek- védelemre vagy akarat nyilvá­nításra semmiféle módunk nem volt.- Az idilli kép gyorsan szer- teloszlik, Iáként a horvátor­szági magyarokat illetően, akik menekültként otthontalanná váltak az agresszió következ­tében. Mit tehet az önök de­mokratikus közössége, hogy jogokhoz és védelemhez jus­son? — A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége poli­tikai és kisebbségvédelmi szer­vezet. Hangsúlyozni kívánom, hogy politikai, mert nem elég csak a kultúránkat megőriz­ni, hanem emberi, kollektiv politikai jogainkat is meg kellene fogalmazni. Mit te­szünk mi mindennek érdeké­ben. Huszonötezer tagja van a szervezetünknek. Az anya­nemzettel a kapcsolataink ki­tűnőek. A magyar kormány, a magyar állam részéről és a ci­vil társadalom politikai és kul­turális szervezeteitől minden támogatást megkapunk. Ilyen seny: az alkalmazott techni­kai eszközökkel mindig egy lé­péssel az ellenfél előtt kell járni. A lölderités és az elhá­rítás rejtélyes világáról szóló Hímek, könyvek fan­tasztikus megoldásokat sejtetnek . . . — Szinte valamennyi efféle megoldásnak valóságalapja van. A rádióhullámokkal, inf- raérzékeléssel, mágneses hul­lámokkal, nyomásérzékeléssel vagy illatérzékeléssel össze­függésben ugyanis szinte min­den elképesztőnek tetsző tel­jesítmény elképzelhető. Milyen módjai vannak a telefonlehallgatásnak? Ész­re lehet-e venni a ,,túlé­lést"? dákról számolhatok be. Más­felől viszont a jelenlegi szerb hatalom és államhatalom sem­milyen igényünket nem haj­landó teljesíteni. Parlamenti képviselőink egyetlenegy in­terpellációját el nem fogad­ták és a birodalmi nyelvtör- vény, nyelvhasználati törvény meghozatalától kezdva a kul­turális, egyházi javak vissza­szolgáltatásai megrekedtek, itt nincs előrelépés. önma­gunkra vagyunk utalva, és úgy látszik, hogy csak Ma­gyarországon és Európán ke­resztül tudjuk érvényesíteni majd jogainkat.- Milyen lépéseket sürget­nek a vajdasági magyarok? — Mi nem Szerbiába és nem Jugoszláviába, hanem az egyetemes magyarságba aka­runk visszaintegrálódni. A ma­gyar nemzet részeinek tekint­jük magunkat, természetesen. Ennél fogva az európai érte­lemben is ilyen a tájékozó­dásunk. Megalakulóban van az utódállamokban, a szom­szédos országokban élő ma­gyarság egyféle szövetsége, parlamentje. Három és fél- négymillió emberről van szó, s ezeknek a szavára Európá­nak oda kell figyelnie. A má­sik: levelet intéztünk lord Car- ringtonhoz, hogy közeledjek a jelenkori eseményekhez, és ne csak nagy távlatokban be­széljek; kértük a hágai béke- konferenciád való képvisele­tünket és részvételünket. F. Gy. — Ma már olyan tökéletes a technika, hogy nem árulja el magát. A lehallgatót be­építhetik a készülékbe, tele­píthetik a vezeték mellé, vagy rácsatlakoztathatják a vonal­ra. Számtalan megoldás léte­zik tehát, s általában a vo­nalak minősége határozza meg, hogy melyiket választják. — Lehallgatót egyébként el tudnak helyezni fülbevalóban, gyűrűben, nyakláncban', órá­ban, hajcsattban, melltartó­ban, hamutartóban. Három irányba- látó tv-kamerát pedig csillárban, matt izzólámpában. Tudnak konstruálni olyan ér­zékeny berendezéseket is, amelyek a fal, az ablaküveg, a csővezeték rezgéseit alakít­ják át hanghullámokká. Ezek megfelelő felerősítésével ért­hetővé válik az elzárt szobá­ban folyó beszélgetés, tárgya­Nagy forradalmuk előtt a franciáknál még nagyon is konkrét tartalma volt ennek a jelszónak, amit ma már ja­varészt csak átvitt értelemben használunk: Meghalt a király, éljen a király! Általában sze­mélyekkel kapcsolatban szok­ták alkalmazni ezt a formu­lát, ha valamiféle utódlásról van szó, így különösképpen kérdéses a helytállósága a megyei vagyonellenörző bizott­ságok szaptamber 1-jei meg­szűnésével és a megyei . va­gyonátadó bizottságok ugyan­ezen hatályú felállításával ösz- szefüggésben. A helyénvalóságát minden­esetre a dátumon és az el­nevezés rövidítésében mutat­kozó egy betűnyi eltérésen - VEB — VÁB — túl más körül­mények is alátámasztani lát­szanak. Például a VEB ha­gyatékában maradt folyó ügye­ket a VÁB viszi tovább és fejezi be, valamint, hogy Ba­ranya magyében a két „egy­mást váltó" bizottság szemé­lyi összetételében akadnak azonosságok. Dr. Czoboly Ist­ván, a Baranya Megyei Va­gyonátadó Bizottság vezetője is tagja volt a VEB-nek. Ez c tény is valamiféle folytató­lagosságot sejtet. — Ez mind igaz, a sejtés azonban mégis téves — tájé­koztat dr. Czoboly István. — A VEB-be még a pártok is, a VÁB-ba már csak az ön- kormányzatok és az ingatlan- átadás tekintetében jelentő­séggel bíró minisztériumok kaptak tagjelölési jogot. Ezex alapján a belügyminiszter je­lölte ki a bizottság 14 tagját, okik megbízási szerződéssel végzik a tevékenységüket. A VÁB gyakorlatilag egy olyan önálló államigazgatási szerv, amely meghatározott feladat ellátására alokult, tehát sem elődje, sem utódja nem volt, illetve nem lesz. Nincs külön apparátusa: a hivatali hátte­rét a Köztársasági Megbízot­ti Hivatalnak kell biztosítani. Egyébként e feladat ellátásán túl én magam is a Köztár­sasági Megbízott Hivatalá­nak főmunkatársa vegyok. — Milyen leiadatokat jelez a bizoTtság elnevezése? — A vagyonátadó bizottság­nak az állami tulajdonnak ön­kormányzati tulajdonba adá­sát kefl „levezényelnie". Erre pedig a törvényi rendelkezé­sek szerint három lehetőség van: A vagyon első körét már meghatározta az önkormány­zati törvény 107. §-a, a má­sik kör a vagyontörvény ér­vényével kerül az önkormány­zatok tulajdonába. Ezen vá­lás. Az ilyen akkusztikai érzé­kelők csak az emberi beszéd frekvencia-zónájában keletke­ző hangokat továbbítják, meg­szűrve azokat a zavaró za­joktól. A „ poloskák" egy másik csoportját a távolsági akusztikai érzékelők al­kotják . . . — Ezeket utcán, parkokban, nyílt terepen használják, s segítségükkel 80—100 méter távolságból is lehallgathatók akár a halk beszélgetések is. — Csak érdekességként: van­nak olyan számláló készülé­kek, amelyekkel megállapítha­tó, hogy hányán mentek be, jöttek ki egy-egy helyiségből. Ezeket rendszerint az ajtófél­fán helyezik el. A padlóba épített nyomásérzékelő pedig gyontárgyak - zömében in­gatlanok — tekintetében a VAB-nak csak ellenőrző sze­repe van: igazolást ad ki ar­ról, hogy egy-agy vagyontárgy valóban abba a körbe tarto­zik, amit az önkormányzati és a vagyontörvény meghatároz. A harmadik lehetőség jelenti az igazán érdemi feladatot: e két törvény által meg nem határozott körben a VAB- nak kell eldöntenie, hogy me­lyik vagyontárgy, melyik ön- kormányzatot illeti, illetve me­lyik önkormányzati szervet.- Tehát a VÁB jogosítvá­nya igazságot tenni a va­gyontárgyért vetélkedő önkor­mányzatok között.- Az önkormányzati va­gyonról szóló törvény keret- jogszabály: a VAB-nak arra kell törekednie, hogy meg­egyezés jöjjön létre az ön- kormányzatok között, mert az mindig hasznosabb, mint a vagyon hatalmi szóval való szétosztása, bár erre is van jogosítványa bizottságunknaK. Sőt, arra is, hogy a kifeje­zetten terhekkel, költségek­kel járó vagyontárgyakról is rendelkezzen. Például egy út, amit fenn kell tartania a tu­lajdonosnak, korántsem kívá­natos vagyontárgy egy önkor­mányzatnak. A tipikusnak mondható ügyek azonban a több önkormányzatot érintő vagyontárgyak miatt lesznek: a nagyobb városokban lévő székházak, a községi közös ta­nácsok, a járási tanácsok, il­letve hivatalok által alapí­tott vagyontárgyak miatt, ame­lyeknél esetleg az eredeti ala­pítási cél már feledésbe is merült. Megegyezés híján kü­lönösen nehéznek ígérkezik a döntés olyan vagyontárgyakról, amelyek egy kisebb körzetet hivatottak ellátni valamilyen szolgáltatással.- Vannak-e speciális lelté­telek egyes vagyontárgyak át­adására?- A műemléki ingatlanok esetében a vagyontárgyat igénylőnek előzetesen nyilat­kozatban kell garantálnia, hogy a műemléki szakhatóság feltételeit teljesíteni fogja. Ilyen jellegű értékeink meg­őrzése állami érdek. Valószí­nűsíthető, hogy ezzel kapcso­latban lesznek gondok, hiszen a vagyontörvény a műemléki körét igen tágon határozta meg: műemlék, műemléki jel­legű és tájképileg lényeges tárgy. Ez utóbbi kategória — különösen a falvakban — el­térő értelmezésekre adhat le­hetőséget. D. I. arról ad információt, hogy ki, mikor, melyik helyiségben tar­tózkodik. A megoldásokat kombinálni szokták, például úgy, hogy a nyomásérzékelő hozza működésbe az infraka- merát. — A mini-szemek és -fülek gyártására jó . nevű elektroni­kai gyárak és külön erre sza­kosodott cégek álltak rá, ám a márkajelzések sok esetben hiányoznak az effajta termé­kekről. Hazánkban foglalkozik ilyesmivel valamelyik in­tézmény, vagy vállalat? — Ismereteim szerint nem. Egyébként Kelet-Európa lema­radása ezen a téren is mini­mum 15-20 év. Milyen áron lehet hozzá­jutni ezekhez a ,,rovarok­hoz"? — ötezer forintból akár há­zilag is barkácsolható egy le­hallgató. A világpiacon pádig már 2—300 márkáért is kap­ható. Nyílt üzletekben is. Domi Zsuzsa Ferenczy Europress Kamera csillárban, lehallgató melltartóban Rovarirtás után - a „poloskákról”

Next

/
Thumbnails
Contents