Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-26 / 293. szám

1991. október 26., szombat aj Dunántúli napló A Hunor Pécsi Kesityü és Bőrruházati Vállalat munkásfelvételt hirdet ___________________________________________________________________________________________________________________________________ K észülnek a kesztyűk a Penta Vadász utcai gyárában A kesztyűs szakma előtt van jövő- Nehéz bejutni a nyugati piacra- Sikeres profilváltás, garantált minőség A vállalatok jelentős része nehezen talál piacot. A szocia­lista országok nem rendelnek, a nyugati piacra bejutni na­gyon nehéz. A legtöbb esetben nem marad más lehetőség a fennmaradásra, mint a bér­munka vállalása vagy a vegyes vállalati forma. A Hunor Pé­csi Kesztyű és Bőrruhózati Vál- !alat, a Pécsi Kesztyű Szövet­kezet, a Pécsi Bőrdíszmű Kis­szövetkezet és a Penta Kesztyű­gyár keresi a piacot, és a taI- oon maradás lehetőségeit. — A vállalat életében jelen­tős törést okozott a szovjet ex­port megszűnése — mondja Gaszné dr. Szekér Erzsébet, a Hunor Pécsi Kesztyű és Bőrru­házati Vállalat gazdasági ve- rérigazgató-helyettese. - Egy­millió pár kesztyűt, a termelé­sünk egyharmadát gyártottuk erre a piacra. 1989-ben már láthatóak voltak a szovjet piac beszűkülésének, megszűnésé­nek a jelei. Embereket nem akartunk elküldeni, hanem ke­restük a megoldást. Profilt vál­tottunk, aminek már a siklósi gyáregységünkben meg voltak az előzményei. Dombóváron és Mázaszászváron is cipőfelső­részt kezdtünk gyártani német partnerek részére bérmunká­ban. 1990 elsősorban a beta­nulás éve volt. Az ezekben a gyáregységeinkben dolgozó asszonyoknak és férfiaknak eg> teljesen új szakmát kellett el­sajátítaniuk. Volt közöttük olyar is, aki már elmúlt ötvenéves. Úgy tűnik, hogy sikerült a pro­filváltás, mert a külföldi part­nerek elégedettek a minőség­gel és a határidők betartásá­val. Penta 1991-ben önállósult a Hunor Kesztyű és Bőrruházati Vállalat 2. számú gyára Penta Kesztyű­gyár néven. A vagyonmegosz­tás befejeződött. A Penta Kesztyűgyár Pécsett elsősorban nyugati exportra termel. A Hunor Pécsi Kesztyű és Bőrruházati Vállalaton ke- esztül értékesítik a termékei­ket, de önállóan és kft.-ék Közreműködésével is. Van már új vevőkörük is. A bérmunka arányát igyekeztek növelni, és elsősorban az igényesebb kesztyűk gyártására álltak át. Felszámolták a bajai telepükön a kézi varrodát és januártól megszűnik a gépi varroda is. ÍV pécsi központi gyár mellett Marcaliban, Nagyatádon, Ola­szon és Pécsváradon működnek üzemeik, ahol 150 embernek adnak munkát. A pécsi Edison jti szőrme és textil műhelyük s a központban kapott helyet, ezzel egymillió forintos bérleti díjat sikerült megtakarítaniuk. — Nagy gondot jelent, hogy jelentős a gyár adóssága - mondja Marczi Mihály, a Pen­ta Kesztyűgyár igazgatója - ezért nehezen kaptunk újabb hiteleket. A finanszírozási ne­hézségek miatt növeltük a bér­munka arányát, így mindenkit tudunk alkalmazni. Ugyan volt a vállalaton belül átszervezés, de vagy más munkakörbe he­lyeztük át a dolgozókat, vagy akit lehetett, korkedvezménye­sen nyugdíjaztunk. Idén is vet­tünk fel tanulókat és megszün­tettük a költséges és gazda­ságtalan átképzést. A gyár ön­állóvá válását követően felke­resett bennünket egy francia cég, amelyik a francia érde­keltségű Gantex kft.-n keresz­tül 30 000 pár divatkesztyüt rendelt. Most jön a legnehe­zebb időszak, amikor is eldől, hogy mire vagyunk képesek. Nagyon hiányzik a szovjet piac. Rendszeresen tárgyalunk a szovjet partnerekkel, de eddig még sikertelenül. Egy hónapja megalakult a Penta Kesztyűgyárban a válla­lati tanács. A vállalat átalakí­tására is megtették a kezdő lé- aéseket. Felvették a kapcsola­tot az Állami Vagyonügynök­séggel. A vagyonértékelést még ebben az évben szeretnék elvégeztetni. Száz százalékosan privatizálni kivánják a vállala­tot, de olyan módon, hogy le­gyenek dolgozói és vezető ■észvények és egy vagy két kül­földi partner is vegyen részt benne. Kesztyű Szövetkezet 1991. január elsejétől szét­vált a Pécsi Kesztyű és Bőrdísz­műipari Szövetkezet és önálló lett a fonyódi telephely. A Pé­csi Kesztyű Szövetkezet önálló külkereskedelmi jogot szerzett. — Ma a kis szervezetek élet­képesek — mondja Eötvös Mik­lós, a Pécsi Kesztyű Szövetke­zet műszaki vezetője. — A szö­vetkezetünk elmondhatja ma­gáról, hogy nincs adóssága és 300 embernek tud munkát ad­ni. Most még van elég meg­rendelésünk. Cipőfelsőrészt és kesztyűt gyártunk. Csak bér­munkát végzünk német és svéd cégek részére. Divat és sport- kesztyűket varrunk és női cipő- felsőrészeket készítünk. Már jó lenne, ha megszületne a szö­vetkezeti törvény, mert lehető­séget adna az átalakulásra, és akkor még nagyobb jövője le­hetne a cégnek. A talpon ma­radásra ez az egyetlen esély Nem törvényszerű ugyanis, hog> a cégek tönkre menjenek, Az hogy ez a szövetkezet nem ál a csőd szélén, ez piaci adott­ság is, mert van kereslet ezek re a termékekre. A kesztyű; szakmában még 5—10 évig van piac. A Bőrdíszmű Kisszövetkezet helyzete már nem ennyire biz­tató. Dr. Bodor János elnök el­mondta: azzal, hogy a szocia­lista piac megszűnt, bizonyta­lan helyzetbe kerültek. A bel­földi piac már telített. A bőr­díszműves termékek árai na­gyon nyomottak. Az alapanya­gokat is nehéz beszerezni. Sze­rencsére volt két nyugati vevő­jük, nekik gyártanak bérmun­kában táskákat. Sz. K. A cipöfelsörész-készitö üzem a Kesztyűs Szövetkezetben Läufer László felvételei A brit hadiipar és a béke ára A ,,béke osztalékát" mór ed­dig is nyögő brit hadiiparra újabb csapást mért a Bizton­sági Tanács öt állandó tag­jának hétvégi londoni megál­lapodása arról, hogy kerülni kell a fegyverexportot a konf­liktuskörzetekbe. Márpedig hol másutt van még virágzó fegy­verpiac? A legnagyobb nyugat-euró­pai hadiipar, a brit, csakúgy, mint a kelet-európai országo­ké, nehéz helyzetbe került c hidegháború végeztével. A ,,béke osztaléka" jó az or­szágnak, de nem jó a cégek­nek. Persze, koránt sincs akko­ra összeomlás, mint Kelet-Eu­rópábán. Nagy-Britanniában o hadikiadások hat év alatt a GDP 5,4 százalékáról 4 száza­lékára csökkentek, miközben a védelmi költségvetés abszolút értékben 15,5 milliárd fontról 21,2 milliárd fontra nőtt. A leg­utóbbi költségvetési évben a brit hadiipar még mindig 10,5 milliárd fontnyi kormánymeg­rendelést kapott. Ám ez már nem elég sem a részvényesek boldogságához, sem az egymillió, közvetve vagy közvetlenül hadiiparban foglalkoztatott polgár munka­helyének megtartásához. A brit hadiipar fájdalmas szerkezet­váltóssal alkalmazkodik és igyekszik nemzetközivé válni. A British Aerospace az elmúlt években fölvásárolta a Royál Ordnance brit lőszergyárat és a Heckler und Koch német ké­zifegyver-gyárat. A General Electric Company (GEC) meg­vette a Plessey-t, a második legnagyobb brit elektronikai céget és a Ferranti egyes rész­legeit. A brit hadiipar élen járt az exportpiacok fejlesztésében. A British Aerospace-nek az évti­zed végéig még van munkája például Szaúd-Arábiában: a Tornádó harcigépek és kapcso­lódó rendszerek szállítása 2 milliárd fontot hoz. De mi lesz azután? Sokan úgy vélik, a jövő a termékváltásé. A skóciai Royal Dockyard, amely eddig csak hadihajókkal foglalkozott, szer­ződést kötött a londoni föld alattik renoválására. A GEC- Marconi ötéves megfontolt be­ruházási politika nyomán ma ott tart, hogy forgalmának egy ötödé már nem katonai terme­lésből származik. Az öt év orra is utal, hogy a folyamat, az át­állás vesződséges és sokba ke rül. A brit kormány büszkén je lenti, a hadiipar még pana­szolja, hogy a brit hadiipari cégek nem kapnak kormány­támogatást az átálláshoz. Ez hasonlít a kelet-európai ábrá­hoz, csak éppen a brit cégek tőkeereje és termékeik minősé ge korábban sem volt kelet­európai szintű. Előbb-utóbb ugyanazok részesülnek a béke osztalékából, mint korábban a hidegháborúéból. Mészáros György Nagyobb a karru mint az infláció! Ami jó a betétesnek - csapás az adósnak Lassan-lasscm már min­denki hozzászokott ahhoz, hogy a betéti és a hitelka­matok a bankoknál és a pénzintézeteknél időről időre emelkednek. Aki egy kis pénzzel rendelkezik, annak érdemes figyelnie a különbö­ző befektetési formákat, mert a kamatversenyben elég je­lentős különbségek alakultak ki. Aki tisztában van a kü­lönböző lehetőségekkel, lé­nyegesen előnyösebb feltéte­lekkel tudja befektetni pén­zét. Egyelőre természetesen arról van szó, hogy a ka­matok követték a gyorsuló in­flációt, s lassították a forint­megtakarítások értékének romlását. Ez a helyzet egé­szen a legutolsó három hó­napig fennállt, amikor is alapvető változások alakul­tak ki az infláció és a ka­matok párharcában. Elbírja a gazdaság? Czirják Sándor, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyette­se szerint, ha a legutolsó há­rom havi inflációs adatokat vesszük figyelembe, megálla­pítható, hogy több év után első ízben a kamatok meg­haladják az áremelkedés mértékét, így 4—5 százalékos pozitív reálkamatszint alakult ki a hazai pénzintézeti rend­szerben. Júliusban, augusz­tusban és szeptemberben olyan alacsony volt a havi áremelkedési ütem, hogy eh­hez képest a kamatok lénye­gesen meghaladták a három havi inflációs szintet. Ez örvendetes a befektető számára, hiszen első ízben tudják már nemcsak meg­őrizni befektetéseik értékét, hanem bizonyos mértékben növelni is azt. Ám a banki szakemberek véleménye sze­rint a mai magyar gazdaság nem bír el ilyen jelentős reálkamat színvonalat. Ami ugyanis a betéteseknek jó, az a hitelfelvevőknek kész csa­pás. Márpedig a bankoknak a betéteket ki kell helyezni, s ha magasan tartják a be­téti kamatok színvonalát, na­gyon gyorsan előfordulhat, hogy nem akad majd hitel- felvevő. Terták Elemér, az OTP ve­zérigazgatója már most ügy vélekedik: a pénzintézetek egyre nehezebben találnak visszafizetésre képes hitelfel­vevőt. Bár a vállalkozók azt mondják, hogy tőkehiány var a gazdaságban, ez csak részben igaz. Ilyen maga; kamatszínvonal mellett jelen­tős hitelfeleslegekre lehel számítani. Ez a magyarázata annak, hogy meglehetősen gyorsar létrejött egy kompromisszu­mos megállapodás a Magyar Nemzeti Bank, a kereskedel­mi bankok és a Pénzügymi­nisztérium között. Úgy tűnik, egy ponton kpzel azonossá váltak a pénzügyi irányítás és a kereskedelmi bankok sokszor ellentétes érdekei. Ez az egy pont pedig az, hogy ha sikerül megfékezni az in­flációt, akkor közösen ehhez kell igazítani a kamatszínvo­nalat is. így jött létre a megállapo­dás, hogy á Magyar Nemzet Bank októbertől 1 százalék­kal csökkenti egyes refinan­szírozási hitelek kamatát. He olcsóbbak lesznek azok a hi­telek, amelyeket az MNE nyújt a kereskedelmi bankok­nak, akkor a pénzintézetek is kevesebb pénzért tudják ki­helyezni a hiteleket, Így vár­hatóan novemberben az OTP-nél, a kereskedelm bankoknál is lesz némi ka­matcsökkentés. Ez részben a lakosságot is, de főkent a vállalkozókat érinti majd. Nem készülnek központi áremelésre A pénzügyi irányításnak nem is annyira az 1 százalék kamatlefaragás a fontos, ha­nem az a jelzés, amit ez el­juttat a befektetőkhöz, az üz­letemberekhez. Ebből ugyan­is arra lehet következtetni, hogy nemcsak a kormány, a gazdasági vezetés, hanem a többé-kevésbé függetlenül működő bankszféra is csök­kenő inflációra számít. Ez pe­dig — bármilyen furcsán is hangzik — igen lényeges ah­hoz, hogy felerősödjön az ár­emelkedések ütemének csök­kenését hozó tendencia. Czirják Sándor szerint a gyors infláció objektív, a gazdaságban rejlő feltételei egyre inkább megszűnőben vannak. A kormány már nem készül további támogatás le­építésére, s ennek következ­tében újabb központi áreme­lésekre. A magyar gazdaság kiheverni látszik a kelet-eu­rópai piacvesztés okozto sokkhatást, s jövőre hasonló csapás már remélhetően nem éri a gazdaságot. Gyorsuló- ban van a struktúraváltás és a privatizáció is. Mindez azt jelenti, hogy azok a ténye­zők, amelyek az infláció lö­késszerű gyorsulását előidéz­ték, kimerülőben, megszűnő­ben vannak. Nem lebecsü­lendő azonban az inflációs várakozások hatása. Ha e té­ren is sikerül visszafogni o képzelőerőt, akkor elképzel­hető, hogy reálissá válik c jövő évi kormányprognózis. A pénzügyi vezetés ugyanis az­zal számol, hogy az ez év 35—36 százalékos áremelke­déssel szemben jövőre az in­flációs szint csupán 20-25 százalék lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy jobban fognak csökkenni a kamatok is, mint amire az idén a harmadik negyedévben számítani lehet. „Úriemberek szava”? A kamatcsökkenéshez per­sze még hozzá kell szokni. Nemcsak a lakosságnak, a pénzintézeteknek, hanem a Magyar Nemzeti Banknak is Éppen ezért a most kötött megállapodás azt is tartal­mazza, hogy a módszereket közösen dolgozzák ki 02 MNB, a PM és a kereskedel­mi bankok szakemberei. Ez alatt nemcsak az értendő, hogy megegyeznek a kamat- csökkentés formáiban, ha­nem az is, hogy közösen fog­ják az időszaki inflációs mozgásokat is figyelemmel kísérni. A megállapodás egyfajta „gentleman agreement”, ami a résztvevők véleménye sze­rint nagyobb erővel hat, mintha az ilyen jellegű együttműködést részletes szer­ződésben szabályozták volna. A felek ugyanis önkéntes kö­telezettséget vállaltak, olyat, omi a piacgazdaságban szo­kásos. Igaz, Magyarországon ez ma még újdonságnak, az elsők egyikének számit. Pichler Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents