Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-21 / 289. szám

s uj Dunántúli napló 1991. október 21., hétfő Közös a falu szépsége, közös a munka Kisdér újra a régi Ahol mindenkinek meghívót küldenek a testületi ülésre Ennyi jut a szőlősgazdáknak 800 millió a bérfeldolgozás támogatására Jugoszlávia haditudosítások nélkül A jugoszláv háborús konf­liktus kiszélesedése és elhú­zódása alkalmat kell, hogy adjon arra is, hogy a háborús borzalmakat kiváltó okok és következmények néhány meg­határozó eleméről elgondol­kodjunk. Érdemes ezt megten­ni mert így csak közvetett mó­don szorulunk rá a felelős és felelőtlen politikusaink, és a tömegkommunikációs eszkö­zeink e témával kapcsolatos igaz, illetve hamis állításaira, véleményeire. Gyakran úgy tűnik, hogy a jugoszláv események alig ész­revehető nyomot hagynak az em­berek nagyobbik részében. Igaza van Bodor Pálnak, ami­kor azt mondja: „Talán Cse­pelre kellene költöznie Ju­goszláviának, hogy észreve­gyük milyen közel van." Per­sze ez ha kissé más módon is de érvényes a sokak sze­rint egységesülni látszó Euró­pára is. Európa, különösen Nyugat-Európa elegánsan tá­vol marad az eseményektől. Nem minden számítás nélkül többségük úgy gondolja, hogy a jugoszláviai, illetve Közép­es Kelet-Európa konfliktusok kétoldalú alapon megoldha­tók. E térségek történeti pél­dái viszont azt támasztják alá, hogy régiónkban csak kevésszer sikerült a konfliktu­sok megoldása kizárólag csak kétoldalú alapon. Mára gya­korlatilag az egyetlen szuper- hatalommá „zsugorodott" Amerikai Egyesült Államok gazdasági és geopolitikai ér­dekei pedig olyan USA-beii magatartásokat eredményez­tek e térségben, amely nem összehasonlítható egy Irak— Kuvait, vagy más „fontos" térségben zajló konfliktus ma­gatartásával. Hazánkban (is) a jugoszlá­viai eseményekkel kapcsola­tosan gyakoriak az olyan pár­huzamok, amelyek egyenlősé­get tesznek egy nép, egy nemzet, és az etnikailag hoz­zájuk tartozó, de belőlük extremizmusukkal, devianciá­jukkal, gonoszságukkal és ag­resszivitásukkal kiválók közé. Ennek okai az információ- hiányban, az elmúlt sok év szocializációs folyamat jelle­gében és az empátikus kész­ség hiányában keresendők el­sősorban. Emiatt persze ne­hezen érthető, hogy Jugoszlá­viában nem kizárólag, vagy nem elsősorban etnikai konf­liktus zajlik. Valójában egy meghatározó, lényegi elemei­ben eltérő kultúrák viszony­lagos harmóniájának rendsze­re bomlott fel. A kultúra ugyanolyan rendszer mint egy szervezet, egy faj, élő rend­szer ahol állandó egyensúly­nak kell lennie ahhoz, hogy tovább működhessen, mond­ja Konrad Lorenz. Igaza van, hiszen Jugoszláviában sem ar­ról van szó egyszerűen, hogy szerbek, horvátok és más nem­zetiségűek hirtelen gyűlölni kezdték egymást, hanem fel­bomlott egy egyensúlyi rend­szer. Egy elsősorban a keleties kultúrán alapuló, és egy el­sősorban a nyugatias jellegű kultúrán alapuló rendszer ösz- szeütközése, a hosszú évek alatt felhalmozott értékek, in­dulatok elfojtottságának hir­telen felszabadulása inkább eredményezhet összeütközést, súlyos konfliktusokat mint a különböző személyközi kapcso­latok rendszere. Természetesen a származásnak, a biológiai, érzelmi, tudati kötődésnek nagy szerepe van az egyen­súlyi rendszer megtartásában, illetve felbomlásában egya­ránt, de a konfliktusok kirob­banásának okai rendszerint összetettebbek és bonyolul­tabbak annál sem, hogy le- egyszerűsíthetőek lennének pusztán a származásra. Gyúrok János A Baksa és Ócsárd között található néhányszáz lelket számláló Kisdér, azon ritka települések közé tartozik, amelyet már az 1300-as évek­ben keltezett pápai iratokban is számon tartanak. Szeghal­mi Gyula Dunántúli várme­gyék című könyvében jól gaz­dálkodó emberek közösségé­nek nevezi az 53 házból álló települést, ahol 1938-ban 235-en éltek. Ma 140 lakója van a település­nek, egyharmaduk nyugdíjas, vagy 60 éven felüli idős em­ber. Ez a lélekszám-csökkenés talán azzal magyarázható, hogy a II. világháború után Kisdért kulákfalunak minősí­tették, lakóit Inotától a Hor- tobágyig kitelepítették. Fel­számolták a tej szövetkezetét, szétoszlatták a legeltetési tár­sulást, megszüntették a falu­siak egyetlen közművelődési lehetőségét, az olvasókört. A megkezdett pusztítást tovább folytatta a '70-es évek tanács- rendszere, lebontották a tűz­oltószertárat, kiürítették a leül - túrházat, kizárták a falu veze­téséből az értelmiséget. Nagyon érett már a fordu­lat ideje, ezt bizonyítja az is, hogy a falu lakóinak több mint 90 százaléka ment el szavazni az önkormányzati vá­lasztásokra, egyértelműen az eddig háttérbe szorított értel­miséget támogatva. Mint dr. Ács Imre polgár- mester elmondta, a falu irá­nyítói kötelességüknek érzik, hogy a korábbi módszerek bírálása után, most tettekkel is bizonyítsanak. A polgár- mester kiemelte, nem egy sze­mélyen múlik a falu fejlődése, ő csak irányokat szab, ezek megvalósítása a közösségtől függ, azonban ha ez az irá ­Kapkodom a fejem. Erre is, meg arra is. Erre akkor, ha a szürke hét­köznapok malomkövei között őrlődő polgár sirámait, szit­kait hallom, arra pedig, ha a jövőnkről gondoskodó hon­atyák, felelős vezetők indok­sorozatait kell hallgatnom. Beval­lom, nekem ez utóbbi jobban tetszik. Legalábbis jobban szórakoztat. Mert amíg az előbbit csupán néhány kocs­maízű szlogen színesíti, addig az utóbbit az ideolágia-fra- zeológia-filozófia és fantázia színes flitterei ékesítik. Mint most legutóbb is, ami­nyitó köztiszteletben álló sze­mély, akkor könnyebben sora­koznak fel mögé az emberek. A falu évente 3,5 millió fo­rintból gazdálkodik, amiből 1,5 milliót költenek az intéz­mények működtetésére. Az el­múlt egy évben új gázcsere­telepet építettek, elkészítet­ték a csapadékviz-elvezető ár­kokat, új ravatalozót avattak, berendezték a kápolnát és a kultúrházat, rendbetették a falu főterét, örökzöldeket ül­tettek a falu nyugati oldalán.- Minden a lakosság be­vonásával történik — mondja a polgármester — általában mindenki kiveszi részét a kö­zös munkából. A testületi ülé­sekre minden családnak kül­dünk meghívót, közel 80 szá­zalékos a megjelenés, minden alkalommal, együtt beszéljük meg a problémákat, gondokat és örömöket. A faluban hús­Károl y walesi herceg és Göncz Árpád köztársasági el­nök a védnöke annak az an­gol-magyar alapítványnak, amely tavaly jött létre és a „Törékeny kontinens" nevel viseli. Első ténykedésükként meg­alkották az azonos című rep­rezentatív albumot, melyben 26 év alatti angol és magyar költők, írók, grafikusok, kép­zőművészek szerepelnek. A díszes kiadványt Angliából érkezett papírra nyomták a Kner Nyomdában, és angol kor megtudtam, hogy a jövő év elejétől üzemben tartott gépkocsim súlya után kell adóznom. Talán nem is any- nyira maga a tény, mint in­kább az a lakonikus rövidség nyűgözött le, amellyel szá­momra megfellebbezhetetlenül érthetővé tették az intézkedés jogosságát, szükségét. Miután a legagyafúrtabb ötletgazdák esetleg belefárad­nak újabb és újabb ötletek kiagyalásába, segítségül sza­badjon néhány hirtelenjött ötlettel tárházaik gazdagságát gyarapítanom. Ne csak a gépkocsi súlya után kelljen adót fizetnünk. vétra és karácsonyra minden nyugdíjas, 60 éven felüli idős ember, vagy 17 évnél fiata­labb gyerek ajándékot kap, amelynek összértéke nem le­het kevesebb a költségvetés 1 százalékánál. Nemrég vásá­roltunk egy épületet, ahol a falu lakói minden hivatalos ügyüket elintézhetik. Ismét megalakítottuk az olvasókört, ahova minden gazdálkodással kapcsolatos újságot megren­delünk. Ez a fejlődés a kis­dér! emberek igényességének tudható be, ami nem csak a portájukon belülre korlátozó­dik, hanem a közterületekre is. Az önkormányzat gondoz­tatja az utat, az út menti ár­kot, a lakók pedig a házuk előtti füves, virágos előkerte- ket. Közös a falu szépsége, közös a munka. bőrbe kötötték — mindössze 250 példányban készült. Ara eléggé borsos: nálunk 100 ezer forint, Angliában 1000 font az ára. Az értékesítésük­ből befolyt összeg az alapít­vány számlájára megy, s eb­ből a pénzből lesz rá mód, hogy a két ország huszon­éves művészei támogatásokat kapjanak és utazhassanak. „A kötetben Szókratész vé­dőbeszéde című versével sze­repel Méhes Károly pécsi új­ságíró, lapunk munkatársa is." Hiszen a gépkocsinak fordu­latszáma, végsebessége és forgatónyomatéka is van. Ezekhez is társulhatna némi adó. Sőt! Megadóztatnám a pneukban sűrűsödő nyomást is. Végül is azt a néhány hektopascálnyi levegőt a nagy magyar légtérből pumpáltam biztonságom és kényelmem érdekében kerekeimbe. De megadóztatnám a láb­méreteket is. Hiszen nem le­het mindegy, hogy valaki 36-os piskótáival tipeg a flaszteron, vagy 46-os tappan- csaival nyűvi azt. Megadóz­tatnám a testsúlyokat is. Ez­zel egyszersmind nemzeti moz­galmat indítanék a korszerű táplálkozás és a most már mindennél szükségesebb össz- idiétázás érdekében. Ámbár, erre a diétás menetre már egyéb eszközök és adók is ser­kentik amúgy túlsúlyos népünk. A magyar szőlő- és borter­melés komoly válsághelyzetbe jutott - a mezőgazdaság és az ipar számos más ágazatá­hoz hasonlóan —, a hagyo­mányos kelet-európai, elsősor­ban a Szovjetunió és a volt NDK piacainak elvesztése miatt. Hogy legyen értelme a szüretnek Amint azt Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter egy parlamenti interpellációra adott válaszában is elmondta: az ágazat válságán rövid tá­von lehetetlen segíteni. A mi­niszter véleménye szerint eh­hez közel 15 milliárd forintra volna szükség, hiszen a sző­lő- és borgazdaságban jelen­leg 8—10 milliárd forintnyi forgótőke van, ami 2—2,5 mil­liárd éves kamatterhet jelent. Ezen túl a piacváltás alapvető struktúraváltást igényel, mind a szőlőtermelésben, mind a borfajták területén, amihez ugyancsak komoly összegekre fenne szükség. Az idei költségvetésből a 15 milliárd forintnak csak tö­redéke áll rendelkezésre. A Földművelésügyi Minisztérium­nak a tárcaközi egyeztetések során 800 millió forintot si­került kiharcolnia az ágazat problémáinak kezelésére. Mel­lesleg ez a teljes összeg is a minisztérium éves költségveté­séből került ki átcsoportosí­tások révén. Ez egyben azt is jelenti, hogy a 800 millióból 300 millió forint átcsoportosí­tásához még parlamenti jó­váhagyásra van szükség. A szűkös összeg egyben a minisztérium válságkezelő be­avatkozásának kereteit is szűk­re szabta. A legfontosabb cél, amit ezzel az összeggel el­érhetőnek ítéltek meg, az volt, hogy ne maradjon az idei szőlőtermés a tőkéken. Kilónként egy forint ütvén Szabó György a parlament gazdasági bizottsága előtt el­mondta: a 800 miflió forintot teljes egészében a szőlő bér­feldolgozásának támogatásá­ra fordítják. A termelők, akik szőlőtermésüket bérmunkában dolgoztatják fel, átlagosan szőlőkilogrammonként 1,5 fo­Megadóztatnám az ablakoka*. Nem lehet mindegy, hogy ki hány módon tekinthet ki a világra, miként az sem, hogy mennyit lát abból. Arról már nem is beszélek, hogy hogyan látja mindazt. Megadóztatnám a lakások szintjét. Jóval magasabb adót vetnék ki arra, aki mondjuk a földszinten lakik, mint ar­ra, aki közelebb él a Min­denhatóhoz. A földszinti lakó ugyanis eléggé el nem ítélhe­tő módon mohón fogyasztja azokat a drága levegőszeny- nyező anyagokat, amelyeket olyan nagy buzgalommal — ám jelentős sikerrel — passzí- rozunk bele a levegőbe, mig a felsőbb szinten lakók csak tisztább, valamivel élvezhetőbb levegőt kénytelenek szívni. Megadóztatnám a jókedvet, a humort. Félek azonban, in­rin t támogatásban részesül­nek. A támogatásban azonban különbséget tesznek a fehér és a kék szőlő között. Az előbbire 1,4 forint az utóbbira 1,9 forint jár majd. Szintén a magasabb összeget juttat­ják azoknak a tokajhegyvidé- ki termelőknek, akik 19,1 fo­kosnál magasabb cukortartal­mú szőlőt dolgoztatnak fel. A minisztérium „főkertésze" egyben cáfolta azokat a hí­reszteléseket is, amelyek sze­rint nem lenne elegendő ka­pacitás az idei termésből szár­mazó must és bor tárolására. Támogatás - termelői megbízás után A támogatás mikéntjéről a Földművelésügyi Minisztérium illetékese adott tájékoztatást az MTI Press részére. Eszerint a menetrend úgy alakul, hogy a termelő megbízást ad a fel­dolgozónak és az üzem en­nek alapján igényli vissza a meghatározott összeget a te­rületileg illetékes adóigazga­tási szervtől. Erre a megoldás­ra azért volt szükség, mert lehetetlen közvetlen pénzügyi kapcsolatot teremteni 400 ezer kistermelővel - mondta a mi­nisztériumi szakember. A feldolgozó vállalatok a saját hatáskörükben dönthet­nek arról, hogy a támogatás összegét meghitelezik-e a termelőknek, avagy először ki­fizettetik velük a feldolgozási költségeket és utóbb juttat­ják vissza a támogatás ösz- szegét a termelőknek, miután már ők is megkapták a pénzt az APEH-től. Az eddigi ta­pasztalatok szerint mindkét megoldásra lesz példa. Az egyes üzemeknél a feldolgo­zás költségei eltérők lehetnek. Attól függően, hogy milyen az üzem műszaki állapota, a költség elérheti akár a 2,5 millió forintot is. A támogatás azonban ezt nem veszi figye­lembe. Tehát lesznek terme­lők, akiknél a támogatás fe­dezni fogja a teljes költséget, de akadnak majd olyanok is, akiknek a saját zsebükből kell majd pótolni a különbö- zetet. A termelők problémáit ez a támogatás csak enyhítheti, de semmiképpen sem oldja meg. Az, amit leginkább szeretné­nek, egy felvásárlási garan­cia lenne. Ezt azonban a kor­mányzat azon túl, hogy nem is képes rá, nem is szándé­kozik biztosítani, mert ellen­tétes lenne azzal a törekvés­sel, hogy az ágazat problé­máinak megoldásában egyre nagyobb teret biztosítsanak a piaci viszonyoknak. P. P. nen származna a legkisebb állami bevétel. De megadóz­tatnám magát az adót is. Vagy, hogy ezt már feltalál­ták? No lám, én itt finciskedek, teszem a szépet közgazdasági ötletbankjainknak, szégyen­szemre azonban lemaradok mögöttük. Én mégis remény­kedem, hogy ötleteim serken­tőé k és újabb meg újabb, egyelőre elképzelhetetlen adók kivetésére ösztökélik az illeté­keseket. Akik aztán a kivetett adó bekasszírozása feletti örömük­ben magúkra is kivethetik a jókedv-adót. Csak azt ne várják, hogy tévé k e n ység ük ért ti sztelette I odóz(z)unk. Bokrétás András (--------------------------------------------------------------------------------------------­Adóz(z)unk Hajdú Zs. Törékeny kontinens Fotó: Proksza László Rendszeresen gondozzák a kápolna előtti teret

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents