Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-21 / 289. szám

1991. október 21., hétfő uj Dunünt üli napló Áron alul tálalják az éttermeket Vendégfogyatkozás Már nem kell előre asztalt foglalni, mert biztos, begy lesz hely Több volt, mint egyszerű üzletember, aki tiz évvel ez­előtt valamilyen vállalkozás­ba kezdett. A közvélemény kezdetben a vállalkozóked­vet és a hatalmas energiái irigyelte, később inkább o bevételt. Ha egymás után többször is meghirdetik az eladó vendéglátóegységeket egyre alacsonyabb árakon, még sem kellenek senkinek. Mi ez, végleges kiárusítás szezon alatti árakon, vagy valami más? Annak ellenére, hogy szere­lem az érdekes-különleges íze­ket, nem sokat járok étterem­be. Korábban még talán, azon- oan amikor az árak elérték a számomra kritikus értéket, er- -ől is lemondtam. Nem csak én gondolkodom Így, ezt bi­zonyítják dr. Farkas Zoltán­nak, a Boranya Megyei Ven­déglátó Vállalat igazgatójá­nak szavai is. — Idén vállalati szinten kö­zel 30 százalékos a forgalom- csökkenés mai árakon számol­va, azonban ha ezt a tavalyi árakkal hasonlítanánk össze, akkor ennél jóval nagyobb visszaesést kapnánk. Jelenleg ott tart a szakma, hogy szinte már nem is tudja a vendégek­re áthárítani az áremeléseket, illetve csak a nyersanyagokét. Ennek ellenére megállítha­tatlanul tovább csökken a for­galom és a bevétel. Mint az igazgató kiemelte, a vendég­látás szempontjából Baranyát érintette legérzékenyebben a turisták elmaradása, több har­kányi étterem, vendéglő is fi­zetésképtelenné vált. Ez igaz a pécsi üzletekre is, mind töb­ben és többen jelzik a fizeté­si nehézségeket, szinte nincs olyan nap, hogy ne jelentkez­ne valaki, aki visszaadja a boltját. A nagyok a legveszteségesebbek Baranyában a vállalat kö­zel 180 vendéglátóegységet működtet, ebből 130 a szer­ződéses üzlet.- A nagyobb egységek — Pécsett az Elefánt, Olympia, Szliven, Szigetváron az Orosz­lán, Mohácson a Korona, Kom­lón a Béke - továbbra is a vállalat közvetlen irányításá­ban vannak, ezek okozzák a legnagyobb veszteségeket. Ezekben az egységekben aránytalanul magasak a fenn­tartási költségek, illetve az eszközállomány, amit már nem lehet a csökkenő forgalomból kigazdálkodni, örülünk, ha a 2-3 milliós veszteséget, mint az Olympiánál volt, sikerül el­tüntetnünk. Az éttermet átala­kítottuk üzletházzá, igaz, nem teljesen váltak valóra az el­képzeléseink, és még most sem nyereséges, de legalább nem is veszteséges. Privatizáció — mentőöv, vagy kiárusítás? A kormány talán az utolsó pillanatban dobott mentőövet a vendéglátóiparnak, amikor kidolgozta a kereskedelmi ven­déglátói üzletek privatizációjá­val kapcsolatos törvényt. — Kronologikus sorrendet ál­lítottunk fel az üzletek között annak megfelelően, ahogy a szerződések lejárnak. Ez alap­ján rendeli meg a Vagyon­ügynökség a vagyonértékeié cégeknél az üzletek felértéke­lését, illetve később velünk egyeztetve meghirdetnek. A vállalat az első alkalom­mal 11 üzletet hirdetett meg, ebből mindössze kettő kelt el. Hasonló eredménnyel végző­dött a másik két hirdetés is annak ellenére, hogy ekkoi mái sokkal alacsonyabb ára­kon kínálták az üzleteket. A Vagyonügynökség 50 mil­liárd forintnyi bevételt terve­zett, ebből eddig 10 milliárd körüli összeg folyt be a kasz- szába.- Egyszerű számolással be­bizonyítható, hogy túlbecsülték az emberek anyagi lehetősé­geit, nincs ennyi belföldi tőke. Egy-egy üzletre olyan irreáli­san magas összeg jön ki, amit lehetetlenség kifizetni, nincs annyi haszon egy kisvendég­lőben, mint amiből csak a ka­matokat ki lehetne fizetni. Ezért az érdektelenség, az egyre alacsonyabb árak, ami az ál­lami vagyon érték alatti ki­árusításához vezet. Nem ne­vezhetjük értéknek azt az árat, amit most a piac megad eze­kért az üzletekért. A közgaz­dászok szerint a piac dönti el az értéket. Ez általában véve igaz, de most itt nincs fizető­képes piac. A Misina étterem több mint 40 millióra lett ér­tékelve, ami reális is, de mos­tanra a többszöri meghirde­tésre már csak 20 millió az ára. Pécs felett, normál gaz­dasági helyzetben nem eny- nyit ér ez az étterem. Zárt éttermek- Ezek szerint megszaporo­dik a városban a bezárt ét­termek száma?- Azon igyekszünk, hogy ne így legyen. Ha lejárt a ko­rábbi szerződés, és a meg­hirdetésnél nem kelt el az üz­let, akkor felajánljuk a régi bérlőnek, hogy hasonló felté­telekkel üzemeltesse tovább, a következő meghirdetésig. A ré­gi bérlők egy része vállalja ezt a bizonytalanságot, a má­sik fele nem. Ahol nem vál­lalták, ott a vállalati állo­mányból keresünk kollégákat, akikkel megpróbáljuk tovább üzemeltetni a boltot, de biz­tosan lesznek olyan üzletek is, amiket be kell zárnunk. Ka­tasztrofális a fejlesztés hely­zete, mert a vállalati lehető­ségek annyira behatároltak, hogy még a karbantartást sem győzzük fizetni, nem a fej­lesztést.- Külföldi tőke?- Komoly érdeklődő nincs a vendéglátás iránt. A külföldi tőke egy-egy jó üzlet, vagy 4- 5 csillagos szállodák után ér­deklődik, és nem a szürke vendéglátós iránt. Aki mindennek dacára belevágott Arany János néhány hete vette meg az Aranybika ven­déglő 10 éves bérleti jogát.- Mire számít, akkor, ami­kor szinte mindenki menekül a süllyedő hajóról?- Évek óta arra készültem hogy legyen egy üzletem, ahol a saját belátásom szerint csi­nálhatok mindent. Hosszú éve­ken 6t csak erre gyűjtöttem. A hirdetés után mindennap itt töltöttem 1-2 órát, figyel­tem a forgalmat, jegyzetel­tem, számoltam. Néhány hét alatt bebizonyosodott, hogy van itt forgalom — a környé­ken négy üzem is van -, csak olyan árakkal kell dolgozni, amit a vendégek még megfi­zetnek. Alapkövetelmény: elfo­gadható minőség, kifizethető árakon. Egy belső tatarozás, némi reklám után mennie kell ennek a boltnak. Talán a többinek is . . . Hajdú Zsolt Tízmilliós támogatás a falusi turizmusnak A volt szocialista orszá­gok közül elsőként hazánk­ban kezdődött meg a falusi turizmus újrahonositása. Bár az 1930-as évek európai színvonalú magyar vidéki tu­rizmusától még messze ál­lunk, az mindenesetre ör­vendetes, hogy az idén már több mint félezer falusi ven­dégfogadó várja a turistá­kat. Az elmúlt esztendők­ben 9 tagország — köztük Magyarország - részvételé­vel európai szövetség ala­kult, melynek célkitűzései kö­zött szerepel, hogy szomszé­daink magyar lakta terüle­teit is vonjuk be ebbe a szabadidő-eltöltési formába. A Falusi-Tanyai Vendégfo­gadók Európai Szövetsége soron következő ülésének Magyarország lesz a házi­gazdája. A szövetség folyamatosán új szolgáltatásokkal kívánja vonzóbbá tenni az üdülés­nek, pihenésnek ezt a for­máját. Nemrégiben például sikerült megállapodniuk a MÁVToursszal abban, hogy a cég több mint 20 irodá­jában is lehessen falusi nya­ralásra helyet foglalni. Ugyancsak a MÁVTours iro­dáiban, valamint a szövet­ség budapesti központjában kedvezményes vasúti jegyet kaphatnak mindazok, akik a falusi turizmust részesítik előnyben. Ha például két szülő és három gyermek uta­zik, akkor a jegyek árából 90 százalék engedményt kapnak. A szövetség egy ka­talógust is megjelentetett, amely felsorolja a falusi, ta­nyai üdülési lehetőségeket, és több száz vendégfoga­dóról fényképes tájékozta­tást is ad. A katalógusba bárki bekerülhet, néhány ezer forint ellenében, ha fel­vételét kéri a szövetség bu­dapesti központjában. A be­kerülésnek nincsenek szigorú feltételei, de azért például mellékhelyiség nélküli ta­nyák, illetve fogadók címeit nem veszik fel a nyilván­tartásba. • Csáky Csaba, a Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetségének elnöke hang­súlyozta: ez az üdülési for­ma csak akkor fejlődhet, ha a kedvezményei továbbra is megmaradnak. Mint ismere­tes, jelenleg a 10 ágynál kevesebb hellyel rendelkező vendégfogadók adómentes­séget élveznek. Enélkül — ezt a nyugat-európai ta­pasztalatok is megerősitik — elképzelhetetlen a falusi tu­rizmus kibontakozása. Mindenképpen jó jelnek tűnik viszont, hogy az Or­szágos Idegenforgalmi Ta­nács nemrégiben bejelentet­te: még az idén 10 millió forinttal támogatja a vidéki szabadidő-eltöltési forma fej­lesztését. A kedvezmények megtartása és a további tá­mogatás hatására néhány év alatt akár 10-12 ezerre is nőhet a falusi vendég- fogadók száma - mondta a szövetség elnöke. Tóth Loránd Fordulat állt be a kül­gazdasági kapcsolatokban Az év első kilenc hónap­jának adatai alapján for­dulat következett be a ma­gyar külgazdaságban. A ma­gyar külkereskedelem 70 százaléka a fejlett tőkés, 9 százaléka fejlődő országok­kal, 20 százaléka pedig a volt KGST-országokkal bo­nyolódott. A kivitel 47 szá­zaléka az Európai Gazda­sági Közösség országaiba irányult, miközben volume­ne a tavalyi évhez képest 31 százalékkal emelkedett. A közösségi kivitel fele — a teljes magyar export 26 szá­zaléka — Németországba irányult, itt a növekedése 40 százalékos. Angliába irá­nyuló eladásaink 17, olasz- országiak pedig 18 száza­lékkal nőttek az idén. Spa­nyolországba 130 százalék­kal bővült a forgalom. A vámstatisztikák szerint a 31 százalékkal magasabb magyar dollárkivitelen belül 17 százalék az OECD és a fejlődő országokban valósult meg, míg a másik 14 százalékos növekmény oka, hogy a ke­let-európai kereskedelemben a rubel helyett most már dollárban számolnak el. Ta­valy Magyarország 3,3 mil­liárd rubel értékben expor­tált a volt KGST-országokba. Ez 1991 első kilenc hónap­jában 520 millió rubelre csökkent, miközben ebben a térségben 750 millió dollár növekmény képződött. Ará­nyát tekintve a keleti keres­kedelem 20 százalék alá csökkent, és feltehető, hogy ezzel elérkezett a mélypont, és megkezdődhet a kilá­balás. alapítványok Kultúra vagy biznisz? Hány alapítvány van Ma­gyarországon? A Sansz, az ..alapitványók alaplapja” szep­temberben olyan információt közölt, hogy számuk tizenhét ezerre rúg. Bejegyezve azon­ban ebből csak 3900 volt or­szágosan. Amikor a mozgalom kezdő­dött, az ország csak olyan reprezentatív és államilag is kitűnően reklámozott alapítvá­nyokat ismert, mint a Soros Alapítvány, az Eötvös Alapít­vány, vagy a hírnév és a hír­hedtség között ingázó Erzsé- bet-dij Alapítvány. Később a nonprofit szervezetek divatba jöttével a célok és a valósá­gos rendeltetések sokrétűbbé, néha ködösebbé váltak. Mi­ként a fejlett tőkés országok­ban, nálunk is megindult az alibi-alapítványok szaporodása adókedvezmények megszerzése céljából. A különleges célú alapítvá­nyok persze, legtöbbször a társadalom szociális rugalmat­lanságát, az oktatási rendszer gyengeségeit, az egészségügy, a múzeumügy stb. rendszere­ken könnyedén áttételeződő betegségeit igyekeznek enyhí­teni. Szellemes és időszerű ötle­tek persze, minden hónapban akadnak. Az 1100 év elneve­zésű alapítvány például a honfoglalás 1100. évfordulója, a magyar állam ezeréves ju­bileuma és a Széchenyi-évfor­duló alkalmából jött létre a magyar szellemi Pantheon lét­rehozása céljából. Állandó ki­állítást akarnak szervezni a magyar történelem szellemi ki­válóságainak bemutatására. Szinte nevetséges, hogy ez ed­dig senkinek nem jutott eszé­be .. . Nehéz lenne kétségbe vonni a székesfehérvári megyei kór­ház kezdeményezésének létjo­gosultságát: a Betegápolásért Alapítvány a kórházi fertőzések megelőzését szolgáló anyagok beszerzésére jött létre. Látszó­lag támogatást érdemelnek a sokasodó számú természetgyó­gyászati alapítványok is, de amikor az Ariadne Gaia Ala­pítvány kiírásában azt olvas­suk, hogy a cél: „a nevelés, az önnevelés, a gyógyítás és az öngyógyítás terén megvaló­sítani a belső autonómiából fakadó, a feminin tudást is számbavevő egyensúlyt”, eset­leg kételyeink támadhatnak az alapítók gondolkodásának fe­gyelmezettsége tekintetében. Ennél nagyobb gondok szár­maznak persze, abból, amikor egy alapítvány kizárólag vál­lalkozói célzattal, s nem „tar­tós közéleti célra" jön létre, miként azt a törvény előírja. A könnyű boldogulást kereső vállalkozók egy része jó biz­niszt lát ebben a társulási formában. Ami figyelemre mél­tó, és az alapítványmozgalom­nak talán a leggyengébb pontja: a szabályozás egyelő­re oly laza, s az ellenőrzés oly felületes, hogy eddig még egyetlen bírósági Ítélet sem született alapítvány feloszlatá­sáról. Előfordult viszont, hogy a kormány menesztette egy ala­pítvány kuratóriumát, s felfüg­gesztette magát az alapít­ványt, mert az állítólag jog­szabályellenesen használta fel anyagi eszközeit. A GYIA, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány feloszlatása körül még tart a politikai birkózás. Annyi bizonyos, hogy az ala­pítvány ügyei épp úgy a nyil­vánosság kizárásával bonyo­lódtak, mint felfüggesztése. Új korszak akkor kezdődhet az alapítványok világában - állítják a kérdés szakértői, ha megvalósul a Pénzügyminiszté­rium nemrégiben előterjesztett javaslata, a nonprofit szerve­zetek szabályozásának tovább­fejlesztéséről. Ez a javaslat az adóhivatal ellenőrzése alá von­ná az alapítványok működé­sét, korlátozná a közreműkö­dők alapítványból megszerez­hető személyi jövedelmét, s nyilvánossá tenné az alapít­vány pénzügyeit. Addig pedig tudomásul vesz- szük, hogy sok társadalmi szer­vezet saját működésének elő­segítésére hozott létre alapít­ványt, s közülük némelyek ki­fejezetten az alapítók politi­kai-gazdasági túlélését szol­gálják. Az alapitványmozgalom közhasznúsága mégis egyértel­mű, ezért az ember nem szí­vesen idéz negatív példákat. A gyomlálást mindenesetre ebben a parcellában is el kell végezni. Jókai Géza

Next

/
Thumbnails
Contents