Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-10 / 278. szám

a aj Dimäntan napló 1991. október 10., csütörtök Melyik az iga»? AZ ENSZ-KEZDEMÉNYEZTE első Idősek világnapján kis hazánkban két kiáltvány is jelent meg nagyjából azonos cimmel, s hasonló, csak ter­jedelmében eltérő tartalom­mal. A szűkszavúbb csak eny- nyit mondott: „Mit kivannak a magyar nyugdíjasok?", o terjedelmesebb pedig imigyen fogalmazott: „Mit akar a Ma­gyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetsége?". Ezek- után hadd áruljuk el: az előbbit a Nyugdíjasok Orszá­gos Kamarája adta közre, s előző Nyárutó-oldalunkon az állásfoglalást teljes terjedel­mében közöltük is. Joggal kérdezheti a T. Ol­vasó - főleg természetesen a T. Nyugdíjas Olvasó —, hogy kilenc nappal a világnap után miért kell ezt szóvá tenni. A magyarázat egyszerű. Azért, mert a két felhívást nézve, ol­vasva, óhatatlanul is az az ember érzése, hogy mindkét szerv magát tartja csúcsszin­ten a kizárólagos képviselő­nek. S ebben, mitagadás, van is valami. Ami pedig - to- vábbmenve - nem éppen sze­rencsés dolog. Nem szerencsés, hogy ami­kor a magyar nép közel egy­negyede a harmadik életsza­kaszban van, s olyan helyzet­ben, amilyenben, vagyis tel­jes kiszolgáltatottságban, s amikor egyes felelőtlen ele­mek nyilvánosan halált köve­telhetnek azokra, akik amúgy is eljegyezettjei az elmúlásnak, akkor két „csúcsszintű" szerve­zet próbálja kisajátítani a két és fél milliós társadalmi ré­teg érdekképviseletét. Miért nem szerencsés ez? - kérdez­hetjük. Mert a két képviselet - sokszor úgy tűnik - annyi, mintha egy sem lenne. Fogal­mazhat az egyik is, a másik is zengzetes kívánságlistákat, a kormányzat, amely az adott helyzetben amúgy is vonako­dik (tetteiben, s nem szavai­ban) megtenni azt, amit ten­nie kellene, vagyis biztosítani a tisztes életvitelhez szükséges értékálló, tehát inflációkövető nyugdíjakat, joggal élhet o magunk kínálta lehetőséggel, s teheti fel a „naiv" kérdést: a kettő közül melyik az igazi tárgyalópartner? Mire egyszer­re hangzik el mindkét részről a válasz: „Természetesen mi!" Nem jó ez Így! El kellene végre dönteni: melyik is az igazi? Annál is inkább, mert a kamara is, az országos szövetség is lényegé­ben ugyanazokra a szerveze­tekre épül, bár ezt eltérő szer­vezkedési formában teszi. Más kamarákhoz hasonlóan a Nyugdíjasok Országos Kama­rája tűnik a valódi csúcsszerv­nek, de szinte semmi jogalap nincs ugyanezt megvonni az országos szövetségtől. Akkor hát? ... Es itt közbeszólhat a helyi viszonyokkal ismerős Olvasó: nálunk sincs különbül. Hát persze . . . Úgy tűnik, hogy mint primus inter pares, vagy­is mint első az egyenlők kö­zött, a nagymúltú Pécsi Nyug­díjas Egyesület képviselné a százezernyi baranyai nyugdíjas érdekeit. De ugyanakkor itt a fiatalabb kamara is, ami ugyanezt tenné. Melyik az igazi? A botladozó lépések bi zony, néha keresztezik egymást! NAGYON NAGY szükség lenne itt is (vagyis itthon), és ott is (vagyis országos szin­ten) az egységre, a valame­lyik fél általi tényleges és ki zárólagos, tehát hatékony képviseletre. Hársfai István Fogadás a városházán — o képen (balról jobbra) Othmar Haider, Richar­de Mandl-ICotal, Szekeres Istvánná, Gertrude Hauber (háttal) és Walter Ferk. A megöregedés lélektana: felkészülés az öregkorra Grazban jártunk Október 4-én viszonozta a Pécsi Nyugdíjas Egyesület 44 tagú delegációja o grazi ínyugdíjasok tavaszi pécsi lá­togatását. Fárasztó út volt — a hajnali 3 órai indulástól az éjszaka fél 12 órai érkezésig tartott —, de megérte, leg­inkább a hihetetlenül szívé­lyes, baráti és nagyon meleg fogadtatásért. Gertrude Haubernek, a Kontaktbörse alapító elnöké­nek a vezetésével tucatnyi grazi nyugdíjas fogadta a stájer fővárosbéli városháza előtt a pécsieket, s az ismer­kedés után városnézésre invi­tálta a vendégek egy részét. 1 órakor a városháza egyik pompás kis termében, ahol három egykori polgármester — Moritz Ritter von Frank (1861-64, 1867-70), Moritz Ritter von Schreiner (1870—73) és dr. Ferdinand Porugall t( 1885—97) — arcmása tekintett a vendégekre, a város mai képviselői fogadták a pécsiek szőkébb körű delegációját: Othmar Haider és Walter Ferk községtanácsosok és Richarda Mandl-Kotal városi tanácsos, alpolgármester-asszony. Ő me­leghangú köszöntőjében egye­bek közt arról beszélt, hogy Tisztában vagyunk azzal, hogy egy olyan nagy társadal­mi és gazdasági átalakulás, amelyben élünk, sok nehézség­gel jár. A nyugdíj azonban nem ingyenesen, hanem el­lenszolgáltatásért szerzett jog. Az alkotmány kimondjo: a szociális biztonságra szerzett jogot, és ez épp olyan szemé­lyes jog, mint a tulajdonhoz való jog. Ezért elengedhetetlennek tartjuk, hogy a parlament a társadalombiztosítási törvény kapcsán ne csak a jövő nyug­díjasainak helyzetét rendezze, hanem a mo nyugdíjasainak szociális biztonságát is szava­tolja. Mielőbb, legfeljebb két—há­rom év alatt rendezni kell a régi és új nyugdíjak között fennálló tarthatatlan feszültsé­get. Szükségesnek tartjuk a megözvegyült nyugdíjas anya­gi helyzetének rendezését oly formában, hogy az elhalálozott nyugdíjának egy részével az özvegyi nyugdijat egészítsék ki. Amíg a nyugdijkérdés or­szágos ügy, a rászorultak szo­ciális támogatása már a helyi önkormányzatok gondja. Egyre nő o létminimumot elérők szá­ma, a szociális keret pedig ugyanakkor egyre csökken, és annak megfelelő eljuttatása a valóban rászorulóknak pedig egyre rosszabb. Baranyában nyugdíjasok és Graz vezetői milyen nagy gon­dot fordítanak az idősekre, s hogy a szociális problémák javával maga a polgármester foglalkozik, igen lelkiismerete­sen. Szekeres Istvánná, a Pé­csi Nyugdíjas Egyesület al- elnöke a vendéglátók pécsi látogatását idézte fel, majd arról beszélt, hogy a megszü­letett barátságot ápolni, s a lehetőségek szerint bővíteni akarjuk. Később a város egyik ele­gáns szállodájának, a Hotel Erzherzog Johann-mák a kü­löntermében a grazi nyug­díjasok Kontaktbörse nevű egyesületének a havonta egyszer mindig itt megtartott összejövetelén vehettünk részt. Az októberi találkozó vendé­ge ezúttal Helmut Pammer, a Milchhof Graz vezető tejipari szakembere volt, aki bemutat­ta cégét a ve ndég Iá toknak, s megismertette őket két új ter­mékükkel, amivel az éppen most zajló grazi őszi nemzet­közi vásáron rukkoltak ki. Az egyik a 12-féle ízesítésű fruchtetraum fantázianevű joghurtkrém, a másik a kü­lönleges adagoló pohárban kapható 15% zsírtartalmú ká­vétejszín. Pammer úr úgy véli, egyéb ellátottak mintegy 110 ezren vannak. Ezek száma Pécsett közel 45 ezer fő. Ha a nyugdijak és járadékok ösz- szetételét vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, a ma létminimum­nak elfogadott havi 7000 Ft- os ellátásba a Baranya me­gyei idős embereknek több mint 80%-a tartozik. Annak érdekében, hogy a valóban rászorulókhoz jusson el a segítség, a nyugdíjas szervezetek nagyon sokat te­hetnek és akarnak is tenni. A nyugdíjasok szerveződése an­nak érdekében, hogy az éle­tük elviselhetőbb legyen, egy­re erőteljesebb. Szomorúan ál­lapíthatjuk meg azonban, hogy nagyon kevés az a párbeszéd, ami létrejön az önkormányzat, annak szakigozgatási szervei, valamint a nyugdíjas érdek- képviseleti szervek között. Pe­dig nagyon sok feszültség, elégedetlenség megelőzhető lenne, ha egy-egy — időseket is érintő - határozathozatal előtt rvéleménycsere alakulna ki az önkormányzat és o nyugdíjasok érdekképviselete között. Hogy konkrét példákat is említsek. Ilyen esetek a víz- és csatornadíj felszámítása, a vízórák leolvasása, a hőszol­gáltatás mérése, a helyi köz­lekedési díjak megállapítása, a lakáseladások stb. Ezek mind érintik az idősek helyze­tét, esetenként lehetetlen ter­heket jelentve. hogy ezek a grazi termékek talán jövőre a magyar piacon is megjelennek. A vidám hangulatú össze­jövetel egy csendesebb pilla­natában megkértük Gertrude Hauber asszonyt: mutatná be a Nyárutó olvasóinak a Kon­to ktbörsét. íme:- A kb. 270 000 lakosú Grazban élő nyugdíjasok szá­ma 60 000-re tehető. Egy te­kintélyes részüknek az életé­iből már hiányzik az emberi kapcsolat. Főleg rájuk gon­doltam, amikor 1989-ben ki­találtam a Kapcsolatbörzét, ahol ki-ki megtalálhatja az ő érdeklődési körének legjob­ban megfelelő partnert. Ehhez A nyár közepén kilakoltat­ták a Körösi Csorna Sándor utcai Nyugdíjas Klubot. A klub bútorait, könyveit, hűtőit, és egyéb értékeit a közelben ta­lálható két ház lezárható alagsori helyiségeibe szállí­tották. Mindenről leltár készült. A tárolásért fizetni kell, ki tudja, meddig. Az önkormány­zat azt ígérte, segít új helyet keresni. Szeptember vége kö­zeledik, és a klub tagjai a szabadban vagy egymás la­kásán jönnek össze.- Igyekszünk a klubtagokat összetartani —, mondja Tomics mi segítjük hozzá őket. Jelen­leg 760 beírt tagunk van, s azt hiszem, valamennyien meg is találták a számukra leg­jobb kapcsolatot. És itt a félreértések elkerülésére rög­tön megjegyzi: — Házasság­közvetítéssel természetesen nem foglalkozunk. A Kapcso­latbörze különben Graz testvér- városi 'kapcsolatait felhasznál­va épít ki külföldi kapcsola­tokat. így kerültünk össze Önökkel is. De van kapcsola­tunk Coventryvel, Darmstadt- tal, Trieszttel, Groningennel. Jövőre ez utóbbi holland vá­rosba akarunk eljutni. János klubvezető —, de sok­szor úgy érzem, a lehetetlenre vállalkozunk. Nincs, ahol ösz- szejöjjünk. Amikor jó idő van, akkor elmegyünk kirándulni. Nemrégiben például Orfűn voltunk. Azonban, amikor rossz az idő, akkor csak valamelyi­künk lakásán tudunk találkoz­ni. Ott meg alig pár ember fér el. Nagyon jó lenne, ha találnának részünkre egy új klubhelyiségnek alkalmas ter­met, mert félő, hogy mire ta­vasz lesz, teljesen szétesik a klub. Egy idős nőbetegem, amikor vizsgálata közben megkérdez­tem életkorát, szigorúan rend- reutasított, mondván, hogyan engedhetem meg magamnak azt az udvariatlanságot, hogy egy nőtől kora után érdeklő­döm. Hiába mentegetőztem, hogy számomra a diagnózis felállításához ez feltétlenül szükséges adat, orra hivatko­zott, hogy nézzem meg a láz­lapján, de az életkorára való rákérdezés tapintatlanság volt részemről. Betegem reakcióját talán sokan megmosolyogják és be­sorolják az egyéb öregkori ri­golyák közé, noho nagyon is emberi és mélyen megérthető viselkedés volt. Míg fiatalon inkább büszkék vagyunk arra, hogy idősebbnek, érettebbnek néznek minket korunknál, aho­gyan nő éveink száma, egyre szívesebben tagadnánk le belőlük néhányat. Nehéz bú­csúzni az ifjúságtól, az aktív kortól és szembenézni a meg- öregedéssel? Értelmünk azt diktálja, hogy vegyük tudo­másul éveink számát, ne küzd- jünk a múló idő ellen. Érzel­mileg azonban korántsem ilyen egyszerű elfogadni az egyre fogyó jövőt. Ideig-óráig élhe­tünk az önbecsapós olyan esz­közeivel, hogy öltözködésünk­kel, önmagunkra erőltetett, fia­talosnak gondolt viselkedés- mintákkal megállíthatjuk az időt, de hosszú távon e taga­dás nem tartható. A kor múlá­sa ugyanis olyan tény, amit lehet figyelembe nem venni, lehet harcolni ellene, de léte­zése nem vonható kétségbe. Az önámítás csődje után a va­lóságra való rádöbbenés sok ember számára lelki krízist je­lent, érzelmi egyensúlyának megbomlását, önértékelésének súlyos zavarát eredményezi. A talpraállás aztán nagyon ne­héz. Vajon miért félünk a megöregedéstől? Érzelmileg miért távolítjuk magunktó] öregségünk gondolatát? A népmesék világában pedig az ősz öreg ember vagy az öreg anyóka varázserőt adott a vi­lágot próbálni induló ifjúnak. Ma már ez nem érvényes? Valóban, korunk anélkül, hogy észrevennénk, egyre in­kább a fiatalok és az aktív generáció kora. A nagyléptű fejlődés és gyors változások nap mint nap újabb és újabb, sokszor nem várt és előre nem látható kihívásokat teremtenek a mindennapi élet szerkezeté­ben és szervezésében akár a munkahelyeken, akár a csalá­dokban. Ez pedig olyan mérté­kű alkalmazkodóképességet és gyorsaságot követel, ami a fiatal és érett kor sajátossága, s ezzel óhatatlanul is e korosz tályok kerülnek preferált hely­zetbe a társadalomban. Akik koruk miatt kivülreked- nek e körön, tehetetlenül szem­lélik félreállitásukat. Az élet- tapasztalatra való hivatkozás ma már egyre kisebb jelentő­ségű, hiszen e tapasztalatok a gyors fejlődés miatt egyre inkább elavult tudást őriznek Egy-egy generáció „futam­ideje" lerövidült olyannyira, hogy ma már sokszor „nem tart ki" az aktív, munkában töltött évekre. E változás ön­magában is szorongást kelt Ezt még fokozza az a mód, ahogyan a társadalom „kivi­telezi" a generációváltást, mi­lyen „obsitot” ad a munkából kiöregedettek számára. Ez pe dig napjainkban további félel­meket keltő tényező, hiszen látnunk kell a nyugdíjasok nagy részének igen nehéz anyagi helyzetét, és látnunk kell az öregekről való társa­dalmi gondoskodás hiányait is. Az idős betegeimmel való foglalkozás kapcsán is egyre gyakrabban látom, hogy egy- egy betegség milyen kilátás­talan helyzetbe tud sodorni embereket mind anyagilag, mind pedig abban, hogyha ápolásra, gondozásra szorul­nak, mennyire magukra ha gyottak. A szokványos magya­rázat és indoklás, nevezetesen az, hogy a társadalom anyagi teherbíróképessége behatárol­ja a nyugdíjak nagyságát és az időseknek nyújtható támo­gatásokat, közgazdasági szem­pontból minden bizonnyal igaz. Abban azonban, hogy az idő sek helyzete így alakult a tár­sadalomban, minden bizony nyal az is szerepet játszott, hogy ahogyan az egyéni éle­tünkben elhárítjuk önmagunk­tól a megöregedés gondola­tát, ugyanúgy a társadalom is félretette az idősek gondjait. Ez pedig nem csak egy elavult nyugdíjrendszert és az örege­ket támogató, segítő intézmé­nyek hiányát eredményezte, hanem akadályozta azt is, hogy kialakuljon a társadal­munkban a megöregedés és az öregségről való gondolko­dás humánus, szorongástól és egzisztenciális félelmektől men­tes modellje. Ebben nem csak a mai idő­sek az áldozatok, hanem a fiatalabb korosztály is, akik számára a megöregedés fé­lelmet keltő, fenyegető érzés, amire jobb nem gondolni ahelyett, hogy terveznénk, ké­szülnénk rá. Az a hajó pedig amelyik kapitánya nem tudja, melyik kikötő felé halad, an­nak nincs jó szél. Dr. Kóczán György Sz. K. „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni...’ Az elmúlt szombaton már kora reggel hordók kongása verte fel o pécs-somogyi domboldal temp­lomi csendjét. Sokan szüretre készültek. Nemsokára benépesült a szőlőhegy, s a présházakban megcsordultak a fürtök. De a szikrázó októberi nap nemcsak ezért volt ünnep a so­mogyiak számára. Kora délután ugyanis megmozdult a falu és a telep apraja-nagyja. Tipegő, bot­ra támaszkodó nagymamák, haj­lott hátú nagypapák és fürge lábú iskoláslányok, -fiúk kezdtek feltűnni a járdákon, utcasarko­kon. Mindannyian a Kodály Művelő­dési Házba igyekeztek, ahol az Idősek világnapja alkalmából a pécs-somogyi szervezetek és egye­sületek bensőséges ünnepség ke­retében köszöntötték a település öregjeit. A nagyterem terített asztalai mögül több mint készáz hálás szempár figyelte a tiszte­letükre felcsendülő verseket, éne­keket, táncokat, dalokat, melye­ket a Pécs-somogyi Általános Is­kola tanulói, a művelődési ház klubjának fiataljai, valamint a Berze Nagy János népdalkor és I a baptista egyház énekkarának tagjai adtak elő. Az ünnepi beszéd és a műsor után a virágokkal díszített, éte­lekkel, italokkal gazdagon meg­rakott asztalok mellett még so­káig tartott a csevegés, az em­lékek idézése. S közben észre­vétlenül lobbantak fel a szeretet kis tüzei. Szinte beteljesülni lát­szott a József Attila-i gondolat: , .Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek." És amikor eljött az asztalbon­tás ideje, a kézfogások és ölelé­sek melegéből minden résztvevő érezte, hogy ez o találkozó gyó­gyító kötés volt a hétköznapok titkos sebeire. Az ünnep másnap folytatódott. Fiatalok köszöntő csoportja ko­pogtatott be azokhoz, akik beteg­ségük miatt nem tudtak részt venni az előző napi összejövete­len. Pécs-Somogy legöregebb pol­gárainak pedig külön virágcsok­rokkal és ajándékokkal kedves­kedtek. A kitűnő szervezésért és az anyagi támogatásért köszönetét kell mondani a pécs-somogyi szervezeteknek és egyesületeknek, valamint a Pécs Megyei Jogú Vá­ros Önkormányzatának. Vókó János, a Pécs-somogyi Általános Iskola igazgatója H. I. Szavatolják a ma nyugdíjasainak szociális biztonságát Nehéz mindennapok Az Idősek világnapja alkalmából megyei ünnepséget rendezett Pécsett, a Szakszervezetek Házában a Nyugdíjasok Baranya Megyei Kamarája. Itt hangzott el Szekeres Istvánnénak, a Pécsi Nyugdíjas Egyesület vezetőségi togjának beszéde, amelyből most részleteket ismertetünk. Lakásokon találkoznak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents