Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)

1991-10-10 / 278. szám

1991. október 10., csütörtök aj Dunantaii napló 7 Képviselők és a sajtó munkatársainak találkozója Egy vegyesbolt, azonkívül semmi Vita a sajtó és a politika viszonyáról Második alkalommal találkoztak - havonként ismétlődő program részeként - Pécsett, a Lenau- házban az elmúlt hét péntek estéjén a baranyai országgyűlési választókerületek parlamenti képvi­selői és a megyében dolgozó sajtóorgánumok munkatársai. A beszélgetést ez alkalommal Bé­kés Sándor, a Magyar Televízió pécsi körzeti stú­diójának vezetője irányította. A képviselők közül részt vettek az MDF részéről dr. Kapronczay Jó­zsef, dr. Biró Ferenc, dr. Hoppá lózsel és Pop András, az SZDSZ frakcióból dr Wekler Ferenc, Getto lózsel és Derdák Tibor, o Független Kis­gazdapártot Nagy Ferenc József és Nagy Varga Dezső képviselte, a FIDESZ-t Trombitás Zoltán. A rendezvény vendégei voltak ezen az estén Agocs ludit (Független Szakszervezetek) és Németh Zoltán (belvárdgyulai tsz). A beszélgetés fő témája a sajtószabadság, a sajtó és a politika viszonya, o sajtó helyzetével foglalkozó Kónya Imre-féle tanulmány volt: fe­nyegeti ennek hangneme a sajtót, vagy csak az ellenvélemények ítélik ilyennek? Erről kérdeztük a képviselőket. (A beszélgetést rövidítve közöljük.) Békés Sándor es Nagy Ferenc József a találkozón Fotó: Benedek Tímea Dr. Kapronczay lózsel: - En ebben a Kánya-féle dolgozat­ban nem érzek semmiféle fe­nyegetést. Másrészt minden ál­talánosítás valahol félre viszi a lényeget. Kétségtelen tény vi­szont, hogy a mai magyar írott sajtónak egy igen jelentős há­nyada — finoman szólva — nem barátja a kormánykoalíció­nak . . . Gondolom, ebben egyetérthetünk. A Kánya-féle dolgozatból összesen csak any- nyit kell érteni, amit ő abban leírt: a véleményét. Azt, hogy valami úton-módon szót tud­junk érteni a sojtónak azzal a részével is, amelyik a maga személyes meggyőződése sze­rint nem barátja a kormány- koalíciónak, amelyik egészen egyértelműen arra játszik, hogy az érzelmeket „spannolja". Vagyis veszélyeztetést a Kánya- féle véleményből nem lehet érezni. Erre ebben a leghalvá­nyabb utalás sincsen. Nagy Ferenc lózsel: - Talán óbból a szempontból kellene kiindulni, hogy eleve milyen szemüveggel olvassuk azt a Kánya-féle tanulmányt. Ha már eredendőn úgy, hogy MDF-es, vagy ellenzéki va­gyok, ez a gondolkodásomat determinálja. Ezen felülemel­kedni, tárgyilagosan, objekti­ven szemlélni: ez lenne a jó. Ezt várnánk el a médiáktól is: valóban pártatlan legyen. Fel­hördült a sajtó, amikor pártat­lanságukat — a megjelent cik­kek alapján — kétségbe von­tuk . . . Pedig kiérződött, hogy a sajtó tónusa az MSZMP elő­nyére változott, stílusában és magatartásában. Ezen nem is lehet csodálkozni: negyven évig nem lehetett másképpen Írni. Bármennyire is mondjuk, hogy az új pluralista és kor­mányzati rendszerben ez meg­változott, ez egyszerűen nem igaz. Negyven év hatását más­fél év alatt nem lehet kinőni! El fog ez jönni, mert vélemé­nyem szerint az értelmes, gon­dolkodó emberek a változást észreveszik — es akkor a válto­zást kell üdvözölni, nem pedig gáncsolni. Konkrétan: o Kónya-féie ta­nulmánynak nem csak az új­ságban megjelent rövidített változatát, de a teljes munkát átolvastam, nagy figyelemmel és komoly írásnak tartom. Meg­döbbentem azon a reakción, amelyik félelmet keltőnek mondja . . . Kikben kelt ez fé­lelmet? A demokráciának persze az egyik alapja az, hogy tiszte­letben kell tartani az ellenzék véleményét is. De én nem tu­dom, bogy ebben a nehéz helyzetben, amelyben most van az ország, ez a nagy demok­rácia, ez az útkeresés, célva- vezető-e. Talán egyszerűbb eszközökkel hatásosabban, gyorsabban tudnánk boldo­gulni. Wekler Ferenc: — Szeretnék néhány tényt felsorolni, ami nem igazolja azt: az ellenzék csak azért akadékoskodik, hogy megakadályozza a tör­vények meghozatalát. Volt olyan törvényjavaslat, amelyik­hez 440 módosító indítvány érkezett, ennek kétharmad ré­sze kormánypárti képviselőktől, nem ellenzékiektől ... Az el­múlt héten a kormánypárt szavazta le a vagyontörvények irányelveinek meghosszabbítá­sát — nem az ellenzék. Sorol­hatnám a példákat, de elég ahhoz, hogy bizonyítsa: az el­lenzék igyekszik a legkomo­lyabban, szakmailag leghoz­záértőbben viszonyulni min­den egyes törvényjavaslathoz. Jelzem még egyszer: az alap­vető probléma, hogy a kor­mány saját frakciójában sok esetben nem egyeztet törvény- javaslatokat és ennek a kö­vetkezménye a számtalan mó­dosító javaslat, összefoglalva: én visszautasítom ezt, az el­lenzéket ért megnyilvánulást. Ami a Kánya-féle tanul­mányt illeti: ha valóban szűk körnek készült belső munká­ról van szó, akkor .talán nem kellett volna sok példányban léstencilezni, akkor nem bon­takozott volna ki ez a hecc­kampány, vagy minek nevez zem, de így, széles nyilvános­ságra jutva már politikai élt kapott. Ezzel Kónya úrnak, mint vezető politikusnak szá­molnia kellett volna. Bíró Ferenc: — A Kónya- féle tanulmány kapcsán fel­merül a kérdés: hogyan le­hetséges az, hogy olyan írás ellen, amelynek semmiféle po­litikai súlya nincsen, nem je­lenik meg sehol, belső hasz­nálatra egy pártfrakciónak készült, tendenciózus jellegű támadás bontakozik 'ki az egész országos sajtóban? Ez a probléma lényege. Csakis úgy, hogy valakik ezt szán­dékosan terjesztik és ezt a hatást akarják elérni. Azt o látszatot kelteni minden mé­diában, hogy itt valamiféle diktatúra készülődik . . . Egy nemzeti diktatúra, s minden lehetséges eszközt megragad­nak — kezdve az antiszemitiz­mustól —, hogy a kormánynak ezt a „szándékát” nyilvános­ságra hozzák, hogy a közvé­lemény felé ezt hintsék el. Tény, hogy a tanulmány az MDF-körökből került nyilvá­nosságra — hogyan, nem tu­dom —, de ez az MDF meg­osztását szolgálja. Ha sikerül olyan pontokat találniuk, ame­lyeken szembe lehet állítani az MDF-eseket, akkor gyakor­latilag elérték a céljukat azok, akik azt szeretnék, hogy itt valamiféle kormányzati válság alakuljon ki. A Kónya-féle ta­nulmány felfújása ennek o politikának a része. Ehhez kötődően én inkább így fogalmaznék; mennyiben tisztességes és mennyiben tisz­tességtelen a sajtó, s nem így: liberális-e a sajtó vagy sem. Nem erről van szó! Ter­mészetes, hogy az újságírók többsége liberális érzelmű ember. Mennyiben tisztességes és mennyiben nem, mennyi­ben ismeri fel és mennyiben nem, hogy mi szolgálja ma Magyarország érdekeit? — ez a döntő kérdés. Ki merem mondani: a mai újságíró­társadalom nagy része nem ismeri fel azt a veszélyt, hogy ez a demokrácia még nem egy szilárd demokrácia. Még semmi sem dőlt el, még min­dén összeomolhat. Talán az ellenzéki pártok és ellenzéki képviselők ezt már felismerték és a pol'tikájuk egy kicsit megváltozott. De a sajtó és a médiák még nem. Itt pedig arról van szó, hogy a töme­gek mü hisznek és mit fog­nak hinni! Akik azt hiszik, hogy ez a kormány teljesen béna, ez mindent rosszul csi­nál, hogy ez a kormány el akarja taposni a demokrá­ciát . . Ez az igazi veszély és a sajtónak ez a nagy felelős­sége Nagy Varga Dezső: - Nem találok ebben a Kónya-tanul- mányban semmit, amitől félni kellene. Félni oz elmúlt negy­ven évben kellett . . . Mi, öre­gebbek, számos olyan újság­írót ismerünk, akik az utóbbi hjrminc évben vezető beosz­tásban dolgoztak — és ma. kérem, politikai kommentáto­rok a vezető médiáknál! Mondhatjuk rájuk, hogy füg­getlen újságírók? Egy újságot, egy újságírót oz elmúlt más­fél évben a hangoztatott vé­leménye miatt hátrány nem ért. Getto lózsel: — Mindenek­előtt szeretném kérni, hogy amikor a sajtó ezt a talál­kozót kéri a képviselőktől, gon­dolják meg, hogy mit akarnak elérni, mi a célja a beszélge­tésnek, és próbálják meg úgy irányítani, hogy a várt ered­mény kijöjjön. Az a politikai beszélgetés, ami itt most fo­lyik, rosszabb még annál is, amit a parlamentben tapasz­talni . . . Ilyen légkörben és ezen a színvonalon én nem akarok résztvevő lenni! A Ko­nya-ügyhöz nem akarok hoz­zászólni. Szerintem az ország, a közvélemény, a sajtó, az érintettek ezt a témát feldol­gozták, a következtetéseket le­vonták. Az egész ügy ott van, amit megérdemel. Viszont készségesen állok az újság­írók rendelkezésére, ha pél­dául a környezetvédelemhez kötődő kérdéseik vannak. • Derdák Tibor: - Nem jó, hogy a sajtó állandóan azzal van elfoglalva, miként tud la­vírozni, egyensúlyozni. Mert ez vezet oda, hogy minden párt­nak egy kicsit gyanús, egy kicsit veszélyes lesz ... A sajtó meg levonja a következtetést, hogy a pártok csak pártos- kodnak. Ez pedig a többpárt­rendszer ellen dolgozik, mert akkor azt mondjuk: jobb, ha nincsen széthúzás, jobb, ha nincsen pártoskodás, jobb, ha nincsenek vélemények, jobb, ha mindenki ugyanazt mond­ja . . . A látszat — a félelmek miatt - ez. Hoppá lózsel: - 1920-ban Horthy Miklós arra hivatko­zott, hogy Magyarországon minden baj forrása a sajtó . . . Ezek szerint a „rendszerválto- zásos időszakokban” ez a reakció természetes, általános jelenség. Hogy itt ülünk, szá­momra arra bizonyíték: min­denki úgy érzi, hogy ezen va­lamit változtatni kell, mert igény van rá. Én most úgy lá­tom: a kormánykoalíció és a sajtó viszonya ma olyan, mint aki kútba esett, onnan ka­paszkodik kifelé, s a célja, hogy legalább a már kilátszó fejéről hangot adjon o sajtó. Hogy lássák az emberek: van kormány. Trombitás Zoltán: — Szeret­nék arra reflektálni, hogy az ellenzék meg akarja-e osztani a kormányzópártot, vagy sem« Nem, nem akarja: négy évre a kezükbe kapták a kormány­zást, végig kell csinálni, még két és fél év vissza van belő­le Nem érték egyet azzal sem, hogy az ellenzék ölébe hullott o sajtó. Aligha lehet egyetlen olyan sajtóorgánumot is meg nevezni, amely a FIDESZ ölé­be hullott volna. Még a Ma­gyar Narancsot sem tudjuk befolyásolni - pedig néha nem ártana . . . Mészáros Attila Falusi ellátás A nagyközségekben sorra nyílnak a butikok, a magánkereskedések Baranya falvait járva feltű­nik az utazónak, hogy egyik­másik településen sokan nyit­nak butikot, magánpanziót, éttermet, élelmiszerboltot. Más­hol meg egyetlen vegyesbolt árválkodik, látja el a hely­belieket több kevesebb siker­rel. Minden megvehető Hosszúhetényben a Komló és Vidéke Afész boltjai várják a falubelieket. Egy ABC a temp­lom közelében, egy másik élel­miszerbolt a falu központjá­ban, mellette egy műszaki cik­keket árusító üzlet. Szilágy egyetlen vegyesboltja reggel héttől délután négyig tart nyit­va. Az ott élők egyetlen gond­ja, hogy gyakran változik a boltos, ezért az ellátás szín­vonala nem egyenletes. Min­den megvehető, még a színes tv is, ha valakinek arra van szüksége, csak meg kell ren­delnie, és a boltvezető meg­hozatja a részére. Ha valami mégis hiányzik, elutaznak Pécsváradra, és ott megveszik. Eilenden, a vegyesboltban min­den alapvető élelmiszer és vegyi áru beszerezhető. A for­galom nem túl nagy, kevés az emberek pénze, sokszor csak a legalapvetőbb cikkekre fut­ja belőle. A Pécs és Vidéke Afész értékesítette a hásságyi vegyesboltját, az üzletvezető vette meg alig egy hete. Nem könnyű a dolga, de bízik benne, hogy talpon marad, megél a boltból. Szeretné to­vább bővíteni a választékot. Az egyszemélyes vegyesbolt reggel héttől délig és délután háromtól hatig van nyitva. A hétszáz lakosú Olaszt két ve­gyesbolt látia el. Hetente két­szer kapnak friss húst és hen­tesárut. Tej és kenyér minden- naD van. Kozármislenyben gomba­módra szaporodnak az üzletek. Az újtelepen, a magánházok földszintjén sorra nyílnak a kiskereskedések, széles válasz­tékkal. A régi falurészen is jól ellátott bolt várja a hely­belieket. Szederkényben is hasonló a helyzet. Egyre több a butik, amelyek divatos ci­pőkkel és ruhákkal csalogat­ják a vásárlókat. Üjpetrén, a helyi Afész kü­lönleges, magastetős áruházá­ban minden kapható, ami egy háztartásban nap mint nap kell, és sokkal olcsóbban, mint akár Pécsett, Komlón vagy Siklóson. A műszaki cik­kek mellett, szép edények, por­celánok vásárolhatók. Zokniért, ingért, gyermekruháér.t, cipőért sem kell máshova utazni. Vo- kányban az önkiszolgáló bolt­ban rend és tisztaság. A gon­dolák áruval tele, kapható a kályhacső, a porszívó, még szí­nes ceruza is. A hűtőpulton egymás mellett sorakoznak a magyar és a külföldi - né­met, holland -, ízesített jog­hurtok, krémek, margarinok. Sokféle felvágott közül válo­gathat a betévedő idegen, ami mellé friss kenyeret vehet. Jön a privatizáció? A Tenkesaljai Afész ve­gyesboltja Kémesen a hűtőlá­dától kezdve a legalapvetőbb élelmiszerig mindent árusít. — Folyamatban van már az Afész üzleteinek privatizáció­ja, és a tagok is vagyonjegye­ket kapnak, aminek értékét az elmúlt két évi munkabérük és a tagsági idejük alapján ha­tározzák meg — mondja Kálmán lózsel boltvezető. - A kisebb településen lévő bolto­kat sorban adják el. Nem könnyű ma kereskedni, főleg egy faluban. A hiánycikkek száma nemhogy csökkenne, egyre bővül, és itt nincs má­sik bolt, ahova el lehet men­ni, hátha ott kapható. Ezért járok beszerző körútra, hogy minél kevesebb legyen a hi­ánycikk. A boltunkban igyek­szünk mindent tartani, amire egy családnak szüksége le­het. Most is kapható hűtő- szekrény, mosógép, apróbb ruházati cikkek, azonban a nagyobb értékű berendezése­ket megrendelés alapján ho­zatjuk meg. Baranyahidvégen, a vegyes­bolt vezetője egy másik tele­pülésről jár át már ötödik éve. Nem elégedett, mert nem úgy kap árut, ahogy szeretné. Szerinte a legjobb az lenne, ha saját maga szerezhetné be az árukészletét, és akkor több olcsóbb terméket tudna kínál­ni a vevőinek. Vajszlón és Sellyén sok magánkereskedés nyílott, ame­lyek jól kiegészítik a Dráva Menti és a sellyei Afész bolt­jainak kínálatát. Csányoszró- ról Sellyére és Vajszlóra kell bejárni, mert a helyi vegyes­boltban csak az alapvető dol­gok kaphatók. Olcsóbb termé­kek nincsenek, vagy csak rit­kán. A választékot az üzlet ve­zetője, a falubeliek szerint, igyekszik bővíteni, de végesek a lehetőségei. Ruházati kiske­reskedések nyílnak a faluban, de élelmiszerbolt csak ez az egy van. Kákicsra a vegyes­boltba hetente háromszor ér­kezik tej és tejtermék, és rend­szeresen kapható előre csoma­golt hús is. A helybeliek elé­gedettek a kis vegyesbolttal. Okorágon két év alatt négy boltos váltotta egymást. Most újból visszament a régi, aki már egyszer kilenc évig vezet­te az üzletet. A helybeliek re­ménykednek, hogy hosszabb ideig marad, és ismét kapható lesz minden, ami a minden­napi élethez elengedhetetlenül szükséges. Érezhető a változás A falvakban is érezhető o változás. Egyre több házat ál­lítanak helyre, újítanak fel, és sok helyen építkeznek. Hogy ott is maradjanak az emberek, ahhol szükség van boltokra, jó utakra, villanyra, vezetékes vízre. A magánke­reskedők ezt felismerve nyitják meg üzleteiket. Nagycsányban már 20 éve Dávid Jánosné ve­zeti az Afész boltját. A 150 lakosú településen ez az egyetlen üzlet. Vegyi árut és élelmiszert árusít. Reggel hat­tól tizenegyig és délután négytől nyolcig tart nyitva. Alapelve, hogy neki kell min­dent megoldania és beszerez­nie, hogy elégedettek legye­nek a vevői és legyen forgal­ma. Beremenden is pár hét múlva már minden helyben megvásárolható lesz-, átadják az új ruházati boltot. Eddig volt négy bolt, közülük kettő ABC és egy iparcikk áruház. Sorra nyílnak a butikok és nemrég egy vegyeskereskedés is. Sz. K.

Next

/
Thumbnails
Contents