Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-08 / 276. szám
e uj Dunántúli napló 1991. október 8., kedd OTTHON — HÁZTARTÁS A vízszegény bőr gondozása Tejjel, kamillateával tisztítsuk Nem ritka az olyan nő, akinek az arcbőre laza, puha tapintású, „hervadt" benyomást kelt. E kozmetikai hibának rendszerint az az oka, hogy a bőr az ideális meny- nyiségnél kevesebb vizet tartalmaz. A vízszegény bőr különösen gondos és rendszeres ápolást igényel, mert ennek hiányában idő előtt ráncosodik, öregedik. Bár a bőrünk hiányos belső nedvtartalmát borogatással nem lehet pótolni, de mégse vessük el teljesen ezt o lehetőséget, mert néhány órára, egy-egy ünnepi alkalomra bizonyos mértékig kisimítja a bőrt. Ugyan ilyen célt szolgál a bőr három—négyperces kamillás gőzölése. Ennél az eljárásnál több a lehetőség arra, hogy a légneművé alakult víz parányi részecskéi átjussanak a bőr '„szigetelő" rétegén. A víz bejuttatását a bőrbe legegyszerűbben hidratáló krémekkel oldhatjuk meg. A megfelelő arckrémet azonban gondosan kell kiválasztanunk, mert nem a kevés, sem a túl sok vizet tartalmazó készítmények nem alkalmasak a vízszegény bőr szakszerű ápolására. Háziszerként a vizszegény bőr ápolására és tisztítására a tejet ajánljuk, de fél óra múlva kamillateával öblítsük le az arcról. A vízszegény bőr lehet zsíros vagy száraz. A vízszegény- zsíros bőr színe szürkésen sápadt, laza tapintású, ujjainkkal könnyen redőkbe foghatjuk. A vízszegény-zsiros bőrre ajánlatos hetenként egyszer tápláló pakolást alkalmazni (élesztőt keverjünk össze joghurttal vagy uborkalevet tojássárgájával, vagy tiszta savót tojássárgájával). Még nagyobb gondot okoz a vízszegény-száraz bőr ápolása. Az ilyen típusú bőr nehezen viseli el az időjárás viszontagságait, nem tűri a szappant, igen gyakran a vizet sem. Árt minden szeszes készítmény, a kozmetikai szerek többségétől gyulladt, pör- senéses lesz. Az összes bőrtípusok között a legkényesebb. A vízszegény-száraz bőr tisztítására esténként használjunk kamillatea és étolaj vagy olívaolaj keveréket. Az ilyen típusú bőrre a csukamájolaj is kitűnő bőrápoló. A vízszegény- száraz bőrűeknek csak nagyon óvatosan, rövid ideig szabad napozni, mert az ibolyántúli sugarak csökkentik a bőr vízmegkötő képességét. A vizszegény bőrűeknek mindennap ajánlatos elfogyasztani fél liter tejet, egy tojást, két pohár gyümölcslevet vagy paradicsomlevet. Naponta nyolc óra alvás szükséges, mert pihenés alatt regenerálódik a szervezet, bőrünk anyagcseréje, vízháztartása sem független idegrendszerünk állapotától. A szervezetet felfrissíti, lökésszerűen áthangolja néhány hetes hústalan szépségdiéta. Színek és minták Földszín, zöldek és kékek Minden évszak, minden idény új színeket, formákat hoz a divatban is. Ezen a nyáron igen kedvelt volt a kék, a sárga, a földszinek sokasága és természetesen az örök fehér, piros és fekete. Mintákban az egymásba omló tarka virágok, a hosszanti csíkok domináltak. Itt az ősz, és új színekbe, új mintákba öltözünk. Ha figyelmesen tanulmányozzuk a divatirányzatokat, azt látjuk, hogy erre a szezonra igen sokféle szint ajánlanak. Kűlön-ikü- tön is és együtt. Ez utóbbin értve a tarkaságot. A színskála az idén cseppet sem mértéktartó és alkalomhoz illően változatos. A sportosságot., a természetességet zászlaj okra tűző modellek a természet színeit használják fel. A föld színeket, a különböző barnákat, a semleges homokszimelket. Ezek közül is kiemelkedik aho- mokszin, a szépio barna, a fakéreg szürkés színe. Az elegáns viseletek színe a kék, a zöld és a szürke. Előszeretettel használják a tervezőik a kobaltkéket, a mélytenger- szint, a búzavirágkéket, az egészen mély sötétkéket — kosztümhöz, szoknyához, A zöldnek is megannyi árnyalatával találkozhatunk, a lombzöldtöl az élénk fűzöldig, a türkiztől a petrezselyemzöldig. A szürke is az egészen mély grafitszürkétől a hamvas, majdnem fehér füstszínig vari ál ódik. A fiataloknak különleges színek dukálnak. Azaz, hogy nem is a színek, hanem azok párosítása speciális. A vörös, a bordó, a mélykék, a türkiz, az arany, a bronz és a sárga minden variációja megjelenik a fiatalok ruhatárában. És még egy különlegesség. A sokféle szín mértani idomokat idéző apró mintákban a legeiu- tatásabb. Olyanok a felsőruhák anyagai, mintha egy kaleidoszkópban „rázták" volna össze a színeket és mintákat. Vagyis tarka, szögletes és gömbölyű, három- és négyvagy sokszögletű és nem szabályos. Csinos mellény - tiniknek Elegáns vagy bohókás kiegészítő A mellény nem véletlenül egyike a kamaszok legkedveltebb ruhadarabjának. Csinos, jól öltöztet és praktikus. A bemutatott szabásminta alapján könnyen megvarrható. A mellény szabásmintáját 4x4 centis kockahálózatra rajzoljuk fel, majd vágjuk ki. Készülhet szövetből, farmeranyagból, dzsörzéből, posztóból, kordbársonybál, düftinből, műbőrből, de kombinálható úgy is, hogy például az eleje kockásán letűzött szatén, a háta pedig bőr. A legkülönfélébb módon díszíthetjük: keskeny, elütő paszpólozással; rátétes, bőrből kivágott mintával; horgolt, rávarrott virágokkal; színes farkasfogszegéllyel; zsinórozással vagy a hátára hímezhetünk tetszés szerinti mintát, figurát, feliratot is. A mellény készülhet maradék anyagból, régen kinőtt ruha darabjaiból. Lehet elegáns ruha kiegészítője vagy éppen ellenkezőleg: vidám, hókás „lélekmelegítő". Mit kell tudni a tojásról? Tanácsok a tartósításhoz A tojás vásárlásakor a háziasszonyók zöme a barna héjú tojáshoz ragaszkodik. Pedig o barna héj igazán nem minőségi ismertetöjel. Pusztán valamivel vastagabb, mint a fehér héjú, ezért nem törik olyan könnyen. A tojássárga színe mit sem mond a tojás ízéről és minőségéről, éppoly kevéssé a tyúk fajtájáról. Akkor lesz erőteljes narancssárga színű, ha a baromfi bizonyos takarmányféleségeket — például szárított zöldtakarmányt vagy sárgarépát — kap. Felhasználás előtt mindig mossuk meg a tojást, mert a héja számos fertőző mikroorganizmus számára kiváló táptalaj, és az ételibe jutva ezek súlyos betegséget okozhatnak. Eközben a frisseségéről is meggyőződhetünk. Ha teljesen lesüllyed a vízbe, akkor egészen friss; ha a csúcsos fele fölemelkedik, már kevésbé az. Ha pedig elválik az edény aljáról, már nem mondható frissnek, s bár még felhasználhatjuk, de habot verni ne akarjunk belőle. Feltöréskor óvatosan járjunk el! Nyomban szagoljuk meg, mert egyetlen rossz tojás tönkreteheti a többi jó — már felvert — tojást. A tojást ne tároljuk intenzív illatú élelmiszerek (hagyma, citrusféle gyümölcsök stb.) mellett; likacsos pórusain felveszi és megőrzi a szagokat. Szel lös kamrában két hétig, hűtőszekrényben 3-4 hétig marad friss a tojás. Érdemes hűtőszekrényben tartani, mert így a sárgája könnyebben elválik a fehérjétől és gyorsabban készül belőle szebb, ke- ményébb haib. Ejtsünk néhány szót a to- jástartósításról, hiszen télen a duplájába kerül a tojás. Legegyszerűbb és legmegbízhatóbb a vízüvegben való elteVés. Nagy uborkásüvegeket vagy kőedényeket vegyünk hozzá. Ahol nagyon sokat tesznek el, használhatnak nagy kádakat is, melyekbe lyukaikkal ellátott, egymás fölé tehető drótbetéteket illesztenek. A konzerválószer: 1,5 I víz- üveg (háztartási boltban kapható), amit 10 liter felfőzött és kihűtött vízre számítunk. A tojást úgy rakjuk az edénybe, hogy ne mozoghasson, ráöntjük a folyadékot, hogy néhány centiméterre ellepje, vászonnal lekötjük vagy fafedővel lazán letakarjuk. Kevésbé ismert, de nagyon jó szer a szalicilsav. Ezt úgy alkalmazzuk, hogy 3 rész vizet elkeverünk 1 rész 95 fokos tiszta szesszel és annyi szalicillal, amennyit a folyadék felold. A tojásokat egy óra hosszat ebbe o folyadékba tesszük, majd tojástartó drótlapra rakjuk száradni. A víz és a szesz elpárolog, a szalicil kikristályosodik, s eltörni a tojás pórusait. Ahol hely, mód van rá, konzerválást eljárás lehet a folytonos mozgatás is. Fakeretes, dróthálós tojásrácsokra helyezve a tojásokat, hűvös, nedves helyre, például pinoé- be visszük. Elég, ha hetenként kétszer-háromszor megmozgatjuk, persze jobb naponként. Az ablakot és a lámpát takarjuk le vörös papírral, hogy az így kezelt tojást csak vörös fény étje. Ezzel a módszerrel a tojás 9— 12 hónapig is olyan friss marad, hogy a fehérjéből kifogástalan habot lehet verni és a héja sem reped meg főzés közben. Receptek 194-5-ből Most mit együnk? 1945-ben a második világháború után, a nagy nyomorúság, romhalmazok és reménytelenség kellős közepén Budapesten megjelent egy kis füzet, melyet az Országos Népjóléti Intézet orvosai adtak ki a fenti címen. A címlapon két éhes gyerek néz egymással szembe és kérdezi: „Most mit együnk?". A füzet előszavában azt írják az orvosok, hogy segíteni akarnak az éhezőkön, ezért tanácsokat adnak, hogy a még rendelkezésre álló élelmiszerből hogyan lehet némi tápanyagot tartalmazó, életmentő ételt készíteni. Csak tanáccsal tudnak segíteni, élelemmel nem, de azért nem árt megfogadni ezeket. Törekedni kell — írják — a változatosságra, és ezt érjük el azokkal a tápanyagokkal, melyeket eddig nem vettünk kellőképpen figyelembe. Ilyenek például a főző- és sülttök, sárgarépa, melasz (a cukorgyártás mellékterméke), továbbá a szójabab és szójaliszt. Ezeket készítsük el ízesen, tegyük fogyasztásra alkalmassá, sok mindent megoldhatunk velük, mert szénhidrátokat, vitaminokat, életmentő és fenntartó anyagokat tartalmaznak. íme néhány recept ebből a ma már kuriózumként ható kis könyvecskéből, mely kb. 75 receptet tartalmaz. Főtt kukorica: vízben kell a kjkoricát megfőzni és leve jó ízű, pótolja a hiányzó teát. Mézzel keverve vagy melasszal leöntve csemegének számit. Dödölye: kukorica-, kölesvagy búzadarából kását kell főzni, teszünk bele kevés lisztet is, majd galuskákat szaggatunk és ezeket sorjában berakjuk egy olajos vagy zsírozott tűzálló edénybe. Tetejét beszórjuk mákkal vagy pirított morzsával, esetleg reszelt sajttal (ha van!) vagy morzsalékos tehéntúróval. A tetejét tejfeles zsírral meglocsoljuk és fél órán at sütjük. Babpüré: a tarkababot puhára főzzük, gőzben pároljuk, majd szitán áttörjük. Kevés rumot, pótkávé levét, melaszt vagy szaharint teszünk bele. Ha besűrűsödött, gesztenyepüré módjára kell elkészíteni (azaz Icrumplinyomóval kiadagolni). Borsócsemege: sárgaborsópürét kell készíteni, pótkávévol, melasszal vagy cukorral és tejel (ha nincs, vízzel) kell elkeverni. Szójakávé: a szójababot meg 'teli pörkölni, megdarálni és pótkávészerű, jó minőségű italt kapunk belőle. Melaszkonzerv: vízben vagy tejben néhány kanál lisztet keverünk el és felfőzzük a keveréket. Teszünk bele ízesítésül kevés vaníliát, szaharint (esetleg melaszt) édesítésül. Krém- sűrűségűre főzzük, kevés vajjal dúsítjuk. Kihűléskor megszilárdul, krémszerüvé válik. Édes cirokkása: a megdarált cirokmaghoz feleannyi tejet teszünk vagy melaszt (ha tejünk nincsen), felfőzzük, fahéjpótlóval megszórjuk a tetejét. Tálaláskor adhatunk hozzá (ha van) befőttet vagy aszaltgyümölcsöt. Répás sütemény: a megreszelt répához ugyanannyi súlyú lisztet, kevés szódabikarbónát, kevés cukrot vagy melaszt és egy kis tejben vagy vízben elmorzsolt élesztőt adunk. Ke- lesztés után a kapott tésztát forró sütőben pirosra sütjük. Tökfánk: sülttököt kevés fehér liszttel, kis élesztővel és vízzel jól össze kell gyúrni, majd a tésztából fánkokat szaggatunk és forró sütőben megsütjük. Húspótló: fél kg burgonyákig (megmosás és hámozás után lereszeljük) sót, borsot (ha nincs^kakukkfüvet), petrezselyemlevelet, kevés lisztet adunk, összegyúrjuk, hússzelethez hasonlóra formázzuk. Zsírban kisütjük és főzelékkel vagy valamilyen mártással tálaljuk. Ezek a receptek azt bizonyítják, hogy helytálló az a régi magyar közmondás: „A szükség törvényt bont". A kényszerűség találékonnyá, le; leményessé teszi az embert, hogy kisebb-nagyobb problémáit megoldhassa. Ezt igazolja többek között Z. Tábori Piroskának ugyanebben az időben (1945) hasonló segítő szándékkal írott „Mit is főzzek?" című könyve is, melyben a hagyományos ételrecepteket „sovány" kivitelben ajánlja, de felsorolja azokat az ételeket is, melyék a szükségállapotban csökkentik az éhséget. Néhány érdekes ételrecept a könyvből: Egyszerű babkrém: 25 dkg tarkababot este beáztatunk, majd reggel kevés vízben puhára főzzük és áttörjük. Két kanál ízes lekvárt teszünk bele és négy kanál melaszt, majd az egészet habosra keverjük és poharakba adagoljuk. Húspótló parajlepény: 25 dkg megmosott és lecsorgatott parajt kevés vízben puhára főzünk, majd leszűrjük és megdaráljuk. Egy darab tojást jól felverünk, belekeverjük a parajt és tovább verjük, de közben adunk bele két kanál lisztet is. Amikor már jól el van dolgozva, olajjal kikent 'serpenyőben vékony lepényeket sütünk belőle. Igen jó húspótló. Aszaltszilva-főzelék: 20 dkg aszaltszilváit kimagozunk, majd nagyobb darabokra vágjuk. Kevés olajból vagy zsirból és lisztből világos rántást készítünk, majd két dl tejfellel feleresztjük, szoharinnal vagy .melasszal édesítjük, azután belefőzzük az aszaltszilvát és néhány perc múlva levesszük a tűzről és tálaljuk. Körítésként adhatunk hozzá valamit, amink éppen van: tarhonyát, búzadarát megpirítva vagy egyszerűen vízben főtt burgonyát. Érdekes, hogy mo ismétlődik az a probléma, hogy mit is együnk — csak sokaknál fordítva. Testsúlyunk a bőséges táplálkozás során folyamatosan növekszik, elhízunk, ez pedig számos betegség forrása lehet. Fogyni kellene, de ehhez nincs elég lelkiereje az embernek. Pedig ez az orovsi felhívás komoly alapokra épül: infarktus, mozgás- szervi megbetegedések, belső szervek megzavart működése, sok embernek okoznak kellemetlenséget — és halált. Ezért is aiktuális évek óta az 1945- ös idők kérdése: „Most mit együnk?"
