Új Dunántúli Napló, 1991. október (2. évfolyam, 269-298. szám)
1991-10-08 / 276. szám
1991. október 8., kedd uj Dunántúli napló ~7 MIunkatArsaink eoxéki riportja Kiáltás a békáért Hátba lőtték a Sétáló embert - derékba tört szent az út szélén... Horvátországba indulva először a menekültekkel, a batyukkal, bőröndökkel felszerelkezett, megtört arcú felnőttekkel és a kedvenc babát, sírómacit, kopott bundájú kiskutyát szorongató, bizonytalanul mosolygó gyermekekkel találkoztunk, Még itt, magyar földön, Előbb piciny ormánsági falu, Páprád pusztai szükséglakássorán, majd már a határon, a drávaszabolcsi átkelő sorompójának innenső oldo- lón. Egy magyar konyakcsempész éppen sokadik fordulójára indul a Dráva túlpartján lévő Donji Miholjac vasárnaponként is nyitva tartó italárudájába, amikor szemből egy teherautónyi menekült érkezik. A vinkovci rendszámú, kivénhedt, platós Mercedes valamikor követ, * homokot hordhatott. Most vagy harminc ember — közöttük csecsemőt tartó felnőtt és több nyugdíjas korú kapaszkodik le róla, hogy megmozgassa zsúfoltságban elgémberedett tagjait. Ügy nyomódtak ott fönt egymáshoz, az ülőalkalmatosság nélküli platón, mint egykor a kövek. Sorsukat pedig olyan bizonytalannak érezhetik most a két ország válosztóvonalón, mint a homokszem, melyet a huszadik század kátyúktól szétrázott teherautójáról utolsóként kap fel a vihor előtti szél. Európában sokan nem tudják, mások nem hiszik, ismét mások nem akarnak tudomást venni orról, ami határainktól délre történik, s amit a szemtanúk csak egyetlen szóval jellemezhetnek: HÁBORÚ. * Dróvaszabolcsnál átlépve a határt, a túlsó oldalon teljesen megváltozott kép fogadott o legutóbb látottakhoz képest A donji miholjaci határőr laktanyát immár egyes egyedül horvát jelek színesítik, az árbocon is a Horvát Köztársaság zászlaja lobog. Az épületet már több mint két hete a Horvát Gárda katonái lakják. A Jugoszláv Néphadsereg harci gépei ugyan hatalmas pusztítást végeztek, ennek nyomait azonban nagy- részben eltakarították az új lakók. Donji Miholjacra beérve szembeötlő „műalkotást" láthat a látogató: a néhányezer lakosú kisváros főterén kiállították az egyik lezuhant szövetségi repülőgép roncsait. Mint a helybéliektől megtudtuk, sokan igyekeztek egy-egy darab ereklyét szerezni maguknak a sérült repülőből, voltak, akik fűrésszel jöttek. Utunkon a szlavón fővárosig viszonylagos nyugalomban haladhattunk. Eszékre beé rve fél - reállitott villamosok, autóbuszok és egyéb járművek sorakoznak gyorsan kialakítható úttorlasz alkotórészeiként. Hasonlóan Különös memento A Glat Slavonij* golfók, lövedékok szaggatta, régi szar- kositőségi épülőiéből kitört kirakatokon, ágyúgolyó ütötto fal- üregen keresztül Juthatunk ki o Felszabadulás térve. A téren van egy jellegzetes szobor, amire bizonyára sok honfitársunk em- Iövészak golyója bárkit utolér- rál, rogy keltámat hétvégi városnéző kirándulásáról. Es o szobor o Sétáló ember. Nos, a Sétáló ember bronzhátán is lyukat ütött már egy golyó, figyelmeztetve a járókelőket: az orv- lövészek golyója bárkit utolérhet a hadiövezetté vált városban. Néhány kilométerre innen, az egyik utcasarkon egy most már beazonosithatotlan szent kőszobra áll. Valaminek vagy valakiknek a védöszentje lehetett. Talán a városé . . . Derékba törte egy. gránát vagy ágyúgolyó. más településekhez, itt is sok o leeresztett redőny és bela kotolt ház, sokan elmenekültek. Az Ante Sztarcsevity tér műemléképületei nagy károkat szenvedtek, megsérült a katedrális is. A városháza előtt két kiégett autó és az épület törmelékei illusztrálták a pusztítást, A város utcái, terei kihaltak, csak néhány ember sétálgat, ők is többnyire a bombázások következnie nyeit szemlélik. A Szent Péter és Pál kated- rálisban éppen Beethoven „Eroica” című művét játszották a Zágrábi Filharmonikusok. A művészek a háború ellenére is vállalták az eszéki „békekoncertet”. A templom mellett felállított transzparensen lemészárolt gárdisták és polgári személyek képei sorakoztak, fölöttük a következő szöveg áll: „Tudjman úr, ez is a békeszerződés eredménye!" Az emberek szemmel láthatóan elvesztették a békés rendezésbe vetett hitüket, hisz o szembenálló fél nem kímél senkit. Felkerestük az egyik legkedveltebb horvátországi napilap, a Glas Slavonije szerkesztőségi épületét. A ház, omelyben eddig, dolgoztak, súlyos sérüléseket szenvedett. alkalmatlanná vált a munkára. A „Glas" mégis — mindennap kétszer — megjelenik. A lap főszerkesztője, Joszip Kelemen lekísért bennünket az egyik közeli ház pincéjébe, ahol a haditudósítókká vált újságírók tevékenykedtek. A pince falán piros-fehér-kék színekkel felfestett biztatás olvasható: „Amíg Eszék lesz, Glas is lesz.” Később az államtitkári rangban álló főszerkesztő állig felfegyverzett testőrei terepjáró dzsipjükkel vittek végig bennünket a- városon, hogy meg mutassák az elmúlt hetek pusztításait. Az értelmetlen rombolás nyomai leginkább a Vöröskereszt épületén, a kórházon, az óvodán és iskolán látszottak A Tenje felé vezető út használhatatlan, a felüljárót is felrobbantották a terroristák. Erre a sorsra jutott az Eszéket Baranyával összekötő és a vé dők által aláaknázott Dráva- híd is, amely két hete robbant föl a becsapódó lövedékektől. A gárdista sofőr cinikusan újságolta, hogy a folyó túlpartján lévő állatkertből Rádióháború Horvátországban, i így Eszéken is az emberek jó része nemrég még úgy vélekedett, hogy nem a horvát nép áll háborúban o szerb néppel, hanem a politikusok miatt mérgesedett el a helyzet. Ennek ellenére ma már elmondható, hogy a harag, a gyűlölködés és a bosszúvágy mindinkább úrrá lesz az embereken. A háború nem csak fegyverekkel zajlik, sokan megvívják privát kis csatájukat szavakkal is. A gárdistákkal történt város (rom) néző kőrútunk során hasonló tapasztalatokat szerezhettünk. A Nissan Pajeró terepjáróban szidalmak, mocskolódá- sok, fenyegetések hangja keveredett a gúny maró szavaival, amint kísérőnk bekapcsolta adóvevő készülékét. A csetnikek a Tenje felé vezető, felrobbantott felüljárótól csupán egy-két kilométer távolságra vannak, így állandó lehet velük a gárdisták rádiókapcsolata. Sokszor az egykori iskola- vagy munkatársak üzennek egymásnak nyomdafestéket nem tűrő szavakkal. E különös rádiós háborúban nem maradtak alul útitársaink sem. A békeidőben pezsgő hangulatú eszéki főtér most teljesen kihalt (B. N.-foto) megszöktek az oroszlánok. „Elképzelhető, hogy éppen a csetnik állásokon próbálják kielégíteni étvágyukat" - jegyezte meg. Elbúcsúzva kísérőinktől, ellátogattunk a Horvát Televízió Az óvóhely otthonná válik Amit o Szlavónia fővárosában élők eddig csak o második világháborús filmekből ismerhettek, szomorú valósággá vált számukra. A sziréno süvöltő hangja és a nehézfegyverek lövedékének robbanása gyakorta űzi őket házuk pincéjébe vagy a kijelölt óvóhelyekre. A Tito Marsai téren régi ismerőseimet kerestem fel néhány percre. Elmondták, gyakran ruhában fekszenek le este, hogy pillanatok alatt lejuthassanak a pincébe. Hiába hívtam őket, hogy jöjjenek át hozzánk o háború végeztéig, hálálkodva ugyan, de kitértek az invitálás elől. „Nem mehetünk, nem hagyhatjuk el a házat, mert azonnal mások költöznének be o lakásunkba'* — mondotto a ház asszonya. Arra a kérdésre, hogy voltak-e o Zágrábi Szimfonikusok délutáni koncertjén, igencsak reo- lista választ kaptunk: „Van itt koncert mindennap, nem kell nekünk ahhoz előadásra mennünk". Ide jutottak hát a békés polgárok Eszéken. Sokuknak a szirénák hangjának múlása után nincs már hova visszatérniük. Otthonuk kiégett, a ház vagy összedőlt, vagy eső zúdul be a géppuskasortűz, gránátszilánk ütötte tetőn. A város szinte minden épületének ablaküvegét ragasztószalagok védik attól, hogy a robbanások detonációja a járókelők nyakába zúdítsa a szilánkokat. A nép szenved, a csetnikeken kívül lövi őket o Jugoszláv Néphadsereg - vagyis a nép hadserege. Eszéki Stúdiójában dolgozó kollégáinkhoz. Már kívülről látszik: a harcokat megsínylette a tv épülete is, az ablakok betörtek, néhány fal megrepedt. Darko Uranjek, a stúdió vezetője elmondta: a munka feltételei adottak, viszont, ha bombatalálat érné a központi épületet, nagyon nehéz helyzetbe kerülnének. Jelenleg naponta több mint tíz anyagot sugároznak országszerte. A szürkület beálltával távoli robbanások és géppuskasorozatok moraja törte meg Eszék rövid nyugalmát. A város fölött megjelent a Jugoszláv Néphadsereg felderítő repülőgépe, a horvát egységek azonban nem nyitottak rá tüzet. A tűzszüneti megállapodás értelmében nem lőhetnek először. A határ felé haladva már érezhettük az esti ellenőrzések szigorúságát. Huszonhárom órától reggel 5-ig erre a területre kijárási tilalom érvényes, amit nem kifizetődő megszegni, hiszen sötétedés után rendre elkezdődik az ,.előadás”. Balog Nándor- Vujity Tvrtko Különös „emlékmű" Donji Miholjac főterén: egy lelőtt jugoszláv harci gép roncsq (MTI-fotó) Megkérdeztük: Miért nincs 20-as pernyecement? Egy viszonylog olcsó termék, a 20-as pernyecement előállításával leállt a BCM. A hírről hamarább kaptunk értesítést panaszos telefonhívóinktól, akik nagyon kifogásolják a többi cementféleségtől legalább ezer forinttal olcsóbb cement hiányát. A BCM-ben megtudtuk, hogy nem kapnak elegendő alapanyagot, vagyis pernyét a Pécsi Hőerőműtől. Agyárban a napi igény 450 tonna, ez 70—90 tonnára csökkent. Hozhatnának pernyét a Gyöngyösvisontai Hőerőműből, de az ugyancsak drágo lenne, főként a vasúti száll!- tás miatt. Beremend jelenleg csak annyi pernyéhez jut Pécsről, hogy a 10 százalékos pernyeadalékos cementet még tudja gyártani, de a 20-as pernyecement előállítását szeptember 30- án abbahagyták. A Pécsi Hőerőműben elmondták, hogy a nyár eleje óta egyre kevesebb áramot igényel a hazai ipar, főként a kohászat, az acélgyártás és a korábbi megrendelők hivatkoznak az energiatakarékosabb gyártásmód kialakítására. De az árammegrendelés csappainásához az is hozzájárul, hogy megszűnnek ipari üzemek. A hőerőműben a szeptemberi áramelőállítós majdnem 50 százalékkal csökkent. Kevesebb az áram, aminek az előállításához kevesebb szén kell, Így csökken a keletkező melléktermék, a pernye mennyisége. Az erőmű egyébként ezen o héten még tudna adni elegendő pernyét Beremendnek és amikor beköszönt a fűtési szezon, akkor ismét több lesz a pernye. Cs. J. Lehet-e tudatos a repülőgép hangrobbanása? Gyakran hallunk légrobbanást, amelyet repülőgép okoz. Hir- és panaszügyele- tünkre földi robbanást és tudatos légrobbanást feltételezve telefonáltak legutóbb nemcsak a megyeszékhelyről, de Pellérdről, sőt Szentlő- rincről is, hisz ott is érzékelték a heves légrobbanást. A korábbi hetekben a pel- lérdi szőlősgazdák panaszkodtak a nagyon alacsonyan és hangosan szálló sugárhajtású harci gépekre. A Baranya Megyei Polgári Védelmi Parancsnokságon megtudtuk, hogy a lég- vagy hangrobbanás természetes velejárója a harci repülő gyors mozgásának, és ez a robbanás hevesebb, vagyis hangosabb, minél alacsonyabban húz el a gép, de semmiképpen se provokálható. Nem szórakozásból és pláne nem a pánikkeltés végett szállnak alacsonyan a pilóták, akik felderítő, határ védő járőrözést végeznek a magyar-jugoszláv határ men tén. Manővereznek, többek között azért, hogy még biztonságosabban végezhessék a felderítést, hisz az, alacsonyan szálló gépeket nem vagy nagyon nehezen követhetik a megfigyelő radarok. Mások nagy magasságban haladó, lassú gépeket említettek — mondván, hogy azok a lopakodó felderítők, netán bombázók. Ez sem igaz. Megyénk felett egyre több nemzetközi utasszállítógép halad át, mert nálunk biztonságosak, vagyis harci eseményektől mentesek a légifolyosók. Cs. J. Hangszeres szólistákat keresnek Hagyományőrző népdalkor Pécsett Mór húsz éve működik Pécsett o MÁV művelődési házában egy, a népdalokat és éneklést kedvelő, kis csoport. Alapítójuk dr. Várnai Ferenc volt, majd az amatőr együttes vezetését 1985-ben Vasas József vette át. Az énekkar tagjai — kik között 40 és 78 éves egyaránt megtalálható — hetente egyszer gyűlnek össze. Főleg baranyai, zalai, summás és katonadalokat énekelnek. Oda mennek, ahová hívják őket. Felléptek Pécsett, a DOZSO rendezvényein, idősek klubjában, a zalaszentlászlói faluházban, Görcsönyben, Harkányban, Orfűn és több vidéki községben. Fellépéseik ingyenesek. Költségeiket maguk állják. Szívesen fogadnának •új. énekelni szerető tagokat, mert nagy szükségük volna utánpótlásra. Népi hangszereken játszókat, pl.: citerást, hegedűst, furulyást, köcsögdudást. is keresnek. Legközelebb a zalaszentlászlói faluházban lépnek fel immár harmadszor. Akik csatlakozni szeretnének hozzájuk, keressék dr. Tófalvi Ágostonné kórustitkárt a 20-421-es telefonszómon. K. J. A. Magyar-szovjet külkereskedelem — 1992-es tervek A külgazdasági tárca már megkezdte a tárgyalásokat a jövő évi magyar—szovjet áruforgalomról. A következő esztendőben többek között 8 milliárd kilowattóra villamos energiát, 6—6,5 milliárd köbméter földgázt, valamint 4—5 millió tonna kőolajat kívánunk beszerezni a Szovjetunióból — közölte az MTI érdeklődésére Timár László, az NGKM főosztályvezetője. Hozzátette: ez a mennyiség majdnem megfelel az ország teljes jövő évi energiaimport-szükségletének. A villamosenergia-szállítás- nál csak az a kérdés, hogy az Ukrán Köztársaságtól, vagy az Oroszországi Föderációtól, esetleg mindkét helyről kapunk-e energiát. A földgáz- igényre is pozitív válasz érkezett az Oroszországi Föderációtól. A kőolajszállítások mennyisége körül még viták lehetnek, hiszen csökken a kitermelés. Ennek ellenére várható, hogy sikerül a kivánt mennyiséget a Barátság-vezetéken beszerezni, mert például csak Baskíria 3 millió tonna kőolaj fölött szabadon rendelkezhet, s hasonlóan saját kvótája van a Tatár Autonóm Területnek. Mindkét helyről már az idén is érkezett kőolaj. Több, volt szocialista országgal szemben nagy előny Magyarország számára, hogy nem kliring-megállapodásokat kötött, s szabaddevizáért sokkal könnyebb hozzájutni a fontos energiaforrásokhoz.
