Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)
1991-09-07 / 245. szám
3 a j Dunántúli napló 1991. sieptember 7., szombat Tüskés Tibor Párhuzamos történelem Az apa A millennium évében született. Tizenkilenc éves korában besorozták a 48-as császári és királyi gyalogezredbe. Csapattestének állomáshelye Pilsen- ben volt. Hová is vitethette volna máshová a császár a zalai fiút, a magyar bakát, mint Csehországba? 1916. augusztus 9-én indult el vele a vonat. Az előző év nyarán ismerkedett meg szülővárosában egy tizenhét éves kislánynyal. A naplót, a legtitkosabbat is, valakinek írjuk. Őneki is volt már valakije, akinek szerette volna elmondani életének eseményeit. A naplót augusztus 9-én kezdte el ..vezetni. Az ezredet könnyű nyári zsávolyruhóban vagonírozták be, mintha csak nyári hadgyakorlatra indulnának. A bakák ajkán harsogott a nóta: „Homokos a, homokos a Délivasút partja. / Azon visznek el engemet idegen országba . . Bécsben már sejtik, hogy mi lesz az úticél. Két éve folyik a világháború. A monarchia hírszerzése jól működik: a hadvezetés tudja, hogy Románia az antant oldalán rövidesen be fog lépni a háborúba. Nem akarnak pánikot kelteni Erdély lakosságában, ugyanakkor föl kell készülni a támadásra. Tiznapi utazás után az ezred Mehádiára érkezik. A katonáknak kiosztják a fegyvereket és a muníciót. Augusztus 27-én, vasárnap este kilenc órakor Románia nagykövete Bécsben jegyzéket ad át, melyben bejelenti országa hadbalépését. A jegyzék átadása előtt egy órával a román csapatok már átlépték a Kárpátok hágóit, és megindították a támadást Erdély ellen. Az első számú román hadosztály Orsovánál nyomul előre. A húszéves naplóíró fiatalember abban a csapattestben szolgál, amelynek feladata e hadosztály támadásának a megállítása. Mindennap néhány sort ír a füzetbe. Éjszaka őrségbe küldik, közelharcban vesz részt, abba a dekkungba, amelyben tartózkodik, gránát vág, társai közül öten meghalnak, egyik fegyvertényéért kisezüst vitézségi érdemmel tüntetik ki. S miközben az élet és a halál kérdésével viaskodik, lövészteknőt ás, bajtársakat temet, várja a postát, s kap egy rózsaszínű tábori lapot, melynek feladója ugyan nem írja .alá a nevét, de ő tudja, hogy ki küldte. Katona, fegyvert, egyenruhát visel, de érző ember: szive és kíváncsi szeme van. Már utazás közben valósággal turistaélményeket jegyez le. Lippán kimenő idején nem kocsmába megy, hanem fölkeresi a Maros túlsó partján a máriaradnai kegytemplomot. Mehádián a hely régészeti emlékei érdeklik, és egy szfinx alakú római romot figyel meg. Humorát sem veszti el. Amikor mór három napja nedves rajta a ruha a futóárokban, azzal vigasztalódik, hogy csak egyszer ázott meg: az első nap, amikor megeredt az eső, mert azóta sem száradt meg rajta a mundér. Az egyik vasárnap tábori pap érkezik oz alakulathoz. A szabadtéri mise közben ellenséges gránát vág közéjük. Látja a pap zavarát, aki nem tudja, hogy a kelyhet mentse vagy az életét. Végül szoknyáját fölkapva elszalad . . . A fiú A füzetben megörökített események után hetvenöt évvel kezébe kerül a napló. Apja már húsz éve halott, de anyja, akitől a rózsaszínű lapot kapta a naplóíró fiatalember, ma is él: kilencvenhárom éves. Elhatározza, hogy beutazza a napló színhelyét. Sokszor megfordult mór Erdélyben egyéni turistaként, társasutazás résztvevőjeként, hivatalos delegáció taaiaként, de ezen a tájon még sosem járt. Temesvárig a Nesebar expressz hozta, onnét baráti autóval utazott tovább. A bánáti síkságot a Kárpátok hegyei váltották föl. A műút és a vasútvonal a Temes folyó szűk völgyébe szorult. Az autóúttal párhuzamosan — hetvenöt éve — az apját vitte egy katonai szerelvény. Az utazás úgy kezdődött, mint egy hangulatos kirándulás: Temesváron városnézés baráti kisérővel, majd lágyan suhanó autó, szép tájak változatos panorámája, zúgó hegyi patakok, műemlékek, útközben pihenő a Porta Crien- talis (Kelet Kapuja) nevű hágónál, aztán az autó leereszkedik a Cserna völgyébe, s a völgy elvezeti az utasokat Me hádiára és a mellette fekvő világhírű fürdőhelyre, Herku- lesfürdőre, itt napozás a kénes gyógyvízzel teli medence partján, és feketekávé az Ada Ka- lé-hoz címzett kávézóban . . . Mehádián a katolikus temető a falu végén, az országút jobb oldalán fekszik. A temetői keresztet négy magas fenyőfa őrzi. A kerítés mellett megtalálják a monarchia hadseregében hősi halált halt. katonák közös sírját. Bécsben, a Habsburgok síremlékein, a hideg és szürke ónkoporsók fölött vasvirágok nyílnak. Itt, a mehádiai temetőben a közvitézek sírján magas fű zöldéit, színes virágok illatoznak, és méhek dongnak. Egy temesvári magyar író és egy román költőnő van a fiúval. Kérdések és gondok raja lepi meg. A harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldja-e az emlékezés? — fogalmazódik meg benne a kérdés József Attila után szabadon. Temesvár 1910-ben 72 ezer lakosú város volt. A várost magyarok, németek, románok és szerbek lakták. A magyarok lélekszáma elérte az összlakosság csaknem negyven százalékát. Temesvár lakóinak a száma ma 350-400 ezer. Ebből mintegy tíz százalék a magyarok aránya. Ady Endre már 1912-ben — a trianoni békediktátum előtt nyolc évvel — azt kérdezte egyik cikkének címében: „S ha Erdélyt elvesztik?" Majd így folytatta: „Bizonyos, hogy kínos, szomorú, de kényszerű beletörődöttséggel készen kell állnunk minden elé. Minden elé, ami . . . nagyon-nagyon fájdalmas." Ady keserű jóslata bevált. Trianon elvette Erdélyt. S Adv másik fájdalmas kérdése is időszerű: nem lesz-e rosszabb a sorsa a magyaroknak a román impériumban, mint amilyen sorsa volt a románoknak a magyar uralom idején? „Beszéljünk-e a Romániába olvasztandó magyarságról, melynek, ha lehet, rosszabb, embertelenebb s főképpen otthontalanabb sorsa volna a mai erdélyi románokénál?" Az apa, a naplóíró húszéves közkatona a világháború futóórkában és szennyében egy rózsaszínű lapot várt, és „idegenforgalmi" élményeket rögzített. A fiú, a férfivá érett utód tijristaútra indult, idegen tájakban gyönyörködött, de a naplóíró nyomát kutatvo a jelen fájdalmas kérdéseivel került szembe. Arcok a múltból Nikelszky Géza Nikelszky Géza arcképe az 1907-ben megjelent Változatok c. verseskötetben „Ha nem tudnám, el sem hinném, hogy ez a mosolygó, tiszta szivű művész - Nikelszky Géza - nyolcvanéves." így kezdődött Debitzky István, a művésztórs, meleg hangú írása a Dunántúli Napló 1957. július 7-i számában. A Baranya megyei képzőművész csoport tagjai a Janus Pannonius Múzeum Káptalan utcai épületében köszöntötték, ünnepelték Nikelszky mestert, Pécs akkor legidősebb festőművészét. Félve teszem fel a kérdést: vajon ki emlékszik rá most, 25 esztendővel halála után? „Korán jutottam árvaságra / 5 megszoktam az apacserét. / Atyám - az édes - elhibázta / Szegény a maga életét. / Egy nap aztán nyakamba vettem / A világot, még mint gyerek; / Nem volt szavam a végzet ellen: / Keresd meg a kenyeredet!" A később versbe öntött életút döntő állomására, Pécsre, a Zsolnay-gyárba alig 22 évesen, 1899 tavaszán érkezett. Ekkor már jeles eredménnyel elvégezte az Iparművészeti Iskolát, megjárta Münchent, ahol Hollósy Simonnál, majd egy ottani dekoratív festőművésznél nyert gyakorlati kiképzést. A Zsolnay gyárban mindjárt megbízták a budai várpalota Szent István-tenme részére készülő Árpád-házi királyképek kerámiai kivitelezésével. 1900-tól részt vett a gyár összes műépitkezési munkálataiban. Ugyanebben az évben hagyta el a nyomdát lljúságom c. verskötete. Tehetségének másik ágát Pécsett is tovább bontakoztatta: sorozatban jelentek meg versei, tárcái és művészeti kritikái a Pécsi Napló, Pécsi Figyelő, Pécsi Hírlap hasábjain. A pécsi színészek és újságírók nyugdíjalapja javára 1900. február 8-án rendezett jótékony célú estély alkalmából írott verse Így kezdődik: „Ha el nem ér Reviczky sorsa, / Megvénülsz idönap előtt. / lljú heved a láz kioltja, I Cserben hagy szellemed, erőd: / Ne lélj, hogy el fogsz veszni éhen, / Meg van a jutalom, az érdem: I Babér és dicsőség helyett / Kapsz - vénségedre -: kenyeret!" 1904-ben a Munka után, 1907-ben a Változatok c. verskötete látott napvilágot. Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes és Hatvány Lajos aláírásával érkezett levélben további költemények megírására bátorították. S bár irodalmi tevékenységét haláláig sem hagyta ebba, e vonzalmát háttérbe szorította a képző- és iparművészet iránti érdeklődése, hivatásszeretete. A kerámia egy életre foglyul ejtette. Sorozatban kapta a legkülönfélébb iparművészeti megbízatásokat. Alkotásai, megvalósult tervei megtalálhatóak az ország minden részében, sőt a határokon túl is, Torinóban, az amerikai Pennsylvánia állambeli Johns- towni görögkatolikus templom eozinos főoltárán. Mindinkább bekapcsolódott Pécs művészeti életébe is: 1927-ben tagja lett a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának, az Iparművészeti és Grafikai Szakosztály 1939-ben elnökévé választotta. Ugyanebben az évben János vitéz meseképsorozata a pécsi képzőművészek Weber Xavér Ferenc művészeti díját nyerte el. önálló gyűjteményes kiállításai sorából kiemelkedik az 1947-ben, képzőművészeti munkásságának 50. évfordulója alkalmából rendezett jubiláns kiállítás. Ezután a porcelángyár házi múzeumát vezette, tevékenykedett a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay-gyűjteményé- ben. Nyugdíjaséveit arra használta fel, hogy pótolhatatlan kerámia történe ti ismereteit közk’nccsé téve megírja A Zsolnay gyár művészete címmel a gyár művészi termékeit bemutató, 1959-ben megjelent könyvét. 1966. szeptember 11-én bekövetkezett haláláig főleg munkáit rendezte. Hátrahagyott alkotásai a kerámiáktól a szőnyegtervekig, a kisplasztikától a festészeten at a grafikáig, egy szerény, magába húzódó művész sokoldalú tehetségét tükrözik. Akvarellek és olajfestmények mellett több mint háromszázra tehető azoknak a grafikáknak száma, amelyeket ő is nyilvántartott. Karikatúrái és jellemrajzai százötvenre tehetők. Említést érdemel művészi ex libris gyűjteménye. A Zsolnay gyár keménytáblás fazonkönyvei, amelyek fél évszázadon át az ő rajzaival teltek meg, ugyancsak emlékét őrzik. Ne engedjük feledésbe merülni, mi sem. Dr. Nádor Tamás ' .-*■ ^4 -Vv-. A Mindenszentek temploma Nikelszky Géza rajza. Győri László • • Özvegyek Nekem özvegy volt mindkét nagyanyám. Olyan régesrégen éltek özvegységben, hogy már az volt a természetes, ám én mit annak néztem, ha ugyan, ősmélyen más, természetellenes volt nekik; el bírtak volna tűrni igazibb állapotot is, mint a feketét - anyám anyjának lánykori neve épp ellenkezőleg egyenest Fehér Mária volt. Kicsi, szelíd, kövér asszony, nem özvegyi módon szikár, mint Király Etelka, a paraszt Elektra, a másik, az antik, a szigorú, görcshasogatón makacs haragú. Ismeretlen ismerős: Mücke József Ferenc Egy múlt századi pécsi festő nyomában A nagyszabású kiállítást tervező Eszéki Galéria a közelmúltban kéréssel fordult dr. Romváry Ferenchez, a Janus Pannonius Múzeum művészet- történeti osztályának vezetőjéhez. Arra kérték, hogy a Horvátországban is igen jelentős festőművészként számontartott Mücke József Ferenc hazánkban fellelhető képeit gyűjtse össze. Dehát ki is ez a Mücke József Ferenc? — Pécsett, a 19. század második felében ő volt itt a városban a lestő — mondja Romváry Ferenc, Kosutány Ignác jogakadémiai tanár barátja. 1819-ben született Nagyatádon és 1883-ban hunyt el Pécsett. Apja a napóleoni háborúk idején kivándorolt, egy bécsi gyáros fogadta örökbe, és így kapta a Mücke nevet. A Bécsi Akadémián végzett művészt nagy festőjüknek vallják a horvátok, grafikáit 1947től kezdődően a korabeli újságokból ismerni. 1872-ben vagy '73-ban telepedett le Pécsett, mindezzel együtt nagyon keveset tudunk róla. Itthon is — a Nemzeti Múzeumban, a Nemzeti Galériában, az egri Dobó István Múzeumban és Pécsett — mindössze 33 festményét, grafikáját tarthatjuk nyilván. — Remélem, életem során . lesz még annyi időm, energiám, hogy Pécs szobrai után a város 19—20. századi festészetének történetét is összefoglaljam — ehhez is nagy szükség lenne Mücke alaposabb ismeretére, arra, hogy a magángyűjteményekben, s másutt fellelhető képekről tudomásunk legyen.- A művei alapján mit lehet még elmondani a festőről'? — Ha jelentős festő is volt, semmiképpen sem mérhető Benczúr Gyulához vagy Madarász Viktorhoz. Mindenesetre a pécsi Vasvári-család valamennyi portréja Müake-fest- mény, oltárképeit megtalálni a málomi, a keszüi, a hetve- helyi és a felsőszentmártoni templomban, ő festette ki a Líceum templomot is. Megfestette a kárászi esperes, Szepesi Ignác püspök, sőt Deák Ferenc portréját. Ezek a művek a birtokunkban vannak, de hol lehet a Ferenc Józsefről, Erzsébet királynőről vagy a koronáját felajánló Szent Istvánról készült alkotása, hol vannak a zsánerképek: a Rongyszedő, a Nagyapa utolsó öröme, A drótos. a Napszámos és az Éva című? Valamennyi a pécsi korszakban született, mégis úgy kell nyomozni utánuk, mintha alkotójuk a török időkben élt volna.- Ennyire hallgatna a múlt? — Néha nevek tűnnek elő — Grimm Rezső, Irinyi Sándor, Holló Zsigmond, Kaldewei Kelemen. Egy-egy festmény. Egyébként Kaldewei volt, aki a Vasvári családról készült portrésorozatot a művész lányával, Jakabffyné Mücke Marianna! befejezte ... De a múlt így is nehezen adja meg magát, pedig már három évtizede gyűjtöm az utóbbi két évszázad pécsi anyagát. Bóka Róbert
