Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-07 / 245. szám

1991. szeptember 7., szombat uj Dunántúlt napló 7 A radioaktív doktor Teller Teller Ede Magához szorítja faragott botját. Nem mindennapi da­rabbal cserélte fel a göcsörtös faágat. Los Alamosban kapta ajándékba. A simára csiszolt fát indián motívumok díszítik. Teller Ede professzorral, a világszerte ismert atomfizikussal ülök szemben a PAB székházában. Mit terveznek a települések? Egy ország ügye lehet a világkiállítás A Világkiállítási Program­iroda kérdéseket intézett valamennyi önkormányzat­hoz, hogyan, mi módon és milyen programmal akarnak kapcsolódni az Expo '96 rendezvényeihez. Arról kér­tek tájékoztatást kérdéseket kiküldve: van-e az expóhoz kapcsolódó, vagy azzal egy- idöben tartandó gazdasági, turisztikai, kulturális, tudo­mányos, vallási, néprajzi stb. rendezvénytervü k ? MIT ÍGÉRNEK A TELEPÜLÉSEK? Még tart ugyan a kérdő­ívek feldolgozása, de annyit már tudunk, hogy igen sok kisebb-nagyobb település készül az Expóra. Országos, sőt nemzetközi rendezvények­ről, konferenciák, kiállítások, versenyek terveiről szólnak a válaszok. Akadtak persze te­lepülések — igaz csak kis számban — ahol eddig sem­mit nem terveztek. Más he­lyekről még tétova válasz érkezett. Megint másutt a ko­rábbi rendezvényeket — nem­zetiségi napokat, kiállításo­kat, vásárokat kívánják ki­terjeszteni, nagyszabásúvá tenni 1996-ban. Legtöbb he­lyen azonban már végiggon­dolt ötlettel álltak elő. S ezek megvalósításához már az előkészületeket is meg­kezdték. Az is nyilvánvaló, az önkormányzatok szerény rendezvény esetében is több tízezres látogató közönséget várnak. Sok helyütt bevonják a vállalkozókat, és külföldi tőkésre is számítanak. Nem ritka több település együttes kezdeményezése, a nagy- és kisváros, község együttmű­ködése. BORUNNEP íme néhány példa a Világ­kiállítási Programiroda kér­dőíveire elsőként beérkezett válaszokból. Gyöngyösön nemzetközi vadászati kiállításra készül­nek és ez alkalomból a Kár­pát-medence vadállományá­nak reprezentatív bemutatá­sát is tervezik. Mindehhez nemzetközi konferencia, tu­dományos tanácskozás, vá­sár és kiállítás is kapcsoló­dik majd. „Borünnepet" is terveznek, amikor a szőlő és bor városainak találkozóját is megrendezik. Gyula városa történész világkongresszus­nak ad majd helyet, amely­nek témája Európa a török­korban. Látványosnak ígér­kezik a huszár-világtalálkozó és a katonai és lovagi klu­bok világtalálkozója. Tiszakécskén Európa-falu épül. Az épületek felavatását az Expo idejére időzítik. Meghívják a területen épü­leteket létesíteni kívánó euró­pai országok képviselőit is. Jászságról elküldték annak a lovas-, vadász-, régészeti és helytörténeti kultúrcentrum- nak a tervrajzait, amelyet ugyancsak a világkiállításra szándékoznak megvalósíta­ni. Ha megépül, ide vonzza majd az idegeneket a lovas és vadász üdülőközpont, az állandó régészeti kiállítás és a lovasbemutatók rendszere­sített, látványos programja. Hajdúszoboszló gyógyide- genforgalmát népszerűsíten­dő Balneológia Európában címmel konferenciát hiv ösz- sze. Kiállítást is rendez e témá­ban a népszerű fürdőváros 1996-ban. Tokaj is szeretné tovább­növelni hírét a világban. Itt bor és borászati világkiállí­tást, a honfoglalás 1100. év­fordulójáról megemlékező rendezvényt és a Magyar írók Világtalálkozóját terve­zik 1996-ra. Mindehhez kon­ferenciák, zenei, képzőművé­szeti, történelmi, sportesemé­nyek, vásár, muzeális borok árverése és még számos program kapcsolódik. Szán­dékuk komolyságát jelzi, hogy a tokaji Expo céljaira létre is hozták már a Tokaj Befektetési Rt.-t. amelynek a helyi önkormányzaton kívül a Postabank és a Sajtó Be­fektetési Rt. a tagja. A bor világkiállításához pedig je­lentős francia érdekeltség részvételére számítanak. SPORTTALÁLKOZÓK Nemzetközi sportversenyek­re, találkozókra számos te­lepülés készül. Fonyódon nemeztközi vitorlás-, kajak- kenu- és szörfversenyt hir­detnek. Kisújszálláson az autósok nemzetközi sport- találkozójára, lovasnapokra hívják az érdeklődőket. Lesz­nek futó- és tájékozódási, motor- és kerékpárversenyek is a déli Balaton-parton. Három ország, három táj­egység — ez a mottója Csorna világkiállításhoz iga­zán méltó tervének. Itt Csor­na, Bécsújhely és Dunaszer- dahely mutatkozna be kul­turális és természeti kincsei­vel, élő kapcsolatával. Nem­zetiségi napokat tervez Nagymányok önkormányzata, Aszód a Galga mentén élők találkozóját, Bag folklór- feszivált, Nagykálló Kállai kettős néptánoíesztivál el­nevezéssel a szövetkezeti néptáncmozgalom élvonalá­ba tartozó együtteseiket lát­ja vendégül. A pannonhalmi kulturális napokat a főapát­sággal együttműködve terve­zik. Ócsán 1996-ban, amikor a huszadik Ócsai Kulturális Napok rendezvényét nyitják meg, az ornitológusok orszá­gos találkozóját is összéhív- ják. K. M. Gyarapodik a ..Kertváros yy Nem titkolt érdeklődéssel szemlélem a sziporkázó hu­morú, precízen fogalmazó tu­dóst, a magyar lexikonokban három pontatlan sorral elinté­zett nemzetközi szaktekintélyt, akiről a korábbi években csak néhány sablonos mon­datot lehetett elmondani, s munkásságának objektív elem­zésével adós a magyar tudo­mánytörténet. A nemzetközi Ki kicsoda és a Britannica viszont több cím­szó alatt is ír az 1908-ban született tudósról, munkássá­gáról, számos publikációjáról, megtisztelő nemzetközi tudo­mányos címeiről, elismerései­ről, s a Lawrence Livermore Laboratóriumról, ahol tevékeny­kedik, s melynek létrehozásá­ban jelentős volt a szerepe. Ahogyan ő is megfogalmaz­ta beszédében az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, már nem is ismer rá arra a világra, amelyben gyermek­korát töltötte. A gyermekkor hamar elszállt, kitöltötte a matematika iránti érdeklődés. Később Kartsruhéban vegyész- mérnöknek készült, de a ké­mia helyett már a fizika, az atomok érdekelték inkább. Tanult Münchenben, villamos balesete után később Lipcsé­ben, ahol megszerezte dokto­rátusát. Ezután az eseményék ugyancsak felgyorsultak, s a Rockefeller-ösztöndíj, a talál­kozás Niels Bohrral mind előbbre vitte a fizika, a neut­ronok, a termonukleáris folya­matok megismerésének részle­gben. 1935-ben ment Ame­rikába, ahol számos egyete­men oktatott, kutatott. Kiemel- cedő tudóscsapatban dolgo- lott. 1941-ben sikerült létre- lozni az első sikeres önfenn- artó nukleáris láncreakciót. \z új-mexikói Los Alamos-i Tudományos Laboratórium tör- énelmileg is nevezetes mun- :ahely, az atombomba, majd i hidrogénbomba kifejlesztő­ének színhelye.- önt' Magyarországon csak > „hidrogénbomba atyjának" itulálták, a háborús politika i ivének kiáltották ki. Mi er­ői a véleménye? — Hát kérem, én erre azzal eleiek: hogy nem tudom, Ma- yarországon szokás-e, hogy a yerekek üdvözlőlapokat küld­enek a szüleiknek? Én a yenekeimtől szoktam ilyene- et kapni, a hidrogénbambá- jl nem! Tehát Hágódom, hogy kármilyen fajta családi össze- öttetés tényleg létezne! A lásiik kérdésre: a háborús elyzetben, a hitleri, a srtá- ni fenyegetések közelében em lehetett behunyni sze­münket, és nem nézni, mi mást lehet tenni. Meg voltam győződve, hogy mint kutató­nak az a dolgom, hogy mit lehet létrehozni és mit nem. Ez nem háborús politika, in­kább az erőegyensúly fenn­tartása volt.- Hogyan vélekedik ön a tudósok felelősségéről? — Az én nézetem szerint a tudósnak három, valamivel kü­lönböző felelőssége van. Az első, tudományt csinálni, mert ha ő nem teszi, akkor ki te­gye? A második az alkalma­zás, a harmadik a magyará­zat, vagyis részletezni, mit ta­lált a kutatásában, mire hasz­nálható. S ez utóbbi bizony nem pusztán tudományos kér­dés, s nem kell csodálkozni azon, hogy különböző szak­emberek erre gyakran elté­rően válaszolnak. Azt hiszem, hogy ez jó, csak azáltal, hogy a különböző válaszokat meg­hallgatják, tudja majd a kö­zösség, a politikusak eldönte­ni, hogy mit csináljanak. To- vábbmenőleg a felelősség nem a tudósé, hanem a kö­zösségé. Vannak, akik azt mondják, hogy a tudós fele­lős azért, amit csinált, felelős a felhasználásért. Hogyha ez így lenne, akkor ez a tudó­sokból egy vezető arisztokrá­ciát csinálna, ami azzal nem egyeztethető össze, hogy a népnek kellene elhatározni, mit akar, s mit nem.- Professzor úr, egyszer azt nyilatkozta, hogy a szive nem zöld, s úgy látom, kissé hadilábon áll a zöldekkel? — Kérem, ebben talán nincs igazam. Amit a zöldekről Amerikában és Németország­ban tudok, azzal bizony nem értek egyet. Hogy a zöldek Magyarországon mit monda­nak, mit csinálnak, az úgy látszik, sokban különbözik. Ügy tudom, hogy a zöldek nem szeretik a Dunának a radikális szabályozását, annak egy bizonyos tervét. Én nem értek hozzá, de azon mérték­ben, ahogy hallottom róla, én ugyan nem lelkesedem az ilyenfajta szabályozási tervért, sok okból. Ellenben, hogy igazam van-e vagy sem, nem tanulmányoztam. Azt is hallot­tam, hogy a zöldek Magyar- országon ellenzik az atom­energiát. Hát ebben határo­zottan különbözik az én véle­ményem, s tudom, hogy eb­ben nincs igazuk.- Az ön meggyőződése, hogy az atomerőmüvek igen biztonságosak? — Atomenergiát atomreakto­rokban főleg arra használnak, hogy elektromosságot gerjesz- szenek. Hogy elektromosságra szükség van, nem kétséges. Egy bizonyos mennyiségű elektromosság szükségessé te­szi azt, hogy erpberek azon dolgozzanak. S ahol emberek dolgoznak, ott hibákat is csi­nálnak. S ahol hibákat csi­nálnak, ott veszélyek is van­nak. Most kérdezzük meg azt, hogy hol van több veszély? Ha elektromosságot síénből csinálnak, ha vízierőművel vagy ha atomerőművel ter­melnek? Hát ezt nagyon ala­posan tanulmányoztam! Mi­előtt akárki, akármilyen erő­művet épített volna Ameriká­ban a késő negyvenes, a ko­rai ötvenes években, volt egy bizottság, amely ezeknek az erőműveknek a biztonságával foglalkozott, s amelynek én voltam az elnöke. Annak ide­jén minket sokat kritizáltak, hogy mi túl óvatosak vagyunk, hogy túl sok előírással látjuk el az atomerőműveket, de az ajánlatainkat elfogadták. Azt akartuk, hogy olyan atom­erőműveket, mint a csernobili, becsukjanak. Be is csukták Amerikában, s mindenütt, ki­véve a Szovjetunióban. Aztán Csernobilben megtörtént, ami megtörtént, majdnem ötven évvel később. Csernobil volt az egyetlen olyan baleset, ahol emberek haltak meg. Volt két másik nagy baleset. Egyik Angliában 1957-ben, a másik Amerikában 1979-ben. Ezek milliárdos károkat okoz­tak, de egyetlen egy ember sem sérült meg. Mennyi veszélyes radioakti­vitás szabadult föl ezeken a helyeken? Ha azt, ami föl­szabadult Amerikában, azt egynek veszi, az nem sértett meg semmit. Az angliai ese­tében ennek ezerszerese sza­badult föl, még mindig senki sem szenvedett tőle. Ukrajná­ban egymilliószor annyi radio­aktivitás szabadult föl. Hogy pontosan hány embert érintett, nem tudjuk. De a vízierőmű­veknél, amikor a gát szakad vagy a szénbányászatnál már csak a bányászat sokkal több embert öl meg, mert sokat kell bányászni. Az atomerőmű esetén aránylag kevés anya­got kell kitermelni. A bizton­ság érdekében természetesen mindent meg kell tenni. A becslés, amit láttam, az az — hogy ha ugyanannyi áram­ról beszélünk —, a kár em­beréletben, emberegészségben a szén esetében körülbelül százszor akkora, mint az atomenergia esetében. Én szeretném azt mondani, de nem mondhatom, hogy az atomerőművek teljesen bizton­ságosok. Nehéz olyasmire gondolni, amiből baj nem le­het. Csernobilnál volt is baj, Amerikában, Angliában is, de azoknál emberéletben nem esett kár. Talán ez megma­gyarázza az álláspontomat. Én a belátható jövőben más utat az energiahiány kielégí­tésére nem látok.- ön mindig tiltakozik az atomhulladék elnevezés ellen? Miért? — Azért, mert gondos elő­készítés és ellenőrzés mellett ez a „hulladék” igen sokféle dologra használható, például fertőtlenítésre, élelmiszerek tartósítására. A kísérleteket el kell végezni mind az iparban, mind a biológiában. Veszély akkor áll elő, ha ezt a „hul­ladékot" magára hagyjuk, ha megfeledkezünk róla. Úgy gondolom, az emberek azért félnek az atomtól, mert na­gyon rettegtek az atomhábo­rú veszélyétől. Úgy gondolom, ma úgy félnek az atomtól, mint valaha a boszorkányok­tól. Pedig én a budapesti Mintagimnáziumban tanultam Könyves Kálmánról, aki azt mondta: „Azonban a boszor­kányokról, akik nem léteznek, senki se beszéljen." Egyébként a hulladékról is van egy történetem, miiként használják az orvostudomány­ban máris. Néhány évvel ez­előtt Washingtonban radio­aktív anyaggal vizsgálták meg a szivemet. Utána mentem a Fehér Házba, ahol barátom­mal, az elnök tudományos ta­nácsadójával találkoztam. Ép­pen elkezdtünk beszélgetni, amikor rohant be az őr, s megkérdezte, ki hozott ide be radioaktivitást? A barátom azt mondta: nem tudják, ez az ember a radioaktív doktor Teller! Hát kérem, annyi ra­dioaktivitás maradt bennem, hogy az őrség is érzékelte még. A radioaktivitás egyéb­ként nagyon veszélyes, ha túl sok van belőle, de abból, amit hulladéknak neveznek, fél évszázada nem történt nagy baleset. A vágyaim kü­lönben egy nyíltságra épülő, nemzetközi ellenőrzési egyez­mény. A nyíltságot azért hang­súlyozom, mert a titkokat úgy­sem lehet sokáig titokban tar­tani, erre már volt is sok pél­da. Ennél jóval célravezetőbb o nyíltság. Úgy hallottam, hogy a pécsi uránbánya is két évvel ezelőttig titok volt, s hogy most már, nagyon he­lyesen, nem az.- Professzor úr, mivel fog­lalkozik mostanában? — Amikor nem vagyok Pé­csen vagy Magyarországon és nem örülök ezeknek az alkal­maiknak, szeretek fizikával foglalkozni. Ha hallott a szu- perkonduktivitásról, az nagyon érdekel. Van egy új felfede­zés, ahol hatvan szénatom csinál egy molekulát, ami fur­csaképpen úgy néz ki, mint egy gömb. — ön optimistának vallja magát? — Optimistának lenni köte­lező. Van a pesszimista em­ber, akinek mindig igaza van, de nincs öröme belőle. S van az optimista, aki bizonytalan­nak látja a jövőt, s ezért úgy érzi, érdemes csinálni valamit a jövő érdekében. Én is így látom. Berta hidai Andrea Hirtelen erősödött fel, majd ugyanolyan hirtelenséggel meg is szakadt az a törekvés, hogy a pécsi „Kertváros" Lakás- szövetkezetből lépcsőházak la­kóközösségei kiléptek, s önálló társasházzá alakultak. A kivá­lási szándékot egyébként a lakásszövetkezet mintegy 140 lépcsőházából 5 valósította meg. Legújabb információnk szerint viszont több közösség is jelelte, hogy belépni szán­dékozik a „Kertváros"-ba. Ed­dig hárman csatlakoztak, to­vábbi három ügyeit most in­tézik. A csatlakozási szándék felerősödésében nyilván az is szerepet játszik, hogy a lakás- szövetkezet majdnem mindegyik épületében már felszerelték a hideg- és melegvíz-fogyasztást lakásonként mérő órákat, s ez megnyugtatja a magas költ­ségek miatt aggódó tulajdo­nosokat. Az idős tudós és pécsi hallgatósága

Next

/
Thumbnails
Contents