Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-29 / 267. szám

Szabadon kéjeleghetnek? Készenlétben a polgári védelem Kimenekítésről még nincs szó Különleges katasztrófa­helyzetekben természetes egy- egy körzetből a lakosság kite­lepítése, vagy ahogyan azt a polgári védelem szaknyelvén mondják, a kimenekítés. A mi­nap cikk jelent meg egy fővá­rosi lapban, melynek lényege, a jugoszláviai események afelé tendálnak, hogy adott esetben Baranya határmentéről meg­kezdődik a kitelepítés, s erre Drávaszabolcs már fölkészült. A hír nyomán beszélgettünk Pichler Szabolcs alezredessel, a polgári védelem megyei törzsparancsnokával, aki elöl­járóban elmondta, szó sincs a drávaszabolcsi evakuálásról. Az igaz, hogy egyre több mun­kájuk akad napjainkban, hi­szen a jugoszláviai menekült- hullám „fölfogása” az övék, közösen dolgoznak a Menekült- ügyi Hivatallal az elhelyezésen. Szubjektív értékelése: a vi­szonylagos fegyvernyugvásból még messzemenő következtetési dőreség volna levonni, s sze­rinte további menekülthullám várható. A gond: megyénkben kevés a hely, s ideiglenes sá­tortáborok az ősz—tél miatt nem használhatók. Jelenleg 340 fő van elhelyezve Baranyá­ban Szigetvár, Siklós, Mohács, Beremend és Nagyharsány tér­ségében, a többi menekült más megyékbe került áthelye­zésre. A magyar lakosság, főleg a határmentiek „védelme" ma fokozottabban jelentkezik mint bármikor. Közel 18 000—20 000 ember él közvetlenül a Dráva mentén, apróbb falvakban. Ha sor kerülne - egy esetleges háborús eszkaláció nyomán — kimenekítésükre, Baranya észa­ki felébe kerülnének a program szerint. Mint azt a parancsnok elmondotta, pánikra semmi ok, a térséget állandóan figyelik, s ha vészhelyzet keletkezne, azonnal lépnek. (A kimenekí- tés próbáját sem óhajtják meg­tartani!) Másrészt helyben a rendőri-ha tárőrizeti szervekkel szoros a lakosság kapcsolata is, s a polgármestereken Ke­resztül egy ilyen mozgósítás percek alatt elvégezhető. Hi­szen a lakosság túlnyomó több­sége saját gépkocsival is ren­delkezik. Bizonyos formai- módszertani eligazításokat idő­ről időre tartanak, a dolgok megelőzése érdekében. S még egy téma: pénteken utoljára szirénapróba volt Pé­csett. Most különösen ráfigyel­tünk, de a polgári védelem in­formációi szerint a légvédelmi szirénák megszólaltatása évről évre megtörténik, ahogy a DÉ- DÁSZ szakemberei végzik a villamoshálózaton javító­karbantartó munkáikat. Tavaly vagy tavalyelőtt rá se hede­rítettünk, s az sem véletlen, hogy idén felkaptuk a fejünk. Hisz nem messze tőlünk hábo­rú van. (Volt?) Az apropó kap­csán remélve, hogy csupán kurióz információ marad az alábbi, érdemes Pécsről is szól­ni. A megyeszékhelyen az óvó­helyek száma nem túl sok, mindegyik ki van adva raktár­nak, gmk-knak. Ha szükség volna rájuk, maximum 100 000 embernek jutna bombabiztos fedél. A többi pécsit pedig a Polgári Védelem menekítené ki, a veszélyeztetett körzetek­ből. Már ha addig maradna ott valaki . . . Kozma Ferenc Ha minden igaz, jönnek a bárcák A lányok ezentúl saját zsebre dolgoznak Előreláthatólag még ez év­ben az Országgyűlés elé kerül az a törvénytervezet, mely az 1978 óta érvényben lévő Bün­tető Törvénykönyv több mint hetven paragrafusát módosítja majd. A tervezetben - mint az a sajtóban már napvilágot lá­tott - a prostitúciót sújtó ren­delkezések reformja is szerepel. Az Igazságügy-minisztérium egyes szakemberei által meg­erősített információk szerint az üzletszerű kéjelgés kapcsán a jövőben főként annak elősegí­[ Regi 8^ cí E s cinnB ^5 Bs v u j .................................. Ú j gazdára lelnek a régi kastélyok Csombárdot megvették Ilyen szép és igényes kör­nyezetben sokkal inkább pi­henésnek, mint hasznos kény­szernek tűnhet néhány napos, vagy hetes továbbképzés. Min­den bizonnyal így vélekednek majd azok, akik ilyen címen hosszabb időt töltenek a csombárdi kastélyban, amit a közelmúltban vásárolt meg egy magyar—német vegyes­vállalat. Továbbképző köz­pontiként akarják működtetni a XVI11. sz. első felében, ké­sőbarokk stílusban épült kas­télyt, amely a Bakó, Jászkay és Csák családokat követően, 1856-tól a Pongrácz család birtokában volt. Az 528 négy­zetméter alapterületű kastélyt csaknem három hektárnyi ős­park jellegű terület fogja kör­be. A csombárdi, csak egy azok­nak az elsősorban Somogy megyei kastélyoknak a sorá­ból, amelyeket a szentbalázsi Surján Völgye Rt. évekkel ez­előtt megvett, illetve amelye­ket szándékában áll megvá­sárolni. Felújították és ezzel megmentették a további pusz­tulástól a gálosfai, és a do- molosi kastélyt is. Közülük a gálosfai számukra a legked­vesebb, ezt sajátjuknak tekin­tik, sosem voltak vele más ter­veik. A domolosi kastélyszál­lót, — amelyet az Állami Biz­tosítóval közös kft. üzemeltet — és a csombórdit - amelyet szintén az Állami Biztosítóval, illetve a Műemléki Felügyelő­séggel együtt állítottak hely­re — idén eladásra hirdették. Elsősorban külföldi vevőkre számítottak.- Domolosról francia és né­met érdeklődőkkel tárgyal­tunk — hallottuk Farkas Imre gazdasági vezérigazgató-he­lyettestől. - Főként vadászta­tással is foglalkozó társasá­gok kerestek meg bennünket. Úgy tűnik, a külföldiek részé­ről véget ért a különböző olkok miatti kivárás időszaka, ki­alakult a bizalom. Ez alapján reméljük, hogy hamarosan üz letet köthetünk. A vételárat, vagy bérleti dí jat további kastélyok megvá sórlására, illetve felújítására akarják »fordítani. Az a terv, amelyet tavaly, a Műemléki Felügyelőséggel közösen készí­tettek, további nyolc kastély rekonstrukciójával számol. A sorrendiséget az dönti el, hogy melyiket milyen célra akarják hasznosítani. Csak ennek ismeretében kezdhető el a munka, amely foglalkoz tatást, üzletet és távolról sem utolsósorban kastélymentést is jelent. T. É. Szívpanaszok ellen vörösbor? A franciák rögtön reagáltak a bejelentésre, mondván, hogy nekik van a legjobb minőségű vörösboruk. Ha igaz, amit amerikai kutatók állítanak — a vörösborban olyan alkotóelem van, amely segít megelőzni a keringésrendszer, a szív beteg­ségeit -, akkor az is elkép­zelhető, hogy a jövőben orvosi javallatra fogyasztják sokan a vörösbort. Manapság meglehetősen gyakori, hogy egy-egy, szinte örök időktől velünk létező nö­vény, anyag, készítmény jóté­kony hatását jelentik be, erő­sítik meg kutatók. A természet­hez, a természetes anyagokhoz visszatérés szándékának jegyé­ben egyrészt újra felfedezik azt, amit már bölcs elődeik is­mertek, másrészt tovább keres­nek. Hogy mennyi a valósóg: tartalma ennek az amerikai bejelentésnek, azt két olyan pécsi orvostól igyekeztünk meg­tudni, akik a tudományos meg­alapozottságú, természetes gyógymód mellett kötelezték el magukat, s e célból hozták létre a Melius Alapítványt. Dr. Karácsony Ferenc az elnöke, dr. Kőszegi Tamás pedig az elnök- helyettese'. Tőlük halottuk, hogy ismereteik szerint például pont a francia borvidékeken keve­sebb az infarktus, viszont gya­kori a májbetegség. A statisz­tika szerint szinte ritkaságnak számít, hogy alkoholistát in­farktus visz el. A bornak tehát az eddigi ismeretek szerint is vannak olyan tulajdonságai, amelyek mértéket ismerő fo­gyasztás mellett jó hatással vannak a szervezetre. A függő­ség kialakulása azonban szinte egyénenként változó, ezért nem lehet kijelenteni, hogy napi két-hórom deci fogyasztása nem vezethet alkoholizmusig. A testi-lelki megújulást célzó különböző kúrák között is van olyan, amely egy napra beik­tatta a bort. Ezeket a kúrákat ők is ismerik és szándékaik szerint majd be is vezetik. Ab­ban a gyógyító-kutató centrum­ban, amelynek megteremtéséért - a XVI. században élt Melius Juhász Péter református püs­pök, az első magyar herbárium létrehozójának nevét viselő — Melius Alapítvány létrejött. Cél­juk, hogy az emberi szervezetet felépítő élő anyag magas szin­tű ismeretét ötvözzék a régi bölcsességekkel. Terveik szerint a mór megtalált területen lét rehozandó kórházukban bioter melésre alapozott táplálkozás terápiát folytatnának. Népha gyományokra is támaszkodva, de folyaimbto-s laboratóriumi el. lenőrzés mellett foglalkoznának betegekkel és egészségesekkel, illetve alapkutatásokkal. T. É. tői húzzák majd a rövidebbet. A tervezet szerint nemcsak a bordélyházak fenntartóira vár maximum ötéves elzárás, de azokra is, akik anyagi eszkö­zökkel segítik ezek működését — ami magyarul körülbelül any- nyit jelent, hogy a tőkebefek­tetőknek ezután méginkább ér­demes lesz megnézniük, milyen társulásnak adnak pénzt. A bordélyházakra vonatkozó sza­bályok természetesen azokra a masszázsszalonokra is érvénye­sek lesznek, melyeknél bizonyít­ható, hogy falaik között „üz­letszerű kéjelgés" folyik. A jogszabály „forradalmasí­tásáról" eddig leírt információk kapcsán azt hihetné az ember, az állam totális támadást in­dított a rosszlányok és környe­zetük ellen — ez viszont ko­rán sincs így. Ha minden igaz, a lányok és kuncsaftjaik virág­kora csak ezután következik. Mint dr. Fenyvesi Csabától, a megyei rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési alosztályának vezetőjétől megtudtuk, a pros­titúció — amennyiben a hon­atyák megszavazzák a törvény- tervezetet — még hivatalosan elismert szakmává is válhat, csakúgy, mint a tőlünk nyugat­ra fekvő országok némelyiké­ben. — Úgy tűnik, ha a lányok szervezett keretek között, orvo­silag ellenőrzötten és adót is fizetve űzik a szakmát, nem lesz akadálya, hogy foglalko­zásként ismerjék el tevékeny­ségüket — hallottuk az alosz­tályvezetőtől. — A problémák eddig sem abból adódtak, hoav akadnak lányok, akik el­adják magukat, sokkal inkább a köréjük szerveződött üzletág szereplői miatt főtt a fejünk. Azok miatt, akik a lányokból éltek... Hiszen ne feledjük: abból a pénzből, amit a férfi­ak a prostituáltaknál hagytak, ők maguk tarthatták meg a legkevesebbet. A szakma társadalmi elfo­gadtatása persze dr. Fenyvesi Csaba szerint sem a Btk. re­formjának következménye lesz. Mindez elsősorban a közmeg­ítéléstől függ, s az, hogy a jogszabály-tervezet az eddigi­eknél toleránsabb álláspontot tükröz, csupán elősegítheti egy mainál tisztább helyzet kiala­kulását. S akik korán örülnének, azoknak hadd hívjuk fel a fi­gyelmét arra, hogy a tervezetet még a kormánynak és a T. Háznak is el kell fogadnia . . . (pauska) Múltkori jegyzetemben vé­delmére keltem B. I. nyug­díjas színésznőnek, akit — a FEMA áruházban — meggya­núsítottak, hogy az ABC- részlegnél eldugott egy kilós kenyeret, holott ő a külső pultnál vásárolta, ki is fizette, ám a belső pénz­tárnál a rendész leszólítot­ta. Az irodán tisztázták az ügyet, elnézést kértek tőle, ám a megaláztatást nem • tudta elviselni, ezért fordult hozzánk. Az „ügy" — gon­doltam én —, ezzel lezárul. Nem így történt. A rendészt —, aki melles­leg nyugdíjas, következés­képpen sovány anyagi kö­rülmények között él, ezért is vállalt el egy ilyen be­osztást -, elbocsájtották. Biztos vagyok benne, hogy a meggyanúsított vásárló, nem várta «el, hogy ilyen sú­lyos büntetéssel torolják meg sérelmét, a rendész kárára. A rendészt azért foglalkoztatják, hogy védje­óvja az áruház vagyonát. Hogy ezúttal melléfogott —, előfordulhat. A felelősségre- vonást —, amelynek ezernyi módja lehet —, nyilván nem kerülheti el, de hogy a leg­súlyosabb büntetést szabják ki rá, az azért több mint meghökkentő. Nem tudom - és nincs is szándékomban —, rangso­rolni a rendészi beosztást az egész áruház személyi ál­lományának tükrében. De hogy ő is csak egy „kisem­ber", főként ami gyér fize­tését illeti, abban biztos le­hetek. Megértem az áruház vezetőségét is, akik kíno­san ügyelmeik, a jó hírnév (s ez meg is illeti az áru­házát), csorbát ne szenved­jen. Valahogy úgy képzel­tosítsuk számára az árut, kellő udvariassággal, előzé­kenységgel. Minden más, csak másodrangú lehet. De ez kemény intézkedés volt. Túlzottan is kemény. Tapasztalhattuk, hogy a múltban, —, de most kije­lentem : nem csak az át- kosban, hanem ma is és sajnos még a jövőben is! Minél magasabb polcon ül­nek, annál nehezebb meg­fogni őket, mert védelmező­ik mindig akadnak, kéz kezet mos állápon. Tudhat­tunk „fejesekről” — akár városon, akár falun —, «akik nyugodt szívvel kirúgták a „kisembert", mert forintos dolgokat eltulajdonított, míg ők villákat, nyaralókat épít­tem, hogy a rendésznek - és talán a többi rendésznek is —, megmagyarázzák is­mételten, hogy óvatosan, kellő kulturáltsággal végez­zék munkájukat, mert a tisz­telt vásárló valóban „min­denek felett", hiszen a vá­sárlóból élünk, a vásárló tartja fenn az áruházát, a mi feladatunk az, hogy biz­— van, illetve lesz olyan ré­teg, amely egyáltalán nem tisztességes módon gazdag­szik meg, hanem, amint egy kis lehetőségük nyílik, csalnak, lopnak, sikkaszta­nak, elképesztő gazdasági károkat okoznak, a . köz­nép meg csak ámuldozik, hogy ezek mikor buknak le végre, valahára? Nehezen. gettek a teherautószám helyszínre hordott anyagból, ingyen, vagy kijátszott ügy­viteli formulák révén. Be­szélhetünk azokról, akik csődbe vitték a vállalatokat, üzemeket, -, amelyek érde­kes módon —, ennek ellené­re „élüzemi" rangot kaptak, csatolva a főnök részére a súlyos borítékokat. Ám a kisembert azonnal kirúgták, mert a munkafegyelem „mindenek fölött". A fejesek csak akkor buktak, ha ki­rúgták alóla a bársony szé­ket. Hozzáteszem: tisztelet a kivételnek. Mert e tekintet­ben is, —, mindig van - szerencsére kivétel. Megfor­dult a világ, várhatóan és remélve jó irányba. Csak valahogy ... az a bizonyos emberség fogalma nem nyert polgárjogot ma sem. Eddig legalábbis. Éppen elég baja van a népnek, nyomasztó az infláció, az áremelkedés, mun ka nélkül i - ség, ám mindezt elviselni (mi mást tehetnénk?), csak melegebb, emberibb közeg­ben lehetne. Ma elbocsáj- tani valakit -, a csóró kis­embert? - tragédia. 18000—20000 ember a déli határszélen Kevés(?) az óvóhely Pécsett fi kisember sorsa... Radio mellett..

Next

/
Thumbnails
Contents