Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)
1991-09-28 / 266. szám
8 aj Dunántúli napiö 1991. szeptember 28., szombat Galambosi László József Jákob, a pásztor-énekű, pusztába küldte Józsefet: számláljon barmot, járja be a nyájat őrző törzseket. Kútba lökdösték bátyjai, kuporgott szikkadt rögökön; a mélyben nem tudhatta még: az Alkudozó érte jön. Cipelték délre lovakon. Putifár mellett gazdagon viselte tisztét; címere aranylott márványoszlopon. Zúdult a földre hét csapás, jöttek csigázott kérlelök: tölthettek zsákba gabonát, hogy túléljék a szűk időt, melyről fáraó álmodott. Görnyedve nyögtek a napok, égett a fű, a rög kemény markából szárnyszegett kalász hullott. A mezők kormosán sötétlettek. A mérleget birók vigyázták. Pontosan súlyoztak királyhű kezek. Rúben is hozta öccseit, batyukba csorgatott magok fölött fürkészték Józsefet, ki konok szájjal hallgatott. Mondák apjuknak félszegen: „Mintha a kormányzó pulyád vonását hordaná fején, de tévedünk, hisze elveszett, holtan porladhat sírhelyén." A Lajtorjáról Almodé, ki Istent látta, mostoha tájakon baktat boldogan: érzi, hogy várja gyermeke. Nyitva Egyiptom kapuja. Mellére vonja véreit, a Napból fényeső zubog. Mossák fehérlő arcukat asszonyringású lótuszok. Ember embert ölel, örül: magasztosul Ráhel fia. A vékák között lépkedök hálásan indulnak haza. Búcsúznak, csillag-kocsiján hajtőként ül az éjszaka. Péntek Imre Félrearc! Nem kötelező a győzelem, a harcból félre lehet állni, falból fal mögé, történjen bármi azon a kiszemelt helyen; izzad a népgyülésterem, szónoka teste, vidéki bácsi, receptje: jóféle, vegyes házi... (Becsukott szemmel lenyelem.) Ez a harc (biztos) nem a végső, inkább tolongás (felfelé) a lépcsőházban, mely úgyis leszakad ... Addig is mondd ki (teli szájjal), amit a sarki fűszeres fájlal: a „pult alatti" szavakat... Herceg Árpád Hurok Kivárom mint aki sohasem nézett szembe önmagával s nem bámult még kíváncsian senki sirgödrébe rothasztó ölnyi ölelésnyi verembe kivárom ... Megkapaszkodom akárha ismeretlen bolygóra lépve rácsodálkozik bogár háziállat ember jámboran s meg is billen akárki-isten gyarló teremtménye megkapaszkodom S mondom megriadt kölökkutya is így szűkölne ha elhagyná a gyermek s fáskamrába zárva vakon vaksin emlékezne vissza gyapjas kezekre mondom ... S hiszem vajon ki mérhetetlen reménnyel remélte mint hurokra szántak hogy álmodik csupán mert az álom maradt végül minden reménye hiszem vajon ..., °A-v b o<s »■ Pandúr József rajza Deák Mór Patanyom Életem elgurult a porban, s én otthagyom. Sosem tudom már meg, mi voltam. Talán patanyom. Térdreesni s elörebukni nem is nehéz. Jó volt a széllel együtt futni. Valaki néz. A szivem mintha vércsepp volna, számba veszem. Lassan fordulok a hátamra és szelíden. Valaki fölöttem áll és rugdal, szemében tél. Valaki mindig lesz, aki meghal, és lesz, aki ét. Pákolitz István Pepitafüzetemből Utcanév A Kurta utca valóban kicsi. Mindössze öt ház van benne, valamennyi földszintes, kiskertes. Az öt házban kilenc család lakik; van köztük egy- és kétgyerekes família; akad négycsemetés is, zömmel azonban gyermektelenek a családok. A rövidke utcában talóltatik pedagógus, bányász, festőművész, piacozó, finánc, bolti eladó, nyugdíjas párttitkár, magánzó. Lakik itt olyan hölgy is, kinek nincs bejegyzett foglalkozása, de számontartják az erkölcsrendészeten. Nucuska kezdeményezte ugyan egy ódivatú, lampionos kis ház megnyitását valahol a városközpontban, terve azonban kútba esett, így a szépnéni tovább amatőrködik. Lebukás esetén a javakorabeli hölgy pár hónap után folytatja áldásos tevékenységét. A rossznyelvek szerint a Kurta utca nevében a T-betűt - Nucuska muköse okán - V-re kellene cserélni az utcanévtáblán. Pletykafészek Őslakos is tanyázik a Kurta utca elején, özvegy Kolarics Frigyesné, kit minden utcabéli Treszka néninek szólít. Az idén decemberben tölti be 89. életévét, ennek ellenére gyiikfürgeségű; henceg, hogy elszaggatott három férjet, egyiktől se született gyereke. Aki lánya von, nem az utolsó emberétől való, senki se tudja, kié, noha Kolarics Bettiké néven szaladgál romlott világunkban, ha éppenséggel nem üldögél valahol; most például ezt míveli Kalocsán, nőnemű rabtársai körében. Treszka néni nemigen dicsekszik a lányával; ha valaki szóbahozza, menten lehurrogja az illetőt: ki-kitörődjön a saját dolgaival. Persze fönntartja a jogot, hogy rendszeresen foglalkozzék mások ügyével-bajával. Analfabéta ugyan, de szeme-füle kitűnő, nemkülönben a kibeszédje: akit a szájára vesz, annak irgalmazzon az ég. örökké kóreszol, mindenhova bejáratos, mindig kieszel valamit, aminek orvén befurakodik hol ide, hol oda; Jeskelődik, szi- 'mától, hallgatózik, uszít, ösz- szeveszejt akit csak lehet, miközben pár szem krumplit, kanálnyi zsírt kunyerál, tojást, miegymást, mit minden esetben élfelejt visszaadni. Pedig nem szenved hiányt semmiben. Azzal feszeleg, hogy a Kurta utcában mindenkiről mindent tud. A Kuzmek házaspárról péld. azt, hogy a férfiú eltette láb alól első nejét, de az évekig elhúzódó nyomozás nem volt képes rábizonyítani a szörnyűséges cselekedetet, végül is fölmentéssel megúszta. Viszont kapott néhány hónapot tiltott határátlépés miatt. A 4 gyerekes uránbányászról azt hirelte Treszka mama, hogy éveken át a törülközőjébe varrta az ércszemecské- ket, s zugpiacon értékesítette jugó meg digó közvetítéssel. Azzal is vádolta, hogy két Ízben cementet, háromszor- négyszer mederkavicsot, illetőleg ablaküveget rámolt ki a mercijéböl. A bányásznak, Krajlik Gyulának egyébként Trabantja van, és azt üzente a vénséges hírharangnak, fogja be a lepcses száját, mert úgy tunikán billenti, hogy hogy meglkeserüli. Treszka néni a tunikát félreértelmezte, mocskos kurafinak bélyegezte a vájárt, köpött egy kiadósat, továbbá kinyilatkoztatta, hogy Krajlik Gyulának féltöke van, hát ne ugráljon, Hitlernek is az volt, nem is vitte valami sokra. Hogy erre Krajlik Gyula mit mondott, nem Írom ide, noha erősen kedvelem a realista ábrázolási módot. Az utcaiközépen lakó pedagógus házaspárról azt kóficába, hogy a férj, Síkutarik Alajos, kezdetben nem Violának, későbbi feleségének pitvarolt, hanem Violácska mamáját boldogította, mivel a mama — virágjában — igencsak nagyehű nyőstény hírében állt. Treszka marná tájékoztatása szerint Alajos úr az időtt nyerstojással és fékete- retekkel rékreálta fogyatkozni induló férfiúi erejét. Viola kisasszonyt elküldték bevásárolni, ők pedig szép egyetértésben örvendezték a tisztaszobában. Beszterág Gyöngyvérről azt susákolta a Kurta utca szóvivője, hogy az ügyefogyott vénlány tkp. leányasszony; vagy 30 évvel ezelőft megesett egy elvált erdőkerülőtől. Gyöngyike a hatodik hónapban elvetélt; azóta koldulás- ból-guberálásból tengődik; ókó-máskó annyira beszivornyá- zik, hogy világát se tudja, s ha bebukfencezik albérleti odújába (a Kuzmek-házaspár ad neki kvártélyt, szánalomból), koszos macskája nyivá- kolva fut a szomszédba. Csollány Klementina festő- művésznő megözvegyült apjá- valélegyütt a Kurta utcában. Az ötvenes kinézetű nő a két világháború között szomorú tekintetű Szűzmáriákat pingált; szépen keresett mázo'lmányai- val a gyűdi, meg a pécsi Búcsúban; színes krétával megrajzolta a gyermek Jézust a templomban, a goromba kinézetű Írástudóktól körülvéve; tussal készítette el Krisztus urunk arcképét, amiként vért izzad az Olajfák hegyén. A művésznő 1950-ben átigazította egyik alkotását: a Kis - jézust karján tartó Szent Antalt szovjet lityinantnak ábrázolván. Treszka néni megbékélne Klementina művésznővel, csak ne mászkálna fös- tés közben meztelenül egyik festőállványtól a másikig, igaz, nyaratszaka, de hát mégis. Idős, magános férfi a Kurta utca 7-bői Nagypállos Jakab, ezt az öregurat nem meri kikezdeni Treszka mámi. Fent- nevezett hajdanán az erkölcs- rendészeten dolgozott. Nemrég küldöttség kereste föl: tenne már valamit, hogy az eszement vénasszony hagyjon föl a bo I o n d éri á i val, mert meg - tépik. Treszka anyó neszét vette a diplomáciai manővernek, egyelőre szünetelteti pletyikafészék-tevékenységét. Hangnem Valter Laci, másodéves prepára ndistakánt, az esti Angelus harangozásakor közölte, hogy a nagyharang Esz-dúr- ban kondul. Mi, mesztéllábas többiek, igen elmaradott állapotban leiedzettünk a zenei stúdiumokat illetően. Egyőnk se játszott semmiféle instrumentumon; énekeltünk, fütyö- résztünk — és harangoztunk. Valter Laci szájharmonikázott, nem is akárhogyan, mert a Szózatot is úgy eljátszotta, mint annak a rendje; így aztán elfogadtuk a muzsikával ka pcsola tos meg állap ítá sói t. Mániája volt a hangnem megállapítása, besorolása. A gőzmalom dudája, a konásztülök, de még a kutyaugatás is besoroltatott az ilyen-olyan hangnembe. Legnagyobb sikerét a legényegyleti táncmulatságon aratta. Kerlimg Putyó nagyot toppantott a csárdás lejtése közben, sőt, - bizonyára az erőteljes mozdulat következtében — még nagyobbat szellentett. A kántorjelölt úr F-dúrbán állapította meg a farhang nemét. És harsányan kiigazította: F-durr! Bigyó Az ifjú hölgy nyakában nagyméretű kereszt csüng, vetekszik a püspöki jelvény méretével. Az ifjú hölgy komplett ililatszertár, nem árulkodik semmiféle áhítatról; éppenséggel nem mondható templam- küszöb-kopta tónak. Egy javakorabeli asszonyság, nyilván jó ismerős, kisujjával megbillenti a keresztet: — Milyen cuki bigyó! És milyen jól megy a blúzodhoz! Serfőző Simon Ahogy a vályogok Ahogy a vályogok, téglák, kövek egymást összetartják, s egyik cserép erősíti, köti, szorítja a másikát, hogy szét ne szokatnánk, mutatják im a példát, miként kellene őrizni, egybefogni e szanaszéjjel népet, hazát, vigyázva, megává magunkat e maradék tájon, s túlnan, ahhoz hasonlóan, megkapaszkodva együvé tartozásunkban, ahogy a vályogok, téglák, kövek egymást összetartják, s egyik cserép erősíti, köti, szorítja a másikát.
