Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-28 / 266. szám

8 aj Dunántúli napiö 1991. szeptember 28., szombat Galambosi László József Jákob, a pásztor-énekű, pusztába küldte Józsefet: számláljon barmot, járja be a nyájat őrző törzseket. Kútba lökdösték bátyjai, kuporgott szikkadt rögökön; a mélyben nem tudhatta még: az Alkudozó érte jön. Cipelték délre lovakon. Putifár mellett gazdagon viselte tisztét; címere aranylott márványoszlopon. Zúdult a földre hét csapás, jöttek csigázott kérlelök: tölthettek zsákba gabonát, hogy túléljék a szűk időt, melyről fáraó álmodott. Görnyedve nyögtek a napok, égett a fű, a rög kemény markából szárnyszegett kalász hullott. A mezők kormosán sötétlettek. A mérleget birók vigyázták. Pontosan súlyoztak királyhű kezek. Rúben is hozta öccseit, batyukba csorgatott magok fölött fürkészték Józsefet, ki konok szájjal hallgatott. Mondák apjuknak félszegen: „Mintha a kormányzó pulyád vonását hordaná fején, de tévedünk, hisze elveszett, holtan porladhat sírhelyén." A Lajtorjáról Almodé, ki Istent látta, mostoha tájakon baktat boldogan: érzi, hogy várja gyermeke. Nyitva Egyiptom kapuja. Mellére vonja véreit, a Napból fényeső zubog. Mossák fehérlő arcukat asszonyringású lótuszok. Ember embert ölel, örül: magasztosul Ráhel fia. A vékák között lépkedök hálásan indulnak haza. Búcsúznak, csillag-kocsiján hajtőként ül az éjszaka. Péntek Imre Félrearc! Nem kötelező a győzelem, a harcból félre lehet állni, falból fal mögé, történjen bármi azon a kiszemelt helyen; izzad a népgyülésterem, szónoka teste, vidéki bácsi, receptje: jóféle, vegyes házi... (Becsukott szemmel lenyelem.) Ez a harc (biztos) nem a végső, inkább tolongás (felfelé) a lépcső­házban, mely úgyis leszakad ... Addig is mondd ki (teli szájjal), amit a sarki fűszeres fájlal: a „pult alatti" szavakat... Herceg Árpád Hurok Kivárom mint aki sohasem nézett szembe önmagával s nem bámult még kíváncsian senki sirgödrébe rothasztó ölnyi ölelésnyi verembe kivárom ... Megkapaszkodom akárha ismeretlen bolygóra lépve rácsodálkozik bogár háziállat ember jámboran s meg is billen akárki-isten gyarló teremtménye megkapaszkodom S mondom megriadt kölökkutya is így szűkölne ha elhagyná a gyermek s fáskamrába zárva vakon vaksin emlékezne vissza gyapjas kezekre mondom ... S hiszem vajon ki mérhetetlen reménnyel remélte mint hurokra szántak hogy álmodik csupán mert az álom maradt végül minden reménye hiszem vajon ..., °A-v b o<s »■ Pandúr József rajza Deák Mór Patanyom Életem elgurult a porban, s én otthagyom. Sosem tudom már meg, mi voltam. Talán patanyom. Térdreesni s elörebukni nem is nehéz. Jó volt a széllel együtt futni. Valaki néz. A szivem mintha vércsepp volna, számba veszem. Lassan fordulok a hátamra és szelíden. Valaki fölöttem áll és rugdal, szemében tél. Valaki mindig lesz, aki meghal, és lesz, aki ét. Pákolitz István Pepitafüzetemből Utcanév A Kurta utca valóban ki­csi. Mindössze öt ház van benne, valamennyi földszintes, kiskertes. Az öt házban kilenc család lakik; van köztük egy- és kétgyerekes família; akad négycsemetés is, zömmel azonban gyermektelenek a családok. A rövidke utcában talóltatik pedagógus, bányász, festőművész, piacozó, finánc, bolti eladó, nyugdíjas párt­titkár, magánzó. Lakik itt olyan hölgy is, kinek nincs bejegyzett foglalkozása, de számontartják az erkölcsren­dészeten. Nucuska kezdemé­nyezte ugyan egy ódivatú, lampionos kis ház megnyitá­sát valahol a városközpont­ban, terve azonban kútba esett, így a szépnéni tovább amatőrködik. Lebukás esetén a javakorabeli hölgy pár hó­nap után folytatja áldásos te­vékenységét. A rossznyelvek szerint a Kurta utca nevében a T-betűt - Nucuska mukö­se okán - V-re kellene cse­rélni az utcanévtáblán. Pletykafészek Őslakos is tanyázik a Kurta utca elején, özvegy Kolarics Frigyesné, kit minden utca­béli Treszka néninek szólít. Az idén decemberben tölti be 89. életévét, ennek ellenére gyiikfürgeségű; henceg, hogy elszaggatott három férjet, egyiktől se született gyereke. Aki lánya von, nem az utolsó emberétől való, senki se tud­ja, kié, noha Kolarics Bettiké néven szaladgál romlott vilá­gunkban, ha éppenséggel nem üldögél valahol; most például ezt míveli Kalocsán, nőnemű rabtársai körében. Treszka néni nemigen dicsek­szik a lányával; ha valaki szóbahozza, menten lehurrog­ja az illetőt: ki-kitörődjön a saját dolgaival. Persze fönn­tartja a jogot, hogy rendsze­resen foglalkozzék mások ügyével-bajával. Analfabéta ugyan, de szeme-füle kitűnő, nemkülönben a kibeszédje: akit a szájára vesz, annak irgalmazzon az ég. örökké kóreszol, mindenhova bejára­tos, mindig kieszel valamit, aminek orvén befurakodik hol ide, hol oda; Jeskelődik, szi- 'mától, hallgatózik, uszít, ösz- szeveszejt akit csak lehet, mi­közben pár szem krumplit, kanálnyi zsírt kunyerál, tojást, miegymást, mit minden eset­ben élfelejt visszaadni. Pedig nem szenved hiányt semmi­ben. Azzal feszeleg, hogy a Kurta utcában mindenkiről mindent tud. A Kuzmek há­zaspárról péld. azt, hogy a férfiú eltette láb alól első ne­jét, de az évekig elhúzódó nyomozás nem volt képes rá­bizonyítani a szörnyűséges cselekedetet, végül is fölmen­téssel megúszta. Viszont ka­pott néhány hónapot tiltott határátlépés miatt. A 4 gyerekes uránbányász­ról azt hirelte Treszka mama, hogy éveken át a törülköző­jébe varrta az ércszemecské- ket, s zugpiacon értékesítette jugó meg digó közvetítéssel. Azzal is vádolta, hogy két Íz­ben cementet, háromszor- négyszer mederkavicsot, ille­tőleg ablaküveget rámolt ki a mercijéböl. A bányásznak, Krajlik Gyulának egyébként Trabantja van, és azt üzente a vénséges hírharangnak, fog­ja be a lepcses száját, mert úgy tunikán billenti, hogy hogy meglkeserüli. Treszka né­ni a tunikát félreértelmezte, mocskos kurafinak bélyegezte a vájárt, köpött egy kiadósat, továbbá kinyilatkoztatta, hogy Krajlik Gyulának féltöke van, hát ne ugráljon, Hitlernek is az volt, nem is vitte valami sokra. Hogy erre Krajlik Gyu­la mit mondott, nem Írom ide, noha erősen kedvelem a realista ábrázolási módot. Az utcaiközépen lakó peda­gógus házaspárról azt kófi­cába, hogy a férj, Síkutarik Alajos, kezdetben nem Violá­nak, későbbi feleségének pit­varolt, hanem Violácska ma­máját boldogította, mivel a mama — virágjában — igen­csak nagyehű nyőstény híré­ben állt. Treszka marná tájé­koztatása szerint Alajos úr az időtt nyerstojással és fékete- retekkel rékreálta fogyatkozni induló férfiúi erejét. Viola kisasszonyt elküldték bevásá­rolni, ők pedig szép egyet­értésben örvendezték a tiszta­szobában. Beszterág Gyöngyvérről azt susákolta a Kurta utca szó­vivője, hogy az ügyefogyott vénlány tkp. leányasszony; vagy 30 évvel ezelőft meg­esett egy elvált erdőkerülőtől. Gyöngyike a hatodik hónap­ban elvetélt; azóta koldulás- ból-guberálásból tengődik; ókó-máskó annyira beszivornyá- zik, hogy világát se tudja, s ha bebukfencezik albérleti odújába (a Kuzmek-házaspár ad neki kvártélyt, szánalom­ból), koszos macskája nyivá- kolva fut a szomszédba. Csollány Klementina festő- művésznő megözvegyült apjá- valélegyütt a Kurta utcában. Az ötvenes kinézetű nő a két világháború között szomorú te­kintetű Szűzmáriákat pingált; szépen keresett mázo'lmányai- val a gyűdi, meg a pécsi Bú­csúban; színes krétával meg­rajzolta a gyermek Jézust a templomban, a goromba ki­nézetű Írástudóktól körülvéve; tussal készítette el Krisztus urunk arcképét, amiként vért izzad az Olajfák hegyén. A művésznő 1950-ben átigazítot­ta egyik alkotását: a Kis - jézust karján tartó Szent An­talt szovjet lityinantnak ábrá­zolván. Treszka néni meg­békélne Klementina művész­nővel, csak ne mászkálna fös- tés közben meztelenül egyik festőállványtól a másikig, igaz, nyaratszaka, de hát mégis. Idős, magános férfi a Kurta utca 7-bői Nagypállos Jakab, ezt az öregurat nem meri ki­kezdeni Treszka mámi. Fent- nevezett hajdanán az erkölcs- rendészeten dolgozott. Nem­rég küldöttség kereste föl: tenne már valamit, hogy az eszement vénasszony hagyjon föl a bo I o n d éri á i val, mert meg - tépik. Treszka anyó neszét vette a diplomáciai manőver­nek, egyelőre szünetelteti pletyikafészék-tevékenységét. Hangnem Valter Laci, másodéves pre­pára ndistakánt, az esti Ange­lus harangozásakor közölte, hogy a nagyharang Esz-dúr- ban kondul. Mi, mesztéllábas többiek, igen elmaradott ál­lapotban leiedzettünk a zenei stúdiumokat illetően. Egyőnk se játszott semmiféle instru­mentumon; énekeltünk, fütyö- résztünk — és harangoztunk. Valter Laci szájharmonikázott, nem is akárhogyan, mert a Szózatot is úgy eljátszotta, mint annak a rendje; így az­tán elfogadtuk a muzsikával ka pcsola tos meg állap ítá sói t. Mániája volt a hangnem meg­állapítása, besorolása. A gőz­malom dudája, a konásztülök, de még a kutyaugatás is be­soroltatott az ilyen-olyan hangnembe. Legnagyobb sike­rét a legényegyleti táncmulat­ságon aratta. Kerlimg Putyó nagyot toppantott a csárdás lejtése közben, sőt, - bizo­nyára az erőteljes mozdulat következtében — még nagyob­bat szellentett. A kántorjelölt úr F-dúrbán állapította meg a farhang nemét. És harsá­nyan kiigazította: F-durr! Bigyó Az ifjú hölgy nyakában nagyméretű kereszt csüng, ve­tekszik a püspöki jelvény mé­retével. Az ifjú hölgy komplett ililatszertár, nem árulkodik semmiféle áhítatról; éppenség­gel nem mondható templam- küszöb-kopta tónak. Egy ja­vakorabeli asszonyság, nyilván jó ismerős, kisujjával meg­billenti a keresztet: — Milyen cuki bigyó! És milyen jól megy a blúzodhoz! Serfőző Simon Ahogy a vályogok Ahogy a vályogok, téglák, kövek egymást összetartják, s egyik cserép erősíti, köti, szorítja a másikát, hogy szét ne szokatnánk, mutatják im a példát, miként kellene őrizni, egybefogni e szanaszéjjel népet, hazát, vigyázva, megává magunkat e maradék tájon, s túlnan, ahhoz hasonlóan, megkapaszkodva együvé tartozásunkban, ahogy a vályogok, téglák, kövek egymást összetartják, s egyik cserép erősíti, köti, szorítja a másikát.

Next

/
Thumbnails
Contents