Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-26 / 264. szám

3 uj Dunántúlt napló 1991. szeptember 26., csütörtök Az eltüntetett 20,40-es kenyér okán Egy kaposvári példáról A nyári szünet utáni első, szép tember 2-án megtartott összejövete­lünkön tagtársaink meglehetősen el­keseredetten tették szóvá a legol­csóbb kenyér eltűnését. Az Új Du­nántúli Naplóból értesültünk arról, hogy a Pécsi Sütőipari Vállalat nem bírja már a veszteséget, ezért szün­teti meg a 20,40-es kenyér gyártá­sát, s jelentkezik helyette a 26 fo­rintos Mecsek kenyérrel. Erkölcste­lennek érezzük, hogy az érdek­egyeztető fórum is egyetértett ez­zel, megalapozottnak tartván a vál­lalat döntését. Mintha bizony más megoldás nem is lenne. Valóban nincs? A Somogyi Hírlap augusztus 30-i számában — tehát egy nappal az ÜDN híradása előtt — az első ol­dalon, vastag betűkkel szedve ezt olvashattuk: Közös érdekek alapján olcsóbb kenyér elsejétől. A cikkből pedig megtudhattuk, hogy a Ka­posvári Sütőipari Vállalat szeptem­ber 1-jétől 8,5—9 százalékkal olcsób­ban adja valamennyi sütőipari ter­mékét. Ésszerűen nem úgy csökken­tették az árakat, hogy megszüntet­ték a 20,40-es kenyér gyártását, ha­nem annak az arányát még növel­ték is a teljes kenyértermelésükhöz viszonyítva. Bánkuti Béla igazgató azzal indokolta az árcsökkentést, hogy ezzel is csökkenteni szeretnék az állampolgári közérzet romlását. Hasonló nemes érzés vezethette volna a Pécsi Sütőipari Vállalatot is, bizonyítékául annak, hogy átér­tik a nyugdíjasok, a kisfizetésűek helyzetét. A kaposváriak kellő meg­fontolás utón azoknak az emberek­nek az erszényéhez kalkuláltak, akik kénytelenek megszeretni a legol csóbbat, s azt a legjobbnak is hinni. Jónak tartjuk a példájukat, s úgy véljük, nem lehet szégyen tanulni, jó ötleteket átvenni egy­mástól. Mi, nyugdíjasok, szeretnénk re mélni, hogy o pécsi döntés nem végleges, és találnak még megol­dást arra, hogy ugyanúgy, mint Kaposvárott, Pécsett is kapható le­gyen ismét a 20,40-es hatósági árú, sima fehér kenyér, amit a nyugdí­jas is elbír, és megszeretett. Fodor István, KPVDSZ-nyugdíjasklub, Alajos utca 2/2. Az »ENSZ közgyűlése októ- bér 1-jét az Idősek világnap­jává nyilvánította. Ezért ez év október 1-jén és ezt köve­tően minden évben ugyanezen a napon megemlékezünk az idősekről. Az egész világon nő az időseik üránya az össz- népességen belül, ezért világ­szerte programokat, intézke­déseket dolgoznak Iki az eb­ből adódó társadalmi felada­tok megoldására. Hazánkban is e nap méltó megünneplé­sére törekszünk. A magyarországi idősek helyzetét alapvetően az az igazságtalan gyakorlat hatá­rozta meg, amely szerint a nyugdijak nem követték az inflációt, de nem követték az átlagbérek emelkedését sem. A nyugdíjalapból pedig más állami feladataikat is finanszí­roztak. Vérnyomásmérés és pedikűrözés Biológiai őrá Bemutatkozik a lánycsóki idősek klubja Felhívásukra szeretném az alábbiakban bemutatni a lány­csóki idősek klubját, amely 1989. március 1 -je óta működik egy 25 személy befogadására alkalmas helyiségben. A jelen­legi létszám 15 fő. Időseink ál­talában 70 éven felüliek, a leg­idősebb tagunk 83 éves. Klu­bunkat szívesen látogatnák többen is, de a település kiter­jedtsége miatt ez lehetetlen, hi­szen sokukat a nehéz mozgás korlátozza ebben. Tagjaink kézimunkázással, ol­vasással, tévénézéssel töltik az idejüket. A kézimunkázásból származó bevételeket kirándu­lásokra, karácsonyi ajándéko­zásra fordítjuk. Hetente két al­kalommal vérnyomást mérünk, havonta egyszer pedig pedikű- rözést tartunk. Az igényéknek megfelelően beszerezzük tag­jainknak a szükséges gyógy­szereket, hogy megkíméljük őket az utánajárástól. Különféle programokat szer­vezünk a tagságnak, hogy szí­nesebbé tegyük itt-tartózkodá sukat. Pl. minden évben rende­A kép 1990 karácsonyán készült zünk szüreti bált. közösen ün­nepeljük meg a karácsonyt, az anyák napját, a névnapokat, s ezeken az eseményeken a he­lyi általános1 iskola diákjai ad­nak műsort. Klubunk életéhez tartozik a házi szociális gondozás is. 12 főnek a dolgozóink viszik ki az ebédet, 25-en pedig maguk vi­szik el az ebédjüket. A házi­gondozottak számára bevásá­rolunk, beszerezzük a gyógy­szereiket, s ha kell, még a gáz­palackot is kicseréljük azok­nak, akik nehezen tudnak mo­zogni. Körtési Istvánné klubvezető Moralizálás nélkül Felháborodással olvastam o Hírhozó szeptember 5-i számá­ban az - Ágoston - aláírású „Moralizáljunk" c. cikket, ami a (kitűnő tollú Bajor Nagy Er­nőnek a Rádióban elmondott élményét idézte. Bajor Nagy Ernő a 3-as metró 3001. sz. ko­csijában az egyik ülésen ezt a fehérrel irt szöveget pillantotta meg: Halál a nyugdíjasokra Halálapi Blues Megdöbbenésemet fejezem ki, és nyugdíjas társaim nevé­ben utasítom vissza ezt a gya­lázatot! Intő és emlékeztető szó nélkül nem lehet elmenni e je­lenség mellett. Am észre nem venni is nagy hiba volna, mit, s főleg hogyan kívánnak nekünk - szerintük kenyérpusztító nyug­díjasoknak - régről ismert fa­siszta ideológia újsütetű bajno­kai A halállistára a faji ala­pon üldözendők mellé tehát most felkerült az api (és anyi) blues-generáció nagyanyja, nagyapja is? Moralizálás nélkül: Ozv. Csukay Gézáné MÁV-nyugdíjas Berze Nagy János u. Gondolom nem vagyok egye­dül, aki nagy kíváncsisággal várom és szeretettel olvasom dr. Hazafi Klára ,.Biológiai óra" című sorozatban megje­lenő írásait. Soraiból — szólja­nak azok az idős emberek életviteléről, étkezési és maga­tartásbeli szokásairól vagy az egyes betegségekről, mint a magas vérnyomás, cukorbaj, koleszterinszint - kiolvasható oz idős emberek iránti törődés, szeretet. Különösen az fogott meg, hogy írásait nem a tudomá­nyosságra törekvés hatja át. Az egyszerű ember számára is érthetővé teszi a legsúlyosabb betegségeket. Nem ijesztget, hanem erőt és vigaszt ad. Kivánom, hogy gyógyító és felvilágosító munkáját még sok-sok éven át végezhesse az idős emberek javára! K. J., Pécs Ha szombat, akkor kirándulunk Az őszelőt kihosznólvo - min­den szombat délutánján - egy kis csapat araszolgat a Me­csek ösvényein, ök, azok, akik a nyugdíjas-egyesület szervezé­sében összejönnek a pálya­udvaron, azért, hogy hosszabb- rövidebb sétával kikössenek a Mecsek valamely részén, hogy együtt gyönyörködjenek a ter­mészet örök és nagy csodájá­ban. Ezek az emberek nem hagy­ják, hogy a magány keserűsége - ami tudotton rossz útitárs - melléjük szegődjön, dacolnak a korukkal és kórokkal, a 70-80 évükkel, betegségeikkel, mind­azzal, amit az éveik a vállukra raktak, s társaságot keresve - elűzik a naplementék szürke egyhangúságát. Ezeken a kirándulásokon is­meretségek, barátságok kötőd­nek. Élményekkel, korábban még nem hallott információkkal gazdagodunk. Kitárulkozó ember mindig akad köztünk, de unal­masnak senkit sem találtunk még. Problémáinkhoz hasonlóan, az uzsonnánkat is megosztjuk. Olykor gazdát cserél egy-egy jó pogácsarecept is. Elfáradtunk egy kicsit? Fáj­nak a visszereink? Nem baj, mert a holnap taposómalmába mégis újult erővel lépünk. Az időjárástól függően, szeretnénk állandósítani a találkozókat. Rossz idő esetén múzeumok és kiállítások látogatásával foly­tatnánk a közös programot. Szíves érdeklődését Örömmel vesszük, jöjjön el On isi A Nyugdíjasok Pécsi Egyesüle­te minden szombaton délután kirán­dulást szervez a Mecsekre. Az érdeklődők a szombati Új Du­nántúli Naplóból értesülhetnek az indulás helyéről, idejéről. A nyugdíjas-egyesület részéről: T. L.-né A megöregedés lélektana: küzdelem a boldogságért E hasóbokon o korábbiak­ban dr. Hazafi Klára főorvos­nő részletesen írt a megöre­gedés biológiai jelenségeiről, az idős korban megjelenő be­tegségekről, gyógyításukról és az életmód azon formáiról, amelyekkel e betegségek meg­előzhetők. Most azokról a lelki folyamatokról lesz szó, ame­lyek a megöregedést kísérik, azoKról az érzelmi változások­ról, amit az életkor előreha­ladásával valamennyien meg­élünk. Célunk kettős. Egyrész­ről szeretnénk segíteni az idő­sebb olvasóinknak azzal, hogy megismerve és tudatosítva e lélektani törvényszerűségeket, hatékonyabban tudjanak al­kalmazkodni érzelmileg, és magatartásukban is az örege­déssel együtt járó változások­hoz. Másrészről a fiatalabb olvasók számára azt szeret­nénk lehetővé tenni, hogy a megöregedés lélektani folya­matainak ismeretében jobban meg tudják érteni korosodó szüleiket, a környezetükben élő idős embereket, és saját ma­guk is készülni tudjanak arra, hogy idejük előrehaladtával hatékony, aktív, érzelmileg is kiegyensúlyozott öregkort ala­kítsanak ki önmaguk számára A köznapi gondolkodásban még sajnos, elég általános a2 az elképzelés, hogy a kor elő­rehaladásával párhuzamosan és szükségszerűen bekövetkezik o testi és szellemi hanyatlás. Ezen előítéletnek ellentmondó tapasztalatokat, azt, hogy van­nak emberek, akik késő öreg­korukig megőrizték testi és szellemi frissességüket (az író Tolsztoj, a politikus Churchill, vagy a filozófus Bertrand Rus­sel nevét említhetjük, vagy a közelmúltból azt a tényt, hogy R. Reagan 70 évesen lett az Egyesült Államok elnöke), egyéni, kivételes esetnek tart­ják, vagy talán különleges ge­netikai adottságokkal magya­rázzák. Igaz, hogy a megöre­gedés biológiai folyamatát és az ezzel együtt járó szellemi, lelki állapotot befolyásolják genetikai faktorok, de koránt­sem mondhatjuk, hogy az egyén életmódjának, egész élettörténetének ne lenne ha­tása arra, hogy hogyan alakul élete alkonya. Ahogyan az egészséges életmód és táp­lálkozás biológiai hatását iga­zolták számos életet rövidítő betegség megelőzésében, úgy a pszichológia is leírt olyan módszereket, életvezetési elve­ket, amelyek segítségével meg­őrizhető és fenntartható az életkor előrehaladtával is a szellemi frissesség és érzelmi kiegyensúlyozottság. A század­előn ugyan a pszichológusok véleménye még az volt, hogy az ember személyiségének fej­lődése lezárul a serdülőkorral vagy a kora ifjúkorral, és ez­után már csak az eddig ki­alakított és felhalmozott érté­keinkkel gazdálkodunk egész életünk során. Az ötvenes évektől azonban egyre több adat gyűlt össze, és elmélet fogalmazódott meg arról, hogy a személyiség fejlődőképessé­ge fennmarad az egész élet során. Nem csak érett felnőttko­runkban, hanem a megörege­dés időszakában is képesek vagyunk arra, hogy újrafogal­mazzuk, újraalakítsuk alkal­mazkodási stratégiáinkat, felis­merjünk és realizáljunk új ér­tékeket és célokat. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy gyermekkorunkban a személyi­ségünket formáló hatásoknak puszta elszenvedői voltunk. Be- leszülettünk egy családba, melynek meleg, szeretetet adó, támogató, de ugyanakkor reá­lis követelményeket is támasz­tó léaköre tette lehetővé, hogy magabiztosan, bátorsággal és kitartással küzdjünk meg a tá- gabb környezet ellentmondá­saival, feszültségeivel. Az is­kolában vagy életre szóló kí­váncsiságot tanultunk a világ dolgait illetően, vagy félelme­ket, szorongást az esetleges mulasztások miatti számonké rés kíméletlenségének nyomá­sa alatt. Mindezt akkor és ott nem tudtuk befolyásolni. A felnőtté válás időszaká­ban azonban reális önismeret­tel, lehetőségeink pontos fel­mérésével egyre inkább tudo­másul tudtuk venni, hogy sor­sunk alakításában a legfon­tosabb tényező saját személyi­ségünk, saját akaratunk és erőkifejtéseink, ahogyan küz­dünk, birkózunk környezetünk­kel céljaink megvalósítása ér­dekében. Fel kellett adnunk gyermekkori álmainkat, azt, hogy az örömeinket, boldog Ságunkat, mint valami ajándé kot, másoktól várjuk és kap­juk. Saját magunknak kell megküzdenünk érte. És aho­gyan peregnek éveink, fogy az erőnk, egyre nehezebb a harc. A kérdés mind keményeb­ben vetődik fel: feladni vagy folytatni. A megkeseredett öregkor a feladott harcot je­lenti. Boldogtalan, mert örö­meit, mint valamikor régen, gyermekként, másoktól várta, ugyanígy várja most is, hiszer feladta a harcot. De hát el­fogyott az erő! Valóban el­fogyott? Éppen ez az a kér­dés, amiről beszélnünk kel1 hogyan tarthatjuk fenn önma­gunkban ezt ez erőt a küz delemhez, akkor is, amikot gyengül a kar, egyre nehe zebb a járás, romlik a szem, a fül, és egyre kevesebb c kéz körülöttünk, amibe ka paszkodhatunk. Dr. Kóczán György Mit kívánnak a magyar nyugdíjasok?- Október I.: Idősek világnapja- A Nyugdíjasok Országos Kamarájának állásfoglalása A helyzet javítására a múlt év végén hozott 'nyugdíjintéz­kedések — melyék révén va­lamelyest a szolgálati idő és a nyugdíjba menetel ideje is elismerést (kapott — csak 'kez­deti lépéseknek tekinthetők. Mit is kívánnak tehát a magyar nyugdíjasok? — Orvosolni (kell a koráb­ban nyugdíjba ‘mentek - nyugdíjaik elértéktelenedése folytán kialakult — hátrányos helyzetét. — El 'kell választani a nyug­díjaik ügyétől azt a szociális problémát, hogy számosán ju­tottak a létminimum alatti szintre. Ezek helyzetét meg­felelő intézkedésekkel javítani kell. — Meg ike.ll oldani az özve­gyen maradó nyugdíjasok helyzetét. — Olyan új nyugdíjtörvényt kell alikotni, amelyiben törvé­nyi garanciák 'biztosítják a nyugdíjasok jogait, és ezáltal megszűnik a régi és az új nyugdíjasok szembeállítása. Az új törvény garantálja a 2,7 miWió .magyar nyugdíjas jövő­jének a biztonságát. A nyugdíjasok az alkot­mánynak megfelelően nem másök rovására 'kívánják ér­vényesíteni a követeléseiket. Nem feledkeznek ímeg a töb­bi, hátrányos helyzetben élő társadalmi csoportokról, Így pl. a gyermekeket nevelő szü­lőkről sem. E társadalmi réte­gék egy időiben történő fel­emelése közös ügy, az egész nemzet (jövőjének az ügye, a törvényhozóknak pedig a kö­telessége. A törvényhozástól, a kor­mányzattól,- az érdekvédelmi szervezetéktől azt várja a nyugdíjas társadalom, hogy - a nyugdíjasok közreműködésé­vel — járuljanak hozzá a nemzeti szolidaritás megterem­téséhez. Budapest, 1991. szeptember 17. Nyugdíjasok Országos Kamarája Pécsett október 1-jén 10 órai kezdettel a Szakszerveze­tek Házában kerül sor az Idő­sek világnapja megyéi ün­nepségének a megrendezésé­re. A megjelenteket dr. Krippl Zoltán, Pécs polgármestere fogja köszönteni, dr. Morava Endre megyei tiszti főorvos mond ünnepi beszédet, Szeke­res Istvánné pedig a Bora nyában élő nyugdíjasok hely­zetét elemzi. Az ünnepségen petíciót fogalmaznak meg a nyugdíjasok körülményeinek a javítására, s a petícióban foglaltaknak a résztvevők az aláírásukkal adhatnak nyoma­téket. Az Idősek világnapja ünnepségét a Baranya megyé­ben működő valamennyi nyug­díjas-egyesületét és -klubot összefogó Baranya Megyei Nyugdíjas Kamara rendezi. Visszhang

Next

/
Thumbnails
Contents