Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-07 / 215. szám

1991. augusztus 7. Köztünk a pápa 3. A pápalátogatás vendégei között Kimagasló egyházi személyiségek A Szentatya pécsi láto­gatása alkalmából számos kimagasló egyházi sze­mélyiség jelezte érkezé­sét. A VATIKÁNBÓL Angelo Sodono állam­titkár, Giovanni Battista Re államtitkár-helyettes, Dino Monduzzi püspök,, Kada Lajos érsek, a Szentségi Kongregáció tit­kára, Angelo Acerbi pá­pai nuncius, Stanislaw Dziwisz, a Szentatya sze­mélyi titkára, Piero Mari­ni, a Szentatya liturgikus szerepléseinek mestere. NÉMETORSZÁGBÓL Gerhard Pieschl limbur- gi s. püspök, Franz Xaver Eder passaui püspök. ROMÁNIÁBÓL: Sebastian Kräuter te­mesvári püspök, Petru Gherghel jasi püspök, Bá­lint Lajos gyulafehérvári püspök, dr. Jakab Antal gyulafehérvári ny. püspök. CSEHSZLOVÁKIÁBÓL: Miloslav Vlk budejovi­I cei püspök, Eduárd Koj- nok rozsnyói püspök, Voj- tech Cikrle brnói püspök. AUSZTRIÁBÓL: Dr. László Stelán kis­martoni püspök, dr. Kurt Krenn St. Pölten-i püspök. JUGOSZLÁVIÁBÓL: Dr. Franc Perko belgrá­di érsek, Cirill Kos djako- vói püspök, Marin Srakic Ídjakovói s. püspök, Franjo Komarica Banja Luka-i püspök, Slavomir Miklovs krizevaci' püspök, Huzsvár László nagybecskereki püspök, Pénzes János szabadkai püspök. MAGYAR PÜSPÖKI KAR tagjai közül Pécsre vár­ják dr. Paskai László bí­borost, dr. Seregély Ist­ván érseket, dr. Keresz- tes Szilárd, dr. Konkoly Ist­ván, dr. Szendi József, dr. Gyulay Endre, dr. Takács Nándor, dr. Várszegi Aszt- rik püspököket. Ünnepi köszöntő a pápalátogatáshoz Ugyanarra a dallamra különböző n Először is legyen szabad kö­szöntenem II. János Pál pápa pécsi látogatása alkalmából az Új Dunántúli Napló min­den olvasóját, örömömre szol­gál az a nemes elhatározás, amely a Napló részéről fel­vállalta e történelmi esemény objektív és ugyanakkor a val­lásos emberek szivét melen­gető találkozásának közvetíté­sét a Szentatyával. A szolgálat megtestesítője 1989. augusztus 20-án az akkori kormánnyal egyeztetve, a Szent Jobb-ünnepség befe­jező szentmiséjén jelentette be Paskai László bíboros úr e látogatás tényét. A meg­előző években is igényként jelentkezett a katolikus hívek részéről a pápa magyarorszá­gi lelkipásztoxi útja.- Akkor az érvelés: Nem kívánatos a lá­togatás! Az óhaj mégis kife­jezésre jutott, hiszen nagyon sokan elzarándokoltak Tarnow- ba, Darázsfalvára, Pozsonyba, a pápalátogatás színhelyeire. Amint a valós igény és a dik­tatúra pártigénye kettévált, a tárgyalások pozitív irányt vet­tek. Az alapvető emberi jogok gyakorlati tisztelete és a mar­xista-ateista ideológia szerin. ti egyoldalú értelmezésnek le- csendesedése lehetővé tette a diplomáciai kapcsolatok fel­vételét. A pápa látogatásának idő­pontjára több lehetőség is adódott. Tavaszi idő, őszi, ok­tóberi napok, és — ha a pá­pa a nyári szabadságát úgy tudja beosztani, vagy meg­szakítani — a magyar nemzet és az ország kiemelkedő nap­ja augusztus 20-a és az azt megelőző napok! A számunk­ra legkedvezőbb időpont meg­jelölése is igazolja, hogy a történelemben megjelölt cím: Servus Servorum Dei — Isten szolgáinak a szolgája - nem tartalom nélküli jelző, hiszen János Pál pápa személye a szolgálat megtestesítője. Nem önmagára tekintett, hanem ránk, magyarokra, amikor ez a dátum kapott elfogadást. Kapcsolatunk kezdete Honnét érkezik hozzánk a pópa? A felelet kézenfekvő: Rómából! Mégsem. 1991 augusztus 16-án Czestochowá- ból indul Budapestre. Aznap késő délután Esztergomban szentmise keretében találkozás lesz a magyar papsággal és a város környező népével. Augusztus 17-én, szombaton találkozik a 10 órai szentmi­sén a pogányi repülőtéren a hivek sokaságával. Ez a hely­szín pedig ' Pécs! Általunk kapja az első igazi látogatói benyomást! A mi örömteli fo­gadásunk az alapja a követ­kező napok felemelő érzései­nek és erőt adó lendület a fárasztó és zsúfolt program megvalósításában. Ezért is érezzük át ünneplésünk ki­emelkedő jelentőségét. A szentmise elején valamennyi­ünk és a százezer körüli kül­földi zarándok nevében kö­szöntőm Öszentségét. A kö­szöntés abban az egyházme­gyében hangzik el, ahonnét Szent István ‘királyunk elküld­te Asztrik pécsváradi bencés apátot Rómába, hogy az or­szág függetlenségét jelző ko­ronát II. Szilveszter pápától elhozza. A pápaság és Magyarország kapcsolata ekkor kezdődött. A pápák hazánk iránti szere­tető és nagyrabecsülése a későbbi időkben is mindig megmutatkozott. A legnehe­zebb korszakokban, amikor a nyugati országok csak maguk­kal törődtek, a török elleni háborúkban is kiemelt módon jutott ez a szeretet kifejezés­re. Elég ha csak XI. Ince pá­pát említem, akinek a hálás magyar nép szobrot emelt a Budai várban. Érzékeny lélekkel Járt-e a pápa Magyarorszá- . gon? Mint pápa még nem. A pápa ugyanis államfő, ugyanakkor a katolikus világ­egyház feje is, a katolikusok­nak Krisztus földi helytartója, aki az apostoli jogfolytonos­ság alapján Szent Péter utó­da, akit Jézus Krisztus állított látható jelként az egyház élé­re. Egyetlen államfő útja sem képzelhető el úgy, hogy gon­dol egyet és Mátyás királyhoz hasonlóan, koldusnak öltözve körülnéz, mi újság van lenn a nép között - úgy a pápa sem jelenhet meg váratlanul egy másik országban. A Szent­atya azonban már járt Ma­gyarországon. Nem mint pá­pa, hanem mint krakkói bíbo­ros-érsek. Lengyel vendég- munkások dolgoztak Kábán, a cukorgyár építkezésénél, és őket látogatta meg. Tudomá­som szerint Hajdúszoboszlón töltötte az éjszakát. A munkás emberek gondjait, bajait min­dig is szívén viselte. Ezért is írt enciklikát az emberi mun­káról és a szociális problé­mákról. Köszöntőm és üdvözlöm azt a pápát, aki nem hirdeti nép­szerűségből azt, amit -a divat megtapsol, hanem az Isteni Igazságból merítve hitbeli igaz ismereteket oszt, aki erkölcsi útmutatásaival túl tud nőni hasznossági, önző érveken, aki érzékeny lélekkel velünk tud örülni, aggódni és szomorkod- ni. Együtt ünnepélünk A pápalátogatás jelmonda­ta: „Életünk Krisztus". A pé­csi helyszín kísérő gondolata: TESTVÉRISÉG. Ebben oz egy-t házmegyében évszázadok óta együtt élnek magyarok, néme­tek és horvátok (délszlávok). E szomszéd népek kaptak szí­vélyes meghívást. Országhatá­ron belül és kívül, a határok jelentőségét nem hangsúlyoz­va együtt ünnepiünk. Ez lehet az igozi testvériség előíze, amely után Európa áhítozik. Egymás értékeit megbecsülve, ugyanarra a dallamra énekel­ve, de különböző nyelven. Ha a dallam a politikában, tár­sadalomban, országok között is egy lehetne, akkor a nyelv szétválasztó szerepe gazdag­ságot jelenthetne az emberi­ség életében. Köszöntjük a pápát, aki­nek a látogatása mindezt eszünkbe juttatja: váljunk em­beribb emberré hazánkban és a világban! Mayer Mihály pécsi megyéspüspök Különkiadás Rendkívüli esemény előtt állunk: hazánkba, ezen be­lül is Pécsre látogat II. Já­nos Pál pópa. Tisztelt ol­vasóink tájékoztatására ez alkalommal az Új Dunán­túli Napló különkiadással jelenik meg. Hűséges elő­fizetőink, csaknem nyolcvan- ezer család a következő na­pokban ingyen kapják meg az újságot, vásárlóink, a Pécsre látogatók pedig az újságárusoknál a szokásos áron megvásárolhatják. Tudjuk, nem nagy ajándék. Kérjük, gondoljanak mégis arra, hogy a nyári hónapok­ra felére zsugorodó szer­kesztőségünk az új otthon megteremtésének gondjai közepette — mint ismeretes, 28 esztendő után új helyre került szerkesztőségünk és kiadónk, a pécsi teológiai főiskola újbóli megnyitásá­nak lehetőségét megteremt­ve, átadtuk székházunkat a katolikus egyháznak — a jo­gos tulajdonosának — szer­kesztette meg rendkívüli kiadványunkat. A „rendkí­vüli" jelző ezúttal semmi­képpen sem túlzó, hiszen magyar újság egy hónap alatt 32 alkalommal még nem jelent meg, hazánk­ban vidéki újság soha nem érte el a 120 000-es meg­jelenési példányszámot. Ol­vasóink nevében is köszöne­tét mondunk ezért a lap előállítását segítő nyomdá­szoknak. a terjesztést bizto­sító postásoknak is. Tisztelt olvasóink! Bizo­nyára ugyanolyan kritikusan olvassák különkiadásunkat, mint az Új Dunántúli Nap­ló bármelyik más számát. Igazuk van! Arra töreked­tünk, attól a pillanattól, hogy a lakásukból kilépnek, addig mig otthonaikba visz- sza nem térnek, segítsünk eligazodni az augusztus 17- én minden bizonnyal világ­városi forgatagban élő Pé­csen. Szeretnénk a Szent­atya programjának azon helyszíneiről is képet adni, ahová olvasóink nem jut­hatnak el, és arra töreked­tünk, hogy akik otthon ma­radnak, háttérinformációhoz jussanak. Az újságkészítés eltölthe- ti a szerkesztőket jogos vagy jogtalan sikerélmény­nyel, ugyanakkor bizonyos feszültséget kelt: sikerült-e az olvasók tetszését meg­nyerni, az információ iránti igényét kielégíteni. Szer­kesztőségünk életében lehet­séges, hogy most az egy­szer volt alkalom ilyen egyedülállóan fontos ese­mény kapcsán különszámot kiadni. Hónapok óta élt az elhatározás, a megvalósítás mégis természetszerűen az utolsó hetekre korlátozódott. Persze hogy szeretnénk munkánkat, rendkívüliségét rangján értékelni. Nem könnyű. A napokban Budapesten a pápa látogatását szer­vező irodába igyekezvén, a kapu előtt egy gépkocsit láttam rakodni. Dr. Diós Ist­ván, az iroda vezetője volt a rakodómunkás. A Hősök terei mise sok ezer példá­nyos reklámanyagát szállí­tották. A világon a legter­mészetesebbnek tűnt, hogy a milliónyi szervezési fel­adattal birkózó pap csoma­gokat helyez el az autó platóján. Ez is a látogatás sikerét biztosító, elvégzendő feladat. Tisztelt olvasóink, rendkí­vüli kiadásunkat, magunk munkáját is így értékeljük, fogadják szeretettel. Lombosi Jenő Húszezren Jugoszláviából Az eddigi adatok szerint legalább 150 ezren kívánnak részt venni a pogányi szent­misén. Ez a szám azonban még meglehetősen bizonytalan, egyrészt azért, mert még min­dig lehet belépőt igényelni, másrészt — és leginkább — azért, mert a jugoszláviai események alakulása az utol­só pillanatig döntően meg­határozhatja, hogy hányán is jönnek Horvátországból és a Vajdaságból. Ezidáig 20 ezer biztos jelentkezővel le­het számolni Horvátországból és Szabadka környékéről. A második legnagyobb za­rándoktömb Erdélyből, Gyula­fehérvárról érkezik, mintegy ötezres létszámmal. Más szom­szédos országokból és legin­kább a német nyelvterületről ezres nagyságrendben jönnek külföldiek az utazási irodák szervezésében. A külföldiek jelentős hányada azonban.ro- koni segítséggel vesz részt a szentmisén. A pécsi plébániákon közel 40 ezer belépőt igényeltek. A megye más településeiről, il­letve a megyén kívüli váro­sokból - igy Szegedről, Szék- szárdról, Mohácsról, Gör- csönyből, Szalántáról, Bajá­ról — ezernél többen jönnek. Karol Wojtyla szeminarista korában adoiniice — Ha ti Ke an ■ Több mint 400 esztendőn át olasz származású pápát vá­lasztottak Vatikánban, s úgy rémlett, hogy 1978. október 14-én este 17 órakor kezdő­dött konklávén sem lesz más­ként, hiszen Benelli a legesé­lyesebb- jelölt. . . Aztán 16-án 18 óra 44 perckor a Szent Péter Bazilika középső erké­lyén megnyílnak a szárnyas ajtók, s Felici kardinális hang­ja haitik, száll a tér közel 200 000-es tömege felé: „Nagy örömet hirdetek nektek, van pápánk! Sanctae Romanae Ecclesiae Cardinalem Wojty­la .. . Aki magának a II. Já­nos Pál nevet választotta " A tér hangzavarral telik meg. A percek múlnak, sie­tős, heves érdeklődés az új pápa iránt. Kicsoda ő? Né­melyek azt hiszik, hogy né­ger. Aztán az összegyűltek között kezd terjedni a hír: az új pápa lengyel. Végre 19 óra 20 perckor a püspökök és bíborosok egy csoportja közt megjelenik H. János Páf, és Totus Tuus olaszul ' köszönt, olaszul be­szél, s közben kéri, ha hibát ejtene, javítsák ki . . . A pápák sorában 264. Dehót kicsoda ő tulajdon­képpen? Nagyműveltségű, nemcsak egyházi, hanem vi­lági ismeretekkel is bőven rendelkező, őszinte ember, „nagy utazó” és „levélíró”, az egyház és a társadalom leg­égetőbb kérdései foglalkoz­tatják. Olyanok, mint a csa­lád, az ifjúság, a munka rangja és megbecsülése, a szociális kérdések vagy a ki­sebbségi lét. Karol Wojtyío 1920. május 18-án született Lengyelország­ban, Wadowice városkában. Karol 9 esztendős, amikor édesanyja, született Emilia Ka- ezorowska meghal. Édesapja katonatiszt, aki a közigazga­tásban is tevékenykedett; kör­nyezete szófukar, emberkerü­lőnek tartja. Fiát neveli, érte él, hiszen tragédiák sora sö­pör végig a családon; kis­lánya holtan születik, nagyob­bik fiával pedig fiatal orvos­ként 1932-ben vörheny végez. Karol jó eszű, kitűnő tanuló. Érettségi után Krakkóba, a Jagelló Egyetemen irodalmat és művelődéstörténetet tanul, s itt éri 1939-ben a háború. Kétkezi munkásként dolgozik, s tagja lesz egy színésztársu­latnak: színész és 'rendező. Színműveket is í.r. Életének „hirtelen” fordulata, amikor 1942-ben a papi hivatást vá­lasztja, s belép a krakkói sze­mináriumba, amely a hitleri megszállók tilalma ellenére illegálisan működik. Pappá szentelése után tanulmányait Rómában folytatja — innen a kitűnő olasz nyelvismeret —, majd Franciaországban, Bel­giumban és Hollandiában len­gyel emigránsok papja. 1948- ban hazatér, doktorátust sze­rez. ­Tíz év múlva Krakkó segéd­püspöke, s jelmondata: Totus Tuus — Egészen a Tiéd. 1964- ben Krakkó érseke lesz, az or­szág második legnagyobb egyházmegyéjének feje. Há­rom évvel később már bíboros. 1978. október 21-én tartja II. János Pál első sajtótájékoz­tatóját, ahol a legrámenő­sebb riportereknek is örven­detes „sokkot” okoz, pergő kérdésekre, pergő válaszokat ad. „Rabnak érzi-e magát a Vatikánban?" „Miért érezném, hiszen csak öt nap múlt el!" „Milyen a Vatikán légköre?" „Ha továbbra is igy megy minden, mint eddig, akkor ki lehet bírni." '„Fog-e síelni?" „Valószínűleg nem fogják megengedni. . „A Szentatya tart-e még ilyen sajtóértekez­letet?” „Ha megengedik, de ez attól is függ, ti hogyan bántok ‘velem."

Next

/
Thumbnails
Contents