Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-06 / 214. szám

IO új Dunántúlt napló 1991. augusztus 6., kedd Visszakaptam a tv árát... Mindig igényem és vágyam volt, hogy találkozhassam a tisztességes, lelkiismeretes, hu­mánus magyar ügyintézéssel, ahol az ember nemcsak tár­gya a hivatalnok munkájának, hanem az ügyintéző átérzi ügy­felének a tárggyal kapcsolatos érzelmét, aggályait, esetleg félszegségét, megérzi, hogy az ügyfél számára milyen fontos az a dolog, amivel az intéz­ményhez fordult. De, hogy írásom lényegére térjek, megtaláltam az elkép­zelt ügyintézőket és bennem valami kellemes, nemes érzést hitet ébresztett, ami az ember­szeretet, hivatásszeretet ötvö­zetét képezi. Történetem a kö­vetkező: Egy' televízióvásárlási ak­ciónak magam is résztvevője lettem. Több ezer forinttal ol­csóbb, gyors leszállítással, ki­tűnő minőségű készülékkel kecsegtetett a szervező. Ám ki­derült, hogy a minőséggel baj van, mert néhány órás üzemel­tetés után mindig a szervizbe utaztatták az új készülékemet. Körülbelül három hónap alatt hatszor javították. A szerviz első tájékoztatása szerint egy ugyanilyen típusú készüléket akartak adni, am_[t természetesen nem fogadtam el. Ekkor fordultam a pécsi Ke­reskedelmi Felügyelőség veze­tőjéhez, dr. Ritter Tamásnéhoz, aki türelmesen végighallgatott, s ugyanilyen türelemmel tájé­koztatott a teendőimről, vala­mint arról, ha nem tudnám ügyemet rendezni, akkor a fel­ügyelőségen Horváth Lászlóné- hoz kell fordulnom. Mivel, én magam nem jutottam semmire, éltem a lehetőséggel és meg­kerestem Horváth Lászlónét. Az ő segítségével, sikerült vissza­kapnom a televízió árát. Még abban is segítségemre volt, hogy a visszakapott összegért tudjak venni egy kedvemre való készüléket. Fenyő Károly Pécs Utazási kedvezmények a MIV-nál A pontatlanság következményei Az Oj DN július 8-i számá­ban tudósítás jelent meg a pécsi gettó emléktáblájánál rendezett megemlékezésről. Lapjuk szerkesztése során mikor lesznek első jelei a pár­tatlanságnak, a tárgyilagosság­nak? Ideje lenne mindenről úgy írni, hogy hűek maradja­nak a valósághoz és ne csúsz­tassanak látszólag véletlenül, hogy a naiv olvasót (van még ilyen?) félrevezessék! Személyesen voltam jelen a koszorúzással egybekötött meg­emlékezésen és így állapíthat­tam meg, hogy nem a realitás szülte tudósításuk utolsó előtti bekezdésének utolsó előtti mondatát, amiben azt írják, hogy „. . .néhány nagyvállalat és párt rótta le kegyeletét." Mindössze egy nagyvállalat- a MÁV Pécsi Igazgatósága- és egy párt — a Magyar Demokrata Fórum - volt jelen és koszorúzott! Dr. Vargha Dezső úr a helyszínen említet­te, hogy a pártok meghívást kaptak a megemlékezésre, itt megjegyezném, hogy az újság előre közölte a programot. A többi párt nem volt jelen. Talán feledékenységből adódó­an, vagy a nagy melegre való tekintettel, ne add Isten, más miatt nem tisztelegtek az em­lékhelyen? Ráérzett a cikk író­ja, hogy milyen kínos lehet egy másik párt számára az MDF tiszteletadása a gettó emlék­táblánál úgy, hogy az a bizo­nyos másik párt sem képvisel­tette magát! Kérem, ne így támogassa a lap a feledékenyeket, ne infor­máció-színezéssel igazolja egyesek hiányzását a nagykö­zönség felé! Ha az ilyen voná­soktól folyamatosan mentes lesz szerkesztői moráljuk, egy jo lappá tehetik az Új Dunán­túli Naplót. Bognár Lajos Pécs, Madách I. u. 3/A. * Tisztelt Bognár Lajos! ön kétli, hogy sorai megjelenné­nek a lapunkban! Nos, miért ne? Sajnos, önnek a legtel­jesebb mértékben igaza van. Ha téves információt adtunk, ez nagy hiba. Az ilyen eset minket bánt a legjobbán. Am kérem, ne vonjon le eb­ből messzemenő következtetést, mert az hasonló hiba lenne. Nincs szándékunkban senkit és semmit alaptalanul, elvtelenül védeni „csúsztatással, félretá­jékoztatással". Tudjuk, ugyanis, hogy olvasóink cseppet sem naivak, nem lenne értelme az ilyen próbálkozásnak. Sajnos, a bakik, esetleg trehánysógok gyakran sokkal súlyosabb kö­vetkezményekkel járnak, ezt mutatja az ön írása is. Mégis örülünk a bizalmának, hogy megosztotta velünk kétke­déseit. Gáldonyi Magdolna A július 3-án megjelent „Kérdőjelek az utazási kedvez­mény körül - Várakozó állás­ponton a MÁV" című cikkel kapcsolatban az alábbi tájé­koztatást adom: A személyszállítási utazási kedvezményekről és az évente egy alkalommal 50 százalékos menettérti utazási kedvezmény­ről a munkavállalók és család­tagjaik részére kormányrende­let intézkedik. (A rendelet a Magyar Közlöny ez évi 67. szá­mában jelent meg.) A MÁV a kedvezményes me­netjegyek kiszolgáltatására fel­készült, a „Vasúti utazási iga­zolás” nyomtatvány alapján valamennyi személypénztár a menetjegyet kiszolgáltatja. A kedvezményre való jogo­sultság elbírálása nem a MÁV feladata, hanem a munkáltató kötelessége, így azt a munka- vállaló részére elő kell je­gyeznie. A kedvezményes menetjegy igénybevétele alkalmával a vo­naton jegyvizsgálat alkalmával a „Vasúti utazási igazolás" munkavállalói példányát és a személyi igazolványt kell be­mutatni. Az utazási kedvezmény költ- séqkihatásait a MÁV nem vizs­gálja, de a jegyváltáskor be­vont példány alapján statiszti­kát készít. A munkavállalói jogon igény­be vett 50 százalékos menetje­gyek kiszolgáltatásához 1991. július 15. után már csak a rendeletben megjelent forma- nyomtatványt fogadja el a MÁV. A nyomtatvány beszerzé­séről a munkáltatóknak kell gondoskodniuk, a sokszorosí­tással több nyomda és nyom­dai tevékenységet végző cég foglalkozik. Busch Károly igazgató, Magyar Államvasutak Igazgatósága, Pécs Nagy, barna füle kedvesen lebegett, ahogy futott, majd hirtelen megállt a járda szé­lén. Okosan körülnézett és át­szaladt az úttesten. Letoty- tyant egy szemetes edény mellett, majd körülszaglászta, felugrott rá, az feldőlt, ettől egy kicsit megijedt. A kidőlt szemét között keresett vala­mit, mint aki nagyon éhes. Kétszer-hóromszor is körül­szaglászta a kidőlt szemetet, de mindhiába. Talán ott a gazdi - gondolhatta, és ahogy átért a túloldalra, az ott várakozó embereket kerül­gette, szaglószgatta. Ha szól­tak hozzá, nagy, barna sze­mével hálásan pislogott. Há­lásan és mégis szomorúan. Az emberek kezében lógó szatyrok még üresek voltak, hiába szaglászta körül azokat. A gazdit keresi Egy idős bácsi megszólítot­ta: mondd, kié vagy? De el vagy hanyagolva. Mikor für­dettek meg? És a kutyus még ezekért a kedves hangokért is hálás volt. Jött az autó­busz, az emberek felszálltak és ő ment utánuk, szinte ész­revétlenül. Kevés volt az utas, az ajtó közelében kissé su­tán leült, a nyakán lógó kis érem megcsördült az autó­busz üléseinek csövén. Ismét keresett valakit, de hiába. Amikor már mindenkit végignézett, csalódott szem­mel, lassan felállt és a követ­kező megállóban mikor kinyí­lott az ajtó, ő is leszállt, ment tovább keresni a gazdit. Mindez történt július 20-án, a pécsi Engels úti buszmeg­állónál. Vajon hány ilyen ki­dobott kiskutya keresi ily mó­don a „mindennapiját" és a gazdiját, mert hűséges - ha van kihez! Némethné Benkő Erzsébet Pécs A tripla páncélszekrényes szuperbiztonságról... Az Új DN július 29-i számá­ban igen figyelemreméltó, de korántsem meggyőző, mégke- vésbé megnyugtató cikk jelent meg a Szerencsejáték Rt. úgy­mond „védelmében". Nem ke­vesebbre vállalkozott a cikkíró, mint annak bebizonyítására, hogy a Totó-Lottó körül 100 százalékos a biztonság. Ennek alátámasztására igen aprólékosan, szinte kínosan fel­sorakoztatta azokat a „manu­fakturális”, a XX. század alko­nyán már korszerűnek éppen nem mondható biztonsági in­tézkedéseket, amelyekkel úgy­mond a játékoskedvű honpol­gáraink „érdekeit" messzeme­nően védik, oltalmazzák. Az egésznek azonban van egy nagy-nagy buktatója, hogy mindez csak a beérkezett szel­vényekre lehet igaz! Márpedig éppen abban nem lehet bizo­nyos a játékos honpolgár, hogy egyáltalán beérkezik-e! Mint­hogy tőle senki az égadta vi­lágon nem veszi azt át - rá van utalva a postaládára, az újságosbódék előtti kis ládi- kókra, s vagy odaér vagy nem — remélhet, vagy dühönghet, és esetleg óvhat, de mind­hiába. A régi rendszerben igen okosan megkutyult játékszabá­lyok szerint igaza nem lehet, mert az a mérvadó, hogy beér­kezett-e az értélkelő helyre. Annyiszor megyünk különbö­ző dolgainkkal az európai ta­pasztalatokkal rendelkező szomszédainkhoz, ebben azon­ban igencsak konzervatívak maradunk, azaz földhözra­gadtak. Csodálatos, hogy az Austria- Lotto senkitől meg nem kérdő­jelezhető nyugtát képes adni a fogadó kezébe, és a hálózat kiépítése, üzemeltetése, még a magyarok összekuporgatott ma­radék „Groschenjei" eljátszása mellett is kifizetődő — ám mi megkövültén védjük a kökor- szakot, hetente beguruló milli- árdokért! Igaz, az előbb emlí­tett cégnek az egész lebonyo­lítására egy munkaerő is elég­séges, és egy parányi számító­gép egyszer és mindenkorra történő beruházással. Hát ennyit a tripla páncél- szekrényről, kulcsos és ellenkul­csos, vegytintás szuper bizton­ságról. És még valamit, a bi­zalom egyszeri kincs, elveszí­teni, megingatni nagyon köny- nyű dolog. Visszaszerzéséhez nem bizonygató cikkeket kell A mohácsi tiltakozókhoz Szeretném megköszönni mindazoknak a bizalmát, akik tiltakozó aláírásukkal részt vettek a Hősök park­jába való étterem beépí­tése ellen. Külön köszöne­tét érdemel Petrovics Imre, aki a gyűjtésben segített. Az önkormányzatnak hi­vatalosan átadtam a 880 aláírást tartalmazó jegyzé­ket. Július 8-án az önkor­mányzati tanácskozáson a testület hatályon kívül he­lyezte a korábbi döntést. Winkert László ü kutyafáj at! Tisztelt Tüskés Úr! Érdeklődéssel olvastuk július 27-én megjelent kis dolgozatát a kutyák sajátos viselkedési szokásairól, eszmefuttatását az alapvető udvariassági szabá­lyokról, demokráciáról, közle­kedési szabályokról és az át- kos szocialista világban kiala­kult szokásjogokról. Elöljáróban le kívánjuk szö­gezni, hogy nem az Új DN hasábjain kellene keresnie problémája megoldását. Úgy véljük, hogy hasonlatai a Lú- das Magazin olvasóit kellőkép­pen szórakoztatnák. Mint ön is jól tudja, mi is ezen a terü­leten lakunk, és amikor lefek­szünk aludni, egy pillanatig sem meditálunk azon, hogy a környéken tartott kutyák ugatni fognak avagy sem. Mi egysze­rűen alszunk egy jóízűt, mert másnapra ki akarjuk pihenni magunkat. Úgy gondoljuk, hogy felnőtt egészséges embe­rek esetén — akikbe szorult né­mi humánum is — ez így ter­mészetes. Sőt, örülünk annak, hogy ólmunk nyugalmát és há­zunk biztonságát házőrzőink vigyázzák. Ha ismeri a bűnügyi statisztika legújabb adatait - ez nem egy utolsó szempont. Amikor ön házat vásárolt, azt feltehetően a körülmények gondos mérlegelése után, meg­fontoltan tette, senki által nem korlátozott szabadságában. Amennyiben úgy érzi, hogy hi­básan döntött, ezért ne szom­szédjait okolja, és főként ne rajtuk próbáljon elégtételt venni, mivel az ön problémája megoldódott volna, ha házá­nak tervezői., és építtetői betart­ják az eredeti rendezési tervet. Módjában áll hálószobáját az épület nyugati oldalán beren­dezni. Az egészséges magatartás szerintünk az, ha megpróbál alkalmazkodni környezetéhez. Ha megkísérli, rá fog jönni, hogy az ön által gondosan ki­fejtett és bőségesen illusztrált probléma tulajdonképpen nem is létezik. Úgy gondoljuk, hogy ezzel ezt a korántsem közérdekű problémát lezártnak tekinthet­jük. Az Avar utca ebtartó és nem ebtartó lakói Pécsen a Vince utca 20-ban lakunk, ahol az udvarban egy életveszélyes támfal áll. 1988 óta kapjuk folyamatosan az ígéretet azzal kapcsolatban, hogy a támfalat megcsinálják. A falat támasztó gerendák teljesen elkorhadtak. A problémát még súlyosbítja az, hogy a támfal alatt egy pince húzódik, ami a sok esőzés során leázott és szivárog belőle a viz. Ennek következ­tében folyamatosan omladozik a fal. Ebben az épületben három család lakik, és köztük két kicsi gyerek. írni, hanem garanciát adni a fogadóknak, hogy szelvényük be is ér a megfelelő helyre — azaz átvenni tőle a fogadóté­tet! És akkor egész bizonyosan a Szerencsejáték Rt. is végre megérkezik Európába. Dr. Hegedűs Sándor Pécs, Déryné u. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents