Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-06 / 214. szám
6 uj Dunántúlt napló 1991. augusztus 6., kedd Van egy gyönyörű gyerekem, akivel nagyon boldog vagyok... fi baranyai honiatok, szerbek és szlovénok közösségi haza Egy névtelen levél nyomán A tilckcrsztóan forró nyári délutánon néptelenek a falu, Berkesd utcái. Még az udvaron hasaló kutyákat is úgy letaglózta a hőség, hogy nem vették a fáradságot, hogy rám vakka-ntsanak, csupán egy apró korcs .szaladt egy kerítéshez megugatni. A körzeti orvosnőt kerestem volna, ám rosszul választottam meg az időpontot. Az egyik szomszéd világosít fel: a férjével Pécsre mentek bevásárolni, de biztosan nemsokára megjönnék, így hát sétálok, ismerkedem a faluval. Egy levél hozott ide, amely a szerkesztőségbe érkezett. Névtelen írója arra hívta fel a figyelmünket, hogy a falu orvosnője a betegek gyógyítása mellett temetkezési vállalkozóként is szolgáltatást nyújt a falunak. Sőt, ez utóbbi olyannyira jövedelmező lehet, hogy időnként a beteg- ellátás kárára megy, mivelhogy rendelési idő alatt is ezzel foglalkozik. Ez olyan képtelenség - gondoltam magam- >ban —, hogy mindenképp meg kell néznem, igaz-e? * Várom a doktornőt, így van időm a falubeliektől érdeklődni, igazak-e a leveliben írtak. (Mivel nem mindenki adta a nevét, maradjon minden megszólaló névtelen.) — iHogy a doktornő nem látná el rendesen a feladatát? — Nem, ilyenről én nem tu- dok. Sőt, úgy tudom, nagyon rendes, kedves mindenkivel. De mi itt lakunk az új részen, kérdezze lejjebb, ott a faluban - mondta o két fiatalasszony. akikkel a vadonatúj házuk udvarán beszélgettünk. Beljebb a faluiban egy ■buszmegálló felől jövőt szólítok meg. Mondom neki a levelet és kérdem, mi a véleménye?- Na, ez jellemző a berkes- diekre - fakadt ki. - Pletykálni, intrikálni tudnak, de nyíltan nem vállalják. Különben nekem a doktornővel semmi bajom. Nem is ő a temetkezési vállalkozó, hanem a férjé. Nézze, ilyennek is kell lenni egy faluban, legalább nem kell máshová utazni miatta. A következő falúbéli bevallja, eleinte valóban furcsállot- ták, hogy az orvosnő férje temetkezési vállalkozó lett. Tényleg - emlékezik -, előfordult, hogy rendelési idő alatt vett fel telefonon koszorúmeg- rendélést, de ez engem egyáltalán nem zavar. Tudja -fogta halkabbra a hangját —, van, aki még most sem tudja neki megbocsátani, hogy cigányhoz ment férjhez. A Zsuzsika? — kérdez viszsza a következő beszélgető partnerem, aki férfi. - Nagyon rendes, igazán nem lehet rá mondani semmi rosszat, csak tudja, ő pár éve felbolydítot- ta itt a falut. Róla beszélt mindenki. Merthogy elvált az urától egy fiatal cigánylegény miatt. Nem mondom, jóképű legény, meg igazán rendes is. Nyugodtan kérdezheti erről is Zsuzsikát, ő nyílt és mindent őszintén el fog mondani magának. * Ezek után már igazán kiváncsi lettem a doktornőre. Amikor megismertem a kedélyes, vidám, gömbölyű kis teremtést, már tudtam, nem éppen szokványos élettörténetet fogok hallani. Mondám neki jövetelem okát. Meg sem lepődik, erre meg én lepődök meg.- Ö, engem már az Orvosi Kamaránál, az önkormányzatnál is feljelentettek emiatt. Nézze, a férjem és én az két dolog. Ö a temetkezési vállalkozó, koszorúkat, koporsókat árul, ezt mellékfoglalkozásban csinálja. Lehet, hogy egy kívülállónak furcsa, hogy egy körzeti orvosnak a házastársa temetkezési ügyeket intéz, de sajnos a realitás az, hogy ahogy mondani szokták, az élethez hozzátartozik a halál is. Kell lenni, aki eltemeti, és aki biztosítja a temetéshez szükséges dolgokat. En a falusi mindezekért utazzon Pécsre? Nekem ez a harmadik házasságom. S ebből a házasságból lett csak gyerekem, így ő még kicsi. Mivel az én foglalkozásom olyan, hogy ha hívnak, mennem kell - három társközség is hozzám tartozik —, ezért a férjemnek kerestünk olyan elfoglaltságot, amivel napközben itthon tud maradni a gyerekkel. Falun nagyon kevés lehetőség van vállalkozásra. Akkor jött az ötletünk, amikor az előző temetkezési vállalkozó meghalt. (Akkor még nem tudtuk, hogy a feleség tovább akarja vinni az üzletet.) Én úgy érzem, a betegek nem szenvednek emiatt hátrányt. Sőt, igaz, nagyon ritkán, de valóban előfordult, hogy rendelési időm alatt hívtak fel koporsót vagy koszorút rendelni, mivel ilyenkor a telefon a lakásból a rendelőbe van átkapcsolva. De ez egyáltalán nem jellemző, ösz- szesen egy vagy két esetben fordult elő — válaszol valamennyi kérdésemre valóban őszintén az orvosnő. Nem szeretek egyébként magánéletekben vájkálni, de most, ahogy mondani szokták, belém bújt a kisördög. Nézem a jókötésű, vállas, tüzes szemű férjet, és az a gonoszkodó gondolat motoszkál bennem, hogy ha valakinek baja lehet ezrei a házassággal, hát az csak a dóktornő korosztályából! nőknek, mégpedig irigységből. Beszélgetés közben próbálom fogalmazgatni magamban, hogyan érinthetném tapintatosan a témát, végül télibe kérdezek. A doktornőt pedig nem olyan fából faragták, hogy ő ezen megsértődne, vagy fennakadna, őszintén, nyíltan beszél. . — Azt hiszem, ezzel már nem nagyon foglalkoznak a falúban, hiszen ennek már hét éve. Nem mondom, akkor. .- néz jelentőségteljesen a férjére —, bizony meghökkentettünk mindenkit. Az akkori főnököm nagyon rendes volt, ef- jött hozzám s mondta, hallotta micsoda kalamajkát okoztam ezzel a házasságommal és felajánlott egy másik faluban egy körzetet, hogy ott tiszta lappal indulhassak. Azt mondtam, nem megyek sehova. Én semmi olyant nem követtem el, hogy menekülnöm kellene. Az, hogy elváltam és új házasságot kötöttem, nem elég ok erre. Én itt a faluban mindenkit ismerek, ismerem a családi körülményeket, a problémáikat, és azt nem kell mondanom, hogy ez milyen előnyt jelent egy orvos munkájában. Tudom, sokan azt nem tudták megemészteni, hogy a férjem 12 évvel fiatalabb és cigány. Azt jósolták, nem lesz ennek a kapcsolatnak nagy jövője. S lám, nekem lett igazam, nem a jósoknak. Szépen élünk, van egy gyönyörű gyerekem, akivel nagyon boldog vagyok. Azt is mondták, a tanultság, a műveltségbeli különbség előbb- utóbb megrontja a házasságunkat. A férjem sohasem szégyellt kérdezni, tanulni és én sohasem szégyellem bevallani, hogy sokmindent ő tud jobban, mint én. A doktornő még elmondta, hogy a rendelőben az alapvető laboratóriumi vizsgálatokat el tudja végezni, van egy kis EKG-gépe is és hogy most jár továbbképzésre, amit a pécsi Egyesített Egészségügyi Intézmények szervezett körzeti orvosok résiére, és ami fantasztikusan jó, mert sok új ismeretet adott. * Amikor elköszönök és elindulok Berkesdről, a nap már lebukóban van. A fejemben kavarognak, amit a falusiakkal beszélgettem, amit a doktornőtől megtudtam, és egyre inkább érzem, szimpátiám nem a névtelen levélíróé. Sarok Zsuzsa Az August Üenoa Klub Pécsett, a belvárosban, a nyugati várfal tövében, az Esze Tamás utca 3. szám alatt ál! a baranyai horváták, szer- bek és szlovénok közösségi háza, az August Senoa Klub. Létrehozásában nagy szerepe volt Drávasztára községnek, az épület a termelőszövetkezet tulajdonát képezte, amit térítés nélkül átengedett Pécs városának azzal a feltétellel, hogy kialakítja benne a megyében élő délszláv kisebbségek közművelődési intézményét. A történelmi környezetnek megfelelően felújított házat 1982. december 3- án adták át rendeltetésének. A klub ma már nemcsak kulturális intézmény, hiszen felvállal más szerepet is, így többek között otthont ad a Magyarországi Horvátok Szövetsége megyei szervezetének. A szervezők nem zárnak ki senkit a programokból, várják más kisebbségek, de a többségi nemzet tagjait is. Törekvésük, hogy minél több érdeklődővel láttassák a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek problémáit. Ügy vélik, legfőbb feladatuk ma a nemzetiségi nyelv .mógasabb szintű elsajátíttatása, vagy sok esetben újra tanulása. Ebben legtöbb segítséget az iskoláktól, az anyaországuktól és az egyházaktól várnak. Évek óta működtetik a díszítőművészeti szakkört. Munkáik országos kiállításokon díjakat nyertek. Közismert az 1982-ben alakult asszonykórusuk, amely itthon és külföldön évi 30-35 fellépést vállal. A házban 1900 kötetes könyvtárat alakítottak ki, látogatottsága jó. A körzetben a legjobb szótárállománnyal rendelkeznek. A Jugoszláv Filmek Klubja keretében évente 30 filmet forgalmaznak a baranyai délszláv kisebbségek által lakott településekre. Rendszeresek az irodalmi estek. a szórakoztató programok, az évfordulókhoz kötődő rendezvényék. a borverseny. Kamarakiállításaikon évi 8-10 külföldi, valamint hazai képzőművész és népművész kiállítási lehetőségét teremtik meg. Megszervezik már a hagyományossá váló Horvát Napokat, ahol döntően kulturális és egyházi rendezvények szerepelnek. A klub névadója a horvát irodalom egyik legnagyobb alakja, a történelmi regényeiről híres August Senoa (1838- 1881), aki az 1849-1850-es tanévben Pécsett járt iskolába. A megyében élő délszláv kisebbségek számára, pontos felmérés hiányában, különböző becslések hangzanak el. A két szélső érték alapján elmondhatjuk, hogy területünkön több mint 10 000 fő él, de mások szerint lélekszámúk megközelíti a 30 000 főt. Közülük a horvátok aránya jóval meghaladja a 90 százalékot. Nyelvük, kultúrájuk, hagyományaik ápolására több baranyai általános iskolában tanulják anyanyelvűket nyelvoktató -formában, ami csupán nyelvi órát jelent, sokszor csatlakozó foglalkozáson. Néhány tanintézmény próbálkozik a kétnyelvű oktatással, amikor a tanulók a humán tárgyakat is anyanyelvükön tanulják. Pécsett tannyelvű általános iskola és gimnázium működik, ahol minden tantárgy oktatása a nemzetiségek nyelvén folyik. A JPTE Tanári Karán horvát-szerb nyelv és irodalom szakos tanárokat képeznek. Mohácson délszláv bázis- könyvtár és délszláv bázismúzeum működik. Népszerűek a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Nemzetiségi Stúdiójának horvát és szerb nyelvű adásai. A Magyar Televízió Körzeti és Nemzetiségi Stúdiója délszláv szekciót működtet. „Nyelvében él a nemzet" - idézte Széchenyit Hepp Mihály, az August Senoa Klub vezetője, a Magyarországi Horvátok Szövetsége megyei szervezetének élnöke. Ezzel összefüggésében pedig katasztrófáinak nevezte, hogy az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején az országban 52 tanAíjflfK'., ... August Senoa, a klub névadója nyelvű iskolájukat záratták be. Szólt a körükben lezajló nagymérvű nyelvvesztésről és a már szinte megállíthatatlannak látszó asszimilációról, a nyelvoktató iskolák alacsony hatásfokáról, a kétnyelvű oktatás ellentmondásos eredményeiről. Véleménye szerint az idősebb generációban a 40 évvel ezelőtti retorziók ellenére még pislákol a nemzetiségi öntudat, a gyerekek, a fiatalok e területen is már uniformizáltak. Hepp Mihály az anyanyelv ápolását, a nemzetiségi identitástudat erősítését látja a legfőbb célnak, ehhez pedig elsősorban tannyelvű iskolák kellenek. Az anyaországukkal való kapcsolat külön téma. Az alkalomszerű együttműködések az elmúlt egy-két évben változóban vannak, rendszeresebbé váltak. Bizonyítja ezt a magyarországi horvátok tavaly szeptemberi horvátországi, Zágráb és környékén történt bemutatkozása, amelynek megszervezése Baranya megyéhez kötődik. Ugyanez lezajlott a magyarországi szlovénok esetében is. Dr. ifj. Erdödi Gyula Az August Senoa Klub épülete
