Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-01 / 209. szám

1991. augusztus 1., csütörtök uj Dunántúli napló 7 Még senki sem esett hanyatt FEllflfl­tematika Korszerű pénztárgépek a vásárlók érdekében Hogy gyors és sűrű a fluk­tuáció a FEMA-ban, két dolog is alátámasztani látszott. Egy hír: eszerint a munkaügy egyik ajtajánál sorban állnak, akik a bevásárlóközpontban szeret­nének munkát kapni, a má­siknál pedig azok sorjáznak ki, akiknek munkájával nem voltak elégedettek, vagy ma­guk érezték úgy, hogy az itte­ni elvárásoknak nem tudnak megfelelni. A másik: a szoká­sos kereskedői magatartáshoz mérten feltűnően készségesek és udvariasak a FEMA-nak a vásárlókkal érintkező dolgozói. Az előbbit cáfolja dr. Ker­ner Ödön, a Fellbach Keres­kedelmi és Szolgáltató Rt. el­nök-igazgatója.- Amióta a Fellbach Rt. megalakult — lassan már há­rom éve —, azóta összesen 40 ember ment el innen, fele ön­ként. Az összlétszámúnk 350 körül van, ehhez képest tehát nem beszélhetünk jelentős munkaerő-vándorlásról. Azt is mindjárt hozzáteszi: nem kedveli, ha dicsérik az eladók készségét, udvariassá­gát, segitő szándékát - egy­szerűen azon oknál fogva, hogy ez a magatartás a ter­mészetes.- És ezzel együtt még min­dig nem vagyunk ott, ahol lenni szeretnénk . . . Mutat egy FEMA-reklámúj- ságot: nézze meg, nincs ben­ne egy szlogen sem, máshol- máskor megszokott kereske­delmi szöveg. A FEMA termé­keket hirdet, s nem céget.- Amikor megalakult a mun­katársi gárdánk, azt mondtam a részlegvezetőknek: olyan em­bereket vegyetek fel, akik al­katilag alkalmasak a kereske­désre. Utána -ajd mi keres­kedőt faragunk belőle. Az alkati alkalmasság mö­gött lényegében az az elvárás húzódik meg, hogy az úgyne­vezett középállványok — ame­lyeken a vevő elé tálalják a választékot — között jó han­gulatban mozogjon a vásárló, s ezt a jó hangulatot az el­adóknak kell biztosítaniuk. — Persze — mondja az el­nök-igazgató —, ezzel együtt előfordulhatnak a vevőt fel­bosszantó tapasztalatok. E szempontból o pénztár a leg­fontosabb zóna: az utolsó, ahol a vásárlók jó közérzetét megfelelő bánásmóddal, hang­vétellel még helyre lehet hoz­ni, kedvezőtlen benyomásait feloldani. Ezt egyébként olykor-olykor személyesen is megszondázza dr. Kerner Ödön. Hol — mint­ha csak vásárló lenne — oda­áll a kijárat mellé, és meg­figyeli a távozók reakcióit, az egymásnak mondott vélemé­nyeket. Máskor a galéria fe­letti ,,parancsnoki híd" üveg­fala mögül kíséri figyelemmel a kereskedők, a vásárlók munkáját, mozgását. Mint mondja: többen is dicsérték már a FEMA légkörét, de eze­ket csak részben tudja elfo­gadni, mert nehéz lefaragni róluk a kötelező udvariasság szülte dicséreteket. Inkább a negatívumokra lenne kíváncsi, mert azokból lehet okulni.- Például az első napok döccenői. Amikor még dado­gott a vonalkódos rendsze­rünk. Vagy: a személyzetünk olyan értelemben még nem eléggé önálló, hogy ne lenne szükség a folyamatos impul­zusokra: milyen a nálunk el­fogadható kereskedői maga­tartás. Itt olyan emberre, aki azt mondja egy vásárlónak: ez nem az én asztalom, nin­csen szükség. Ha a vegyi­osztályon dolgozót kérdez meg egy vevő, hogy mennyi a füs­tölt lazac, akkor kísérje a hölgyet vagy az urat a húso­sokhoz, Sok még a negatívum! Persze, nálunk még nincsen kialakult szokásrendje a be­vásárlóközpontokban való vá­sárlásnak, nem tudjuk az ilyen centrumokat „használni”. Az egy tévedés lenne, ha megpróbálnánk a nyugati út­jaink során tapasztaltakat ide adaptálni. Ez egyszerűen nem lehetséges: gondoljunk csak az áruválasztékra. — Majd később, ha a gaz­dasági környezet ezt megen­gedi, természetesen gazda­gabbak leszünk. Addig azon­ban a jelenlegi választékkal kell megtöltenünk a bevásár­lóközpontot - és ezt meg is tesszük. Egy napon át sem lehet hiányos a választékunk. A FEMA ban naponta mint­egy 5—6000 fizető vásárló van - ám alacsony az egy blokkra jutó összeg. Magyarul: kicsi a vásárlóerő. Holott az ilyen centrumok léte éppen a havi, heti nagybevásárlásokra ad lehetőséget, könnyíti meg azt. Vegyük sorra, miként kell „használnunk" a FEMA-t Ki­nyílik az ajtó - s nincs ko­sár . . . Sokan keresik — ám ide nem kell. Azzal együtt sem, hogy a bevásárlókocsik­tól sokan idegenkednek, még­pedig azért, mert — a föld­szinti csarnokban — végig tol­Ruházati osztály a galérián ni kell maguk előtt. Nem kell - tanácsolja a FEMA szakem­bere -, legfeljebb polctól pol­cig, de azt sem muszáj. Hagy­ja ott a vásárló, ahol akarja, sétálgasson kényelmesen, vá­logasson - „Nálunk ilyen nincs, hogy kérek egy kilogramm pa­radicsomot! Minden ki van rakva, azt tegye a zacskóba a vevő, amelyik neki tet­szik . . -, ha valamit talál, visszamehet a kocsihoz. Amire igazában csak a pénztárnál van szükség. Az itteni mozgó gumiszalagok egyébként reke­szekre vannak bontva. Amíg az egyik vevő fizet, o követ­kező szakaszban már pakolhat a soros vásárló — időt taka­rít meg. Sokan a fizetés után mindjárt szatyrokba pakolnak. Nem kell: ráérnek az autónál, vagy ahol a kocsit hagyják majd. S persze a FEMA-ban is szabály: más boltban vásá­rolt árut tanácsos a csomag- megőrzőben hagyni, ott van a pénztárak szomszédságában. A galérián - ahol ugyan­csak felszabadultan lehet vá­logatni - más a helyzet: mindegyik shopból távozva, fi­zetni kell az áruért. Itt sokan a tükörfényes padlótól fél­nek . . . Feleslegesen, mondták o FEMA-ban, még senki, sem esett hanyatt. A FEMA-n kívül — igen. Bármilyen furcsa, nyolc bevá sárlókocsit már elloptak. Ket­tőt megtaláltak, az egyiket egy kertvárosi családi ház udva­rán Mészáros Attila Fotók: Kóródi Gábor n Baranya Megyei fldófeliigyelösig tájékoztatója Költség­térítések A megváltozott jogszabályi rendelkezések révén sokan ér­deklődnek az üdülés költségének átvállalásával, munkáltatói étkezési hozzájárulással, munkaruha-juttatással, szálláskölt­ség átvállalásával (albérleti hozzájárulással), költségtéríté­sekkel kapcsolatos változásokról. Sorozatunkban ezekre szeretnénk eligazodást, jó tanácsot nyújtani. A költségtérítésekkel, költségei számolással kapcsolatoson új szabályozás lépett életbe 1991 január 1-jétől. Az SZJA-ban eddig a jogsza bályban meghatározott mértékű költségtérítések adómentesek vol tok, ami igen kényelmessé, ugyan­akkor az adózás számára látha­tatlanná tette ezeket a kifizeté­seket, mivel nem kellett és ma sem kell igazolni, bevallani, és adatot szolgáltatni. 1991-től a költségtérítés címén kifizetett ősz szegből az a rész, amelyet jog szabályban meghatározott jogo­sultság és feltételek szerint - leg­feljebb az ott meghatározott mér­tékben — fizetnek ki, igazolás (bizonylat, útnyilvántartás) nélkül vonható le költségként. Az új sza­bályozás a gyakorlathoz igazod vo abból indul ki, hogy o költ ségtérítés akkor is indokolt lehet, ha , nincs rá külön jogszabály, vagy ha van is. a tényleges költ ség egyaránt lehet kevesebb is több is, mint egyes jogszabály ban meghatározott mérték A jogszabályon alapuló, illető leg egyéb költségtérítés, költség átalány — ideértve a maqánsze mély bármilyen címen kapott utó zási. gépkocsihasználati költsé­gének térítését is olyan bévé tel amellyel szemben az iga­zolt és elismert költségek levő nása után fennmaradó rész a jövedelem (kivéve, ha a magán személy olyan bevétel megszer­zése érdekében kapja a költség térítést, amelynek jövedelmét a bevétel meghatározott hányódó nak alapulvételével határozza ineg az SZJA tv.). Nem minősül bevételnek a ki fizető által a magánszemélynek adott olyan összeg, amellyel szemben közvetlenül köteles bi zonylattal elszámolni, illetve, ho a költséget a magánszemély elő legezi meg és ezt a kifizető utó lag - bizonylattal történő elszá molás alapján - megtéríti a ma gánszemélynek. Aki a költségtérítés címén ko­pott bevételeivel szemben csak a jogszabályban meghatározott mértékű összeget (ideértve azt a/ esetet is, amikor a munkáltató jótól gépkocsi-használat címén kapott költségtérítéssel szemben a törvény mellékletében említett 500 km-nek megfelelő összeget) számolja el, és ezt közli o mun­káltatójával, akkor - ha annak egyéb feltételei fennállnak ezentúl is adhat nyilatkozatot, hogy adóját a munkáltatója ál lapítsa meg. Az adóelőleg levo­násánál a költségtérítés címén kifizetett Összegből a jogszabály bon meghatározott mértékig tér jedő összeget, illetve egyébként a magánszemély nyilatkozata sze­rint elszámolni kívánt költségek összegét nem kell figyelembe ven ni. A tonfolyami hozzájárulás, ok­tatási költség megtérítése, a tu­dományos konferencia, kongresz- szus részvételi dijának megtérítése esetén - ha a magnászemély re szére kedvezőbb - a kifizetés jogcíme szerinti költségek a nap tári évben megszerzett bevétel tehát a kifizetett térítési díj összegéig számolható el. Ha a kifizető elszámolási köte lezettség nélkül biztosít a magán személy részére oktatási költséq térítés címén bizonyos összeget, ez bevételnek minősül, amellyel szemben az igazolt és elismert költségek levonása után fennmo radó rész o jövedelem (pl óradíj, szakkónyv) Természetesen az ismertetett rendelkezéseket a teljesség igé nyével egy cikk erejéig nem áll módomban részletezni, a részletes megismerésükhöz, a szabályokban való eligazodáshoz szíves segít ségükre áll a Baranya Megyei Adófelügyelőség ügyfélszolgálati Irodája. Dr. Fényes Éva A teheneket nem vágják le, ugye? részét képezi a mezőgazdasági ismeretek tananyagnak a szentlörinci Fotó: Proksza László A minisztérium megszülte, a kormány rendeletbe iktatta, a termelő a kárát látja. Az „al­kotás" ment a maga megszo­kott, bürokratikus útján; má­sok véleményét kérdezve, de azt nem meghallva, megjelent a döntés, a tejtermelés korlá­tozását vállalók egyszeri tá­mogatásáról szóló kormányren­delet. Ez a döntés szakszerűt­len, ellene mond a piaci mód­szereknek, s a józan ésszel sem feltétlenül párosítható. A rendelet szerint az a tejter­melő, aki 1991. évre vállalja, hogy a tavalyihoz képest 4500 literrel csökkenti a tej értéke­sítését, 10 ezer forint egyszeri támogatásra jogosult. Ez ed­dig rendjén is volna, hiszen a hazai fizetőképes kereslethez és az elérhető külföldi pia­cokhoz képest sok a magyar tej, a termelők is vállalták az önkorlátozást. A támogatásnak azonban „további feltétele, hogy a tejtermelő a saját tu­lajdonú tehenet vágásra vagy élőexportra 1991. december 31-ig értékesíti, és vállalja, hogy három évig tejértékesí- tését nem növeli, illetve te­hénállományét a vállalt szin­ten tartja" A második passzus tipikus példája annak, amikor egy körülhatárolható piaci ellent­mondást a hatalomból fakadó bürokráciával szándékoznak megoldom. Bár sok a tej, de az nem feltétlenül a kormány dolga, hogy a gazda miként korlátozza termelését. A ren­delet a tehenek kivágására utasítja, hiszen enélkül úgy­mond, semmit nem ér a ter­melés visszafogása. Az okos gazda azonban másként gon­dolkodna, ha hagynák. Lecse­rélhetné holstein-fríz állomá­nyát magyar-tarkóra, így a tejértékesítésből származó be vételcsökkenést a hússal el­lensúlyozhatná. Feletethetné a tehéntejet sertésekkel, s me­gint csak a húsból származ­hatna jövedelme. Csökkent­hetné az abrakadagokat, mér sékelve a költségeket és az eladott tej mennyiségét. Az ésszerű gazdálkodás azonban nem áll jogában, mert mások másként döntöttek helyette. A baj persze, nem nagy, s vélhetően nem tartós, mert a rendelet végrehajthatatlan. A magángazdák ugyanis nem ve zetnek nyilvántartást, Így el lenörzésük is megoldatlan. Ezt megírta az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal is az ille­tékeseknek, ám azok figyel­men kívül hagyták a hatósági érveket. Csakúgy, mint a Magyar Agrárkamaráét, amelynek szak­emberei figyelmeztettek a ren­A gépi fejes elsajátítása fontos mezögaidasógi szakiskolában delet szakmai fogyatékosságai ro Megoldás persze, még mindig lehetséges, hiszen a kormány visszavonhatná a lét­számcsökkentésre vonatkozó paragrafust. Ha ezt túlzott te­kintélyrombolásnak éreznék, elegendő volna a hátraarc a magángazdák teheneinek ki vágásában. Ezt már csak azért is meg kellene tenni, hogy a rendelet ne csupán írott sza bály, hanem végrehajtható utasítás legyen. V. Farkas József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents