Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-31 / 238. szám

1991. augusztus 31., szombat aj Dunántúlt napló 7 Az ősz eseménye: IV. Baranyai Pedagógiai Napok Csengőszó előtt a Pedagógiai Intézet is A Közoktatásfejlesztési Alap 6,6 millióval támogatta Baranyát Megjelent a Palatábla szeptemberi és a Baranyai Pedagógiai Híradó új száma A Baranya Megyei Pedagó­giai Intézet a napokban adott tájékoztatása szerint a megyé­ben 178 önálló általános is­kola van. Pécsett és vonzás- körzetében 52 alapfokú intéz­mény kezdi meg a tanévet szeptemberben, Komlón és környékén 35, Mohácson és körzetében 31, Siklóson és az idetartozó falvakban 32, míg Szigetváron és vonzáskörzeté­ben 28 iskola nyitja meg ka­puit. A 90 középfokú intéz­mény közül 37 a középiskola (gimnáziumok, szakközépisko­lák, szakmunkásképzők, illetve összevont iskolatípusok), 8 a zeneiskola, s az összkép 15 nevelőotthonnak 30 diákott­honnal (illetve műhellyel) tel­jes. A megyében 212 óvoda működik, s a szakemberek szerint a fejkvótarendszer, a pénzhiány az óvodákat inkább szakmailag tizedelte meg az elbocsátásokkal, a gyerekcso­portok összevonásával, szak­képzetlenek alkalmazásával. AZ ISKOLA VÁLTOZNI TANUL Megkezdődött az iskolák szerkezeti-tartalmi munkájának az átalakulása. A komlói Nagy László Gimnázium és a pécsi Siklósi Úti Általános Is­kola és Gimnázium az idei tanévet már a kiépítendő 4 -p 8-as rendszerben kezdi meg, a siklósi Táncsics Mi­hály Gimnázium pedig „lefe­lé” építkezve az 1992/93-as tanévtől tesz lépéseket egy 6 -+- 6-os oktatási formáció létrehozására „saját" hetedi­kes-nyolcadikos osztályok indításával. A pécsi Testneve­lési Általános és Sportiskola pedig alternatív közgazdasági szakközépiskola és technikum kialakítására készül ugyan­csak az 1992-es tanévtől. Általában is jellemző, hogy a szakmunkásképzők, a szak- középiskolák és technikumok lépcsős és a képességek sze­rint „átjárható" oktatási rend­szerek kialakítására töreksze­nek. Olyan iskolák megterem­tésére és oktatási módszerek bevezetésére, amelyek széle­sen alapozó ismereteket, és a korábbiaktól eltérő felkészült­séget és szemléletet adnak. Az alapelv szerint meg kell szüntetni a szűkkörű szakmai specializációt, egyúttal — ki- nek-kinek a hajlama, képes­ségei szerint — fogékonnyá kell válnia az új ismeretek el­sajátítására is. Ez a külföldi tapasztalatok szerint meg­nyújtja majd a szakképzés időtartamát, amely így 6—7 év is lehet. PÁLYÁZÓK ÉS VÁLLALKOZÓK Humán és szociális indokok sürgették és a változóban lé­vő közigazgatási helyzet tette lehetővé, hogy néhány köz­ségbe visszaköltözött, illetve megszületett az alsó tagozat. Egyelőre Kátoly, Erzsébet, Sze- bény, Szentdénes, Pogány, Székelyszabar és Marócsa tar­tozik a „vállalkozók" közé, míg Mattyon új felső tagozat is indul. A folyamat ellenzői közt sokan szakmai okokra hivatkoznak, mondván, hogy összevont osztályok, osztatlan iskolák vezetésére ma már felkészült pedagógus alig akad. Ezért is dolgozott ki és ajánlott az érintett iskolák fi­gyelmébe egy új, sokszem­pontú óratervet a baranyai pedagógiai intézet, valamint kezdeményezi a szakmai kon­zultációk összehívását is. A gyárvárosi iskolában tanító Móring Márta személyében e témának kitűnő szakértője is akad, aki a lassan „elfogyó" újhegyi iskolából került a vá­rosba. Természetesen szoro­san idetartozó kérdés, hogy a kisiskolák napközisellátása, menzája esetleges, ezért töb­ben továbbra is a gyerekeik utaztatása, a körzeti iskola mellett döntenek. A becslések szerint most 130—150 millióval rendelkező Közoktatásfejlesztési Alap pén­zéből Baranyának 6,6 millió forint jutott. A több mint ezer pályázatból 513-at, megyénk­ből 28 programot talált tá­mogatásra érdemesnek a ku­ratórium. A szakvélemények szerint nehéz lenne bármit is kiemelni,’ mindenesetre a pé­csi Berek Utcai Általános Is­kola rugalmas óratervi kísérle­te, a Felsővámház Utcai Álta­lános Iskola tantárgyi „szer­kezetváltása", a pécsszabol- csiak amerikai mintára szer­vezett gazda- és gazdaasz- szonyképző szakiskolája egy­aránt figyelemre méltó, de fölsorolhatnák a Szigetvári 2. Számú Általános Iskola ké­pességfejlesztő programjától a német nemzetiségi centrum programján át a szederkényi óvodában alkalmazott Freinet- pedagógiáig valamennyit. A legeredményesebben megvaló­sulókra remélhetően lesz al­kalmunk még szólni. NAPIRENDEN A GAZDASÁGFOLDRAJZ Az ősz kétségkívül legjelen­tősebb itthoni eseménye lesz az október 17—19. között Pé­csett, a Kodály Gimnáziumban megrendezésre kerülő IV. Ba­ranyai Pedagógiai Napok. A tehetséggondozással, majd a nemzetiségi oktatással, leg­utóbb pedig a történelem­tanítással foglalkozó találkozó az idén, ez alkalommal a gazdaságföldrajz tanításáról cserél majd eszmét. A témá­nak nemcsak formailag va­gyunk házigazdái, hiszen az új. igen alapos kutatómunká­val összeállított gazdaság- földrajzi segédanyag szerzője dr. Petőcz Györgyéé, pécsi pe­dagógus, a szakterület közép­iskolai szaktanácsadója. A nyolcszáz példányban készí­tett, s az igénylőknek már el is küldött kiadványában a Magyar Tudományos Akadé­mia legfrissebb eredményeit is felhasználta, mindamellett ar­ra törekedett, hogy módszer­tanát adja a gyorsan változó adatok nyomon követésének, az ismeretek mindenkori meg­újításának is. Az eseményre egyébként dr. Bóra Gyulát, a Budapesti Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem professzorát, vala­mint Petschnig Mária Zita köz­gazdászt és Kéri László szo­ciológust is várják. A téma interdiszciplináris jellegéből adódóan számítanak a törté­nelem szakos hallgatók és pedagógusok érdeklődésére is. Végezetül, s nem utolsósor­ban, említenünk kell a Bara­nya Megyei Pedagógiai Inté­zet valamennyi oktatási intéz­ménynek elküldött jegyzékét, amelyben szakmai szolgálta­tásait ajánlja fel. Sajnálatos, hogy az iskolák 40 százaléka nem válaszolt, pedig kieme­lendő a pedagógusok külföl­di, szakmai útjainak támoga­tása, valamint az igénybe ve­hető továbbképzési formák sokfélesége. A már megjelent Palatábla című kiadványuk a grazi tapasztalatcserét is em­líti, mindamellett bőségesen informál az alapítványok, ver­senyek helyzetéről, és tartal­mazza a megjelenő új tan­könyvek teljes körű listáját is. A szakemberek figyelmébe ajánlható a Baranyai Peda­gógiai Híradó 2. száma is a Gazsó Ferenc-féle törvényter­vezet vázlatával, amely a vég­ső, egyeztető viták alapjául szolgál. B. R. IHlenedeket kérők Távol az otthontól Védték az otthont, míg lehetett ,,Ml vár még ránk. Úristen ! A lévőt odaát készítik Némi tanakodás a szigetvári kemping bejáratánál, majd a két hölgy kiszáll a drávafoki önkormányzat furgonjából. A táborvezetőt keresik. Élelmi­szert, gyümölcsöt, paradicso­mot, paprikát, dinnyét, ruhane­műt hoztak. Tudják, hogy egy nyolc hónapos gyermek is van a menekültek között, neki külön csomagot készítettek . . . A gépkocsivezető és a kísé­rő: Mozsgai Jánosné, az ön- kormányzat tagja és Kovácse- vics Pálné polgármester. Az utóbbit kérdem: — Mibe került mindez . . .? Megütközik a kérdésen, s szinte rendreutasítóan mondja: — Ez nem pénz; mindent az önkormányzati tagok hordtak össze otthonról, a kiskertből. Az MDF-esek, Kellényi Gá­bor és Mester Jóska szinte mindennap itt vannak, már úgy hozzák-állitják össze a segély­csomagokat, hogy megkérdik a táborvezetőt: mire van szük­ség? Szerencsére az újságíró is befér a sorba: a Konzum Rt.- től, Tihanyi Ferenctől átvéve több száz műanyag poharat hoztam, ami kettős örömöt okoz. Kertész Ignácné egész­ségügyi mindenes ezt kérte tő­lem telefonon, s a felére sem számitott. — Élelmiszerfronton aránylag jól állunk - magyarázza -, hi­szen a menekültügy előteremti. Ami gond: ezek az emberek éjjel, sebtibe menekültek el ott­honról, még a legszükségesebb dolgokat sem tudták bepa­kolni. Reggel 8 óra: ilyen őszbe­menő, eléggé hideg reggelen még korán van. A sátrak kato­nás rendben, elvágólag; mégis elgondolkoztató a látvány. A gyönge nap sugarai a kemping nyugati részén már elérték a táborkerítést: ott ülnek pado­kon vagy állnak az emberek, szótlanul, némelyik behunyt szemmel a nap felé fordulva. Melegednek. Miről is lehetne beszélni? Ar­ról a szörnyű éjszakáról, ami­kor egy ismeretlen jó ember autóbusszal beállt a falu főte­rére, bezsúfolta a nőket, öre­geket, gyerekeket, s kimenekí­tette őket a géppuska- és ak­navető-zenéből. Azt sem tudták, merre? . . . Igazolvány, útlevél nélkül, s csak itt tudták meg néhányon, hogy Magyarországon vannak. A férfiak még védték az ott­hont, egy darabig, aztán ki gyalog, ki biciklivel-autóval szintén átmenekült. A kempingben egy határ menti horvát falu lakói; érde­kük, hogy a falu nevét, az ö neveiket, a létszámot ne írjuk le. így rendelkezik Barát Iván is, a.BM Menekültügyi Hivatal munkatársa, táborvezető. Szigetvárott rohammunkát végeztek. Éjfélre felálltak a sátrak; hajnalra már lakóik is voltak. Barát Iván kissé maliciózusan mondja, hogy nem is olyan ré­gen az ENSZ korifeusai éppen a menekültügy témakörben fel­készítő konzultációt tartottak a magyaroknak Bicskén, a várha­tó szovjetunióbeli menekülthul­lámra koncentrálva, s akkor senki sem gondolta, hogy pár nap múlva ide, délre kell jönni. — Végigcsináltam a romániai menekültek fogadását is - mondja Barát Iván -, de most mintha nagyobb lenne a la­kosság megértése, segitőkész- sége. E menekülthullámnak más a mozgatója. Nem politikai ok, nem a jó­lét vonzása. Polgárháború elől futnak hozzánk, s nem mene­kült-státust kérve, hanem me­nedéket. Fiatalasszony, három gyerek­kel. A nagyobbik lány 13 éves, most kéne iskolába készülődni, könyveket-füzeteket bekötni. Pélmonostorra jár, mint ahogy szülei is ott dolgoznak: napon­ta buszra ülve. Ingázók. — Bogati, bogati . . . Próbálják tartani magukat, legalább a gyerekek előtt, de időről időre rátör az asszony­ra a zokogás. Fél. Nagyon fél. Most van először külföldön, először Magyarországon. Férfiak egy csoportban; ki tudja, hányadszor próbálják összegezni a tennivalókat. Sem­mire sem jutnak. Tehetetlenek. Az se jobb, ha odaát történ­tekről faggatom őket, mert bor­zasztó és számomra hihetetlen történeteket mesélnek. Valahol áramot kötöttek a horvát mili- cistára. Fejét levágták. Ki látta? Senki. A szomszéd faluból hozta a hírt egy szavahihető ember. Taxi fut be, három, jólszi- tuált idősebb hölgy jelentkezik, Harkányban „nyaraltak", a gyerekeik tanácsára, de elfo­gyott a pénzük. Mindhárman eszékiek, egyikük magyar. Ba­rátnők. Egyikük rosszul van, dr. K/simre László, szülész-nőgyó­gyász főorvos szabadságát tölti a menekülttáborok körül: kivá­lóan beszél horvátul, szükség van rá. Corinfart, Panangin, Nitromint Retard fogy legin­kább . . . — Most is nyugtató kell - mondja. A magyar barátnő elmagya­rázza: Vera fia, akit egyedül nevelt, s mérnökember, most a gárdában katona, utoljára gép­pisztoly volt a vállán, amikor búcsúztak. Hiába hívják az otthoniakat telefonon, nem megy ki a csöngés. Ha kimegy, az első mondat után megsza­kad . . . — Úristen! Mi vár még ránk! A kempingből átmegyünk a várba: Vera az én kocsimmal jön, a többieket Sarát Iván vi­szi. A várban jobbak a viszo­nyok: mégis csak egy turista- szálló, s nem sátor. A várbejáratnál rendőr: kö­telességét végzi. Igazoltat, a menekülteket nem engedi ki a városba. Barát Iván saját ha­táskörében adta ki ezt az uta­sítást: nehogy valami vagy va­lakik megrontsák a nyugalmat. Nyugalmat? . . . — Rengeteg dologra számít­hatunk: esetleg még merénylet­re is. A városiak, a menekültek érdeke is ez az elkülönítés. — Engem zavarna, ha bezár­nának. Ha nem mehetnék ki egyet sétálni, körülnézni. • Azt sem tudnám, hol vagyok. A napok is könnyebben menné­nek, talán . . . — Ez mind igaz. Mégis higgyen nekem: Így o jobb. Szigetvár egy rövid időre hamarosan kiürül: a menedé­ket kérőket tovább viszik, őszi—téli szállásra. A hírek szerint már készítik elő Nagyatádon a tábort, valami katonai létesítményben. De hát semmi sem biztos: a ju­goszláviai polgárháború ké­szíti a menekültügy számára a prognózist. Ha csend lesz, két nap alatt mindenki hazamegy. De az is megesik, hogy újabb tömegek fogadását kell elő­készíteni, s a szigetvári vár, a kemping újból benépesül . . . Hallom, hogy Verának ma­gyarázzák: itt Zrínyi lakott egykor. . . A kórház szülészetén első gyermekét várja egy anya: fiatal, az idegesség, az éjsza­kai menekülés stressze okozta első fájások-görcsök elmúl­tak. A szülést szeptember 2-ra, 3-ra várják. Ha fiú lesz, Igor nevet kap, ha lány, Ólja lesz . . . így egyeztek meg oda­haza . . . A tábor csendes. Mosolytalan; a vár bokrai- fái között sétáló emberek Fel- linit idézik. Csak néhány gye­rek rohangál, s a közutak ap­ró kavicsait hajigálja. Amikor a várkapu alá ér­kezek, veszem észre, hogy bal­ról, a park egy szögletében MÍG repülőgép, s egy ágyú pihen, az egykor oly szokásos haditechnikai park maradvá­nya. Legszívesebben elvinném a MÉH-be. Kozma Ferenc A szigetvári sátras menekülttábor Proksza László felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents