Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-31 / 238. szám
e üj Dunantüli napló 1991. augusztus 31., siómba! fi banya egész embert kíván Szénjövesités a fejtésben a Vasas-bányai II. szinten Ünnep a bizonytalanságban „A hatalmas, a biztos jövő szertefoszlott mint a luftballon, kipukkadt!” „Éljen a 41. bányásznap!” - adja mindenki tudtára Petőfi- aknán az a tábla, amit éppen akkor drótoz két ember a függőfolyosó korlátjára, amikor kiszállunk a bányából. A felirat régi időket idéz, szebb napokat, olyanokat, amiket lehetett ün;----------------------------------------------------------------;------------------------------------------------------------------------------------------—J A z első lépcső nem sok érdemi változást hozott f&z önkormányzatiság és a hatásköri tömény nepelm. Mára az ünnep, a bányásznap is megkopott, éppen úgy, mint azok reménye, akik nap mint nap leszabnak a bizonytalanba, s 'ha feljönnek, akkor sem tudják, mit hoz a holnap. Mert a mecseki bányászkodást, a bányászok jövőjét a bizonytalanság uralja. Lent és fent egyaránt. . . Szerettem volna optimista riportot írni — csillogó feketeszénről, pompás munkakörülményekről, kiegyensúlyozott emberekről. Erre azonban 1991 augusztusának végén nincs lehetőség. Mit is mondott Pataki József 36 éves vájár, aki 18 éve dolgozik a föld alatt, a milyen ma bányásznak lenni kérdésre. — Erre nincsenek is szavak . . . Csak érzések, fájdalmas érzések, 'amit rettenetesen nehéz elmondani. Gondolja csak el, hiszen biztosan emlékszik, mit ígért a bánya annak idején: munkát, biztos jövőt, jó megélhetést! Mi maradt mára ebből? Semmi! A hatalmas, a biztos jövő szertefoszlott, mint a luftballon, kipukkadt. A legborzasztóbb azonban, hogy senki nem tudja, mi lesz a sorsunk, mi lesz a bányákkal, mi lesz a mi bányánkkal, itt Vasason! Nemcsak Pataki Jósika, de mások is mondták: az emberek is megváltoztak. A bizonytalanság — ez a szó kivétel nélkül minden beszélgetésnél felbukkant — -fásulná tette az embereket, a minden mindegy nemcsak egymástól, de az üzemtől is eltávolítja a bányászokat. Nagy a fluktuáció, jönnek, mennek, sok a fiatal. Még rácsodálkoztunk fotóriporter kollégámmal lent az egyik ikeresztvágaíban, miközben cuppogott gumicsizmánk alatt a víz, a sár, hogy kísérőnk, Kovács Mózes szakszervezeti titkár ebben a sötétben milyen sok embert ismer meg. — Nem is olyan régen alig akadt bányász, akit ne ismertem volna — most már azért sokan vannak. A fiatalok zöme nem is ad módot az ismerkedésre, egy-két hónap, s elmen nek. A IV. szint II. északi ll/2-es fejtésben azért találkoztunk olyan fiatalemberekkel, akiket nem bizonytalanított el a bizonytalanság, s maradtak. — Jöttem, mert korábbi munkahelyemen, az ércbánya vállalatnál még bizonytalanabb a helyzet, s három éve azért dolgozom itt Vasason, mert vájár vagyok, s nem értek máshoz — kiabálja a fülembe Bónus István, miközben tőlünk alig két méterre munkatársa a légkalapácsnak feszülve om- lasztja a srénfalat. — Akkor még jó volt a szénbányászat, legalábbis úgy tűnt... — teszi hozzá, s visszacsomagolja az újságpapírba a zsíros, vékonyka húsréteggel szabdalt szalonnát, s elteszi zsebkését. — Ahhoz, hogy ember itt létezni tudjon, kell a kalória, ezt a munkát parizerrel nem lehet csinálni! A kaparó szüntelen kattog mellettünk, viszi le a szenet. Hogy meddig? Ki tudja. Lehet, hogy holnap, holnapután, fél év vagy egy óv múlva ezt a bányát is bezárják. Pedig itt, Vasason van szén. Méghozzá nagyon jó szén! De ezzel vajmi keveset törődnek azok, okik a döntést hozzák, mert a legfőbb szempont, mennyire gazdaságos a termelés. Nem tudom, hogyan számolják ezt ki, -mihez viszonyítják, hogy figyelembe veszik-e a föld alatti művelésű bányák bezárásának összes következményét. Feltételezem, hogy igen! A bányászok is remélik, mert mint mondják, a remény élteti őket. De a bizonytalanság akkor is jelen van, s ez nem jó. — Tudja, senki nem úgy dolgozik, ahogy kellene. Nekünk azt mondják, csak termeljünk, nyomjuk a falat, de a kiszolgálás, az agyagozás rossz. Olyat is csinálnunk kell, ami nem a mi dolgunk — kesereg Rogács László segédvájár. S őszintén beszélnek arról, hogy a szervezésben is hiba van, a vezetés sem áll a helyzet magaslatán. Bár most történnek ésszerűsítések, hogy minél olcsóbban kerüljön felszínre a szén — sokan attól félnek, késői az iparkodás. S ami természetes, mindenki félti a munkáját, hisz az itt szerzett jövedelemre alapozták egzisztenciájukat, nem pedig a munkanélküli-segélyre.- Csak az lesz elküldve, aki bumlizik, aki rendszeresen távol marad a munkától! — hangoztatja lent a bányában is a szakszervezeti vezető,-de nem mindegyik embert' győzi meg. Sokan a kormány képviselőinek álláspontjára emlékeznek, akik a bezárásról szóltak. A vasási bányát is? Kovács Mózes nagyon reméli, hogy ezt nem. Komor, kétségektől gyötört emberekkel találkoztunk a hét közepén a fa- és fémtámok között, 200—300 méteres mélységben. Egyetlen mosolygós, arcot láttunk a szénporos levegőben — a mongol Nacag Ganhojagét. A mandulaszemű fiatalember boldog, párját nálunk találta meg, s most készül a házasságkötésre. A többi bányász is boldog szeretne lenni, ez úgy tűnik — messze van. A legfontosabb feladat, hogy feloldják a bizonytalanságot. Mert ahogy Pataki Jóska fogalmazott: a bánya egész embert kíván, a bányásznak a munkájával kell elsősorban törődnie. Jelenleg azonban, sajnos, mással is kell . . . Roszprim Nándor Hónapokkal ezelőtt önkormányzati körökben, illetőleg a közigazgatásban dolgozók körében központi téma volt az úgynevezett í hatásköri törvény hiánya, valamint annak taglalása, hogy milyennek is kellene I e szabályozásnak lennie. Júniusban végül is elfogád- ta a parlament a települési önkormányzatok, a centrális irányítás alatt álló szervek és a köztársasági megbízott hatásköréről szóló törvényt, amely egy hónappal később hatályba is lépett. Azóta feltűnően nagy a csend: mintha a nagy várakozás után kipukkant volna ez a fontos téma.- Már az előkészületekből látható volt, hogy a gyakorlat által vala kapcsolatban táplált várakozást ez a törvény különböző okokból nem elégíti ki. De hadd tegyem hozzá, hogy nem is elégíthe- t’ ki — mondja dr. Iváncsics Imre, a JPTE Állam- és Jogtudományi Karának docense. — Az egyik oka ennek az, hogy ez a törvény jelentős részében a korábbi hatályos joganyag karbantartására irányul: a korábbról meglévő tanácsi hatásköröket próbálja átültetni az önkormányzati rendszerbe, vagy a szakma által dekon- centrált szerveknek nevezett centrális irányítás alatt álló szervekhez vagy éppen a köz- társasági megbízotthoz. A másik, az előbbinél is fontosabb ok, hogy a törvényi szabályozás értelemszerűen egy folyamat részeként fogható fel, mint ahogy az önkormányzati rendszer kiépítése is. Azt ugyanis csak naiv politikusok álmodhatták meg, hogy amint megtörténnek a választások Magyarországon és felállnak az önkormányzatok, egy csapósra kialakul az önkormányzatiság is. Magyarországon csak most kezd kialakulni az önkormányzati rendszer. MOST A KORMÁNY KÖVETKEZIK — Az önkormányzatiság kibontakozásának feltételei között milyen súlyt képvisel a hatáskörtelepítés? E törvénynyel bekövetkeztek-e sarkalatos változások? — Az önkormányzatiság kiépülésének nagyon sok feltétele van. Természetesen jogszabályok kibocsátása, hatáskörök telepítése, de személyi, tárgyi, pénzügyi feltételek is. A rangsorolás csak viszonylagos lehet közöttük. A törvényi szabályozás a hatáskörtelepítés egy részét végezte el. Hátra van még az a szabályozás, amelyet a kormány fog kibocsátani hat hónapon belül. Ez a szabályozás ugyan nem vonatkozhat az önkormányzatokra, hiszen azoknak csak törvény állapíthat meg feladat- illetve hatáskört, de vonatkozik az önkormányzati szervekre: a jegyzőre, kivételesen a polgármesterre, illetőleg az ügyintézőkre. Csak a kormányrendelet megjelenése után lesz teljesebb a kép: akkor derül ki, hogy milyen hatáskörök kerülnek a jegyzőhöz, a polgármesterhez, az önkormányzati szervekhez, az államigazgatási feladatokhoz kapcsolódva, miket telepítenek a dekoncentrált szervekhez, és hogy tovább erősödik-e a köz- társasági megbízott intézménye. Ha abból a szempontból vizsgáljuk a törvényt, hogy az önkornjányzatiság kibontakoztatása érdekében hozott-e korszakos változást, akkor ilyen momentumot keveset találunk benne. Annál több olyat, hogy ilyen és ilyen korábbi rendelkezés helyébe ilyen és ilyen törvényi rendelkezés lép. Ez pedig helyenként ellentmondásossá teszi az egészet. AZ ONKORMANYZATISAG MAS SZEREP — Mi az ellentmondások gyökere? S mitől várhatók igazi tartalmi változások? — Azt hiszem, az igazi tartalmi változások majd csak akkor következnek be, ha az egyes igazgatási területeken megtörténik az új, átfogó szabályozás. Amíg azokat a hatásköröket próbáljuk átültetni az önkormányzqji rendszerbe, amelyek a tanácsrendszerben funkcionáltak, addig csak tűzoltómunkát végzünk. Az ön- kormányzati rendszer és a tanácsrendszer nem ugyanaz —, ezt világosan kell látni, s az ebből adódó következtetéseket is sürgősen át kell ültetni a gyakorlatba. Ezzel nem a tanácsrendszert akarom bírálni: annak idején is megvolt a szerepe, mint ahogy most az önkormányzati rendszernek is. De ez a két szerep nem azonos. A szabályozáskor az önkormányzatiság tartalmát kell átgondolni: a település, és a településhez való tartozás szempontjából mit jelent? Ebben a folyamatban a hatásköri törvény csak az első lépcső, amely nem túl sok érdemi változást hozott. — Ehhez képest nagyon sok önkormányzat panaszkodott korábban, hogy a törvény hiánya ellehetetleníti működésüket. — A tapasztalatok azt mutatják, hogy az önkormányzati vezetők kétféleképpen értékelték ezt a helyzetet. Az egyik változat szerint: íme, nincs törvény, nem lehet működni, mert a korábbi hatáskörökkel nem lehet mit kezdeni. A másik álláspont pedig éppen ellenkezőleg az volt, hogy ez nem is olyan rossz állapot, hiszen azt lehet csinálni, amit akarunk, nincsenek törvényi kötöttségek, az önkormányzat azt a tevékenységét erősítheti fel, amelyet legszükségesebbnek lát. A megoldás véleményem szerint valóban az, hogy o feladat- és hatáskörtelepítés racionálisan valósuljon meg meghatározott jogszabályok alapján, hiszen a jogállamiság a törvényességtől elválaszthatatlan. MEGFONTOLT HATASKORATRUHAZAST! — Leginkább a nagyobb települések képviselő-testületei panaszkodtak arról, hogy minden apró-cseprő üggyel nekik kell foglalkozni. Várható-e ebben változás? — A települési önkormányzatoknál a település választópolgáraiból ólló közösség az önkormányzati ■ jogok hordozója,. s e jogokat közvetlenül vagy a képviselő-testületen keresztül gyakorolhatja. Amikor a törvény önkormányzati jogokat telepít, akkor ezeknek a címzettje —, a népszavazástól, népi kezdeményezéstől eltekintve —, a képviselő-testület. A meghatározott át nem ruházható önkormányzati hatáskörök kivételével a többit a testület átruházhatja bizottságainak, illetve a polgár- mesternek. — Valóban nem célszerű, különösen nagyobb településeken -, bogy minden és mindenféle üggyel a képviselő-testület * foglalkozzon. Élni kell a hatáskör átruházásának lehetőségével, de elővigyázatosan. Ha a testület alapvető, meghatározó jogosítványait adja át, akkor saját magát gyengíti. Nem szükséges minden bizottságot döntési hatáskörrel felruházni, s veszélyes lehet a polgár- mesteri pozíció erősítése is, hiszen felborulhat az önkormányzatok belső egyensúlya. Az elvégzendő feladatok jellegéhez, súlyához mért racionális munkamegosztás kialakítása legyen a cél. Ezt a jogi szabályozás már most is lehetővé teszi. A FELADATHOZ NEM ELÉG A HATÁSKOR- Erősödnek-e az önkormányzatok a hatásköri törvény által? — A feladatok nemcsak a hatáskör gyakorláson keresztül realizálódnak, ugyanakkor a feladatok teljesítéséhez nem elég a hatáskör. Az önkormányzati törvény is rendelkezik kötelezően ellátandó feladatokról, a hatásköröket telepítő törvény pedig tovább is bővíti ezek sorát. Nem közömbös azonban, hogy e kötelezően ellátandó feladatok teljesítéséhez adott-e a feltételrendszer? Ha nem, ez a körülmény a lehetetlenségig beszűkíti az önkormányzatok mozgásterét. Hogy valaki iskolákat működtessen, alapvető egészségügyi-szociális ellátásról gondoskodjék, az pusztán hatáskörökkel nem oldható meg: anyagi kondíciók is kellenek hozzá. Ez pedig elvezet ahhoz a kérdéskörhöz, hogy vajon milyen a megoszlás az állami és az önkormányzati feladatok között? Megengedhető, vagy megengedhetetlen mértékű az állami felelősség áthárítása? A feladatmegoszlás tekintetében merev elhatárolódás nem lehetséges, hiszen az önkormányzati rendszer is végered- mérf/ben beletartozik az egységes állami szervezeti rendszerbe. Itt jutunk az önkormányzatok és a dekoncentrált állami szervek problémájához. Az önkormányzati törvény előkészítésekor a törvényalkotó is letette a „nagy esküt", hogy erős, széles hatáskörű, felelősségű önkormányzatokat akar. E törvény megjelenése után, mintha érdekvesztés következett volna be. Mivel a hatáskörtelepítés késett, megindult a dekoncentrált szervek létesítésének folyamata. Minden minisztérium arra törekszik, hogy a saját dekoncent- rólt szervét, vagy szerveit kialakítsa. Nem is ezeknek a száma, elburjánzása a lényeges, hanem az, hogy még a feladat- és hatáskörtelepítés előtt kellett volna tisztázni, hogy vajon melyek tartozzanak az önkormányzatokhoz, melyek o dekoncentrált szervekhez és melyek a köztársasági megbízotthoz. Ez utóbbi intézmény egyébként egyre inkább általános hatáskörű deüoncentrált szervnek tekinthető. Eredeti rendeltetése szerint az önkormányzatok feletti törvényességi ellenőrzésre hozták létre beavatkozási lehetőség nélkül. Az a kiskapu, amely szerint ellátja' a törvényben, vagy törvényi felhatalmazás alapján a kormány által hatáskörébe utalt egyéb államigazgatási feladatokat, eayre szélesebbre tárul. S mindez ahhoz képest történik így, hoqy a köztársasági megbízotti intézmény nem is szük- ségkéDpeni velejárója oz ön- kormányzati rendszernek. Dunai Imre Időnként a legfurcsább helyzetben lehet csak hozzáférni a szénkészlethez A szabályozás nem a „nagy eskünek” megfelelően alakul ez idáig
