Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-28 / 235. szám
6 aj Dunántúlt napló 1991. augusztus 28., szerda HONISMERET 1948-ban történt Amit nem lehet elfelejteni Vannak emlékeink, amelyeket sohasem felejtünk, mert szépek voltak, mert mélyen belénk vésődtek. Számomra ilyen emlék Mind- szenty bíboros 1948-as mó- riagyűdi látogatása és beszéde. Akkor még működött a koalíciós többpártrendszer és a hallgatóságból senki sem gondolta volna, hogy a főpapot egy fél év múlva letartóztatják. Pedig a demokrácia gerince akkorra már megroppant. A nemzetben jórészt Mind- szenty tartotta a lelket. Nem csoda tehát, amikor megjött a hír, hogy Mária- gyűdön prédikálni fog, ezrek határozták - el, hogy meghallgatják. A szándékosan terjesztett álhírek emiatt - nem lesz elég vasúti kocsi és „egyebek" - a hívők szekerében, gyalog vagy kerékpáron indultak el. Magam a falumból az utat kerékpáron tettem meg, s mire Máriagyűd közelébe értem, sokan voltunk. Itt amolyan rendezőféle fiatalok leállítottak bennünket, közölték velünk, hogy megőrzésre átveszik a kerékpárjainkat. Mint megtudtuk, helyi önkéntes tűzoltók voltak, és reformátusok . . . A templom alatti lépcsőknél ért a nagy meglepetés bennünket: szinte megállíthatatlanul nagy, több tízezres tömeg állt és ült a templom környékén, a domb nyugati oldalán rengeteg szekér állt. A rendezés tökéletes volt. A templomtól 700 méterre is jól hallottuk a szentbeszédeket. Bár magát Mind- szentyt nem is nagyon láttuk, de a hangját tisztán hallottuk. A jól megszerkesztett beszédben szerepelt a templom története és a fenyegető államosítás, az egyházi iskolák elvétele, s mindez egyszerű és mégis magasröptű szavakkal megfogalmazva, történelmi visszapillantással a legrégebbi időktől napjainkig. Mindszenty kérte, hogy a szülők, községi vezetők, pedagógusok és mindazok, kik kereszténynek tartják magukat, tiltakozzanak az egyházi iskolák elvétele ellen! Templomban, prédikáció közben nem szokás sem tapsolni, sem más módon helyeselni, de a hívők Mind- szentyvel egyetértettek, s orkánszerű tapsban törtek ki . . . Délután két óra körül indultunk hazafelé. Napfényes időnk volt, a felhők láthatatlanul gyülekeztek. Három hónap múltán a parlament megszavazta az iskolák államosítását, s csak a kereszténydemokraták - Barankoviccsal az élen — mertek NEM-mel szavazni. Újabb három hónap múlva letartóztatták a bíborost, Rákosiék csak olyan vezetőket tűrtek meg, akik hajlott gerinccel behódoltak nékik. Ilyen körülmények közt nem maradhatott szabadlá-bon az, aki az egyházi iskolák elvétele, a németség és a bácskai, felvidéki magyarság kitelepítése, legyilkolása ellen föllépett. Most, hogy a rehabilitálás és az újratemetés megtörtént, emlékezzünk azokra is, akiket a Mindszenty iránti hűség miatt meghurcoltak. Azokra a papokra, tanítókra, újságírókra, sok hívőre, okik közül sokon meghaltak. Az ö életüket tönkretették, soha nem kárpótolták őket, ugyanúgy, ahogyan a kizárt akkori diákok sem boldogulhattak tudásuk szerint az életben, akik között ma élő baranyaiak, pécsiek is vannak. Számunkra pedig egy tanulság marad: olyan életre nevelni utódainkat, hogy ezek a sötét évtizedek ne ismétlődhessenek meg, hogy ők ne éljék át ezt a sok szenvedést, s olyan példát adni nékik, amilyent né- künk Mindszenty adott . . . Dr. Breuer Pál 1991 nyarának egyik rangos látványosságát, „A pécsi Harangöntő műhely” című kiállítást Horváth Csilla muzeológus kalauzolásával látogattam végig a Várostörténeti Múzeumban. Anyagát az Irányi Dániel tér 11—13. szám alatt működött üzem sajnálatos lebontása előtt megmentett 350 öntőminta közül válogatták. A negatív minták sorát gipszből kiöntött vagy fából faragott pozitív figurák teszik szemléletessé. Esztétikai üzenetük, technológiai információk érzékelése a látogatók személyes ügye. E sorok írójában azért keltett nagy érdeklődést e gyönyörű anyag, mert a műhelyből kikerült számos harang részletes leírásával találkozott már a Felsőbaranyai Egyházmegye 1817. évi püspöklátogatási iratai között. Akkor a református harangok tekintélyes hányada megvolt már, de hogy mit hagytak meg belőle pusztító háborúk, azt e sorok írója rrem tudhatja . . . Haranglábak és tornyok A harang helye a toronyban volna, de az egyházmegye 57 gyülekezete közül csak 35-ben várta kőből, téglából épült torony a harangokat, s így 22-ben haranglábra kényszerültek. A haranglábakat társaival együtt szükségmegoldásnak tartva, írja Okorág lelkésze, hogy „Torony nem léttét harang lábotska pótolja”. „Harang van kettő, falábakon álló" — írják Adorjás- ról, Drávafokról és több más gyülekezetből. Lúzsokon csak a hasadt kisharang árválkodik már a talpas templom apró tornyában, mert a Pécsett vásárolt 330 fontos drága „újonc" haranglábat kapott, akárcsak három mázsa, három fontos palkonyai társa. A tartógerendák száma 1—4 között mozgott, de csak Gyöngyfa lelkésze rögzítette plasztikusan, hogy állt a templom mellett „Egy négy támasszal gyámolított, s lezsindelyezett tetejű, vén harangláb". A csengettyűk uralma A csengettyűnek nevezett 20 —100 fontos, apró harangok virágkora a 18. század Türelmi Rendelet (1781) előtti szakasza. Vásárlásukat az egyházmegye gyülekezetei közvetlenül a szatmári béke (1711) után megkezdhették. (Pécsvá- rad 1713, Hirics, Siklós 1719, Nagypall 1726, Sámod 1728, Túrony 1730.) Tekintélyes réHarangok szűk Martin és később Sole- sius Félti gráci öntödéjéből engedéllyel vagy anélkül, a Dráván érkezett. Díszítésük, ha protestáns megrendelésre készültek, csak egyszerű girland a harang tetején és alsó szegélyén, de más esetben rajtuk is találkozhatunk a katolikus szimbólumrendszer különféle megnyilvánulásaival. Igen gyakran nevezték meg magukat és öntőjüket német vagy latin nyelven (Hat mich gegossen, fudit me Martin Félti stb.). Nagy hányadukon olvasható a „Gloria in excelsis Deo" (dicsőség a mennyekben Istennek) felirat. Súlyuk akkor kezdett növekedni, amikor a pécsi Johannes Fischer is bekapcsolódott a protestáns templomépítések és -felújítások teremtette konjunktúrába. 1790—1797 között tőle vásárolt Gyöngyfa és Sámod 70, Okorág 84, Sellye 96 fontos csengettyűt. Ez természetesen nem zárja ki, hogy a pécsiek is készítettek egy 22 fontos harangocskát „Von Fünfkirchen, 1811" felirattal a terehegyieknek. Vagyoni helyzet és ikonográfia A jól szituált gyülekezetek közvetlenül rendelték harangjaikat, és maguk határozták meg azok méretét, díszítését, feliratát. Ebben az esetben könnyű kideríteni, hogy melyik református eklézsia mikor öntette harangját. A többiek azonban Grácban, Pécsett és (a Dunához közelebb fekvők) Budán gyakran keresték az olyan harangot, amely „nem mondva", tehát megrendelésre készült, hanem valami oknál fogva a harangöntő raktárában maradt, mert „Vala- melly Romano Catholicus gyülekezet kitsinlette", vagy egyéb ok miatt nem vette át. A harang még így is roppant drága volt, hiszen Weinbert (Weinberg, Weinberd) Péter nyugtája szerint Besence 1808- ban 225 fontos harangjáért hivatalos nyugta szerint 598 forintot, két derék jobbágyház árát fizette, pedig az oldalán Szűz Mária képe volt látható. Gyűd 1779-ben Grácban öntött harangjának egyik oldalán feszület alatt két asszony siránkozott, a másikon a kám- zsás Szent Antal tartotta jobbján a Gyermeket, baljában egy szál virágot. A Szent An- tal-mintát a pécsi műhely is gyakran használta. A pécsi öntőmintók között nem láttam bottal, csészével ábrázolt kolduló barátot (bár gyakorlatban ők is használhatták), de annál többször fordulnak elő a gráci harangokon (Csarnó- ta, 1763.) Vizualitás és írott szöveg A kiállítás látogatói alapos ismereteket szerezhetnek arról, hogy milyen mintákat használtak a pécsi öntőmesterek, de azt akkor senki sem írta fel, hogy milyen harangokon alkalmazták azokat. A többször idézett, németül, latinul tudó, az „arábiai és római" számok világában egyaránt otthonos lelkészek szövegolvasata általában megbízhatónak mondható, de rájuk pedig a katolikus motívumok meghatározásánál kell ügyelnünk. Az ő Krisztusuk (ha testi alakjában gondolnak rá) aszketikus típusú, beesett arcú, kötéllel összehúzott darócot viselő próféta, akinek fejét legfeljebb tövis koronázhatja. A pécsi öntőminták alakja viszont „Krisztus király", fején korona. testén bő redőzésű, földig érő barokk öltöny. Valószínűleg erre az egyébként nagyon mutatós mintára vonatkoztatva írja a drávasza- bolcsi pap, hogy .......egy kor onás főt ábrázoló kép", palkonyai társa pedig azt, hogy „nem tudatik", kit ábrázol. A kiállítás meglátogatásáig a néhai szaporcai református lelkésszel vallotta e sorok írója is, hogy az 1803-ban, „von Petrus Weinberd" vásárolt harang koronás nőalakja, aki a koronás Gyermeket tartja ölében, Szűz Mária. Horváth Csilla muzeológus világosította csak fel, hogy az öntőmintán is kerek arcúnak és zömöknek ábrázolt nőalak Szent Anna, Mária édesanyja. A szegénység nagy úr; az olcsóbb ár előtt rendszerint meghajoltak az elöljárók, de mindig féltek a „pápista motívumok" ellen berzenkedő gyülekezetektől. Ezért írhatta az 1807-ben Pécsett vásárolt harang Szűz Mária képéről a szemtanú lelkész, hogy „Ki tettzik nagyon az ráspolyozás". A kálvinisták Istent és az ő Fiát lélekben imádják, a szenteket nem tisztelik. Csoda, Hogy a vajszlóiak megtűrték 1814-ben Pécsett vásárolt harangjukon a négy evangélista emberalakját. A lúzsokiak 1816-ban Pécsett öntött harangján viszont protestáns dekoráció volt látható: .......egy rosa, egy kakas és e gy fia(s) Pelikán. A fiait vérével tápláló anyamadarat ábrázoló mintában gyönyörködhetnek írásom olvasói, Zalka Éva művészi felvételén. Kiss Z. Géza kandidátus Pelikános minta a kiállítás anyagából Fotó: Zalka Éva Boszorkányok pedig vannak, állítja Mészáros József, a Vörös Rébék Stúdió tulajdonosa, aki tulajdonképpen saját magát is annak tartja. Külföldön tanult asztrológiát. Jelenleg 1Q jóst foglalkoztat a stúdióban, ahol külön szobákban egyidejűleg öten dolgozhatnak. A boszorkánybirodalom- Kiből lehet boszorkány - kérdem tőle.- Elvileg bárkiből, gyakorlatilag abból, akinek hajlama van erre. Ez kérem tiszta pszichológia. A jósnak vagy boszorkánynak érzékeny, empatikus képességgel rendelkező ember- nek^kell Lennie. Egyébként nehéz definiálni. A boszorkányaim többsége nő, de dolgozik nálam három férfi is. Van közöttük könyvelő, egyetemi diplomás és egyszerű irodistp. Asztrológus, jós, boszorkány. A stúdióban nem tesznek különbséget e három fogalom között. A tulaj, Mészáros József egyébként a vendéglátó- iparban dolgozik, övé a Palatínus strand büféje. Most pedig remek üzleti érzékkel egész boszorkány birodalmat-akar kiépíteni. Hamarosan újabb jósdát nyit Győrben, de már Kaposváron és Debrecenben is tárgyal a további terjeszkedési lehetőségekről. Jó üzletember módjára a határainkon túl élő magyarokról sem feledkezik meg, a szomszédos országokban szintén kiépíti hálózatát. — Most éppen egy erdélyi jósnő dolgozik a stúdióban — folytatja. — Amolyan tanulmányúton van itt. Már korábban is jártak nálam néhányon külföldről. Ök úgy tervezik, hogy hamarosan jósdát nyitnak, amelyben vállalkozóként én is részt veszek. A határokon túli terjeszkedés gátja egyelőre az, hogy az egyes országokban még kuruzslásnak minősítik a jóslást és a horoszkóp készítését, ami büntetendő cselekménynek számit. Mészáros úr azonban optimista, reménykedik a kedvező változásban. Nem csoda, ha bízik vállalkozása sikerében, hiszen az indulás előtt öt asztrológussal elkészíttette a cég horoszkópját, akik pontosan meghatározták, mikor érdemes megnyitni a jósdát. — Az asztrológusok egymástól függetlenül, egyöntetűen azt javasolták, hogy a nyitás időpontja 1991. március 21-én déli 12 órakor legyen. így is történt — mondja a tulajdonos. — Ennyire hisz a jóslatokban? — Furcsa volna, ha éppen én, az alapító nem hinnék. Szerintem a különleges képességű emberekre oda kell figyelni. Egyébként ennek a stúdiónak nemcsak az a célja, hogy akik kíváncsiak, azok megtudják, milyen sors vár rájuk, hanem egyfajta missziót is teljesítünk. Igyekszünk segíteni az elkeseredetteken. Nézze, hozzánk főként azok jönnek, akik azt szeretnék megtudni, hogy elhagyja-e őket a szerelmük, a házastársuk vagy sem. Továbbá olyanok, akik valamilyen döntés előtt állnak, de tanácstalanok. Szükségük van néhány biztató szóra. A megnyugtató szavakért azonban borsos árat számol fel a stúdió. Ennek ellenére hetente 50—80 vendég keresi fel. Az érdeklődők 80 százaléka nő. A vendég a látogatáskor megőrizheti inkognitójót. — Úgy tudom, hogy ön meg akarja alapitani a Magyar Boszorkány Szövetséget. — Valóban. Sőt szeretném, ha jogi védelmet élvezhetne ez a társaság, ezért vallási alapon jegyeztetem be. Nyugaton is így működnek ezek a szövetségek. Mészáros József szinte kifogyhatatlan az ötletekből. Az eddig lejegyzetteken kívül létre akarja hozni a Nagy Spiritiszta Szövetséget is. Állítólag már vannak jelentkezők. Továbbá könyvkiadással is foglalkozik. Természetesen minden kiadandó könyv horoszkópját elkészítteti, és ennek alapján dönti el, hogy jó befektetés lesz-e. — Körülbelül 10 könyvet jelentetek meg ebben az évben — avat be terveibe a vállalkozó. — Nemrég Magyarországon járt egy barátom Las Vegas- ból, aki kaszinóban dolgozik. Ö a kártyajátékok nagymestere. Arról ír könyvet, hogy egy ügyes kártyás hogyan tud 90 dollárból több milliót csinálni. Azt hiszem, bomba siker lesz. — A kaszinótulajdonosok, nem hiszem, hogy örülnek majdj ennek a kiadványnak. — Azért ne higgyé, hogy mindazt, amit a könyv tartalmaz, bárki meg tudja csinálni. Jelenleg az egész világon jó, ha kétszázan képesek erre. De aki elég ügyes, valóban megcsinálhatja a szerencséjét. Csík Ibolya (HT Press)
